A költői nyelv

Tartalom Forma Esztétikum (Szépség) Képszerűség Hanghatások Elrendezés STILISZTIKA

A költői nyelv képszerűségének eszközei a közlés képfelidéző ereje, érzelemkifejező volta alapvető eszközei a szóképek (trópusok, névátvitelek). új gondolati, érzelmi, hangulati többlettartalom válik lehetségessé a köznyelv is használja (kabátujj, áresés, szamárfül) köznyelvi formáktól eltérően tudatosabb, megformáltabb, többértelműbb

névátvitel tartalmi, hangulati egyezés vagy hasonlóság alapján metafora A kettő közötti (azonosításon és különbözőségen alapuló) közös jegy mely csak a tudatunkban alakul ki, s nem mindig egyértelmű (= képzettársítás) Három eleme van (Lecsüngő, göcsörtös, vékony) Szokásos fogalmi sík (megnevezés) Alkalmi képi sík (megnevezés) Szófajok, mondatbeli viszonyok szerint is lehet többféle Szerkesztettsége szempontjából kezed elalvó nyírfaág Teljes Egytagú „száll az idő” (igés, A-Á viszonyú), csak a képi sík jelenik meg szerepel a hasonlító és a hasonlított is (képi és fogalmi sík is) „kezed elalvó nyírfaág”, „szemed tenger”, „vasvilág a rend”, „ütött az óra” „szonettem nyakék” (főnévi, A-Á viszonyú), „dunnába butt fönn a magas”, „amott ül egy túzok magában” „néma föld” (melléknévi, jelzős), stb. Szerepelhet önmagában (elemi kép), alkothatja egy összetett, komplex kép elemét is

(tud fonni, mint az ember) közös jegy Az a metafora, amely tárgyi, természeti elemet, elvont fogalmat élőként mutat be, emberi tulajdonsággal ruház fel megszemélyesítés (mindent behálóz) (tud fonni, mint az ember) közös jegy Célja a mondanivaló megelevenítése fogalmi sík alkalmi képi sík az est hálót fon „hálót fon az est” „az este már a fák közt markolász”, „beszél a fákkal a bús őszi szél”, „az ősz olyan gondatlan rossz gazda”

Ha mindhárom elem (fogalmi, képi sík és közös jegy) együttesen szerepel egy megfelelő nyelvi formulával hasonlat közös jegy rendületlen mint fogalmi sík nyelvi formula alkalmi képi sík légy (te) szikla „légy, mint szikla rendületlen” lehet összetett mondat „mint befagyott tenger, olyan a sík határ” lehet egyszerű mondat eleme „kóbor kutyaként jár a szél”

a metonímia mindig egytagú, csak a képi fogalmat nevezzük meg a képi és fogalmi sík összekapcsolása nem hasonlóságon alapul, hanem érintkezésen metonímia Az érintkezés lehet térbeli, időbeli kapcsolat, ok-okozati viszony, faj-nem és rész-egész felcserélése (szinekdoché) a metonímia mindig egytagú, csak a képi fogalmat nevezzük meg közös jegy (rész-egész) fogalmi sík alkalmi képi sík egy zörgő kabát (ember) „a sarkon reszket egy zörgő kabát”, „jó házból való” „szájára vette a falu”

az érzékterületek összekapcsolásán alapuló kép szinesztézia az érzékterületek összekapcsolásán alapuló kép „nehéz szag” „harsog a rózsabokor” „sűrű csönd ropog” stílushatása az egyidejű, összetett érzéki és hangulati benyomások rögzítésén alapul a képi eszközök sokszor egész rendszert alkotnak, egymásból bomlanak ki. összetett költői képek, alakzatok komplex kép allegória szimbólum a egy kép egyszerre hat szemléleti, hangulati és fogalmi szinten is elvont fogalmat érzéki képpel társít, alapja metafora vagy megszemélyesítés, de ez egész gondolatsorrá bővül, gyakran az egész szövegen (annak nagyobb részletén) keresztül bomlik ki a képzettársítás távoli, a látomásra épít, elemeiben nem, csak teljes egészében értelmezhető „a semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden, s nézik, nézik a csillagok” Petőfi: Minek nevezzelek, Föltámadott a tenger, Vajda: A virrasztók Ady költészete, francia szimbolisták

A nyelvi elrendezés szerepe a költői nyelvben alakzatok (schema): a nyelvi elemek elrendezésének jellegzetes módjai Ismétlés Kihagyás Felcserélés, helyettesítés

Ismétlés Legegyszerűbb forma: szóismétlés nyomósítás, indulat kifejezése „csak ment, ment, meg se állt” polyszindeton kötőszóismétlés „most tél van és csend és hó és halál” figura etymologica tőismétlésen alapuló eszköz „világ világa”, „halálnak halálával halsz” Halmozás azonos mondatrészek ismétlődnek „ütötte, vágta” Gondolatritmus teljes gondolat, mondatrész vagy mondat ritmikus visszatérése önállósult formája a refrén Anafora sorok vagy ütemek elején visszatérő szó, szószerkezet „Az nem lehet, hogy annyi szív … Az nem lehet, hogy ész, erő …”

Az ismétléssel rokon sajátos eszközök: Párhuzam azonos vagy hasonló szerkezetek egymás mellett „felszántom a császár udvarát, belévetem hazám búbaját” lehet hangzásbeli, érzelmi-hangulati, lehet a képek szintjén, szövegrész vagy egész szöveg összefüggésében Ellentét „áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell” sajátságos változatai: chiasmus paradoxon oxymoron a képtelenségig fokozott ellentét kizáró ellentét tükörképes, keresztező elhelyezkedés „testvérünk voltál, s lettél apánk” „te sem haltál meg népem nagy halottja „bölcselkedő oktalanság”

Kihagyás elhallgatás, célzás, utalásszerű érintés Vonatkozhat szóra (egytagú metaforára), mondatra, szövegre, pl.: a balladák szaggatottsága. „szöghaját is megsimítja, nehogy azt higgyék, megbomlott” Juhász Gyula: Milyen volt című verse rájátszás: idézéssel vagy rá jellemző nyelvi formával utal valakire vagy valamire Sajátságos formája az allúzió „nem bántja többé az Egy gondolat”

Felcserélés, helyettesítés Szokatlan szórend (inverzió) Eltérő mondatrend Megszakított szerkesztés Elemei lehetnek felkiáltások, költői kérdések, megszólítások befolyásolják a mondat ill. szöveg modalitását (feszültséget keltenek és oldanak) Rokon eszközök: Elrendezés kérdése az íráskép is. A sorszerkezet követheti a mondatszerkezetet, de el is térhet tőle soráthajlás (enjambement). Ezekre a stíluseszközökre is jellemző, hogy együttesen, komplex módon is kerülhetnek alkalmazásra, így hatásuk egymást erősíti.

Hanghatáson alapuló eszközök a szöveg egészének hangzásvilága teremt harmóniát a különböző hangok túlsúlya sajátságos többletjelentést ad, hangulatot teremt, felerősíti a tartalmat hangszimbolika alliteráció mély hangok szomorúságot, mélabút sugároznak szókezdő hangok összecsengése „ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón…” „barlangjában belöl bömböl a mord medve” a pergő hangok dinamizmusa „trombita harsog, dob pereg, indul a csatába a sereg, előre”

Hangalakzatnak fogható fel a rím sorvégi hangok összecsengése Alaprímek: páros rím keresztrím ölelkező rím „Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni - bátrabb új hont a mult időkben fürkészni, mint a jövendőben - ?” a b „Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás” a b bokorrím „Ígéretekkel, kényszerekkel Ölel magához a világ. Csak egyszer adja meg magát, S örökre kárhozott az ember.” „Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már, be kell gyújtani. Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, mint a hajdani…” a b x a „Istenem, istenem, jó fiu volt. Engemet is szeretett - meg a bort, ennivaló volt, hogyha bomolt.” a félrím

Minimálisan egy szótagos, de lehet korlátlan A hangok egyezése szempontjából: tiszta rímek (mgh és msh is megegyezik) önrím (egy szó ismétlődik) rag- és képzőrím asszonánc (ha a hangok csak részlegesen azonosak) kancsal rím (csak egy-egy mgh azonos) kecskerím (mgh vagy msh helyet cserélnek) „Én bús szívem vidámsága Lelkem édes kívánsága” „hegyezem a fülem, ül-e a lomb alatt fülemüle” históriás énekben „vala” „hogyha a hold rá fátylat ereszt, lánnyá válik, sírni kezd” „ez is tanít, az istenit” „hű rokon – húrokon” „csodálkozol a kokainistán, s nem érted, gondolkozzál az okain is tán, és megérted”

hangsúlyos verselés (magyarban ütemhangsúlyos) ált. értelemben valamilyen folyamat idő vagy térbeli tagolódása, elemek szabályszerű visszatérése Ide tartozik a ritmus kérdése Ritmusalkotó tényezők a verselésben a hangsúly és az időérték háromféle verselés hangsúlyos verselés (magyarban ütemhangsúlyos) időmértékes verselés szimultán verselés Sajátságos az ún. szabadvers Hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása. Alapegysége az ütem (1 hangsúlyos és 1,2, vagy 3 hangsúlytalan szótag). Általában rímes. Versszerű sorokba tördelt szöveg, nincs kötött ritmusa, tagmondatokból, mondatokból épülnek fel a ritmikus alakzatok. Mindkettő verselés megfigyelhető egyszerre. Általában rímes. Rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása. Alapegysége a versláb. Általában rímtelen.

Költői szóhasználat A költői nyelv új összefüggésbe helyezi a köznapi szavakat, jelentéstöbbletet társít, asszociációs köröket hoz létre. Szavak szintjén fontossá válhat: Szófajok aránya Jellegzetes szavak egy–egy költőnél (kulcsszavak) Stílusrétegek használata Archaikus, tájnyelvi, szakszókincsbeli elemek felhasználása Mondatok és szöveg szintjén Mennyire fejti ki a témát (vö. a kihagyás stilisztikai értékével) Mondatok hossza, típusai, (alá-fölé vagy mellérendeltség) Nominális (névszói) vagy verbális (igei) jellege Közlésmódok használata (egyenes, függő, szabad függő beszéd) Helyesírási kérdések nagybetűs írásmód, fonetikus írás, írásjelek, központozás teljes vagy részleges hiánya Sajátságos eszköz a képvers