A hátrányos helyzetűek megélhetési migrációja a szocializmusban Horváth Ádám Szent István Egyetem Enyedi György Regionális Tudományok Doktori Iskola

Kutatási téma Hátrányos helyzetűek munkahely-megtartó képességének vizsgálata Célterület Észak-Magyarország Észak-Alföld Részvizsgálati téma Hátrányos helyzetűek utazási hajladnósága

Az ingázás kialakulása a szocializmusban Tervszerű iparosítás Mezőgazdaság kollektivizálása Városnövekedés az ipari munkaerő növekedése miatt A mezőgazdasági munkaerő csökkenése Növekvő mobilitás, a foglalkozásváltással járó lakóhelycsere miatt Migráció Ingázás Városi infrastruktúra erőteljes megterhelése a népességnövekedés miatt Kormánypolitikai válasz: Az ipar szétterítése Tervszerű lakótelep építések Városméretek adminisztratív befolyásolása Ingázás elősegítése Migráció csökkenése Ingázás növekedése

Ingázás definíciója Ingázás: települések közötti ideiglenes vándorlás, melynek kiváltó oka a munkahely és a lakóhely térbeli elkülönülése Huzamos ingázás

Az ingázás mértéke a szocializmusban 1960 636 ezer fő = az összes kereső 13 százaléka A férfi ingázók aránya 37 százalékkal, míg a női ingázók aránya 127 százalékkal növekedett 1970 977 ezer fő = az összes kereső 20 százaléka Az ingázók aránya 25 százalékkal tovább növekedett 1980 Az ingázók aránya kismértékben nött, de létszámuk csökkent

1970-es népszámlálási adatok Több, mint egymillió ingázó, akik 25 százaléka huzamos ingázó A községekben élők 33 százaléka ingázó Az ingázók 20 százaléka Budapesten dolgozik Leginkább nem mezőgazdasági, fizikai munkások ingáznak, akik közül sokan huzamos ingázók

Az ingázás, mint társadalmi probléma A társadalom egyenlőtlenségi viszonyainak fontos eleme A falvakban nincs megfelelő keresetet biztosító munka Az ingázóknál alacsonyabb a gyermektelen és az egy gyermekes házaspárok aránya A városokban, munkásszállón lakó dolgozók “gyökértelenségük” miatt nem képesek meghonosodni az iparban

A bejárók és az ingázók megítélésének változásai 1950-es évek a bejárók és az ingázók az elmaradottság és a falusi életmódhoz kötöttség szimbólumai 1960-as és 70-es évek az ingázók nem szolidárisak a többi munkással

Fekete vonat Nyíregyháza - Debrecen – Szolnok – Budapest Keleti Pályaudvar Átlagos utazási idő: 3 – 6 óra Esetenként 7 – 10 óra A budapesti munkavállalás okai: Észak-alföldi és az Észak-magyarországi munkahely hiány TSZ-beli munka alulfizetettsége Diszkrimináció Iparosodottabb városokban való magasabb fizetés

Fekete vonat Utazási körülmények Zsúfolásig megtelt vagonok Alkholofogyasztás Kártyázás Mulatozás

Az ingázók és a család A munkások a legjobb esetben is csak szűk 2 napot tudtak otthon tölteni Hétvégi tevékenységek Hétköznap fáradalmainak kipihenése a kocsmában Lehetőség esetén napszámos munka

A huzamos ingázás következményei A hátrányos helyzetben maradás okai Alkoholizmus Magas gyerekszám TSZ-el szembeni kötelezettségek Család szétesett Gyerekek elzüllöttek A munkás a szállón ragadt

Élet a munkásszállókon A munkásszállók népességének 3 csoportja: Rendszeresen hazajárók Ritkán hazajárók Állandóan a munkásszállón lakók Nem volt alkalmas a mindennapi életre való berendezkedésre A munkások elszakadtak régebbi kapcsolataiktól

A huzamos ingázók jellemzői A társadalom legszegényebb rétegéből származtak Alacsony iskolai végzettséggel rendelkeztek Jelentős részük roma származású volt

A rendszerváltás utáni helyzet A munkaerőpiac teljesen átstrukturálódott Beszűkült munkalehetőség 2008 A foglalkoztatottak 5 százaléka huzamos ingázó Állandó lakhelyük leginkább Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megye

Napi ingázók 2008. A napi ingázás sokak életformájává vált Megnőtt az autóval közlekedők száma

Nemzetközi helyzet USA és Kanada: nem ritka a napi 120 km ingázás egy irányba Svéd kutatók eredményei: A dolgozók 11 százaléka legalább 90 pecet tölt ingázással 40 százalékkal nagyobb a nagy távolságokra ingázók párkapcsolatainak megromlásának esélye