Igaz történet karácsony előttről

Karácsony előtti utolsó napokban Júlia a szupermarketbe sietett, hogy megvegye a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudott megvásárolni.

Amikor meglátta a sok embert, panaszkodni kezdett magában: " Egy örökkévalóságig fogok itt várni és még olyan sok helyre kell mennem....."

"Karácsony minden egyes évvel kezd egyre idegesítőbbé válni... Ó, mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."

Végül is, Júlia át tudta magát fúrni a játékosztályra és el is kezdte magában átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?

Amíg nézelődött a játékosztályon, Júlia észrevett egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.

Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:

"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"

Az idős hölgy ezt felelte: "Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském..." Aztán megkérte a fiút, hogy várjon ott néhány percet, amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment.

A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba....

Végül, Júlia elindult a fiú felé, és megkérdezte tőle: “kinek szeretnéd adni ezt a babát? "

“Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra.... Nagyon biztos volt benne hogy aTélapó elhozza majd neki...."

Júlia azt válaszolta, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki,de a kisfiú sajnálkozva válaszolt: "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a kishúgomnak amikor odamegy...

A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.... "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen...”

"Apa az mondja, hogy Anya is hamarosan el fog menni Istenhez, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a kishúgomnak."

Júlia megkérte a kisfiút hogy várja meg, míg visszajön az üzletből. Ezután mutatott a kisfiú egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta Júliának:

"És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is… így soha nem fog elfelejteni engem …"

"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.

A kisfiú ismét a babára nézett csendesen a szomorú szemeivel… Júlia gyorsan a pénztárcájához nyúlt, és kivett belőle pár papírpénzt és megkérdezte a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis elég lenne?"

Oké – mondta a kisfiú. "Remélem, van elég Oké – mondta a kisfiú. "Remélem, van elég." Júlia hozzáadott még némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy ő látta volna, majd elkezdték a számolást... Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.

A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt.“ Aztán Júliára nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem volna aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! ”

“Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.”

"De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát... - mondta a kisfiú Júliának.

Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.

Júlia teljesen más hangulatban fejezte be a bevásárlást, mint ahogy elkezdte. Sehogy se tudta kiverni fejéből a kisfiút…

Aztán eszébe jutott Júliának egy helyi újság cikke két nappal korábbról, egy balesettről, amelyben két autó összeütközött. Az áldozatok között egy fiatal nő és egy kislány volt.   A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett döntenie, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.

Sírva hagyta el Júlia az áruházat, úgy érezte, hogy az élete örökre megváltozott…   Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még most is nehéz elképzelni...

Mit is jelent a Boldog Karácsony?