A FELVILÁGOSODÁS ÉS STÍLUSIRÁNYZATAI

„A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságából” (Immanuel Kant, 1724–1804) Társadalmi alapja: a kapitalista termelés felgyorsulása, városiasodás, a polgárság megerősödése A felvilágosodás a tudatlanság sötétségével szemben az ész, a tudás „fényét” állította szembe A felvilágosodás filozófusai az általános emberit a saját koruk emberében látták; szabadgondolkodás: az emberi elme képes a világ maradéktalan megismerésére minden külső segítség nélkül. Az embereket sújtó bajok fő forrása: a tudatlanság a tudással, a ráció és a tapasztalat erejével, a term. tudományos felfedezések segítségével a világ problémáit megoldhatónak vélték pl. csillagászat: bolygók mozgása (Galilei, Kepler) fizika: szabadesés törvénye (Newton) a tudomány szerepe megváltozik: a világ problémáit megoldhatónak vélték jólét, biztonság, kellemesebb élet A jelszó: Sapere aude! Merj gondolkodni! (Horatius)

Empirizmus Anglia – empirizmus (empíria = tapasztalat) Előfutár: Hobbes (1588–1679): az ember jellemzője az örömkeresés és az önzés Locke (1632–1704): ismereteink forrása az érzékelés; – „Nincs semmi az értelemben, ami nem volt előbb az érzékletben.” Műve: Értekezés az emberi értelemről (1690) A világ megismerése az érzéki tapasztalaton múlik Indukció: egyes adat tudományos általánosítás Az emberi értelem a legfőbb bíró; az észérvek és az erkölcs, a természet és Isten egymást igazolják A tolerancia, a türelem eszméje!

Racionalizmus Franciaország – racionalizmus (ráció = ész, értelem) Descartes (1596–1650): Értekezés a módszerről (1637) – Gondolkozom, tehát vagyok A dedukció fontossága (az általánosból az egyesre való következtetés) A matematika és a logika alapvető fogalmai az emberekkel velük születtek, nem tapasztalati eredetűek Pascal (1623–1662): „Nádszál az ember, ... de gondolkodó nádszál. (...) Minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik.”

panteizmus: Isten és a Természet azonosítása A felvilágosodás gondolkodói az ész nevében elvetették, ésszerűtlennek tartották a vallások dogmáit, de nem lettek ateisták (istentagadók) deizmus (Tindal, Toland, Bolingbrook): Isten megteremtette, elindította a világot, működését a természeti törvényekre bízta (newtoni törvények) panteizmus: Isten és a Természet azonosítása Ésszerűtlennek bizonyultak a társadalmi rend intézményei, szokásai. Különösen a születési kiváltságok ellenkeztek a józan ésszel. Szabadság, egyenlőség, testvériség materializmus: a világ anyagi eredetű, nincs transzcendens irányító erő

Enciklopédia Diderot (1713–1784) és D’Alambert (1717 –1783): Enciklopédia (1751–1780; 35 kötet) A tudományok, a művészetek és a mesterségek értelmező szótára - a korabeli emberi tudás összegzése Diderot elsősorban a képmutatást, Voltaire (1694–1788) a fanatizmust, Rousseau (1712 –1788) a luxust támadta

(francia) klasszicizmus Stílusirányzatok Európában a 17. század végétől a 19. század első feléig 17. század barokk (francia) klasszicizmus 18. század rokokó, „késő barokk” klasszicizmus szentimentalizmus a 19. század első fele klasszicizmus romantika

Stílusirányzatok: klasszicizmus szentimentalizmus, rokokó Sziget a barokk tengerben A 17. század közepén Franciaországban új stílus: a klasszicizmus (classis = osztály; classicus = első osztályba tartozó) Jellemzi: az antikvitás tisztelete és követése, a szigorú formákhoz kötődés a barokk mértéktelenségével, miszticizmusával, szertelenségével szemben

XIV. Lajos (1643–1715), a Napkirály korában az ízlést az udvar (az irodalmi illedelmesség) és a város (a polgári józanság) határozza meg. Az államrendszer hatására az irodalom is a törvényekhez, szabályokhoz alkalmazkodik Eszmény: a rend, a nyugalom, az ésszerűség Híres francia klasszicista képzőművészek: François Girandon: Apolló és a nimfák Nicolas Poussin: A Parnasszus

Girandon: Apollón és a nimfák Versaille-ban található Apollón a Napisten, XIV. Lajos a Napkirály A művész alaposan tanulmányozta az ókori görög művészetet

Poussen: Parnassus (Apolló és a Múzsák)

Szentimentalizmus (érzékenység) A XVIII. sz.-ban alakult ki ez a stílusirányzat Az érzékenység kultusza – az empírizmusra épül, és az érzelmek szabadságát hirdeti, bár az egyént tehetetlennek ábrázolja a társadalmi renddel szemben (szerelmeseket elválasztó társadalmi, vagyoni különbségek) Műfajok: elégia, temetői költészet, napló- és levélregény A stílus jellemzői: melankolikus, szenvedő cselekvésképtelen hősök, akik társadalmi problémáik elől a természetbe, a magányba, a betegségbe, halálba menekülnek.

Híres szentimentalista regények: Rousseau: Júlia vagy Új Heloise (eloiz;1761) Levélregény, mely egy szegény házitanító és a bárókisasszony be nem teljesülhető szerelméről szól. Azt hirdeti, hogy mindenkinek joga van a boldogságra. A század legnagyobb könyvsikere volt. Goethe: Az ifjú Werther szenvedései (1774) A levélregény ifjú hőse beleszeret Lottéba, aki már egy másik fiatalember menyasszonya. A lelkét feldúló érzelmektől nem tud szabadulni, regény végé öngyilkos lesz. A regény önéletrajzi ihletésű. A regény azt sugallja, hogy az élet a boldogtalanság felé tart. A regény hatása valóságos Werther-láz lett Európában.

Wilhelm von Kalbach: Lotte

F. C. Baude: Werther halála

A rokokó: művészeti stílus a 18. század első felében; „rocaille” = kagyló Jellemzi: könnyedség, játékosság, miniatürizálás belsőépítészet (tükrök, kacskaringók, hajlatok) festészet (erotika, Cupido, Ámor, „szép rendetlenség”) szobrászat (porcelán, Meissen, Sèvres) irodalom (bravúros játékosság, zeneiség, csengő-bongó formák, szabadszájú, szellemes, vidám, bájos)

Fragonard: A hinta pajzán téma szépség és szerelem erotika apró részletek gazdag színvilág