3. A világ nyelvei és az újlatin nyelvek Nyelvrokonság – nyelvcsaládok – nyelvtípus; Az újlatin nyelvek

1) Nyelvrokonság – összehasonlító módszer XIX. sz.-i történeti kutatások = nyelvek összehasonlítása → hasonlóságok/különbözőségek alapján: kapcsolat a nyelvek között rokon nyelvek → nyelvcsaládok (közös eredet) hasonlóság/egyezés = nyelvtani szerkezet + beszédhangok rendszere szintjén szükséges Franz Bopp (1816): a főbb indoeurópai nyelvek közötti rokonság újlatin nyelvek: Friedrich Diez: Grammatik der romanischen Sprachen ’A román nyelvek nyelvtana’ (1838-1843)

2) Nyelvcsaládok kb. 6500-7000 nyelv → kb. 150-200 nyelvcsalád = főbb nyelvcsaládok: indoeurópai nyelvek: görög, szláv (orosz, cseh, szlovák stb.), germán (német, angol, norvég stb.), újtatin; sémi-hámi [afroázsiai] nyelvek: akkád, asszír, föníciai, héber, arám, arab, berber stb. sino-tibeti nyelvek: kínai, tibeti, burmai thai stb. uráli nyelvek: finn, magyar, észt, hanti stb. altáji nyelvek: török, mongol, mandzsu, tunguz stb. kaukázusi nyelvek: abház, cserkesz, avar, grúz stb. [önállóak] koreai nyelv; japán nyelv; baszk nyelv; stb.

3) Nyelvtípusok - nyelvtipológia = nyelvek csoportosítása szerkezetük szerint → hagyományosan: a) hogyan használják ki a hangokat, a morfológiai elemeket (szó-alapú) b) hogyan alkotják a mondatokat az elemekből (mondat-alapú)

Szó-alapú osztályozás (morfológiai tipológia) Izoláló (analitikus) és szintetikus nyelvek (HÁZ + aK; el fog menni) izoláló (analitikus) nyelvek (pl. a kínai): a szavak rendszerint egy morfémából állnak → a nyelvtani funkciókat kifejező morfémák elkülönülnek egymástól - szintetikus nyelvek: 1 szó = több morféma. a) flektáló ’hajlító v. ragozó’/fúziós ’ötvöző’: 1 morféma → több funkció (habl-o) b) agglutináló ’ragasztó’ : 1 morféma → egy funkció (ház-ak-at) c) poliszintetikus: 1 szó – 1 mondat(?) (nefelejcs, keljfeljancsi)

Mondat-alapú osztályozás alany (S) - ige (V) - tárgy (O) sorrendje: SVO (A macska megeszi az egeret) SOV (A macska az egeret eszi meg) VSO (Megeszi a macska az egeret) OSV (Az egeret a macska eszi meg) OVS (Az egeret megeszi a macska) VOS (Megeszi az egeret a macska)

Az újlatin nyelvek a) államnyelvek = portugál, spanyol, francia, olasz, román b) önálló, de nem államnyelv = provanszál (provánszi), szárd, katalán c) dialektus v. önálló nyelv? = rétoromán (ladin) = egymástól földrajzilag elszigetelt dialektuscsoportok - Svájc (Granbünden/fr. Grisons/ol. Grigione kanton) - Észak-Olaszország (Dolomitok) - Udine környékén (Adriai tengerpart, Friuli) d) kihalt = dalmát → középkorban  tengerparti városokban: Zara (Zadar), Cattaro (Kotor), Raguza (Dubrovnik)  egyes adriai szigeteken → legtovább: Veglia (Krk) szigetén (1898., Antonio Udina Burbur)

elhelyezkedés szerinti általánosabb csoportosítás iberoromán (portugál, spanyol, katalán) galloromán (francia, provánszi) retoromán (ladin) italoromán (olasz, szárd) balkanoromán (román, dalmát)

Az újlatin nyelvek kialakulása kialakulásuk + fejlődésük különböző módon történt → egymástól lényegesen különböző nyelvekké alakultak b) az eltérő fejlődés okai között szerepelhetett: - az egyes területek nem egyidőben váltak a birodalom részévé (= romanizáció időpontja) - a birodalom melyik részén helyezkedtek el (centrum v. periféria) - nyelvi hatások (eredeti lakosság + későbbi hódítók nyelve)

Az írásbeliség megjelenése - első nyelvemlékek román = 4 fő dialektus - dákoromán, macedoromán, meglenoromán, isztroromán; = Neacsu bojár levele a brassói városbíróhoz (1521) (cirill betűs) dalmát = néhány XIV-XV. századi levél és oklevél rétoromán = XII. századi latin prédikáció fordítása (töredék)

olasz = 3 fő dialektus csoport (La Spezia – Rimini vonal: É-i / Toszkána / Közép- és Dél- Itáliai) = Placiti di Capua (960) = eskü formula Sao ko kelle terre per kelle fini que ki contene trenta anni le possette parte sancti Benedicti   szárd = 3 fő dialektus csoport (É.: gallur; D.: campidano; jözép: logudorói) = XI. sz.-i oklevél

provánszi = XI. sz.-i vallásos eposz-töredék katalán = XIII. század eleje spanyol = X. sz. = aragóniai-navarrai nyelvjárásban Glosas Emilianenses („San Milláni glosszák”): Cono aiutorio de nuestro duenno, duenno Xristo, duenno salbatore, qual duenno yet ena honore et qual duenno tienet ela mandatione cono patre, cono spiritu sancto enos sieculos de los sieculos. Facanos Deus Omnipotes tal serbitio fere ke denante ela sua face gaudiosos seyamus. Amen.   = XII. sz.: Poema del Cid (vagy Cantar de Mio Cid) = kasztíliai (= spanyol)

francia = IX. sz.: Les Serments de Strasbourg (842) („Strasbourgi eskü”)   Pro Deo amur et pro christian poblo et nostro commun salvament, d’ist di en avant, in quant Deus savir et podir me dunat, si salvarai eo cist meon fradre Karlo, et in aiudha et in cadhuna cosa, si cum om per dreit son fradra salvar dift, in o quid il mi altre-si fazet, et ab Ludher nul plaid numquam prindrai qui meon vol cist meon fradre Karle in damno sit.

portugál = 1 nagy dialektus: gallego v. gallegoportugál (’galíciai’) = XII. sz. (1175),   Az újlatin nyelvek kronológiája az írásbeliség alapján: francia (IX. sz.) > spanyol (??), olasz (X. sz.) > provánszi, szárd (XI. sz.) > rétoromán, spanyol, portugál (XII. sz.) > katalán (XIII. sz.) > dalmát (XIV- XV. sz.) > román (XVI. sz.)