Társadalmi–statisztikai városfogalom dr. Jeney László egyetemi docens jeney@elte.hu Terület és településfejlesztés III. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2018/2019, I. félév BCE Geo Intézet

1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 2

2. Társadalmi–statisztikai városfogalom Városok, urbanizált terek meghatározása: Egyre több ország: mennyiségi megközelítés (ún. statisztikai városfogalom) Városok, urbanizált terek lehatárolásának alapja: kritikus népességszám vagy népsűrűség Mindkét jelzőszám előnye: Viszonylag egyszerűen elérhető Objektíven megragadható Népszerű, széles körben alkalmazott módszere a városok definiálásának Több ország: statisztikai városfogalmat együtt alkalmazzák a funkcionális városfogalommal 3

1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 4

2.A Nagyobb népességszám Városok: településhálózat népesebb tagjai Települések népességszáma: „fontosság” közvetett mérőszáma  önmagában elárulja településhierarchiában betöltött helyet Ipari forradalom: modern városok: egyre nagyobb népességszámúak  markánsabban elkülöníthetők a falvaktól  népességszám jelentősége felértékelődött Országok jelentős részénél városi jogállás egyetlen kritériuma: egy adott kritikus népességszámküszöb Ahol nem volt hagyománya a történelmileg örökölt király adományozásán alapuló városi rangnak  függetlenedés után eleve a népessségszámhoz kötött a városfogalom (pl. USA: 2500 fő) 5

Kritikus küszöbérték: világszerte szélsőségesen változó kritikus küszöbérték Alacsonyabb népességszámhoz kötött városfogalom: fejlettebb, alacsonyabb népsűrűségű országok (vannak kivételek) Ritkábban lakott, fejlett északi országok (Dánia, Svédország): 200 Írország: 1500 Több EU tagállam (pl. Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország): 2000 Ausztria: 5000 D-eui országok (Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország): 10 ezer Ázsia egyes országai: többszörös Szíria: 20 ezer Japán: 50 ezer 6

2.A Nagyobb népességszám Változó határértékek  országonként eltérő tartalom párosul a város fogalmához Valahol: néhány száz fős kistelepülések is Máshol még a több ezer fősek sem Ez ellehetetleníti az országok városodottságának objektív összevetését Összehasonlíthatóság érdekében nagyobb nemzetközi szervezetek, tudományos kutatások: Városok: meghatározott népességszám feletti települések (hivatalos városi jogállás helyett) ENSZ Statisztikai Hivatala (UNSTAT): 5000 fő felett városi települések („urban settlements”) ENSZ meghatározást számos ország átvette Főleg később függetlenedő államok (pl. Szlovákia) Európai Statisztikusok Konferenciája 1964: 10 ezer fő felett: városok („urban localities”) 2–10 ezer fő között: részben városi települések („semi-urban localities”) Később az ENSZ ajánlásává vált 1970-es európai népszámlálásokhoz 7

Városok népesség szerinti nagyságkategóriái Lakosságszám alapján elkülöníthető: Város és falu Ezeken belüli nagyságkategóriák C. A. Doxiadis: 12 szintű (ekisztikai) településrendszer 7. szint: kisváros („small polis”) – 10–75 ezer 8. szint: város („polis”) 75 – 500 ezer 9. szint: nagyváros („small metropolis”) – 500 ezer felett Általánosabban elfogadott Kisváros: 20 ezer fő alatt Középváros: 20–500 ezer fő Nagyváros: 500 ezer fő felett Regionális nagyváros: 500 ezer – 1 millió Metropolisz: 1–10 millió Megapolisz: 10 millió felett 8

Nagyvárosok (500 e <) Nagyvárosok lehatárolása még nehezebb „Nagy” Méret (inkább népességszám mint terület): köznyelv, tudomány Fontosság, városhierarchiában betöltött pozíció: nem ragadható meg egyetlen mérőszámmal  fontosság nem feltétlen azonos a nagysággal Nagyváros fogalma változó Időben: XX. sz-i gyors urbanizáció  egyre nagyobb küszöbérték (századfordulón 100 ezer, ma 500 ezer) Földrajzilag: térségenként eltérő városhálózat  K-Köz-Eu 100 ezer, Eu 500 ezer) Köztes-Európa Kevesebb nagyváros Több középváros Kevesebb kisváros 9

10 mó feletti megavárosok Eu: szub- és dezurbanizáció  nagyvárosok növekedése lelassult  nem jellemző (csak Isztambul és Moszkva) Globális perifériák: XX. sz-i demográfiai robbanással párhuzamosan jöttek létre a megavárosok (megapoliszok/óriásvárosok) 10

Köztes-Eu: kevés milliós metropolisz Belgrád, Budapest, Bukarest, Prága, Szófia és Varsó Történelmileg nem fejlődhettek ki erős szuverén fővárosok Sokáig hiányzó vagy korlátozott önálló államiság, külső nagyhatalmakhoz (német–osztrák, török és orosz) tartoztak Kései függetlenség: csak a XIX–XX. sz-ban (SZU megszállás alatt ez is néveleges) 1920–1990: fővárosok tudatos erősítése I. vh utáni határváltoztatások: birodalmak közötti kisebb-nagyobb, többnemzetiségű ütközőállamok  többségi államalkotó nemzet tudatos államépítése: erős, szimbolikus fővárosok megteremtése (Belgrád, Bukarest és Prága) 1950-es évek: centralizált szocialista államhatalom fővárosok fejlesztését preferálta  egykori szocialista fővárosok köre ≈ metropoliszok köre (kiv. Tirana) Ma: kis országméret nem kedvez metropoliszok kifejlődésének 1990-es függetlenség, de mesterségesen létrehozott szövetségi államok (Csehszl., Jugoszl., SZU) széthullottak 18 kis méretű ország (átl: 7 mó fő, 80 e km2) 11

A hazai városok népességszám szerinti osztályozása, 2012. Városnagyság-kategória Népesség-szám (fő) Kategóriához tartozó hazai városok száma (db) össznépes-sége (fő) népesség-aránya (%) Nagyváros 500 e felett 1 1740041 25 Óriásváros (megapolisz) 10 mó felett Világváros (metropolisz) 1–10 mó Regionális nagyváros 500 e–1 mó Középváros 20–500 e 58 3036575 44 Kisváros 20 e alatt 269 2162686 31 Összes város 328 69309302 100 12

Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) erős hiánya, 4 fő típusa Policentrikus nagyvároshálózat: csak Lengyelo-ban Történelmileg önálló központok fejlődhettek ki a 3 részre szabdalt lengyel területeken Varsó: Orosz Birodalom lengyel területei, pl. Mazóvia Breslau/Wrocław: német Szilézia Krakkó (régi államközpont) + 1945-ben elcsatolt Lemberg/Lwow: Galícia Poznań: X–XI. sz-i korai lengyel államközpont (Ny-on) Łódź: pamutipari és kereskedelmi központ Lengyel közlekedési hálózat rácsos (nem Varsó-centrikus) Rszvált. után függetlenedő kisebb országok (max: Horváto 4 mió)  metropolisz helyett regionális nagyváros (ez lett főváros) Új fővárosok: Kisinyov/Chişinău, Rīga, Vilnius és Zágráb – kiv. Tirana 13

Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) erős hiánya, 4 fő típusa Több ország (pl. Mo.) nincs igazi regionális nagyváros miós főváros után Kárpát-medence: sugaras közút- és vasúthálózat + unitárius állami berendezkedés  történelmileg nem alakultak ki Budapest erős ellenpólusai 2. város nagy lemaradással: Debrecen és Újvidék 200 ezer, Brno, Craiova és Plovdiv 300 ezer feletti Egyáltalán nem rendelkezik nagyvárossal Rszváltáskor függetlenedő kisországok: főleg jugoszláv utódállamok (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szlovénia), valamint Szlovákia és Észtország 14

Kis- és középvárosok fejlődésének sajátosságai Közép-Európában 15

Középvárosok (20–500 e) 20–500 ezres középváros: jellegzetes K-kö- és DK-eu-i településnagyság-kategória Ny-Eu: kevésbé meghatározó Mo: 3 mó fő ≈ városlakók fele Jellegzetes középvárostípusok Köztes-Eu-ban: Újonnan függetlenedett utódállamok új fővárosai Régió- és megyeszékhelyek „Szocialista iparvárosok” Agglomerációs középvárosok 16

1. újonnan függetlenedett utódállamok új fővárosai 2 altípus Fővárosi funkciók rövidebb–hosszabb ideig korábban is: Pozsony és Tallin Korábban max (jugoszláv) tartományi–tagállami székhely: Podgorica, Pristina, Szarajevó és Szkopje Ma komoly fejlődési impulzus többi középvároshoz képest  eu-i városhierarchia magasabb szintjére kerülhetnek 17

2. régió- és megyeszékhelyek 1950–1960-as évek: elhibázott gazdaságpolitika  túlzottá váló fővárosi koncentrációk  ellensúlyozásukra 1970-es évektől, szocialista országok: településhálózat-fejlesztési, beruházási politika fő kedvezményezettjei: pl. Nyíregyháza, Salgótarján, Székesfehérvár vagy Tatabánya Szűkösen rendelkezésre álló erőforrások  megyeszékhelyeket és egyéb középvárosokat favorizáló forráselosztás Fejlesztő beruházások tiltása a falvak számára a fővároshoz képest sokkal végzetesebb veszély Megyei pártpolitikusok megyéjük fejlesztésére szánt állami forrásokból saját megyeszékhelyeiket gazdagították Paradoxon: nem megyei város megyeszékhelyek jártak jól (akkor még voltak ilyenek) Nem csupán a magának a városnak, hanem az egész megyének szánt fejlesztési források felett gazdálkodhattak Súlyos következmények megye kisvárosaira és falvaira 18

3. ún. „szocialista iparvárosok” Mesterségesen hozták létre erőltetett iparosítás Főleg bányászati, nehézipari vagy vegyipari célú zöldmezős beruházással Több mint száz példa Köz- és K-Euban Lengyelo.: Nova Huta Bulg.: Dimitrovo Mo.: Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló vagy Várpalota Hirtelen felfejlesztett + egy vagy néhány gyáras  rszvált. után gazdasági és demográfiai válság 19

4. Agglomerációs középvárosok Legutóbbi évtizedek: nagyvárosi szuburbanizáció elmélyülése  igen dinamikus növekedés Egy részük több tízezres népességszáma vetekszik egyes megyeszékhelyekkel is Pl. Érd, Gödöllő vagy Vác (Budapest), Barcsa / Borča (Belgrád), Brandýs nad Labem–Stará Boleslav (Prága), Luboń (Poznań), Piaseczno (Varsó) vagy Wieliczka (Krakkó esetében) Lakossági szolgáltatások (oktatás, egészségügy, kultúra) csak késve követik a gyors betelepülést De: ingázás  kiváló közlekedési infrastruktúra  nagyvárosi ellátóintézmények könnyen elérhetőek  csak relatív hiány Rsz-vált. után a kiváló közlekedésföldrajzi adottságaik (autópálya, HÉV, vasút) és nagyvároshoz közeli fekvésük révén a külföldi működőtőkebefektetések és a központi városból kitelepülő hazai vállalatok (ipari és szolgáltatási szuburbanizáció) kedvelt célhelyei Korábban előbb utóbb bekebelezte egy nagyváros Ha nem válnak egyszerű alvóvárosokká, hanem számos központi szerepkört (pl. egyetem, turisztikai események, látnivalók) betöltenek (posztszuburbanizáció), jó eséllyel válhatnak a városrégió alközpontjaivá (pl. Gödöllő a 2011-es magyar EU elnökség idején számtalan fontos nemzetközi találkozónak adott otthont) 20

Kisvárosok (20 e >) Ny-Eu: városlakók közel fele valamely kisvárosokban él Németalföld, Pó-völgy: kisvárosok sűrű szövedéke középkor, kora újkori idők óta Köztes-Eu: kisvárosok népességaránya 15–30 % körüli (Mo: 31%) A helyi piaci funkciót betöltő járásszékhelyek (pl. Szigetvár) Hagyományosan már falusi vonzáskörzettel rendelkező kézműves–kereskedő városkák voltak Polgári közigazgatás és a vasútépítés nyomán váltak központtá Mezővárosok (pl. Kisújszállás) Kisvároshálózat a szocializmus évtizedeiben még kevésbé fejlődött, háromféle funkció tekintetében is hátrányt szenvedett Agrárszervező funkció: piac, agrárértelmiség Ipari funkció Járásszékhelyek: közigazgatási funkció 21

1. agrárszervező funkció Kisvárosok piacai: hagyományosan fontos szerepe a környékbeli agrártermékek értékesítésében Szocialista tsz-k kialakítása: tsz-ek helyi kereskedelem helyett közvetlenül az állami felvásárlókhoz kapcsolódtak  funkcióvesztés Később tsz-k összevonása („racionalizálása”): tsz-központ, agrárértelmiség csak a nagyobb városokban 22

2. ipari funkció Ezt a veszteséget kárpótolhatták volna az ipari beruházások, azonban ezek is elmaradtak Az 1950-es és 1960-as években erőltetett iparosítás erőteljesen fővárosokra és a nehézipar számára hasznos (vélt vagy valós) nyersanyaglelőhelyekre koncentrált (ipari tengely) Az 1970-es évektől a településhálózat-fejlesztés céljává vált a nagyvárosi ipari koncentráció enyhítése, ez azonban elsődlegesen a középvárosok javára szolgált Ipari beruházások híján pedig az azokkal járó lakás-, közüzemi és intézményi infrastruktúra fejlesztése is kimaradt a tervekből (engedélyekből) Ha megkésve volt is a kisvárosok körében szerényebb iparosítás, ez már nem generált népesedést, sőt a kisvárosi életminőség romlásával az elvándorlások nyomán megkezdődőtt a demográfiai hanyatlásuk is 23

3. közigazgatási funkció – járásszékhelyek Hagyományos kisvárosi funkció a járási szintű közigazgatási feladatok ellátása Késői szocializmus: több ország (Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Románia) a háromszintű közigazgatás helyett (megye–járás–település) kétszintű közigazgatás (megye–település)  járások felszámolása  kisvárosok térségi szervező funkciójának vége Igaz: kisvárosi turizmusnak előnye, hogy nincsenek szocialista hivatalépületek településközpontban – szemben pl. Szlovákiával, ugyanakkor a rendszerváltás után bevezetett közigazgatási funkciók nélküli kistérségi rendszer továbbra sem tudta „közelebb hozni” a kisvárosokat a vidékükhöz Az infrastrukturális hiányok felszámolása segíthet abban, hogy a kisvárosok a vállalkozói, szórakoztató–szabadidős tevékenységek, vagy az agrobiznisz helyi központjaivá válhassanak, de talán a legpozitívabb tendencia, hogy a 2013-as járásrendszer számos kisvárosnak végre visszaadja hagyományos közigazgatás-szervezési szerepét 24

1. Gazdasági–funkcionális városfogalom. 1 1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1.A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1.B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2.A Nagyobb népességszám 2.B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai városfogalom 3.A Sűrűbb beépítés 3.B Nagyobb átlagszintszám 25

Népességszám: kevésbé árulja el a település fontosságát + Egyik legegyszerűbben elérhető jelzőszám – DE: kevésbé a településhierarchiában betöltött szerep, fontosság közvetett mérőszáma Városok tényleges határa nehezen állapítható meg XX. sz.: városok és sűrűn lakott környezetük összenőttek Tényleges, kompakt városi tér > közigazgatási értelemben vett város Városok közig. területének kibővítése csak később követi az urbanizációs folyamatokat Elmúlt évtizedek: elővárosba kiköltözés  város népességfogyás Szuburbanizáció: városnövekedés súlypontja áttevődik a város közigazgatási határán kívül eső, de ahhoz fizikailag is szorosan kapcsolódó elővárosi övezetbe Város népessége fogy, de kompakt városi tér teljes népessége nem feltétlenül csökken Kiköltözők a városrégióban maradnak  központi város fogyó népessége nem jelenti a város településhierarchiában betöltött romló pozícióját Egyszerű népességfogyás helyett népességátrendeződés a szűk adminisztratív határain túlterjedő, funkcionálisan kompakt városon belül  városok továbbra is őrzik szerepüket 26

2.B Nagyobb népsűrűség Települések összenövésével kialakult városrégiók, városi népességtömörülések lehatárolásához a népességszámnál alkalmasabb a népsűrűség Különösen a fejlett világban terjedt el ez a megközelítés, ahol a városi és vidéki térségek között már egyre kevésbé differenciál a nem mezőgazdaság keresők aránya a vidéki tercierizálódás következtében Agrárkeresők aránya USA 2, EU 5–6 %, de vidéken élők aránya nagyobb  vidéki foglalkoztatottak nem mezőgazdaságból élnek Ma OECD (fejlett országokat tömöríti): gazdasági szerkezet helyett népsűrűséget alkalmazzák városi és rurális területek megkülönböztetésére 27

2.B OECD lehatárolása Urbánus település: 150 fő/km2 feletti népsűrűségű település (LAU2) Városi és vidéki terek: urbánus települések régiójukon (NUTS3, Mo: megyei szint) belüli %-os népességaránya alapján Ún. túlnyomórészt urbánus régiók („predominantly urban regions”): Vagy urbánus települések NUTS3 régió lakosságának 85 % felett Vagy urbánus települések NUTS3 régió lakosságának 50 % feletti + félmilliós nagyváros NUTS3 régió lakosságának 25 % feletti 28 A városi térségek (piros színnel) az Európai Unióban az OECD meghatározása szerint

2.B Nagyobb népsűrűség Városok népsűrűség szerinti lehatárolása azonban kevéssé alkalmas megoldás a fejlett világon kívül Dél-Ázsia és Trópusi-Afrika vidékei: agrártúlnépesedés  nagy népsűrűség, de nem urbanizált térségek Az ilyen térségekben még mindig használható a mezőgazdasági keresők súlya a városok és falvak elkülönítésében A posztszocialista országok közül hasonló mondható el Koszovóról, amelynek valamennyi helyhatóságában 150 fő/km2 feletti a népsűrűség  OECD alapján 100 %-ban urbánusnak tekinthető, amellyel egész Európa legurbanizáltabb országának számíthatna 29

2.B Nagyobb népsűrűség K-Köz-Eu. országai tagjai az OECD-nek, a városi terek lehatárolásának módszere esetükben sem célszerű kiigazítás nélkül alkalmazni, pl. ritkább hazai benépesültséghez igazodva Csatári Bálint 150 helyett csupán 120 fő/km2-es küszöbértékkel, a NUTS3 helyett a LAU1-es területi szintet vette figyelembe Mo. városi jogállású településeinek több mint fele (187!) ritkábban lakott az OECD szerint urbánusnak településektől elvárt 150 fő/km2-nél, közülük Abádszalók népsűrűsége mindössze 30 fő/km2 (!) De 119 falusi jogállású település az OECD meghatározása szerint urbánus karakterűnek számít, a legsűrűbben lakott falvak a Budapesti agglomerációban helyezkednek el (Erdőkertes, Remeteszőlős és Üröm népsűrűsége meghaladja az 1000 fő/km2-t) 30

2.B Nagyobb népsűrűség OECD meghatározása szerint csupán Budapest számít túlnyomórészt urbánus karakterű NUTS3 régiónak Magyarországon, az utána következő Pest megye is csak 76 %-kal rendelkezik NUTS2 és NUTS1 régiók szintjén Közép-Magyarország a 90 %-os értékével már túlnyomóan urbánus régiónak számítana a hazai régiók közül egyedüliként Ha a megyék (NUTS3) helyett a 2013-as járások (LAU1) szintjén végezzük el a lehatárolást, akkor Budapest mellett több urbánus járás is lehatárolható, ezek többsége Pest megyei (Budakeszi, Dunakeszi, Érdi, Gödöllői, Pilisvörösvári, Szigetszentmiklósi és Vecsési) vagy regionális központok környéki (Debreceni, Miskolci és Pécsi) járások 31

2.B Nagyobb népsűrűség OECD módszere a fejlett országok esetében is kiigazításra szorult EU a népsűrűségre alapozott alapvető elképzelést továbbra is megtartotta, de több ponton megváltoztatta az eredeti OECD meghatározást Legfontosabb finomítások Európa-szerte jelentősen változó településméretek (LAU2)  városi alapegységek kijelölésénél a valódi településhatárok helyett egy 1 km2-es cellákból álló négyzethálóból indultak ki Városi alapegységek kritikus népességsűrűségét 150 helyett 300 fő/km2-re növelték, és a népsűrűség mellett bevezettek egy kritikus népességszámot is, amelyet 5000 főben határoztak meg Túlnyomórészt urbánus régiók esetén 85-ről 80 %-ra csökkentették a városi alapegységek kritikus népességarányát 32