A romantika

Puskin: Jevgenyij Anyegin (1823- 1830)

A mű romantikus és realista jellemzői Verses regény Egyszerű cselekmény, nincs váratlan fordulat in medis res kezdés A fővárosi arisztokrácia fényűző, a vidéki nemesek átlagos, üres életvitele invokáció később A különcséget kritikával illeti, tipikus figurák ellentmondások félmúlt nem kerek, lezárt töredezett, befejezetlen

Anyegin jelleme: Byroni figura, élethabzsolása sokban hasonlít az elbeszélőére. Kiégett szívű, komor, életunt(spleen), aki képtelen az életét tartalmassá tenni. Fölényesen és ostobán utasítja el a megváltás lehetőségét. Alapjában véve becsületes és nemes lélek, akit azonban közönye, cinizmusa hajszol gyilkosságba. Tatjána döbbenti rá az élet eltékozolt értelmére. Jobb sorsra érdemes, cselekvésre képtelen „felesleges” ember.

Tatjána jelleme: Befelé forduló, érzékeny, gazdag érzelmi életű kifinomult lélek. Merengő, álmodozó, őszinte és nyílt. Az orosz nő legértékesebb típusa. Nem is Anyegint szereti meg, hanem azt az eszményképet, amelyet beleálmodik. Életében csak egyszer tud szeretni, de Anyegin távozása után férjhez megy, a pétervári élet ünnepelt csillaga lesz. Anyegin visszatérte és vallomása után, bár szereti még, hűséges marad a férjéhez.

Jacques-Louis David: Horatiusok esküje (1784) klasszicista stílus római történelmi téma színpadias elrendezés, drámai feszültség, ragyogó színek harmonikus elrendezés, ünnepélyessség

Gericault: Medúza tutaja (1819) romantikus stílus monumentális, mozgalmas, felfokozott érzelmek

Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1831) allegória, méret! szabadságvágy mozgalmasság, nagy szenvedélyek erős színek, ellentétek

Európai helyzet: Napóleon és bukása – Szent Szövetség új ellentmondások illúzióvesztés, kiábrándulás a ráció nem hozott megoldást

A romantika szó eredete: roman (francia) = regény   romantic (angol) = regényes Preromantika {Sturm und Drang Rousseau (Vissza...!) szentimentalizmus Burns (1759–1796)     a népköltészet  az egyszerűség felfedezése

Kulcsszó: az egyéniség és az érzelmek szabadsága, a fő ihletforrás a képzelet („semmiből világokat”) Követelmény: az eredetiség, élményszerűség; őszinteség, intuíció, irónia, „magánmítoszok”, a szerves, ill. egyedi forma eszménye Időhatárai: 1798: Worsworth és Coleridge: Lírai balladák

I. szakasz: 1810-es évek II. szakasz : 1820-as évek

klasszicizmus romantika szépség kiegyensúlyozottság, arány a szabálytalan formák fenséges hatása meghatározó ráció az érzelem! (széles érzelmi skála, végletek) tiszta formák műfajok, hangnemek vegyítése a kultúra nemzetközisége érdeklődés a helyi, a nemzeti, egyéni, az egzotikum és a történelem iránt az ókor érdekli a középkor érdekli

zárt, önmagában teljes, kiegyensúlyo- zott harmónia festõiség festõiség és zeneiség zárt, önmagában teljes, kiegyensúlyo- zott harmónia önmagán túlmutató, a távolságba néző keresés jellemzi ihlető: a vágy, a nosztalgia „A tökéletesség művészete” „A végtelenség művészete”

A romantikus művészt felfokozott életérzés, nagyfokú szubjektivizmus jellemzi A 19. század első évtizedeiben egymás mellett a romantika és a klasszicizmus Később a romantika mellett (olykor vele együtt) a realizmus

Az angol romantika Byron (1788–1824) „A kor címszereplője” Az írás számára életfunkció Bűne: Auguszta (féltestvére) – botrány Szerepe: „a végzetes ember”(sok utánzó) Zord szomorúság, spleen, világfájdalom = byronizmus