Az Európai Integráció története Politikai és gazdasági körülmények

Az európai egység gondolatának megjelenése Immanuel Kant Victor Hugo Ortega y Gasset Richard Coudenhouve-Kalergi

A Briand Javaslat (1930) Francia-német együttműködésen alapuló európai struktúra Britek bevonása mellett francia hegemónia biztosítása

Integrációs motívumok a II. világháború utáni Európában Újabb háború megakadályozása (ellenállási mozgalmak) Katonai szövetségek (emigráns kormányok, Nagy-Britannia vezető szerepe) Gazdasági együttműködések Harmadik erő Európája

Az integráció fontosabb előzményei Feltartóztatási doktrina (1947 eleje) Marschall-terv (1948) 17 milliárd $ Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (1948-1961) Szovjet-amerikai kapcsolatok megromlása - hidegháború NATO (1949), Európa Tanács (1949) föderalista (közös parlament, közös kormány, közös gazdaságpolitika)-konföderalista (kormányközi együttműködés) elképzelések harca

Az Európai Közösség születése Schuman nyilatkozat (1950) - szén és acéltermelés közös ellenőrzése britek részvétele nélkül német szén önkéntes alapon a francia acéltermelés számára

Az ESZAK létrehozása Párizs, 1951 tagállamok eltörlik az egymás közti forgalomban a behozatali és kiviteli vámokat, mennyiségi korlátozásokat, a megkülönböztető rendszabályokat és közös Főhatóságot hoznak létre hat tagállam

Az integráció továbblendítése Beyen-terv (1955): A gazdasági integrációnak meg kell előznie a politikai integrációt A Montánunió Miniszteri Tanácsa elfogadta, szakértői bizottság a részletes javaslatok kidolgozására

A Római Szerződések (1958) EGK EURATOM Alapvető cél a vámunió és a közös külső tarifarendszer létrehozása Hat tagállam

A Római Szerződés preambulumában lefektetett célkitűzések Az európai népek egyre szorosabb összefogásának létrehozása A tagállamok gazdasági és szociális haladásának közös biztosítása Az országok közötti korlátok megszüntetése Népeik élet- és munkakörülményeinek állandó javítása Tartós gazdasági növekedés elérése és fenntartása Kiegyensúlyozott kereskedelem és tisztességes verseny megvalósítása Az országok gazdaságainak egyesítése, területek közti különbségek csökkentése, a kedvezőtlen adottságú térségek felzárkóztatása Közös kereskedelempolitika kialakítása Tengerentúli országok jólétének előmozdítása

Az EGK kezdeti időszaka (1958-1972) Vámunió létrejön: 1968 1958-1970 között a kereskedelmi forgalom meghatszorozódott a hatok között, míg az EGK-n kívüli export csak két és félszeresére nőtt. A GDP átlagosan 5%-kal emelkedett évente (ez nem csak EGK-beli jelenség). A Szerződés célkitűzései nem valósultak meg maradéktalanul: a személyek, javak és a tőke teljesen szabad mozgását nem sikerült biztosítani. Egyetlen sikerterület, ahol igazi közös politika alakult ki, pedig a Szerződés csak keretszabályozást adott: MEZŐGAZDASÁG

A Római Szerződés közös agrárpolitikai célkitűzései Mezőgazdasági termelékenység növelése Agrárnépesség részére megfelelő életszínvonal biztosítása Piacok stabilizálása Az ellátás folyamatos biztosítása Fogyasztók számára a kínálat elfogadható árszínvonalon való biztosítása

A Közös Agrárpolitika alapelvei Az egységes piac elve A közösségi preferencia elve A pénzügyi szolidaritás elve (egyenlőtlen a terhek hordozása)

Az EGK kezdeti időszaka 1960: EFTA megalakulása 1961: brit csatlakozási szándék bejelentése 1961: Fouchet-bizottság jelentése a védelmi, külpolitikai és kulturális együttműködésről De Gaulle folyamatos ellenállása a közösségi megközelítéssel szemben

Az EGK kezdeti időszaka 1963: De Gaulle megvétózta az angolok felvételi kérelmét Hatok közötti válság 1965: üres szék politikája (többségi elv alkalmazásának elutasítása) 1967-68: A Montánunió, az EGK és az EURATOM addigi külön szervei egyesülnek - Európai Közösségek elnevezés 1967: De Gaulle ismét megvétózta az angolok felvételi kérelmét 1969: De Gaulle lemondása után csatlakozási tárgyalások Írországgal, Nagy-Britanniával Dániával és Norvégiával. 1973: csatlakozások - Norvégia kivételével

A Kilencek 1972: Döntés az EMU-ról, cél 1980-ra létrehozni. Kudarcot vallott. 1979: Európai Pénzügyi Rendszer létrehozása (EMS), ECU létrehozása Együttműködés kiterjesztésének kísérlete politikai szintre - Tindemans jelentés: közös külpolitikára javaslat

A déli kibővülés Görögországgal 1962 óta társulási egyezmény, 1979-ben írták alá a csatlakozási szerződést, 1981-ben tag Portugália és Spanyolország 1986-ban váltak a Közösség tagjaivá

Az Európai Egységes Akta 1985: az EK intézményeinek felülvizsgálata Javaslatok az intézményi reformokra, az EK célkitűzéseinek módosítására 1986: Aláírták az EEA-t, 1987-ben hatályba lépett Az Akta végrehajtotta a szerződések revízióját, kiterjesztette az EK hatáskörét a környezetvédelemi és a műszaki együttműködésre. Megerősítették a pénzügyi unió létrehozásának szándékát, kiterjesztették a többségi szavazás alkalmazását.

AZ EU Szerződés 1992 1991: Maastrichti csúcstalálkozó: Európai Közösség helyébe az Európai Unió elnevezés lép 1999-ig közös valutát vezetnek be Közös kül- és biztonságpolitika Közös vízumpolitika

Az Amszterdami Szerződés, 1997 - 1999 EUSZ teljesülésének felülvizsgálata Intézményi reform területén nem lépett előre Fontos fejlemények a foglalkoztatáspolitika terén Döntési mechanizmus demokratizálása Szorosabb bel- és igazságügyi együttműködés

A Nizzai Szerződés, 2001. Intézményi reform: parlamenti helyek, tanács szavazati súlyok újraelosztása, tekintettel a megnövekedett létszámú Unióra.

Az Athéni Szerződés, 2003 Az EU valamint Csehország, Észtország, Ciprus, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia közötti csatlakozási szerződések aláírása Athénben.