ISTENI LAKOMA A PUSZTÁBAN 2. Királyok 6,24-7,18

A történet háttere Salamon bálványimádása: „Azért lesz ez így, mert elhagyott engem, és Astóretet, Szidón istenét, Kemóst, a móábiak istenét és Milkómot, az ammóniak istenét imádta; nem az én utaimon járt, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyeket én helyesnek látok, nem teljesítette úgy, ahogyan az apja, Dávid.” 1Kir 11,33 

A történet háttere Az ország kettészakadása: „Ahijjá megragadta a rajta levő új köpenyt, tizenkét darabra hasította, 31és ezt mondta Jeroboámnak: Végy magadhoz tíz darabot! Mert ezt mondta az ÚR, Izráel Istene: Íme, kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok.” 1Kir 11,30-31

A történet háttere Ígéret Jeroboámnak: „Téged pedig fölemellek, és uralkodni fogsz mindenen, amit megkívánsz. Te leszel Izráel királya! És ha hallgatsz mindarra, amit parancsolok neked, ha az én utaimon jársz, és azt teszed, amit én helyesnek látok, ha megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogyan tette azt szolgám, Dávid, akkor veled leszek, és maradandó házat építek neked, amilyet Dávidnak építettem, és neked adom Izráelt.” 1Kir 11,37-38 

Jeroboám hitetlensége „Eközben Jeroboám így gondolkozott: Még mindig visszakerülhet Dávid házához a királyság! Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az ÚR házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.” 

Jeroboám hitetlensége „Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó, Izráel, akik fölhoztak téged Egyiptomból! Az egyiket Bételbe helyezte el, a másikat pedig Dánba vitette. És vétekbe vitték ezek a népet, mivel ezekhez járt: Bételben az egyikhez, Dánban pedig a másikhoz.” 1Kir 12,26-30

Az északi országrész a tudathasadásos hit mindenkori jelképévé válik Nádáb, Baasá, Omri, Aháb, Jórám: „Azt tette, amit rossznak lát az ÚR, apjának az útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt.”  „Azt tette, amit rossznak lát az ÚR. Jeroboám útján járt, és abban a vétekben, amellyel az vétekbe vitte Izráelt.”

Isten folyamatosan szólítja tudathasadt hitünket Illés próféta: aszály, Kármel hegyi istentisztelet Elizeus csodái: mindig megmondja, hol akar betörni az ellenség, Jórám kezére adja az arám rabló csapatokat, aztán jön a húsba vágó próba

Amikor nem tudunk dönteni Isten és bálványaink között Vagyonunkkal fizetünk a tisztátalanságért (1kg ezüst egy szamárfejért) Kincseikkel a szemétért (60g ezüst egy marék galambtrágyáért) Rámennek gyermekeink Cinizmus: „ha az Úr nem segít rajtad…” Vakság: „nem marad a helyén Elizeusnak, Sáfát fiának a feje!”

Isten kegyelmi lakomát hirdet „Ekkor így szólt Elizeus: Halljátok meg az ÚR igéjét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy szeá finomliszt egy sekelbe meg két szeá árpa is egy sekelbe fog kerülni Samária kapujában. Erre így válaszolt Isten emberének az a tiszt, akinek a kezére szokott támaszkodni a király: Még ha az ÚR megnyitná is az ég csatornáit, ez akkor sem történhetne meg! De ő így felelt: Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle.”

Samária szellemi nyomorúsága nagyobb a fizikai nyomorúságnál Samária szellemi nyomorúsága nagyobb a fizikai nyomorúságnál! A hitetlenség A félelem A büszkeség A cinizmus A kétségbeesés A döntésképtelenség Különös egyvelege!

A négy poklos Kétszeresen halottak: - halottak, mert poklosok, ezért kiközösítették őket - halottak, mert az éhhalál szélén állnak, ugyanúgy mint a városban lévők Bevállalják a háromszoros halált: - nincs veszíteni valónk, adjuk fel magunkat, legfeljebb életben maradunk

Két utat kell megtenniük Út a városból a táborba: a megtérés, a meghalás, az önfeladás, a kétsége esett hit útja… Csak ezt az utat követi a lakoma Út a táborból a városba: az örömhír meghirdetésének az útja, nem kell szeméten élni, nem kell meghalni, Isten készített lakomát

Út a városból a táborba „Ezért Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által. Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” Zsidók 13,12-15

Út a városból a táborba Meghalni: A hitetlenségnek A félelemnek A büszkeségnek A cinizmusnak A kétségbeesésnek A döntésképtelenségnek

Út a táborból a városba „Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám!” Ézsaiás 55,1-3

Lakoma a pusztában a városon kívül „Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha… De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” János 6,35.50-51