A nemzetközi migráció aktuális kérdései a globális világban Dr. Pólyi Csaba Nagykövet, a BGF címzetes főiskolai tanára Szeged, 2012. május

A nemzetközi migráció fogalma A népességmozgás egyidős az emberiséggel, népvándorlások, a felfedezések, a gyarmatosítások és a nemzetközi kereskedelem a nemzetközi migráció napjainkban használt fogalmát a modernkori nemzetállamok kialakulásához köthetjük Az Európai Unió által is elfogadott ENSZ-meghatározás1 szerint az emberek azon helyváltoztató tevékenységét nevezzük nemzetközi migrációnak, amelynek során nemzetközileg elismert országhatárt lépnek át és a befogadó országban életvitelszerűen legalább 12 hónapig tartózkodnak

Folytatás.. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (the Universal Declaration of Human Rights) 13. cikkelye szerint mindenkit megillet az egyes országokon belüli szabad mozgás és letelepedés, valamint az országokból – beleértve a saját országát is – való kivándorlás és visszatérés joga, a valóságban a helyzet egészen másképp működik Heller Ágnes megfogalmazásában a kivándorlás emberi jog, de a bevándorlás nem, azt nemzetállami keretekben szabályozzák.

Globalizáció hatása napjainkra az emberiség előtt álló egyik globális kihívássá, nemzetközi együttműködést igénylő problémájává vált a modern technológiák lehetővé teszik a termékek, a tőke, a szolgáltatások, az eszmék és az emberek gyors áramlását az egyes országok és a kontinensek között a nemzetközi migráció világjelenséggé vált, de az általa reprezentált munkaerő globalizálódása messze elmarad a többi termelési tényezőétől

Változó szerepek korábban az államok többé-kevésbé besorolhatóak voltak valamelyik kategóriába (kibocsátó, befogadó és tranzit ország), mára egyrészt a világ szinte valamennyi országa kiterjedt ez a jelenség, másrészt egy adott ország a fenti kategóriák közül többen is érintett lehet példa lehet erre Mexikó, amelyik az USA-ba irányuló bevándorlás első számú kibocsátó országa, de területét tranzit országként használják a dél- és közép-amerikai országokból az USA-ba igyekvő illegális bevándorlók, miközben az elvándoroltak helyett a dél-mexikói államok ma már például gyakran guatemalai bevándorlókat foglalkoztatnak a mezőgazdasági betakarítási munkák során

A nemzetközi migráció 1990-2010

Migrációs mozgások

Az ENSZ becslései alapján a migránsok száma 2005-ben 195 millió fő volt, nagyobb, mint a világ ötödik legnépesebb országaként számon tartott Brazília lakossága legfrissebb adatok szerint 2010-re számuk az elmúlt öt év alatt 9,6 százalékkal közel 214 millióra nőtt ez a föld teljes népességének alig 3,1 százaléka abszolút számokban, a bevándorlók koncentrációja Európában a legnagyobb, amelyet Ázsia, majd Észak-Amerika követ az Amerikai Egyesült Államok lakossága a Föld népességének kevesebb, mint 4,5%-át teszi ki, ugyanakkor itt él a bevándorlók körülbelül egyötöde (20%)..

A migráció megoszlása az adatok szerint a teljes nemzetközi migráció 57%-a a magas jövedelmű országokban él és az ott élő lakosság 10%-t jelentik a legnagyobb befogadó államok sorrendben az USA, Oroszország, Németország, Szaúd-Arábia és Kanada a lakossághoz mért arányuk szerint első helyen áll Katar (86,5%), őt követi az Egyesült Arab Emirátus (70%) és Kuvait (68,8%) a bevándoroltak 51%-a férfi és 49%-a nő, ami a nemek fokozatos kiegyenlítődését mutatja, természetesen jelentős regionális eltérésekkel

A nemzetközi migráció növekedése, 1990-2010 A 230 országra kiterjedő adatok tanulsága szerint: a fejlett országokban élő bevándorlók száma 50%-ot nőtt (+45 millió) a bevándorlók aránya 7,2%-ról 10% körülire nőtt a fejlődő világ esetében 18%-os növekedés (13 millió) és a lakosság 1,5%-t jelenti a legkevésbé fejlett országok alig 1,3% (alábecsült) a tíz legmagasabb külföldön születettek arányszámával rendelkező országból 6 európai (Franciaország, Németország, Oroszország, Spanyolország és Ukrajna) z első helyen az USA áll és rajtuk kívül Kanada, Szaúd-Arábia és India szerepel a listán

A nemzetközi migráció koncentrációja Abszolút számokban, a bevándorlók koncentrációja Európában a legnagyobb, amelyet Ázsia, majd Észak-Amerika követ A népességhez viszonyítottan a legnagyobb a bevándorlók aránya a Közel-Kelet arab államaiban, a Csendes-óceáni térség országaiban, majd Észak-Amerikában és Európában Az elmúlt két évtizedben a nemzetközi migránsok száma 80%-kal növekedett Észak-Amerikában, és 41%-kal Európában Az ENSZ becslése szerint, Latin-Amerika (a karibi térséggel együtt) és Ázsia mintegy egymillió főt veszít évente az elvándorlás következtében A statisztikák szerint a nemzetközi migráció legnagyobb része „szomszédsági kérdés”, mivel az elvándoroltak legnagyobb része közeli országba utazik, például Indonéziából Malajziába, Mexikóból az Egyesült Államokba, stb.

A nemzetközi migráció életkor szerinti összetétele Az ENSZ Szociális és Gazdasági Bizottságának tanulmánya szerint : a nemzetközi migráció életkor szerinti összetétele jelentős eltéréseket mutat a fejlett és a fejlődő világban Az első fontos megállapítása, hogy a migrációban részt vevők átlagéletkora (39 év) jóval meghaladja az emberiség átlagéletkorát (28 év) Ezen belül is a fejlett világba irányuló migráció átlagéletkora (43 év) jóval magasabb, mint a fejlődő országok (34 év), illetve a legkevésbé fejlett országokba (29 év) irányuló bevándorlók átlagéletkora

A nemzetközi migráció nemek szerinti megoszlása a 2000-res 49,4%-ról kis csökkenéssel 49%-ot mutat Európában (52,3%), az amerikai kontinensen 50,1% kiegyensúlyozott arányt ért el (az 1980-as években az USA-ban is 52,5% volt) a többség a női nemhez tartozik Európában: az elmúlt 5 évben számuk 2,7 millióval 36,5 millióra nőtt, ami az összes bevándorolt 52,3%-a (ez az arány Nyugat-Európában 77,3% és Kelet-Európában csak 49%) Ázsia (44,6%) és Afrika (46,8%) esetében a nők aránya elmarad a nemzetközi átlagtól a nők aránya a munkaképes korosztályoknál 48% a 30-39 éves korosztályban (46%), a 60-64 éves korosztályban (53%) a 65 év feletti teljes migráción belül (27 millió) a nők aránya 57%-ra emelkedett 2010-ben

A menekültek és a nők aránya a nemzetközi migrációban

A nők aránya a menekültek között, 2009

munkaképes korú bevándorlók a 20 és 64 év közötti munkaképes korú bevándorlók (globálisan 154 millió fő) jelentette a teljes nemzetközi migráció (214 millió) 72%-át 2010-ben. ezen belül a munkaképes korú migráció 62%-a (96 millió fő) a fejlett országokban él, és ők jelentik a teljes munkaképes korú lakosság 12,6%-t a fejlett világban élő 50 millió fő a munkaképes korú lakosság 1,9%-át teszi ki míg a legkevésbé fejlett országokba csak alig 5% (7,7 millió fő) található, akik a munkaerőpiac 2%-t képviselik

a 20 év alatti migránsok a 20 év alatti migránsok (33 millió fő) a teljes nemzetközi migráció 15%-át teszik ki 60%-a a fejlődő országokban él részarányuk alacsony szintjét részben az magyarázza, hogy a bevándorlók helyben született gyerekei általában már nem számítanak bevándoroltnak a számok azt mutatják, hogy a 20 év feletti migráció minden egyes további életkor szerinti csoportjában a kor növekedésével növekszik a fejlett országban élők aránya amig a 20-24 év közöttiek 53% van a fejlett országokban, addig a 65 év felettieknek (27 millió fő) a 70%-a

Nagyvárosi koncentrálódás a nemzetközi migrációra jellemző a nagyvárosi koncentrálódás a világon 20 olyan nagyváros van (9 Észak-Amerikában, 4 a Közel-Keleten, 3 Európában és 2-2 Ázsia és Óceánia területén), ahol a bevándoroltak száma meghaladja az 1 milliót egy másfajta megközelítésben 25 olyan nagyvárost számoltak össze, ahol a bevándoroltak aránya meghaladja a helyi lakosság 25%-át

Migránsok

Menekültek a menekültek becsült száma 16,3 millió, vagyis a nemzetközi migráció közel 8%-a kontinensek közötti megoszlást tekintve első helyen Ázsia áll, ahol mintegy 10,9 millió menekült él (a világ menekültjeinek 66%-a) második helyen Afrika áll 2,6 millió fővel (16%), majd Európa következik 1,6 millióval (10%), míg Észak-Amerikában csak 0,73 millió él a legtöbb menekültet befogadó ország Pakisztán (1,8 millió), Szíria (1,1 millió) és Irán (980 ezer) itt kell megemlíteni, hogy mintegy 26 millió belső menekültet (IDP- Internally Displaced Person) tartanak nyilván, akiknek 40%-a Afrikában található

Menekültek a világban

Az illegális bevándoroltak az ENSZ 2004-es becslései 20-30 millióra teszik az illegális bevándoroltak számát, ami mintegy 10-15 százaléka az összes bevándorlónak ebből 2008-as adatok szerint 11-12 millió él az Amerikai Egyesült Államokban, 200 ezer Japánban, és 1,9-3,8 millió Európában 2008 végén, az összes menekült száma 15,2 millió fő volt, míg a belső menekültek (IDP) száma körülbelül 26 millió

A nemzetközi migráció statisztikai nyilvántartásának nehézségei az ENSZ 1998-ban ajánlásokat fogalmazott meg nem állt rendelkezésre sem mennyiségi, sem minőségi értelemben elegendő statisztikai adat a nemzetközi migrációról az OECD országok 2000-re elkészültek a népességfelmérések olyan változataival, ahol már nyilvántartásba kerültek a külföldön születettek és a külföldi állampolgárok is

adattipusok A vándormozgalom statisztikai számbavétele alapvetően kétfajta adattal dolgozik: egyrészt az un. áramlási adatok (flow), amelyek révén pontosabban láthatjuk a migráció alakulását, trendjét és intenzitásának változását; másrészt vizsgálhatjuk az un. állományi adatok (stock) elemzésével, amelyek statikusabb képet mutatnak a bevándorlás és a kiáramlás különbségéből számított nettó migrációs áramlás ad iránymutatást a mennyiségi változásokról az illegális vagy irreguláris migráció egyik jellemzője éppen az, hogy az egyének rejtve maradnak a hivatali hatóságok előtt

A nemzetközi migráció csoportosítása Jogi szempontból megkülönböztethetjük a nemzetközi migráció legális és illegális formáját legális migráció során az egyének az utazáshoz szükséges okmányok (útlevél, vízum, stb.) birtokában vándorolnak egyik államból a másikba, ahol a belépéskor és a tartózkodásuk során is betartják az adott ország idegenrendészeti előírásait a szigorú feltételek támasztása a bevándorlók egy részét a legális utak hiányában az illegális határátkelésre, illetve az idegenrendészeti szabályok egyéb típusú megsértésére kényszeríti az illegális bevándorló helyett az irreguláris bevándorló fogalmának használata

Önkéntes vagy kényszerített a migrációhoz vezető döntés lehet az egyén szabad döntésén alapuló választás, amikor is önkéntes migrációról beszélhetünk amennyiben azonban a mozgást kiváltó döntés hátterében polgárháborús viszonyok, politikai, vallási, nemzetiségi, nyelvi, stb. szempontú diszkrimináció és/vagy üldöztetés, esetleg természeti katasztrófa áll, akkor kényszermigrációról és menekültekről beszélhetünk a két kategória elhatárolása nem minden esetben egyszerű a nemzetközi jog: egyezmények, amelyek a migráns munkavállalók helyzetét kívánják rendezni, vannak szerződések, amelyek a menekültekkel, a menedékjoggal, az állampolgárság megszerzésének feltételeivel, illetve az úgynevezett hontalanság (azaz az állampolgárság nélküliség) kérdésével kapcsolatosak

Menekültek kezelése az ENSZ égisze alatt született a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezmény és az ezt módosító 1967. évi jegyzőkönyv nemzetközileg elfogadott meghatározás szerint menekült az, aki faji, vallási okok, nemzeti, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni

A hontalanság hontalanságról akkor beszélünk, amikor egy személy nem rendelkezik egyetlen állam állampolgárságával sem, rájuk az ENSZ keretében 1954-ben létrejött, a hontalan személyek jogállásáról szóló egyezmény vonatkozik a hontalan személy jogállását lakóhelye, illetőleg ennek híján tartózkodási helye szerinti állam joga szabályozza.

A nemzetközi migrációt magyarázó elméletekről Hárs Ágnes egyik tanulmányában behaviorista (Ravenstein - push and pull - taszítás-vonzás elmélete, 1885) neoklasszikus modelljeit (Borjas bevezeti az "immigrációs piac" kategóriáját, ahol az egyén a költségek és hasznok mérlegelésével dönt a helyzete változtatásáról) valamint a történeti strukturális megközelítést Wallenstein a munkaerő migrációját nem tekinti önálló, diszkrét, magában elemzendő jelenségnek, hanem mint a szektorok, régiók és nemzetek közötti egyenlőtlen fejlődés lényeges komponensét vizsgálja, 1983 Zolberg az emberek mozgását a nemzetközivé váló, a migrációt strukturálisan meghatározó, kapitalista gazdaság dinamikájával magyarázza, 1989. .

Folytatás… a munkaerőpiac szegmentáltságáról szóló elméletek a hetvenes évek legelején fogalmazódtak meg (Piore, 1970), az enklávé gazdaság fogalmát Portes (1981) vezette be, a társadalmi háló fogalma pedig nem új keletű kategória a nemzetközi migrációs áramlások magyarázatában. a láncmigráció szerepe, a rokoni és baráti kötelékek az információ szállításában és a migráció elősegítésében már régóta vizsgált területek a migrációs elméletek legfrissebb írásai a transznacionalizmus és transz-migráció kérdésére összpontosítanak

A nemzetközi migráció irányának változásai a nemzetközi migrációban érintett országokat három fő csoportba sorolhatjuk: megkülönböztetünk kibocsátó vagy származási országot, tranzit országokat és befogadó országokat az Egyesült Államokra vagy Ausztráliára gondolni a legtöbb migráns csak a szomszédos országokban keresi a boldogulást, vannak azonban szép számban olyanok is, akik más kontinenseken próbálnak szerencsét a kibocsátó és a befogadó országok között gyakran vannak olyan tranzit államok, ahol a vándorlók több-kevesebb időt töltenek, de nem jelentik számukra a kiválasztott célországot

Változó szerepek korábban az államok többé-kevésbé besorolhatóak voltak valamelyik kategóriába, mára egyrészt a világ szinte valamennyi országa kiterjedt ez a jelenség, másrészt egy adott ország a fenti kategóriák közül többen is érintett lehet példa lehet erre Mexikó, amelyik az USA-ba irányuló bevándorlás első számú kibocsátó országa, de területét tranzit országként használják a dél- és közép-amerikai országokból az USA-ba igyekvő illegális bevándorlók, miközben az elvándoroltak helyett a dél-mexikói államok ma már például gyakran guatemalai bevándorlókat foglalkoztatnak a mezőgazdasági betakarítási munkák során

A globális migrációra ható néhány tényező földrajzi elhelyezkedése és a migráció iránya

A nemzetközi migráció kiváltó okai gazdasági és társadalmi szintkülönbségek nemzetközi gzdasági munkamegosztás demográfiai robbanás, túlnépesedés háboruk, etnikai konfliktusok diszkrimináció, emberi jogok sérelme multikulturális birodalmak szétesése környezetpusztulás hagyományos életminták errodálódása

A nemzetközi migráció következményei pozitív és negatív kisérőjelenségek a kibocsátó és a befogadó országokban külső és belső feszültségek dinamikus jelensége munkaerőhiány és munkaerő felesleg kezelése menekülzáradat és menekültügyi vészhelyzet hatása a népesedési folyamatokra állampolgárság, politikai jogok kisebbségi kérdés újraértelmezése határvédelem szervezett bűnözés, kriminalizálódás hazautalások

Történelmi folyamatok az európaiak tengeren túlra vándorlása a XIX. század elején nagyobb lendületet vett és az 1930-as évek elejéig tartott rövid száz év alatt mintegy 50-55 millió ember hagyta el hazáját, fő kibocsátó országok Írország, Nagy-Britannia, Olaszország és a Skandináv országok voltak célországok közül a legtöbb bevándorlót - kb. 30 millió főt - az USA fogadta be, de a lakossághoz viszonyított arányukat tekintve Argentína állt az élen az 1950-es évektől a nemzetközi vándorlásban jelentős változások következtek be

Régiók jellemzői Latin-Amerikára - amely korábban klasszikus célterületnek számított - ma a kivándorlás jellemző, a Karib államokból és Mexikóból elsősorban - gyakran illegális úton - az USA-ba és részben Nagy-Britanniába történik kivándorlás Ázsia és Észak-Afrika kontinentális viszonylatban negatív vándorlási mérleggel rendelkezik, s a kivándorlás néhány területre koncentrálódik (pl. Algériából, Marokkóból, Tunéziából és Törökországból Európába) a főbb célországok a térségben az arab olajtermelő országok, ahol nagyon magas a vendégmunkások száma Afrikában a Szaharától délre régóta jellemző az országok közötti vándorlás

A nemzetközi migráció kontinentális megoszlása a 2010-es adatok alapján

az Amerikai kontinensen a bevándorlók száma A IOM adatai6 szerint: 47 millióról 10 év alatt 57,5 millióra nőtt, ami a nemzetközi migráció 27%-át jelenti többségében régión belüli vándorlás eredménye Észak-Amerika fogadja be a kontinens 57,5 millió bevándoroltjából 50 milliót és ebből 42,8 milliós bevándorolttal az USA a világ első számú befogadó állama (ez a lakosságának 13,5%-a) Kanadában 2010-ben mintegy 7,2 millió bevándorolt élt, ami a teljes lakosság 21%-át jelenti az Észak-Amerikát elhagyó kivándoroltak száma 3,3 millió, amiből 1,3 millió kanadai (a lakosság 4%-a) és 2,3 millió amerikai (a lakosságának alig 0.8%-a) az Egyesült Államok fogadja be a latin-amerikai és karibi kivándorlás 2/3-át és a kanadai több mint 70%-át az ország külföldön született lakosságának mintegy 30%-a illegális bevándorolt, akiknek kevesebb mint fele (40%) nő

az Amerikai Egyesült Államokban élő latinok 2010-ben 50,5 millió hispán/latino élt (2000-ben még csak 35,3 millió) egy évtized alatt számuk 43%-kal nőtt a teljes lakosság növekedésének 56%-át adták, ami annyit jelent, hogy a teljes lakosságon belüli arányszámuk 12,5%-ról 16,3%-ra emelkedett a 18 év alatti fiatalok száma az évtized alatt 12,3 millióról 17,1 millióra nőtt, abszolút számuk 39%-kal emelkedett, arányszámuk pedig 17,1%-ról 23,1%-ra ugrott a korosztályon belül a 18 év feletti hispán arányszám 11%-ról 14,2%-ra nőtt, vagyis 23 millióról 33,3 millióra emelkedett az USA legnagyobb etnikai kissebségét alkotja, meghaladva a feketék 37,7 milliós (12,2%), az ázsiaiak 14,5 milliós és a több etnikai hovatartozást bejelölők 6 milliós (1,9%) számát

az Amerikai Egyesült Államokban élő latinok – 2. Huntington professzor félelmei ellenére a fehérek 196,8 milliós számukkal (63,7%) még mindig az amerikai lakosság többségét jelentik, jóllehet az elmúlt évtized növekményéből csak 8,3%-kal részesedtek Igaz ugyanakkor az is, hogy a hispán lakosság évtizedes 43%-os növekménye is relatív csökkenést jelez, mert számuk a ’80-as években még 53%-kal és a ’90-es években 58%-kal növekedett Huntington félelmei a mexikói bevándorlástól (Kik vagyunk?)

A hispán lakosság növekedése az Egyesült Államokban

Hispánok az USA-ban Földrajzi elhelyezkedését tekintve még mindig az erős koncentráltság jellemzi, vagyis a hispán lakosság 76%-a 9 amerikai államban (Arizona, Kalifornia, Colorado, Florida, Illinois, Új-Mexikó, New Jersey, New York és Texas) található Kalifornia és Texas együtt 46,5%-ot jelent (2000-ben még 50%-ot) és Los Angelesben önmagában 4,5 millió, egész Kaliforniában 14 millió hispán él

A Brookings Intézet egyik legutóbbi tanulmánya A munkaképes korú (25-64 év között) bevándorlók között az érettségizettek aránya 1980-ban csak 19% volt és 40%-a nem fejezte be a középiskolát, de 2010-ben már 30% rendelkezett legalább érettségivel és a középiskolát félbehagyók aránya 28%-ra csökkent A 100 nagyváros közül 44 esetében a minimum érettségizettek aránya legalább 25%-kal meghaladta az alacsony képzettségűek számát (pl. San Francisco, Washington). A kevésbé képzetteket befogadó nagyvárosok a déli határ mentén találhatók A gyorsan növekvő városközpontokba irányuló bevándorlás a kevésbé képzetteket vonzza Összehasonlítva a helyi lakosság azonos rétegeivel a kevésbé képzett bevándorlók nagyobb arányban dolgoznak és alacsonyabb közöttük a szegénységi ráta, miközben kisebb egyéni megtakarítással rendelkeznek (hazautalások szerepe)

Latin-Amerika és a Karib térség a nemzetközi migráció mintegy 15%-ának ad otthont és a fő befogadó országok Argentína (1,4 millió), Venezuela (1 millió fő), és Mexikó megelőzte Brazíliát a harmadik helyen a világ egyik legnagyobb migrációs folyosója Mexikó és az USA között húzódik, ahol 2007-ben 9.3 millió migráns haladt át az európai bevándorlásuk fő iránya Spanyolország, ahol 2007-ben a teljes bevándorlás 38-%-át jelentették Brazília sajátossága, hogy a kivándorlók 1/5-e Japánban él, Kolumbia lakosságának 6%-a (mintegy 2,5 millió fő) a polgárháborús helyzet szenvedő alanya és belső menekültként (IDP) él

Latin-Amerika és a Karib térség országai Latin-Amerika és a Karib térség országai az elmúlt 10 évben mintegy 11 milliós migrációs veszteséget könyvelhettek el: Közép-Amerika 6,8 milliót, Dél-Amerika 3 milliót és a karibi szigetek 1,2 milliót az ENSZ 2000-es migrációs jelentésének becslése szerint kb. 26,6 millió latin-amerikai születésű élt más országban, ezzel a nemzetközi migráció 15%-át jelentették a legjelentősebb kivándorlást felmutató országok Mexikó, Kolumbia, Kuba, Salvador, Brazília és Haiti Mexikó a 2007-es adatok szerint lakosságának mintegy 10%-át, több mint 10 millió főt vesztett el a kivándorlás révén a lakosság arányához viszonyítva a legmagasabb mutatóval a Holland Antillák az USA-hoz tartozó Virgin szigetek büszkélkedhetnek

Európa és Közép-Ázsia Európa és Közép-Ázsia országaiban 2010-ben összesen 76,6 millió migráns él, ami öt év alatt 5,1 milliós növekedést mutat és a teljes lakosság 8,7%-át jelenti minden harmadik bevándorló ebben a régióban él Albánia, Moldova, Grúzia és Litvánia még mindig jelentős elvándorlást mutat a térségben Oroszország különleges helyet foglal el, ő a legnagyobb kibocsátó és befogadó ország: mintegy 12 millió állampolgára él külföldön és ugyanennyi külföldön született él ma Oroszországban

Nyugat-Európa és Közép-Európa Nyugat-Európa és Közép-Európa az régió bevándoroltjainak 2/3-t koncentrálja, mintegy 51 millió főt a legjelentősebb befogadó államok Németország (10,8 millió), Franciaország (6,7 millió), Anglia (6,5 millió), Spanyolország (6,4 millió) és Olaszország (4,5 millió) a bevándoroltaknak a teljes lakossághoz viszonyított aránya kiugróan magas értékeket csak Luxemburgban (35%), Svájcban (23%), Írországban (20%) és Cipruson (18%) mutat

Európai migráció……. a bevándorlás másik jellemző vonása a városokban való erős koncentrálódása: Amszterdam, Brüsszelben, Frankfurtban és Londonban arányuk a lakosság egynegyedét is eléri az európai kivándorlás alapvetően a kontinensen belül és az OECD országok között zajlik 2006-ban mintegy 1,7 millió fő települt át az egyik OECD-országból egy másikba A nagy befogadó nyugat-európai országok esetében a külföldön született lakosaik 20-60%-a származik az EU-15 országaiból de az összesített adatok is azt mutatják, hogy az EU-s tagállamokban élő migráció 34%-a másik tagállamból származik

Közel-Kelet Közel-Kelet országaiban 2010-ben mintegy 26,6 millió bevándorolt élt, a nemzetközi migráció 13,5%-a és 4,5 millió növekedést mutatott az öt évvel korábbi szinthez képest a világ egyik legdinamikusabb migrációs növekedést felmutató régiója, a növekedés évi 3,8%-os és a bevándorlók jelentik az összlakosság 11,9%-át fő célországok Izrael és az Öböl-országok. nők aránya átlagban 38%, de jelentős regionális egyenlőtlenségeket mutat (Izraelben pl. 55,8%, Ománban pedig 20,8%) 

Afrika országaira alapvetően a kontinensen belüli migráció a jellemző Észak-Afrika kivétel az Európába irányuló kivándorlásával 2010-ben a becslések szerint 19 millió migráns élt a kontinensen, ami 1,5 milliós emelkedést jelent a 2005-ös szinthez képest- jócskán alábecsült a legjelentősebb kibocsátó országok Algéria, Burkina faso, Mali, Marokkó és Nigéria Kelet- és közép Afrika országaiban él mintegy 6,7 millió bevándorolt, ami a térség lakosságának 1,5%-át jelenti (ez a részarány csökken, mert a bevándorlás alacsonyabb, mint a természetes szaporodás üteme) a különböző társadalmi konfliktusok és természeti katasztrófák miatt itt elsősorban a kényszermigráció a jellemző

Afrikai migráció…. a régióban koncentrálódik a világ belső kényszermigránsainak (IDP) közel 38%-a, több mint 10 millió ember Nyugat-Afrikában 8,4 millió migráns él, aminek 2/3-a Elefántcsontparton, Ghánában és Nigériában van a Dél-Afrikai régióban 2,2 millió a bevándorolt, többsége a Dél-Afrikai Köztársaságban (1,9 millió) Észak-Afrika országaiban 1,8 millió bevándorolt élt 2010-ben és a demográfiai tényezők miatt (a lakosság többsége fiatal) erős migrációs nyomás alatt áll a fő migrációs célpontok a dél-európai országok

Ázsia Ázsia ad otthont a nemzetközi migráció közel 13%-ának, mintegy 27,5 millió embernek itt található a világ tíz legjelentősebb migrációs folyosójából négy: Banglades és India között (3,5 millió migráns) India és az Egyesült Arab Emirátusok között (2,2 millió migráns) Fülön szigetek és az Egyesült Államok között (1,6 millió migráns) Afganisztán és Irán között (1,6 millió migráns)

Ázsiai migráció ……. a statisztikai adatok szerint az ázsiai kivándorlás 37%-a az OECD országokba irányul, 43%-a a kontinens régióiban marad és a maradékból 18% a Közel-Kelet országaiba távozik a nettó migrációs ráta negatív Ázsia számára, különösen kiemelkedő Srí Lanka, Laosz, Myanmar, Fülöp szigetek és Pakisztán esetében abszolút számokban Kína, Bangladesh és India a világ legnagyobb kibocsátó országai között szerepelnek: Pakisztán (3,4 millió) és Fülöp szigetek (3,39 millió) szintén nagy emigrációt kibocsátó ország a régióban és azon kívülre is Malajzia (2,4 millió) és Singapore (2 millió) a legnagyobb befogadók között vannak a régióban a nemzetközi pénzügyi válság hatására jelentősen csökkentek a munkaalkalmak és több ország is (Dél-Korea, Japán) a migráns munkások hazatérését támogató politikákat vezettek be

Folytatás.. Ázsiában jelentősen megnőtt a menekültek száma az elmúlt öt évben 2,9 millióról 3,9 millióra, ami a világ menekültjeinek mintegy egynegyede az ázsiai migráció közel 48%-a nő, számuk valamennyi régióban emelkedett, kivéve Dél-kelet Ázsiában Kelet-Ázsiában jellemző a házasságkötésen alapuló migráció, Dél-Koreában például 2 év alatt 25%-kal emelkedett az ilyen típusú házasságkötések száma Kelet-Ázsiából mintegy 10 millió ember vándorolt el, amiből 6 millió a kínai legjelentősebb befogadó országuk az USA (3 millió), őt követi Japán (783 ezer), Kanada (775 ezer) és Ausztrália (300 ezer)

Óceánia Óceánia mintegy 6 millió bevándoroltat számol, ami a lakosság 16,8%-a az elmúlt években a lakosság számának növekedése 21,8%-ban a bevándorláshoz kötődött Sydney (1,2 millió), Melburne (0,9 millió), Perth és Aukland nagyvárosokban a bevándoroltak meghaladják a lakosság 25%-át Ausztrália és Új-Zéland tradicionálisan befogadó nemzet, ahol a bevándorlók aránya eléri a 22%-ot a teljes lakossághoz viszonyítva

A nemzetközi migráció kezelése az Európai Unióban regionális kezelésének legpozitívabb példája az Európai Unióban zajlik, a Maastrichti Szerződéssel került az alapító szerződésekbe, és az Amszterdami Szerződés volt az, amelyik a közösségi pillérbe helyezte át az illegális migráció így ma a Közösség szabályozása alá tartozik: ugyanakkor a rendőri és igazságügyi együttműködés, azaz a harmadik pillér is tartalmaz ide kapcsolódó, elsősorban az emberkereskedelemre vonatkozó szabályokat. az Amszterdami Szerződés kapcsolta a schengeni vívmányokat az Európai Unió jogához 1999-ben Tamperében az Európai Tanács az 1999-2004-es időszakra vonatkozó programot fogadott el a szabadság, biztonság és jog térségére vonatkozó tennivalókról

Folytatás.. Tamperei program a vízumpolitika és az okmányhamisítás elleni fellépést, valamint a harmadik országbeli külképviseletek közti együttműködést hangsúlyozta helyét a szintén öt évre szóló, az elért eredményekre támaszkodó Hágai Program vette át, ami többek között a feketegazdaság visszaszorításával, az illegális migrációra vonatkozó információcserével, a biometrikus azonosítók jobb felhasználásával, az okmánybiztonság javításával és a rövid távú vízumok megkönnyítésével tervezte az illegális migráció visszaszorítását elérni a Hágai Program jegyében indult meg a Schengeni Információs Rendszer továbbfejlesztése, valamint a Vízuminformációs Rendszer kialakítása

Schengeni Megállapodás 1985-ben Franciaország, Németország és a Benelux államok állapodtak meg egy belső határok nélküli térség kialakításáról, amit luxemburgi városról Schengeni Megállapodásnak neveztek el életbe léptetésére azonban csak 1995-ben került sor, akkor már kiegészülve az időközben tagságot nyert Spanyolországgal és Portugáliával a Végrehajtási Egyezmény bővítette és pontosította az együttműködés szabályait, de az csak az Amszterdami Szerződéssel lett integrálva az Európai Unió első pillérébe Olaszország, Görögország, Ausztria, Dánia, Finnország és Svédország 1999-ben lett a tag, az EU-15 közül csak az Egyesült Királyság és Írország nem tagja a schengeni térségnek (de néhány területében részt vesznek (pl. rendészeti szervek együttműködése, Schengeni Információs Rendszer) 2004-ben csatlakozott 10 tagállam – Ciprus kivételével – 2007 decemberében lett a schengeni térség tagja; Románia és Bulgária csatlakozása későbbre várható

A schengeni térség létrehozása az EU egyik legérzékelhetőbb, legnépszerűbb és legsikeresebb eredménye volt az EU külső határai védik az uniós polgárokat, családtagjaikat és az elfogadott szabályoknak megfelelően az EU-ba érkező harmadik országbeli állampolgárokat is 2010-ben 650 millió határátlépésre került sor, ami jelentős napi munkát jelent a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzések terén 2009-ben a schengeni vízumokat kibocsátó tagállamok közel 11 millió vízumot adtak ki egy ellenőrzési mechanizmus létrehozása 2011 a Nyugat-Balkán felé (az EU 2009-ben, illetve 2010-ben vízummentességet biztosított öt nyugat-balkáni országnak: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Szerbia)

Migrációs alapok a 2007–2013-as időszakra az EK létrehozott négy speciális, a migrációhoz kapcsolódó pénzügyi alapot: az Európai Menekültügyi Alap (EMA), a társfinanszírozás elvén működik és prioritásai a befogadás, a nemzetközi védelemben részesített személyek integrációja, illetve az önkéntes hazatelepülés támogatása; az Európai Visszatérési Alap, elsődleges célja a visszatérés nemzeti szintű integrált igazgatásának előmozdítása; az Európai Külső Határok Alap célja az integrált európai határigazgatási rendszer létrehozása, a tagállamok harmadik országokban lévő konzuli és egyéb szolgálatai migrációval kapcsolatos tevékenységei igazgatásának a támogatása, társfinanszírozási elven működik; és az Európai Integrációs Alap, társfinanszírozási rendszerű és célja a harmadik országok állampolgárainak a befogadó tagállamok társadalmaiba történő beilleszkedésének elősegítése

A Lisszaboni egyezmény a Lisszaboni egyezmény 2009. decemberi életbe lépése megerősítette az Európai Parlament együttdöntési kompetenciáit a nemzetközi migrációval kapcsolatos területeken a magasan kvalifikált szakemberek bevonzását célzó kék-kártya bevezetése és annak érdemi alkalmazása tagállami hatáskörben maradt, megerősítve, hogy a nemzeti szuverenitás megőrzése ezen a területen még túlságosan érzékeny politikai kérdés az EU a francia elnökség alatt elfogadott Európai menekültügyi és migrációs egyezmény és az új ötéves Stockholmi program alapján szervezi a migrációval kapcsolatos tevékenységét előrelépés egy integrált migrációs politika kialakítása irányába: ennek részét képezi a közös vízumpolitika, a menekültügyi szabványok harmonizációja, és a külső határok biztosítására létrehozott Frontex igazgatósága

öt alapvető területet jelöl meg Legális bevándorlás: széleskörű szabályozásra van szükség, a „szolidaritás jegyében”, minden egyes tagállam a befogadóképessége és szükségletei szerint fogad bevándorlókat. Illegális bevándorlás: „szelektív hazatelepítése” köré épül a nemrég elfogadott Visszafordítási irányelven, az együttműködést terjesszék ki további területekre is, közös járatokat , vizsgálják felül a visszafogadási egyezményeket Határellenőrzés: elsősorban az EU külső határokat ellenőrző Frontex-nek a szerepét tárgyalja, két különálló igazgatóság létrehozására, egyet a déli, egyet pedig az északi tagállamok számára Menekültügyek: elvárja, hogy már 2009-től egységes garanciákat biztosítsanak a menekültek részére, és felállítsanak egy menekültügyi irodát. 2010-re pedig el szeretné érni az egységes menekültügyi procedúra kialakítását. Külföldi országok: a harmadik országbeli állampolgárok bevándorlásával, a munkához és oktatáshoz kötött legális migrációt javasolja, hangsúlyozza a cirkuláris migráció jelentőségét

Az Eurostat 2011. június elején nyilvánosságra hozott előrejelzése az EU27 lélekszáma 501 millióról (2010. január 1-jei adat) valamikor 2040 körül éri a nagyjából 526 milliós csúcsot, majd ezt követően a lakosság száma 2035-re fokozatosan 525 millióra, 2060 körül 517 millióra csökken egyidejűleg folytatódik az EU27 népességének elöregedése is: a 65 évesnél idősebbek aránya a 2010-es 17 százalék helyett 2060-ban már 30 százalék lesz, a 80 évesek és idősebbek aránya 5-ről 12 százalékra nő 2060-ra a britek lesznek a legtöbben (79 millió), őket követik majd a franciák (74 millió), a németek (66 millió), az olaszok (65 millió) és a spanyolok (52 millió) Magyarországon a 2010-es 10,014 millió helyett 2035-ben már csak 9,575 millióan, 2060-ban pedig 8,86 millióan leszünk egyik legégetőbb kihívás a munkaképes korú népesség csökkenésének kezelése

Az Európai Unióba irányuló irreguláris bevándorlás fő útvonalai A gazdasági válság hatására 2009-ben az EU-ban elfogott, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok száma mérséklődött (körülbelül 570 000 fő, ami 7 %-kal kevesebb, mint 2008-ban) A tagállamok körülbelül 250 000 főt fordítottak vissza a határállomásokon (4,5 %-kal többet, mint 2008-ban) Sajnálatos módon az Európai Unióba irányuló vagy azon belüli emberkereskedelem évente több százezer áldozatot érint Olaszországot, Máltát, Görögországot és Ciprust közvetlenebbül érinti az illegális migránsok tömeges beáramlása 35 000 migránsnak sikerült, főként Tunéziából és kisebb mértékben más afrikai országokból, illegálisan belépnie az Unió területére Olaszországon (Lampedusa szigetén) keresztül

irreguláris bevándorlás Görögország 89 ezer irreguláris bevándorlást jelzett (egymaga az EU-s adat 86%-át jelenti), a leggyengébb a görög-török határszakasz 47 700 esettel a szárazföldi (az összes EU-s mutató 46%-a) és 6000 esettel a tengerparti szakaszon a második legkritikusabb rész a görög-albán határ, ahol 2010-ben 35 300 esetet tartanak nyilván (az EU-s adat 34,5%-át) második helyen Spanyolország áll 5%-kal, jócskán lemaradva 3 500 esettel a Ceuta és Melilla félszigetnél és a Kanári szigeteken 2010-ben csak 196 fővel (miközben 2009-ben itt 2 244 esetet jegyeztek fel h harmadik helyezett Olaszország csak az EU-s illegális bevándorlás 4%-át jegyzi 4 400 fővel

A három tradicionális bevándorlási útvonal A három tradicionális bevándorlási útvonal Afrikából ered és a végső szakasza a tengeri átkelés A Nyugat-Mediterrán útvonal egyik variánsa érkezik Cauta és Melilla felé, Mali, Mauriciusz és Bisszau-Guinea mellett Marokkó és Algéria kivándorlói is ezt az utat használják A Közép-Mediterrán vonalon a Guineai öbölből és az Afrika szarvából érkeznek és folytatják az utat Málta és Olaszország (Lampedusa) felé A Kelet-Mediterrán útvonalon Afganisztánból, Pakisztánból, Irakból és Szomáliából érkeznek és folytatják Görögország határai felé. 2009-től már a Magreb térségből is érkeznek (főleg algériaiak

Magyarország migrációs kihívásai kitántorgott Amerikába mésfél millió emberünk…. a kivándorlás kiváltó okai és célterületei a rendszerváltásig kivándorló nemzetből tranzit és befogadó ország dél-szláv konfliktus hatásai demográfiai kényszerek és a bevándorlási politika az etnikai elem a menekült és bevándorlási politikában Schengen-i elvárások 

A nemzetközi migráció és a hazautalások A Világbank szerint a származási országokba átutalt pénzek összege 2007-ben 385 milliárd USD, 2008-ban a válság miatt csak 336 milliárd és 2009-re már 414 milliárd USD-re nőtt Az elmúlt évben ebből az összegből 316 milliárd USD a fejlődő országokba érkezett A hazautalások eredetét nézve 2008-ban a világ tíz legfontosabb országa közül 7 európai volt: Oroszország (26,1 milliárd USD), Svájc (19 milliárd USD), Németország (15 milliárd USD), Spanyolország (14,7 milliárd USD), Olaszország (12,7 milliárd USD), Luxemburg (10,9 milliárd USD) és Hollandia (8,4 milliárd USD) A legjelentősebb hazautalások az USA-ból származnak, 47,2 milliárd USD és ez a teljes hazautalások 17%-a

Folytatás.. A hazautalások 2009-es adatai szerint a legnagyobb célországok közül első helyen áll India (49,2 milliárd USD), őt követi Kína (47,5 milliárd USD) és Mexikó (22,2 milliárd USD) Az európai országok közül a legtöbb pénz Franciaországba (15,6 milliárd USD), Spanyolországba (11,7 milliárd USD) és Németországba (10,8 milliárd USD) érkezik Latin-Amerika és a Karib térség 2008-ban 64,7 milliárd USD hazautalást fogadott, ami a régió GDP-jének 1,5%-át tette ki Számos ország esetében a hazautalások ma már a legfontosabb deviza bevételi forrássá léptek elő legkirívóbb példa Tadzsigisztán, ahol ez a GDP 49,6%-át jelenti, őt követi Moldávia 27,9%-kal. Közép-Amerika és a Karib térség számos országában is a GDP 20% át elérő a hazautalások mértéke

A nemzetközi migráció háromszintű kezelése A nemzetközi migráció bonyolult folyamatainak kezelésében megkülönböztethetjük a nemzetállami, a regionális és a multilaterális szinteket igazán csak az Európai Unió az, amelyiknek sikerült harmonizált migrációs politikákat kidolgoznia 2006. szeptember 14-16. között került első alkalommal került sor az ENSZ közgyűlés keretében a magas szintű párbeszédre10 állam és kormányfők részvételével a nemzetközi migrációról és a fejlődéssel kapcsolatos összefüggéseiről

A nemzetközi migráció néhány kihívása a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint a nemzetközi migránsok száma 2050-re meghaladhatja a 400 milliót, a világ jelenlegi népességének 7 százalékát ez a szám 68 százalékos növekedést jelentene a mostani állapothoz képest és jelentős átalakulás lesz a népességvándorlás mértékében, összetettségében és kiterjedtségében főleg a globális munkaerőpiac változásai idézik majd elő, de nőni fog a klímamenekültek száma is a globális demográfiai változások következtében elkerülhetetlen és feltartóztathatatlan lesz a növekedés ilyen népességbeli változás például, hogy a fejlődő országokban a munkaerőpiaci kínálat jócskán meghaladja majd a keresletet, amely a gazdagabb országok felé nyomja a kihasználatlan munkaerőt az IOM számításai szerint 2040-re a fejlődő országokban 3,6 milliárdra nő az aktív népesség száma, míg az iparosodott államokban ez 600 millió körül fog tetőzni

Demográfiai trendek az 1960-as évek, az ún. második demográfiai átmenet során Európában még alacsonyabb gyermekszám, házasodási kedv és erőteljesen javuló életszínvonal volt tapasztalható eredményként a népesség száma stagnál, illetve csökken a Föld legidősebb országai, Japán után főként az Európai Unió az Egyesült Államok a sikeres migrációs politikájának köszönhetően biztosan nem él át elöregedési hullámot Kína még nem ért a demográfiai fejlődés ezen szakaszába a modern/posztmodern társadalmi-gazdasági átalakulások indukálta demográfiai helyzet, a tartósan alacsony termékenység és a magas várható élettartam miatti idősödési folyamat az elkövetkező évtizedekben megállíthatatlan alaptendenciáként éri el Európát

éghajlati változások a jelentés az éghajlati változásokat is az elvándorlásra ösztönző tényezőként említi, különösen a világ szegényebb területein ha nem történnek nagyobb beruházások a bevándorlók integrálásának irányába - például a lakhatás, az oktatás és az egészségügyi ellátás megteremtése -, akkor a velük kapcsolatos problémák még inkább állandósulni fognak főként Ázsiának, Afrikának és Dél-Amerikának kellene fejlesztenie a migrációt kezelő programjait és elképzeléseit, mivel a népességvándorlás új sémái szerint számítani kell az emberek Dél-Dél irányú mozgására is, míg eddig a Délről Északra vándorlás volt a jellemző German Marshall Fund (GMF) transzatlanti kutatásának Brüsszelben ezév áprilisában ismertetett első eredményei szerint a klímaváltozás egyre nagyobb számú népcsoportokat késztet majd lakóhelyük elhagyására és a jelenség leginkább a világ szegényebb részét érinti majd

Japán földrengés

Együttélés A nemzetközi migráció legnagyobb kihívása azonban a bevándorlók és a befogadó nemzetek közötti viszonyok alakulását érinti A nemzetközi pénzügyi válság következtében a fejlett világ gazdasági és pénzügyi nehézségekkel küzd, jelentősen megnőtt a munkanélküliség és a világgazdaság súlypontja fokozatosan a feltörekvő országok javára módosul Az Egyesült Államokban olvasztó-tégely szemlélet az elmúlt évtizedekben meggyengül és az Európai Unió meghatározó államaiban is élénk vita folyt a bevándorlók társadalmi beilleszkedése problémáiról Legutóbb éppen Merkel német kancellár jelentette ki, hogy a befogadó nemzetek és a bevándorlók harmonikus együttélésének multikulturális társadalmi modellje csődöt mondott, vagyis szükség van a nyelvtudás elsajátítására a beilleszkedés, az integráció megvalósulásához A feszültségek 2005-ben Franciaországban is súlyos belső tüntetésekhez, gyújtogatásokhoz vezettek, de nincs sokkal jobb helyzetben az USA sem

Az Egyesült Államok és Mexikó 3 ezer km szárazföldi határ megkönnyíti a bevándorlás anyagi és egyéb költségeit egyik forrása a két ország eltérő demográfiai növekedése, valamint a mexikói gazdasági és szociális elmaradottság. 80-es években 1 656 ezer és a 90-es években 2 249 ezer mexikói vándorolt be az Egyesült Államokba legálisan mexikói születésűek jelentették 2000-ben a külföldi születésű amerikai lakosság 27.6%-t az amerikai migrációs törvény 1986-os reformja éppen az illegális bevándoroltak helyzetének rendezését és a folyamat megállítását célozta a hispán bevándorlók regionális koncentrációja a jellemző: a kubaiak Miamiban egyes amerikai elemzők már egyenesen „MexAmerika” és „Mexifornia” kifejezéseket használnak Huntington következtetése az, hogy a WASP (a fehér protestáns amerikai) kultúrát súlyos veszély fenyegeti egy nacionalista mexikói kultúra részéről, mert a területi koncentrálódása és folyamatos beáramlása miatt meggyengült az asszimilációs kényszer

Köszönöm a figyelmüket!