Babai Dániel: A kunhalmok típusai www.kunhalmok.hu

Kunhalmok csoportosítása A kunhalom elnevezés több különböző célból épített, illetve létrejött halmot takar. A kunhalmokat csoportosíthatjuk eredetük, azaz egykori funkciójuk szerint. A hazai régészet kunhalmok tekintetében két nagyobb csoportot különít el. Megkülönbözteti a tell-eket, amelyek tulajdonképpen egykori települések maradványai (késő neolitikum és bronzkor idejéből származó), ú. n. lakódombok, valamint az egykori temetkezési helyeket jelző kunhalmokat vagy kurgánokat (rézkor vége, kora bronzkor, vaskor és népvándorláskor) (Tóth A. 2004).

Bede Ádám, régész egy harmadik típust is megemlít: „Leggyakrabban: 1) őskori (rézkori, bronzkori, vaskori), római kori (szarmata) vagy népvándorlás kori temetkezések sírhalmai, lovasnomád népek, népcsoportok kultikus áldozóhelyei (kurgánok); 2) újkőkori, bronzkori falvak, települések lakódombjai (tellek); esetleg 3) régi háborúk vagy nagy járványok tömegsírjai (testhalmok)” (Bede 2008).

Morfológiai szempontból, régészeti halomtípusok szerint könnyen osztályozhatók a kunhalmok: A tell, azaz a lakódomb nagy kiterjedésű, általában ovális alaprajzú, viszonylag meredek oldalú. Ez alapján könnyen elkülöníthető a kurgánoktól, őrhalmoktól. „A halommá emelkedett egykori telephely kultúrrétegét főleg az ott élő emberek házainak omladéka (patics), edénytörmelékei, tűzhelyének maradványai, az elfogyasztott állatok szétszórt csontjai, kagylóhéjai alkotják. Nagy számban keletkeztek lakódombok a bronzkorban (i.e. 1900-tól körülbelül 900-ig). A telepek nagy számából és méreteiből viszonylag nagy népsűrűségre következtethetünk” (Szelekovszky 1999). A lakódombok, azaz tell-telepek a késő neolitikumban (Kr. e. 4000-3500), valamint a kora és középső bronzkorban (Kr. e. 2600-1500) alakultak ki. Délkelet-európai, kisázsiai hatást mutatnak (tell: arab szó, jelentése: domb) (Tóth A. és Tóth. Cs. 2003). Kultúrrétegük vastagsága akár a 10 métert is elérheti (Váradi 2006). A tellek száma országosan kevésnek mondható, körülbelül 200-ra tehető az alföldi tell-telepek száma (Csányi 1999).

Kurgánok és őrhalmok Ugyanakkor a kurgánok és az egyes szerzők által negyedik típusként számon tartott őrhalmok jellemzője, hogy kör alaprajzú, kúpos formájú emelvények, amelyek kisebb kiterjedésűek (Tóth Cs. 2004). A két típus közt azonban nem lehet különbséget tenni (csak régészeti feltárás segíthet az eredeti halom-funkció megállapításában), különösen úgy, hogy jelentős részük ma már szántóföldi művelés alatt áll, így a szántás következtében az esetlegesen felismerhető morfológiai eltérések is hamar eltűntek.

Őrhalmok A kunhalmokkal foglalkozó szerzők közt tehát nincs egyetértés abban, hogy az őrhalmokat külön kategóriaként kezeljük-e vagy sem. Másként megfogalmazva a kérdés úgy hangzik, hogy a halmok minden bizonnyal meglevő egykori őrhely- szerepe másodlagos funkciója a temetkezési célból épült halmoknak, vagy vannak olyan halmok, amelyek ténylegesen ilyen szándékkal épültek. Az őrhalmok létezését Szelekovszky is elismeri, és így ír róluk: „hazánk több vidékén, különösen az Alföldön és a Kelet-Dunántúlon gyakoriak ezek a viszonylag alacsony, földből emelt halmok. Eredetileg sem lehettek magasak, de a rendszeres szántás következtében egyre alacsonyabbak lettek. Jellemző, hogy az egymástól látótávolságnyira lévő magasabb halmok (általában tell-halmok) között láncszerű összeköttetést biztosítottak. A tűzjelzésben lehetett fontos szerepük. Ezzel lehetővé tették a jel (fény, hang) továbbítását” (Szelekovszky 1999.).

Kunhalmok funkciója régen és ma A kunhalmok azon túl, hogy temetkezési és települési helyként, esetleg őrhelyül szolgáltak, minden időben és korszakban, betöltöttek valamilyen funkciót: őrhely, jelzőhely, támpont, határjelzők, illetve még ma is a legpontosabb földmérési pontok. Egykor rendkívül komoly és fontos lehetett a kunhalmok vallásban betöltött szerepe is.

Összegzés A legvalószínűbbnek az tetszik, hogy a kunhalmok többségét a honfoglalás előtt itt élő népek temetkezési és őrhelyéül hozták létre, s a későbbi időben ezek lettek a „vigyázóhalmok” és a határhalmok (Szelekovszky 1999).

Felhasznált irodalom Bede Á. 2008: Szentes halmai. Szentes 110 pp. Csányi M. 1999: A kunhalmok régészeti értékei. In: Tóth A. (szerk.): Kunhalmok. Kisújszállás. Pp. 41. Szelekovszky L. 1999: Békés megye kunhalmai. Békéscsaba 90 pp. Tóth A. 2004: A kunhalom-kérdésről. In: Tóth A. (szerk.) 2004: A kunhalmokról más szemmel. Kisújszállás – Debrecen, pp. 7-12. Tóth A., Tóth Cs. 2003: Kunhalmok állapotfelmérése a Hortobágy déli pusztáin és a szomszédos hajdúsági területeken. In: Tóth A. (szerk.): Tisza- völgyi tájváltozások. Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás. 95-112. VÁRADI S. 2006: Köselymenti kunhalmok összehasonlító vizsgálata. Szakdolgozat, Debrecen. Szerző:Babai Dániel Szerkesztette: Erdei-Gulyás Gabriella Fotó: Origo Web Team HQL 2010 Kft. Web: www.kunhalmok.hu