Árverseny, Árvezérlés, Kartell Oligopóliumok II. Árverseny, Árvezérlés, Kartell

Szimultán ármeghatározás Bertrand-modell vagy Bertrand-verseny A mennyiség helyett az árral versenyeznek Duopólium esetén olyan árpárokat keresünk, amelyek mindkét vállalat számára biztosítják a profitmaximumot Az ár sohasem lehet kisebb, mint a határköltség, mert akkor a profit negatív = a kibocsátás csökkentésével a profit növekedne Az ár azonban magasabb sem lehet, mint a határköltség Ekkor a versenytárs érdekelt az ár csökkentésében, mert ezzel a teljes piacot megszerezheti. Egészen a határköltség szintjéig! Egyensúlyban az ár tehát megegyezik a határköltséggel

Bertrand – duopólium reziduális keresleti függvénye Legyen a határköltség konstans és azonos Ha 1. vállalat p1 árat állapít meg  2. vállalat reziduális kereslete p1 ár esetén: ha p2>p1 ha p2<p1 ha p2=p1 q2=0 q2=Q q2=Q/2

Bertrand duopólium egyensúlya azonos határköltség esetén Mindaddig megéri az árat csökkenteni, amíg azonos nem lesz a határköltséggel mindkét vállalat számára. Ez megfelel a tökéletes verseny egyensúlyának. p1 C1= C2 Q/2 Q Q

Bertrand modell eltérő határköltség mellett Különböző költségek:c1< c2  Az első vállalat nem kell, hogy saját határköltsége szintjére szorítsa le az árat Elég ha kicsivel c2 alá csökkenti A nagyobb költségű vállalat kiszorul A bennmaradónál pozitív profit

Bertrand „paradoxon” Két vállalat is elég a kompetitív kimenethez (P=MC és GΠ=0 (csak konstans határkültségnél))! A kapacitáskorlát bevezetése feloldja Ha az egyik nem képes kielégíteni a teljes keresletet, a másiknak marad piaca A reziduális keresleten optimalizál monopóliumként

Árvezérlés (követő vállalat, ill. kompetitív szegély) A vezérlő vállalat ebben az esetben a mennyiség helyett az árat határozza meg Egyensúlyban a követő(k) mindig a vezérlővel azonos árat állapít(anak) meg ← Homogén termékek A követő(k) árelfogadó magatartást tanúsít(anak) Az adottságként jelentkező piaci ár mellé választ profitmaximalizáló mennyiséget (valójában mennyiségi döntést hoz) A követő(k) vállalat(ok) problémája

A vezérlő vállalat problémája A vezérlő felismeri, hogy ha p árat állapít meg, akkor a követő vállalat profitmaximalizáló kibocsátása S(p) A vezérlő maradványkereslettel szembesül Konstans határköltség mellett a vezérlő profitja A vezérlő vállalat is ott fog termelni, ahol MR = MC A határbevételi görbét azonban a maradványkereslet határozza meg

Árvezérlés p S(p) D(p) R(p) p* q2 MC1 MR1 Q q1 q2

Domináns vállalat optimumának levezetése lineáris keresleti görbével Q=a-bP, 𝐶 𝑞 2 = 𝑞 2 2 2 , 𝑀𝐶 2 = 𝑞 2 , 𝑀𝐶 1 =C Követő kínálati görbéje: P= 𝑀𝐶 2 = 𝑞 2 D(P)-S(P)=R(P)=a-bP-P=a-(b+1)P 𝑃= 𝑎 𝑏+1 − 1 𝑏+1 𝑞 1 és 𝑀𝑅 1 = 𝑎 𝑏+1 − 2 𝑏+1 𝑞 1 𝑀𝑅 1 =MC-ből: 𝑞 1 = 𝑎−𝑐(𝑏+1) 2

Példa: domináns árvezérlő vállalat és kompetitív szegély Egy iparágban egy domináns árvezérlő vállalat és egy kompetitív szegély tevékenykedik. A domináns vállalat határköltsége konstans: MC=800. A kompetitív szegély együttes költségfüggvénye: TC=q2+400q+80000. A piaci keresleti függvénye Q=7800-4,5P. Mekkora lesz a domináns vállalat termelése és az ár? Mennyi lesz a kompetitív szegély profitja? Kilépés, vagy belépés várható az iparágban ebben az esetben?

Megoldás: MC=2q+400=P, q=-200+0,5P R(P)= Q 𝐷 =7800-4,5P-(-200+0,5P)=8000-5P P=1600-0,2Q, MR=1600-0,4Q=MC=800 Q=2000, P=1600-0,2x2000=1200 Kompetitív szegély: P=1200=MC(q)=2q+400 q=400, TR=400x1200=480000, TC(400)=400000 Π=80000, → Belépés várható Ellenőrzés: ∑Q=2400=7800-4,5P, P=1200

Kooperatív oligopólium = Kartell → Összejátszás, ill. megegyezés Cél az iparági profit maximalizálása Olyan vállalatcsoport, amely monopóliumként működik és a profitok összegét maximalizálja Az optimum feltételek:

Kartell A két feltételből következik, hogy a többletkibocsátás határbevételének azonosnak kell lennie függetlenül attól, hogy melyik vállalat termelte meg Egyensúlyban a két határköltség egyenlő (különböző mennyiség mellett): Ha a határköltség növekvő, akkor a költségelőnnyel rendelkező vállalat kibocsátása és profitja is magasabb A kartell-megállapodás betartása nehézkes, mert mindkét vállalat érdekelt a kibocsátás növelésében, mert a profitja nagyobb lesz (ha a másik betartja)

Kartell lineáris kereslet esetén, azonos költségviszonyokkal Tételezzünk fel konstans és azonos határköltséget! Az aggregált teljes bevétel: Az elsőrendű feltétel Ebből az iparági output: Az aggregált kibocsátás megegyezik a monopóliuméval

Kartell lineáris kereslet esetén, eltérő költségviszonyokkal A határköltség nagysága mindig azonos: A termelés viszont különböző: A profit is különböző → Akinek költségelőnye van több a profitja Ha nagyok a különbségek nehezebb betartani a megállapodást → Csalás a kartellban

Kartell p MC1 MC2 D(p) MC1+2 p* MR Q q1 q2 Q*

Kartell példa Egy iparágban két vállalat tevékenykedik. Az egyik vállalat határköltség függvénye az MC1=2q1+120, a másiké pedig MC2=q2+600 A piac inverz keresleti függvénye a P=2400-2Q. Mekkora lesz az egyes vállalatok termelése és az ár, ha kartellt alkotnak? Mennyi lesz az első vállalat profitja, ha a fixköltsége 200000?

Megoldás: TR=(2400-2 𝑞 1 -2 𝑞 2 )( 𝑞 1 + 𝑞 2 ) 𝑴𝑹 𝟏 =2400-4 𝒒 𝟏 -4 𝒒 𝟐 =2 𝑞 1 +120 𝑴𝑹 𝟐 =2400-4 𝒒 𝟐 -4 𝒒 𝟏 = 𝑞 2 +600 2𝑞 1 +120= 𝑞 2 +600 𝑞 2 =2 𝑞 1 −480 2400-4 𝑞 1 -4 (2𝑞 1 -480)=2 𝑞 1 +120 4200=14 𝑞 1 , 𝑞 1 =300, 𝑞 2 =120, Q=420, P=1560 VC1= 𝑞 1 2 +120q1=126000, TC=326000 TR=468000, ∏=142000

Jóléti következmények Tökéletes verseny, Bertrand-verseny Stackelberg-duopólium Cournot-duopólium Monopólium, Kartell, Chamberlin duopólium növekvő ár és holtteher növekvő mennyiség és jólét

Innováció A verseny fő eszköze az oligopolista piacon A versenytárssal való megegyezés helyett kiszorítani a piacról Az árversennyel szemben ugyancsak alternatíva Mi a hatása a társadalmi jólétre, ill. kinek van belőle haszna

Innováció foglama Fogalmának és elméletének közgazdaságtani megalapozása az osztrák közgazdász Schumpeter (1939) nevéhez fűződik A termelési tényezők új kombinációjában jelöli meg az innováció lényegét. A nagyobb piaci erővel rendelkező vállalatok innovatívabbak, a nagyméretű vállalatok esetén nagyobb a kutatási, fejlesztési potenciál.

Ennek magyarázata: Forrás a monopolprofit  nagyobb profitból többet lehet K+F-re fordítani nagyobb a kockázatmegosztó képesség árversenynél hatásosabb mód a versenytársakkal szembeni előnyszerzésnek piaci erő és szabadalom révén megakadályozható a másolás és utánzás (ösztönzés az innovációra) K+F-ben méretgazdaságosság kihasználása

Innováció formái (a K+F tevékenység eredménye alapján): Termékfejlesztés: új termékek létrehozása Folyamatfejlesztés: új, általában olcsóbb termelési eljárás felfedezése és alkalmazása (ezt fogjuk a továbbiakban vizsgálni).

Innováció formái: Radikális innováció A költségcsökkenés olyan mértékű, hogy az innováló vállalat még akkor is versenytársainál alacsonyabb árat állapíthat meg, ha monopolista árat alkalmaz. Ha költségét csökkenti, akkor a monopolista mennyiség nagyobb, a monopolár kisebb lesz, mint az eredeti költséggel működő versenyzői (Bertrand) piacon: 𝑐 2 < 𝑐 1 → 𝑄 𝑀𝑜𝑛 ( 𝑐 2 )> 𝑄 𝑣𝑒𝑟 ( 𝑐 1 ) → 𝑝 𝑀𝑜𝑛 ( 𝐶 2 )< 𝑝 𝑣𝑒𝑟 ( 𝑐 1 )

Példával Legyen P=120-Q a keresleti függvény Az innováció előtti határköltsége minden vállalatnak MC1=80, a piacon Bertrand verseny van. Ekkor az ár azonos a határköltséggel: P=80, és Q=40 Tegyük fel, hogy egyik vállalat olyan innovációt hajt végre, aminek következtében határköltsége MC2=20 lesz Ekkor a monopolista mennyiség és ár az MR=MC alapján: Q=50 és P=70 Nagyobb mennyiség és alacsonyabb ár!

Csekély mértékű innováció Ekkor a költségelőny csak olyan mértékű, amely nem elég ahhoz, hogy a költségcsökkentő vállalat monopolista árral szorítsa ki a versenytársakat. Ha költségét csökkenti, akkor a monopolista mennyiség kisebb, a monopolár nagyobb lesz, mint az eredeti költséggel működő versenyzői piacon: 𝑐 2 < 𝑐 1 → 𝑄 𝑀𝑜𝑛 ( 𝑐 2 )< 𝑄 𝑣𝑒𝑟𝑠𝑒𝑛𝑦 ( 𝑐 1 ) → 𝑝 𝑀𝑜𝑛 ( 𝐶 2 )> 𝑝 𝑣𝑒𝑟𝑠𝑒𝑛𝑦 ( 𝑐 1 )

Példával Legyen most is P=120-Q a keresleti függvény Az innováció előtti határköltsége minden vállalatnak MC1=80, a piacon Bertrand verseny van. Az egyik vállalat olyan innovációt hajt végre, de határköltsége most MC2=60 lesz Ekkor a monopolista mennyiség és ár az MR=MC alapján: Q=30 és P=90 Ekkor a monopolista árral nem tudja a versenytársakat kiszorítani →valamivel a 80 alá kell mennie az árral De így is van profitja ha a többiek nem innoválnak!

A társadalom (fogyasztók és termelők) újításból származó potenciális nyeresége (előző számokkal, ha mindenki innovál) Jóléti többlet: ∆𝑊= 40+60 20 2 =1000

Ez itt csak fogyasztói többlet . A teljes társadalmi többlet (a termelői és fogyasztói többlet) mértéke akkor lenne maximális, ha az innováció utáni ár megegyezik az új, alacsonyabb határköltséggel. Ez itt csak fogyasztói többlet Az innovációt azonban vállalatok hajtják végre, az ő szempontjukból az ösztönzést kizárólag a profit (termelői többlet) növekedése jelenti.

De mekkora az ösztönzöttsége (mekkora profitnövekménnyel jár) az innováció egy versenyző vállalat számára? Ekkor 80-nál egy kicsivel kisebb árral tudná kiszorítani a partnereket. Ez kisebb, mint az előbbi ráadásul a fogyasztói többlet változatlan = az innováló mindent visz

A versenyző vállalat haszna az innovációból (Bertrand-verseny)

Vessük ezt össze egy innováló monopóliummal!

MC=80-nál MC=60-nál A profittöbblet

A monopolista vállalat haszna az innovációból

Ha az innovációból eredő hasznok alapján történik egy K+F beruházás, akkor a vállalatok piaci ereje nem kedvez az innovációnak. A monopólium, belépési fenyegetés hiányában, csak meglévő profitját cserélné nagyobbra (ezt nevezzük selejtezési hatásnak) A versenyző vállalatok a pozitív profitot realizálnak a nulla profit helyett. A versenyző vállalat újításra való ösztönzöttsége a nagyobb profitnövekmény (500<800) miatt – azonos feltételek mellett - nagyobb, mint a monopóliumé.

Összefoglalás A „jóakaratú diktátor” tudná megvalósítani a társadalmilag optimális innovációs szintet. Az új belépők általi fenyegetettség hiányában a monopóliumok értékelik a legkevésbé az innovációkat. A versenyzői piacon az optimálisnál kevesebb az innováció, de több, mint monopólium esetén. A monopólium csak meglévő profitját cserélné nagyobbra (selejtezési hatás) - a versenyző vállalatok a nulla profitot váltanák pozitív profitra. → Belépési fenyegetés

Monopólium, belépési fenyegetéssel Hogyan változik a monopólium ösztönzöttsége az innovációra, ha egy új vállalatnak innováció révén alacsonyabb költséggel sikerülne belépni a piacra Az előbbi példa alapján a bennlévő vállalat határköltsége MC=80, a belépőé MC= 60 A keresleti görbe most is P=120-Q Feltételezzük, hogy ha belép az innováló vállalat Cournot verseny alakul ki Ekkor a új egyensúlyi ár 86,67, az új belépő profitja 711,11, a bennlévőé pedig 88,88!

Megoldás P= 120- Q a piaci keresleti görbe 𝐶 1 =80, 𝐶 2 =60 Az első vállalat reakciófüggvénye így: A másodiké:

Ebből:

Érdemes-e a monopolistának a költségcsökkentő innovációt megvalósítani? ha újít: költségcsökkenés miatt nő a profitja, ráadásul megőrzi domináns piaci pozícióját (alacsonyabb költség melletti monopolista profitot realizálhat) ha nem újít, de a belépő igen, profitot veszít (monopolistából magas költségű duopolista lesz) MC= 60 esetén a monopolista profit 900. Ha nem hajtja végre az innovációt, viszont megtörténik a belépés (tehát magas költségű Cournot duopolista lesz), akkor profitja 88,88, az innováció profittöbblete = innováció értéke tehát: 900-44,44=855,56 A belépő vállalat számára ugyanakkor az innováció értéke, az újításból származó a profittöbblet 711,11

A monopolista számára tehát ugyanaz a költségcsökkentő innováció többet ér, mint a potenciális belépő számára. A piaci belépés lehetősége tehát megváltoztatja az innovációs ösztönzőket (Schumpeter → a piaci erő kedvez az innovációnak). A belépő számára az innováció egy költségelőnyben lévő duopolista profitját nyújthatja. Ezzel szemben a bennlévő számára az innováció lehetővé teszi, hogy a magas költségű duopol szereplő profitja helyett megőrizze a monopol profitot. A monopolprofit pedig mindig nagyobb, mint két duopolista profitjának az összege, hiszen duopólium esetén nagyobb a kibocsátás, alacsonyabb az ár.

Köszönöm a figyelmet!