Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete Családfejlődés Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete

Alapfogalmak nyers házasságkötési ráta: az 1000 főre jutó házasság-kötések száma (egy adott népességen belül, egy év alatt) élethossziglani cölibátus: házasságot soha nem kötők aránya a 45–54 éves korcsoporton belül európai házasságkötési minta: a Szentpétervár–Trieszt vonaltól nyugatra eső területre jellemző; viszonylag magas életkorban megkötött házasságok, illetve a házasságot egyáltalán nem kötők magas aránya jellemzi nupcialitás: teljes első házasságkötési arányszám, azaz a legalább egyszer házasságot kötött személyek aránya. (Tágabb értelemben az élettársi viszonyt is beleértik) válási ráta: a 100 házasságkötésre jutó válások száma egy adott időszakban (pl. egy év során) teljes válási arányszám: a 100 fennálló házasságra jutó várható válások számát mutatja az adott naptári időszak (év) válási viszonyainak változatlan fennmaradása esetén házasságon kívüli születési ráta: egy adott időszakban született összes gyermek közül a házasságon kívüli kapcsolatban születettek aránya

Házasodási szokások Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek a 20. sz. általában „európai házasság-kötési minta” a „nem európai minta” enyhébb változata É- és DNy-Európa: európai minta 1914 előtt férfiak első házasság-kötési kora 28, a nőké 26 év; a sosem házasodók aránya 10–25% a férfiak házasodási kora 26–27 év, a nőké 22–24 év; a sosem há-zasodók aránya 5-8% 1918–39 férfiak házasodási kora 28 év, a nőké 26 év. A cölibátusban élő férfiak aránya csökkent. Kis különbségek az egyes országok között a férfiak átlag 27, a nők 23–25 évesen há-zasodtak (közeledés a nyugat-európai mintá-hoz). Cölibátus aránya nem változott 1950–70 férfiak házasodási kora 25–26 év, a nőké 22–23 év. Cölibátus: 7–10%! a cölibátus aránya és az első házasságkötés életkora is csökkent igen alacsony házasságkötési érték É-Eu.-ban 1970–90 28, ill. 26 év; csökkenő nupcialitás; a férficöli-bátus nagyobb a nőinél hasonló, de lassabb folyamatok; házasság-kötés kora 25, ill. 22 év Dánia és Svédo. nupcialitása nő, de egyre idősebbek

Háztartás- és családszerkezet Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Skandinávia 1914 előtt 4,5 fő (Franciao. 3,5) domináns (35–40%) 10% alatti. ekkor is ritka 4,5–5 fő domináns kisebb, mint Ny-on elterjedt 1918–1939 3,2–3,8 20–30% 10% körül 3,8–4,4 fő 30–45% 6–9% a) 3,3 fő 1945–1970 3,1–3,4 fő 15–25% körül 10–20% 4–6% 3,0–3,6 fő 17% (Mo.) 10–15% a) 2,9 fő c) 20% felett 1990 2,6 fő 5–10% (Írország 27) 25–34% (Íro. 20) 2,6 fő (Mo.) 8% (Mo.) 24% (Mo.) 12% (Mo.) a) 2,2 fő c) 34–40% a) átlagos háztartás nagysága; b) az 5 főnél nagyobb háztartások aránya; c) az egy fős háztartások aránya; d) az összetett (pl. háromgenerációs) háztartások aránya

A háztartás- és családszerkezet változásának okai demográfiai átmenet –> az átlagos gyermekszám csökkenése (a sokgyermekesek aránya visszaesik, 1945-től elterjed a kétgyerekes család). Az egy gyermekesek aránya nem nőtt, a gyermekteleneké még csökkent is Nyugaton! a kétgenerációs családmodell további terjedése a segédek, cselédek, alkalmazottak önálló háztartásba költöznek (a kommunista országokban 1945 után ez igen gyorsan ment végbe) Nyugaton: a nem tradicionális háztartások terjedése 1945 után (élettársi kapcsolatok; szinglik és elváltak egyszemélyes háztartásai) Kelet-Közép Európában: az egyszemélyes háztartások zöme idős özvegyekből tevődött ki; itt is csökkent a többgenerációs együttélés (amely a század elején sem volt már domináns!)

A modern család a házastárs viszonylag szabad (szerelmen alapuló) megválasztása erősödő érzelmi viszony a családtagok között a feleség növekvő függetlensége a férjtől (anyagi és jogi is) a család termelő egység helyett fogyasztó lesz családtervezés (csökkenő gyermekszám) a gyerekekre való nagyobb odafigyelés (anyagi és érzelmi is) a társadalom alapvető építőkövévé válik (erkölcsi nevelés szerepe) kialakulása a 19. század végére, ill. a századfordulóra tehető virágkora 1945–65 között volt arányaiban több ember kötött házasságot, mint 500 éve bármikor a házasságkötés ideje fiatalabb korra tolódott, a növekvő átlagéletkor révén így az átlagos házasság jóval tovább is tartott rövidebb munkaidő: hosszabb idő családi körben (ráadásul a családi otthonból eltűnt a személyzet (szakácsnő, cselédek, nevelőnő stb.) tanköteles kor kiterjesztése: a gyerekek tovább maradnak a családi fészekben, a rájuk fordított idő és gondoskodás tovább nőtt a családok viszonylag stabilak (a válások aránya nem emelkedik jelentősen)

A két nem közötti viszony Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek a 20. sz. egésze erősödik a házastársak közötti érzelmi kapcsolat, viszonyuk „szim-metrikusabbá” válik; a családi élet középpontjába a gyerekek felne-velése kerül; a család termelő egységből fogyasztóvá válik. a) a nők foglalkoztottsága (összmunkakerő %-a) (jelentősen nő!) b) női házimunka aránya (férfiak = 1); c) női szabadidő (férfiak = 100) 1900-ban 30–33% (Hollandia 24%) Magyarországon 25% a) Olaszo. 29% Skandinávia 35–38 1914–39 a háború alatt nőtt, utána az 1900-as szint alá esett; a gazdasági válság miatt sem nőtt (vagy csökkent) (1930-ban 25–35%) 1945–70 1950-ben 30–33% 1965-ben 7–14× 69% 1965-ben 45% 1965-ben 10× 52% 1970–90 40% körül (sok a részmunkaidős) 5× (1980-as évek) 95% 45%; teljes mun-kaidő 73% a) Skandinávia 45–48%, Olaszo. 33%. Bérük 8–15%-kal kisebb a férfiakénál

A válási ráta alakulása Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek 20. század egésze a válási jogban nagy különbségek voltak (Olaszországban csak 1971-től, Írországban csak 1990-es évektől engedélyezték a válást.) A katolikus országok válási rátája általában alacsonyabb; viszont minél nagyobb a női munkavállalás aránya, annál több a válás. 1914 előtt legtöbb válás: Svájc, Franciaország (3–5%) legkevesebb: Anglia, Ausztria (1% alatt) Magyarország 3,5–5% (az európai élmezőny tagja) Dánia 4%; Svédo., Norvégia 2%; D-Európában nem engedélyezett 1918–39 szélső értékek: Anglia 1–2%, Ausztria 12% Magas értékek (Mo. és Csszl. 5–7%) Skandinávia: 5–8% 1945–65 7–10%-ról 10–15%-ra nőnek az értékek gyorsan nő (Mo.-on a legnagyobb: 19% – 1.) Dánia és Svédo. 18% körül (2–3.) 1965–90 (1980) rohamos növekedés: 1980: 22–27% (Anglia 40%). Az egyes orszá-gok közti különbség csökken (1990: kb. 30%) (Anglia 41%) az egész régióban magas érték (Mo.-on pl. 1980-ban 34% – 4. helyezés; 1990: 37%) Lengyelo. is 12–16%, Baltikum 40% körül 1980: Svédország 42%, Dánia 39% 1990: Skandinávia 40–44%, Olaszo. 8%.

A családmodellek átalakulása Időszak Nyugat-Európa Kelet-Közép-Európa Egyéb területek 1914 előtt kevés a házasságon kívüli kapcsolat és az ilyen születés. Utóbbi aránya csak Ausztriában és Svédo.-ban több 10%-nál 1918–60 a házasságon kívüli kapcsolat továbbra is ritka, az így születettek aránya ált. 10% alatti (gyakran még csökkent is). Ausztriában, Cseh-szlov.-ban, ill. Svédo.-ban volt a legtöbb házasságon kívüli születetés 1960–75 a 20–24 éves nők 2–4 %-a élt házasságon kívüli kapcsolatban. Csak Ausztriában szü-letett több, mint 10% házasságon kívüli gyerek a családi együttélés fennmaradt; csak a vá-lások növekvő száma kivétel. Igen ritka, sőt csökken az élettársi kapcsolat és házassá-gon kívüli születés Skandináviában a 20–24 éves nők 30%-a élettársi kapcsolatban élt. Idősebb korcsopor-tokban az arány gyorsan csökken 1975–90 elterjed a fiatal nők próbaházasság jellegű élettársi kapcsolata. A házasságon kívüli születések aránya sok helyen 20% fölé nőtt alacsony az élettársi kapcsolatok aránya (főleg elvált, idősebb személyek). A házas-ságon kívüli születések csak 1985 után nőttek a fiatal svéd és dán nők 32–45%-a élet-társi kapcsolatban élt és gyereket is így vállalt. (Olaszo.-ban még 1–6%.)

A modern család válsága és ennek okai 1965-től (Kelet-Közép-Európában részben csak kb. 1985-90-től) csökken a házasságok száma, a születések száma és ennek következtében az egy családra jutó gyerekszám jelentősen nő a válások, az élettársi kapcsolat és a házasságon kívüli születések száma. Az okok: a nők megváltozott gazdasági helyzete: házimunka rabsága alóli felszabadulás kezdete, önálló pénzkereset lehetősége a második emancipációs hullám: a nők személyiségének kibontakoztatása –megváltozik a házassághoz és az anyasághoz való viszony szexuális forradalom, születésszabályozás terjedése (fogamzásgátló tabletták, óvszerek) individualizálódás, önmegvalósítás; a fogyasztói társadalom hatásai a média hatása az emberek mentalitására (főleg a televízió elterjedése) családjogi kötöttségek enyhülése (abortusz, válás, stb. liberalizálása) enyhítések az erkölcsrendészeti szabályokban is kommunista országokban a stressz, a túlhajszoltság is rendszerspecifikus ok

A női emancipáció a „gender studies” komoly, önálló tudományággá vált (elsősorban a nők társadalmi helyzetét vizsgáló társadalomtörténeti irányzat) első feminista hullám: 1880–1914 fő célja a választójogi egyenlőség („szüfrazsett-mozgalom”): az USÁ-ból terjedt át Angliára, s onnan a kontinensre; 1918 után a legtöbb európai országban siker koronázza (Franciaország: csak 1945, Svájc: 1971!!) másodlagos célok: egyenjogúság a munka és az oktatás terén: sikerül kivívniuk az egyetemekre való bejutást, terjed a munkavállalásuk második feminista hullám: 1965-től máig a nők általános felszabadítása, a női önmegvalósítás terjedése nemi diszkriminációk elleni harc: egyenlő munkáért egyenlő bért, vezető posztokra való bejutás kivívása, szexuális zaklatás elleni küzdelem szexuális emancipáció házimunka rabszolgasága alóli felszabadulás szélsőségesebb formái: „a gyermekszülés rabsága alóli felszabadulás” „szingli-életmód” terjedése és divattá válása