14. Paraziták ellen kialakuló immunválasz

Parazitafertőzések csoportosítása Egysejtű élősködők által (Protozoa) okozottak Többsejtű férgek A fejlődő országokban ezek a patogének okozzák a legtöbb fertőzést és halálesetet. Egyes adatok szerint a Föld népességének kb. 30%-a szenved parazita által okozott fertőzésben, a legtöbben maláriában.

A legtöbb parazita komplex életcikluson megy át: -Az egyik fázisban az emberben élősködik -A másik szakaszban köztes gazdában fejlődik (pl. légy, csiga, szúnyog). Az ember leggyakrabban a köztes gazda csípése révén fertőződik meg (malária, trypanosoma). Köztes gazdával azonos környezet (féreggel fertőzött csigákat tartalmazó víz) is terjesztheti a kórt, pl. vérmételykór.

Egysejtű paraziták - Protozoa Malária – Plasmodium ssp. Álomkór – Chagas-betegség, Trypanosoma Leishmoniázis – Leishmania ssp.

Többsejtű paraziták (férgek) Nyirokfilarózis – Wuchereria bancrofti Orsóférgesség – Ascaris lumbricoides Vérmételykór – Schistosoma ssp. Folyami vakság – Onchorochera volvulus Galandférgesség – Cestoda Izomférgesség – Trichinella spiralis Ostorférgesség – Trichuris trichiura Kampósférgesség – Ancylostoma duodenale

Malária Fertőző betegségek közül világszerte a legnagyobb problémát okozza Világ népességének 10%-át érinti, évente 2 millióan halnak meg miatta

Maláriás váltóláz kialakulását okozó Plasmodium fajok életciklusa 1) a betegséget okozó egysejtű protozoont a maláriaszúnyogok terjesztik, elsősorban a trópusokon 2) köztes gazda csípésekor a sporozoitok a májba jutnak, ahol intenzíven osztódnak 3) az itt kialakuló merozoitok a vérbe kerülnek, és a vörösvérsejteket fertőzik meg 4) a szaporodó egysejtűek nagy mennyisége miatt a vörösvérsejtek 24 ill. 48h-nként szétesnek, majd újabb merozoitok kerülnek a vérbe. Ez a ciklikusan lezajló esemény okozza a lázat (váltóláz).

5) A merozoitok gametocitákká differenciálódnak, ezeket egy újabb csípés során a szúnyog a vérrel együtt felszívja. 6) Gametocitákból a rovar nyálmirigyében létrejön a zigóta, ebből kialakulnak az újabb sporozoitok. A kórokozó bonyolult életciklusa során számos alakban előfordul az emberi szervezetben, így nehéz védekezni ellene.

Veleszületett immunválasz A legtöbb egysejtű parazita és féreg ellenáll a magasabbrendűek veleszületett immunrendszerének, mivel a gazdaszervezet „természetes” környezete a kórokozónak. Kivétel: alacsonyabb rendű köztes gazdából származó paraziták: komplement rdsz. aktiválása során nagy részük elpusztul

Adaptív immunválasz Pl. féregfertőzés esetén: nyirokféreg, orsógiliszta, stb. A hízósejtek IgE közvetített aktivitása gyulladási mediátorok felszabadulását indukálja: eozinofil és neutrofil granulocitákat, vmint monocitákat toboroznak a vérből a féreg behatolási helyére. Az IgE az eozinofilek parazitaellenes ADCC-reakcióját is közvetíti. Komplement rendszer aktiválása, anafilatoxikus peptidek felszabadítása (C3a, C5a), helyi gyulladás fokozása.

Schistosoma mansoni (vérmételykór) A fertőzött ember székletével és vizeletével üríti a féregpetéket. Ahol nincs csatornázás, a széklet és a vizelet az édesvizekbe, önözött területekre jut. A fertőzött édesvízben fürdőző, mosó vagy mosakodó emberek veszélyeztetettek. Petéi a cd4+ T-sejteket aktiválják Makrofágok stimulálása révén DTH-reakció, majd granulóma kialakulása a tojások körül→fibrózis, azaz rostos kötőszöveti elfajulás alakul ki

Leishmania major Leishmaniázisokat különböző lepkeszúnyog fajok terjesztik Többféle változat: bőr Leishmaniázis, belső szervi, mukokután Makrofágokban élősködő protozoon: makrofágok lizoszómáiban él és szaporodik Th1 jellegű immunválasz során aktiválódó fagociták aktív oxigén- és nitrogénszármazékokkal (ROI, NOI) pusztítják el az élősködőt Ha az egyensúly eltolódik, és a Th2 sejtek aktiválódnak, akkor különböző citokinek (IL4, IL1) gátolják a fagociták mikrobapusztító hatását.

Paraziták menekülési útjai Túlélés feltétele (mint minden patogénnél): ne váltsák ki a gazdaszervezet immunreakcióit, ne pusztítsák el azt. Számos protozoon az immunrendszer elől elzárt helyen: malária, toxoplasma a sejteken belül élősködik. Immunrendszer működésének ellenálló cisztákat formálnak: bélben élősködő entamoeba, vékonybélben a trichinella A paraziták felszínüket a gazdaszervezet fehérjéivel vonják be, maszkírozzák az antigéndeterminánsaikat („antigen masking”) Felszíni antigének struktúráinak megváltozása az életciklus során, pl. Trypanosomák

Olyan molekulát jelenít meg a felszínén, mely a komplementrendszer kaszkádját gátló fehérjék szerkezetével analóg (pl. Trypanosoma cruzi) Az ellenanyagok és a komplementrendszer működésének ellenálló burkot alakítanak ki. Pl. Schistosoma lárva Fagoszóma és lizoszóma fúziójának gátlása, pl. Toxoplasma gondii Fagoszóma membránját oldja, és így jut a citoplazmába. Pl. Trypanosoma cruzi