A Világegyetem kialakulása Kozmológia A Világegyetem kialakulása

Kozmológia A világegyetem kialakulásával, fejlődésével és szerkezetével foglalkozó tudományág. A csillagászati megfigyelések és mérések eredményeinek feldolgozásán kívül felhasználja az elméleti fizika eredményeit is. Kozmosz: Világegyetem Logosz: tudomány

A Kezdetek kezdete A Világegyetem (Univerzum) a napjainkban leginkább elfogadott elmélete szerint egy ún. „ősrobbanással” (Big Bang) született meg, 14 milliárd évvel ezelőtt. Hogy pontosan hogyan és miért, a mai napig nem tudja senki.

Időrend nagy léptékben 300 ezer évvel az ősrobbanás után létrejönnek az első atomok (hidrogén) 600 millió évvel az ősrobbanás után kialakulnak az első galaxisok 5 milliárd éve: a Nap létrejötte 4,6 milliárd éve: a Föld létrejötte, a geológiai korok kezdete 3,5 milliárd éve megjelennek az első egysejtűek a Földön

A Világegyetem szerkezete A 20. századra a spirálgalaxisok megfigyelése felfedte, hogy a mi galaxisunk csak egy a több milliárd galaxis között a folyamatosan táguló Világegyetemben. A 21. századra felderítettük, hogy a galaxisok galaxishalmazokat alkotnak, a galaxishalmazok pedig egy hatalmas hálót alkotnak galaktikus rostokkal és a közöttük elhelyezkedő üregekkel.

A Világegyetem szerkezete

Tejútrendszer A Tejútrendszer a mi lokális galaxiscsoportunk egyik küllős spirálgalaxisa, melyben a Naprendszer és ezen belül Földünk található. Kb. 200-400 milliárd csillag található benne, átmérője 97 800 fényév, legnagyobb vastagsága 16 300 fényév. Tudományos becslés szerint a Tejútrendszerben legalább 100 milliárd bolygó található.

A Naprendszer A Naprendszer korát a különböző helyekről (Föld, Hold, meteorok) származó radioaktív izotópok vizsgálatai alapján kb. 5 milliárd évre becsüljük. A nagybolygók ugyanabban az irányban és kb. egy síkban keringenek a Nap körül. A Naprendszer nagybolygói két jól elkülöníthető csoportba oszthatók: Föld- típusúak (kőzet-bolygók), illetve Jupiter-típusúak (gáz-bolygók).

A Naprendszer kialakulása – A Hoyle elmélet Fred Hoyle (1915-2001) szerint a Naprendszer egy csillagközi gáz- és porfelhőből alakult ki, ami a Tejút- rendszer forgása miatt már eredetileg is forgott. A felhőt a saját gravitációs tere húzta össze. A Naprendszer keletkezését az elektromos és mágneses erők is befolyásolhatták. Ilyen módon a Nap forgási energiájának egy részét átadta a bolygóknak, ezért lassult le.

Csillag A csillag a csillagászat szaknyelvében olyan égitest, amely nukleáris energiát termel, így saját fénnyel rendelkezik.

A csillagok keletkezése A világűrben hatalmas por- és gázfelhők vannak. A molekuláris felhőkben az anyag sűrűbb és koncentráltabb. Azért nevezzük molekuláris felhőknek, mert a benne található gázok molekulák formájában vannak jelen. A felhő egy része saját tömegétől összeroskad és az anyag elkezd összehúzódni. A felhő elkezd kisebb anyagcsomókra oszlani.

A csillagok keletkezése A molekuláris felhőkből kiváló anyagcsomókból globulák jönnek létre. Ezek még nagyon hideg és sötét objektumok. Lassan egyre sűrűbbek és forróbbak lesznek, majd létrejönnek belőlük a protocsillagok. Ezek már sugározni kezdenek. A protocsillagok anyaga tovább sűrűsödik, fényük változó. Amikor a magban a hőmérséklet eléri a 10 millió fokot beindulnak a nukleáris reakciók.

Csillagok élete A csillag életének hossza méretétől függ. Haláluk így három típusba sorolható: Kicsik: Lassan fogyasztják el hidrogén-készletüket, így több tízmilliárd évig élhetnek, nem indul be magfúzió, azaz a H-He átalakulás, lassan kialszanak, fekete törpévé válnak. Közepesek: Mint a mi Napunk is, amikor majd elégette a hidrogént, azaz héliummá alakította, azt még tovább égeti szénné és oxigénné. Így hatalmas energiatermelés közben vörös óriássá változik. Majd amikor elfogyott a hélium, kicsi, forró, fehér törpévé változik. Nagyobbak: Hamarabb felélik hidrogénkészletüket, életük így nem szokott néhány millió évnél hosszabb lenni. Itt is elérik a "vörös óriás" állapotot, de utána még a héliumból keletkezett szén is átalakul, "elég”. Ez is még tovább alakul, végül vas lesz a csillag anyagából. Ez a vasmag a gravitáció hatására összeroppan, anyaga tisztán neutronná alakul, ami felrobban. Ezt nevezzük szupernóva-robbanásnak. Újabb kémiai elemek keletkeznek, szétszóródnak az űrben, amik később újabb csillagok, bolygók vagy élőlények alkotórészei lesznek, így bennünk is tovább élnek. A robbanás után neutron- csillag vagy fekete lyuk keletkezik a csillagból.

Csillagok élete

Csillagok élete

Csillagok élete