Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) EU-közösségi politikák

I. A kereskedelempolitika fogalma, elemei I. A közös kereskedelempolitikára való törekvést már a Római Szerződés is tartalmazta. A kereskedelempolitika fogalma: Alapja a vámunió, amely feltételezi a külkereskedelemben alkalmazott szabályok teljes mértékű összehangolását és az ehhez szükséges nemzetek feletti intézmények kiépítését. A kereskedelempolitika egyik fontos területe a vámunió, amely 1968-ra jött létre.

I. A kereskedelempolitika fogalma, elemei II. A kereskedelempolitika vámunióhoz kapcsolódó fontos eszköze a közösségi vámtarifa (TARIC). Az első közös vámtarifa a 950/68/EGK tanácsi rendeleten alapul, amelynek a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszer alapján módosított ún. Kombinált Nómenklatúrára épülő változatát a 2658/87/EGK Tanácsi rendelet hirdette ki. A közös vámtarifa bevezetése óta az Unió bármely országában a harmadik országokból érkező adott termékre, az EU-ba történő belépés helyétől függetlenül, mindenhol ugyanakkora vámot kell fizetni. A közös vámok kialakítása mellett a tagállamok összehangolták a vámszabályaikat, vámeljárásaikat, egyszerűsítették a külső határellenőrzési formalitásokat.

I. A kereskedelempolitika fogalma, elemei III. A közös kereskedelempolitika a harmadik országok viszonylatában a nem vámjellegű kereskedelempolitikai eszközöket is érintette. Amennyiben az import veszélyezteti a közös piac működését, közösségi szinten védintézkedések bevezetésére van lehetőség (antidömping-eljárás {antidömpingvám} és az értékkiegyenlítő vám). A Tanács értelmezésében minden olyan termék közvetlen vagy közvetett támogatási összegének (szubvenciójának) a kiegyenlítésére alkalmazható értékkiegyenlítő vám, amely terméknek a Közösségben történő szabad forgalomba hozatala kárt okoz.

I. A kereskedelempolitika fogalma, elemei IV. Harmadik fontos pillér: a nemzetközi kereskedelmi szerződések közösségi szinten történő megkötése. Kidolgozták a kívülálló országokkal, nemzetközi szervezetekkel folytatandó tárgyalások eljárási szabályait. A megállapodásokat a Tanács fogadja el és köti meg. A megállapodások tárgyalása és megkötése tekintetében a Tanács minősített többséggel határoz. A Lisszaboni Szerződés alapján a közös kereskedelempolitika kiterjed a szolgáltatások, a szellemi tulajdon kereskedelmi vonatkozásai + a közvetlen külföldi befektetések területére is.

II. Az Európai Unió külső kereskedelme I. A WTO 2009 novemberében publikált adatai szerint 2008-ban a világ összes termékexportja 16070 milliárd USD volt, importja 16422 milliárd USD. Az integrációk közül ugyanis az Európai Unióban a legmagasabb az intra-kereskedelem aránya, ez lényegesebben meghaladja a harmadik országokkal folytatott kereskedelem mértékét. Az EU a világ legnagyobb kereskedelmi hatalma. A legnagyobb deficit Kínával és Oroszországgal szemben mutatkozik, míg a legkomolyabb többletet az USA-val szemben tudta elérni az Európai Unió.

Táblázat 1. Az EU legfontosabb kereskedelmi partnerei II. Az Európai Unió külső kereskedelme II. Táblázat 1. Az EU legfontosabb kereskedelmi partnerei Export Import Ország Érték USA 261,5 Kína 231,5 Svájc 92,8 181,1 Oroszország 89,1 143,9 71,8 Japán 78,1 Törökország 52,6 Norvégia 76,8 43,8 76,7 43,2 46,9 India 29,5 Dél-Korea 39,6 Arab Emirségek 26,9 Brazília 32,7 Kanada 25,9 Líbia 27,3

III. Az Unió külső kapcsolatrendszerének keretei I. Az EU a világ legnagyobb gazdasági egysége, legjelentősebb kereskedelmi hatalma. Az EU a világkereskedelem egyik legfontosabb szereplője, a globális export és import csaknem 20 százalékát bonyolítja. Az Unió külgazdasági kapcsolatainak keretét részben a nemzetközi intézményekben elfogadott szabályok, részben az államokkal kötött bilaterális és multilaterális szerződések alkotják. Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések az EU-Szerződésben V. CÍM (21-22. cikkek) fogalmazódnak meg.

III. Az Unió külső kapcsolatrendszerének keretei II. Az alapelvek és a hozzárendelt célkitűzések alapján az Európai Tanács határozza meg az Unió stratégiai érdekeit. Az Európai Tanács erre vonatkozó határozatai a közös kül- és biztonságpolitikára és az Unió külső tevékenységének egyéb területeire is vonatkoznak. Az Unió közös programokat alkot és hajt végre a nemzetközi kapcsolatok minden területén + biztosítja, hogy külső tevékenységének különböző területei egymással és az egyéb uniós politikákkal, illetve az Unió alapelveivel összhangban legyenek. Az összhang biztosításáért a Tanács, a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felelősek.

IV. A kereskedelempolitika belső és külső kapcsolódási pontjai I. Az alapszerződés, illetve a Lisszaboni Szerződés több cikkben, részleteiben jeleníti meg a kereskedelempolitika fogalmát. EU kereskedelempolitikájának célja: A Lisszaboni Szerződés megerősíti a kereskedelempolitika és a fejlesztési politika összehangolását + új elemként intézményesíti a humanitárius segítségnyújtást.

IV. A kereskedelempolitika belső és külső kapcsolódási pontjai II. A nemzetközi kereskedelempolitika a multilaterális nemzetközi kereskedelem játékszabályainak összessége. A nemzetközi kereskedelempolitika a résztvevő országok kereskedelempolitikájára épül, azokkal kölcsönhatásban létezik. A Római Szerződés rendelkezett a Közösség és a nemzetközi szervezetek közötti kapcsolatokról. A közös kereskedelempolitika a GATT szabályai szerint alakult ki.

IV. A kereskedelempolitika belső és külső kapcsolódási pontjai III. A Lisszaboni Szerződés rendelkezései: Az Unió mint nemzetközi jogalany, jogi személy megállapodást köthet egy vagy több harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel: - ha a Szerződések ilyen megállapodás megkötését írják elő; - ha az a Szerződésekben meghatározott célkitűzések elérése érdekében szükséges; - ha valamely kötelező erejű jogi aktus ilyen értelmű rendelkezést tartalmaz; - vagy ha az a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja.

IV. A kereskedelempolitika belső és külső kapcsolódási pontjai IV. A nemzetközi szervezetekben és harmadik országokban az Uniót küldöttei képviselik. A küldöttségek a tagállamok diplomáciai és konzuli képviseleteivel szoros együttműködésben végzi tevékenységüket. A Lisszaboni Szerződés rendelkezései szerint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is felelős a külső tevékenységek összehangolásáért. A Lisszaboni Szerződés megszüntette a szabályozás hárompilléres rendszerét, együtt jeleníti meg az Unió külső tevékenységére vonatkozó rendelkezéseket.

VI. A társulási típusú kapcsolatrendszer A társulás különleges privilegizált szerződéses kapcsolatot jelent az EU és a harmadik országok között, amely kölcsönös jogok és kötelezettségek vállalásával, együttműködéssel, közös akciók szervezésével valósul meg. A társulás tehát a gazdasági, a kereskedelmi és a politika területén való együttműködésre kiterjedő, sok esetben pénzügyi és egyéb jellegű segítségnyújtást is tartalmazó jogviszony. Ma már a társulás fogalmába beletartoznak az afrikai, karib- tengeri és csendes-óceáni-térséggel, a Közösségen kívüli mediterrán országokkal, a távol-keleti, dél-amerikai térséggel, az EFTA-országokkal és a közép- és kelet-európai országokkal kötött megállapodások is.

VI/I. EFTA-országok Az egykoron jelentős világkereskedelmi szereppel bíró EFTA-t 2009-ben négy magas fejlettségű ország alkotja (Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc). Gyakorlatilag mind a négy ország átvette az egységes belső piac szabályozásának 70-80 százalékát. Izland, Liechtenstein és Norvégia tagja az önálló intézményrendszerrel bíró Európai Gazdasági Térségnek (EGT), Svájc hét bilaterális szerződéssel kapcsolódik az EU-hoz. 1992. február. Az EK akkori 12 tagja és a hat EFTA-ország aláírta az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást (EGT), amely 1994. január 1-jével, 17 ország részvételével lépett hatályba.

VI/II. Törökország Az országgal 1964-ben lépett életbe a társulási megállapodás. 2005. október 3-án megkezdődtek a 35 fejezetből álló csatlakozási tárgyalások az országgal. Az ország pénzügyi támogatásokat kap az Európai Uniótól (az IPA – Előcsatlakozási Támogatási Eszköz keretében). Törökország felvétele kérdéses. Csatlakozás 2015 v 2016 körül?

VI/III. Nyugat-Balkán országai Nyugat-Balkán országai. Jelenleg Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró és Szerbia sorolható ebbe a csoportba. Horvátország 2005-ben már megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, Macedónia hivatalos tagjelölt, és 2008-ban beadta a csatlakozási kérelmét. Montenegró és Albánia - annak ellenére, hogy potenciális tagjelöltek – 2008 decemberében, illetve 2009 áprilisában szintén benyújtották csatlakozási kérelmüket. Az EU kereskedelmi preferenciákat nyújt ezen országoknak, valamint „Előcsatlakozási Támogatási Eszköz” (IPA) forrásaiból támogatja az újjáépítést, felzárkózást.

VI/IV. Mediterrán országok A Maghreb- (Algéria, Marokkó, Tunézia), a Masreq-országok (Egyiptom, Jordánia, Libanon, Palesztin Hatóság, Szíria), valamint Izrael tartozik ezen országcsoportba. A Közösség 1972-ben dolgozta ki az ún. globális mediterrán politikáját. 1995. Barcelonai Nyilatkozat elfogadása. „Euromediterrán Partnerség” programjának meghirdetése. 4 fő prioritás: 1). Béke, biztonság, stabilitás, „jó kormányzás” és demokrácia; 2). Fenntartható gazdasági fejlődés és reformok; 3). Oktatási és kulturális csereprogramok; 4). Igazságosság, jogbiztonság, bevándorlás és beilleszkedés.

VI/V. ACP (African, Caribbean and Pacific)-országok I. Összesen 78 ország (48 afrikai, 15 karibi és 15 csendes-óceáni) tartozik ebbe a csoportba. Az országok túlnyomórésze egykoron az EU-tagországok gyarmatbirodalmába tartozott. 1963. Első Yaundéi Egyezmény. 1975. I. Lóméi Konvenció megkötése az EK és negyvenhat afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térséghez tartozó ország között. Fejlesztési segélyek nyújtása.

VI/V. ACP (African, Caribbean and Pacific)-országok II. 2000 júniusában Cotonoui Egyezmény aláírása. Az ACP-országoknak az EU általános preferenciális elbánást (GSP) biztosít, amely a legkedvezőbb vámtételeket, sok esetben 0%-os vámtételt jelent. Az EU 2002-ben új stratégián alapuló tárgyalássorozatot kezdeményezett az ACP-országokkal, illetve regionális tömörüléseivel gazdasági partnerségi megállapodások megkötésére került sor. A megállapodás alapján a viszonosság nélküli kereskedelmi preferenciák rendszerét 2008-tól a kölcsönös szabad kereskedelmen alapuló regionális gazdasági partnerségi megállapodások váltották fel.

VI/VI. Mercosur Mercosur (Mercado Común del Sur): Déli Közös Piac. 1994. márciusában megalakult regionális integrációs szervezet. Tagok: Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay. Az EU által kezdeményezett Mercosurral való társulási megállapodás megkötésének akadályai: véleménykülönbségek a szellemi tulajdonjogok és az agrártermékek közösségi piacra történő bejutása terén. A Mercosurral tervezett megállapodás szabad kereskedelmet valósítana meg a két régió között.

VII. A közös kereskedelempolitikán alapuló kapcsolatok Azon országokkal, amelyekkel nem történt meg a társulási kapcsolatrendszer létesítése, az Európai Unió a közös kereskedelempolitikán (a Szerződés 133 cikkén), valamint a WTO alapelvein alakuló kapcsolatokat tart fenn. A kiindulási alap a legnagyobb kedvezményes elbánás érvényesítése. A kevésbé fejlett országok számára az EU GSP-t biztosít és különböző támogatásokat nyújt, egyes fejlett országokkal pedig szabadkereskedelmi megállapodást köt.

VII/I. Európán kívüli OECD-országok Európán kívüli OECD-országok: USA, Kanada, Mexikó, Dél- Korea, Japán, Ausztrália és Új-Zéland. Egyesült Államokkal való kapcsolatok: a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, rendezése alapvetően a nemzetközi szervezetekben való együttműködésen alapul (ENSZ, GATT/WTO, OECD). 1995. Új Transzatlanti Napirend és EU-Egyesült Államok Közös Akcióterv elfogadása. 1998. Transzatlanti Gazdasági Partnerség. Az EK rendszeres gazdasági és biztonsági célú konzultatív kapcsolatot épített ki Kanadával is.

VII/II. Nem társult fejlődő országok Nem társult fejlődő országok: ez a csoport az ACP, a Mercosur és a mediterrán térségen kívül eső, gyakorlatilag az ázsiai és latin- amerikai fejlődő országokat foglalja magába. A szerződések a diszkriminációmentességre, a legnagyobb kedvezmény elvére épültek. Az EU igyekszik az egyes országcsoportokkal, integrációkkal (pl.: Andesi Paktum, CARICOM, ASEAN) „kollektív megállapodásokat kötni. ASEAN-országokkal kötött kereskedelmi, gazdasági és fejlesztési együttműködésről szóló megállapodás (1980), az Andesi Paktum országaival, illetve a Közép-amerikai Közös Piac országaival létrejött megállapodás (1985).

VII/III. Független Államok Közössége Partnerségi és Együttműködési Megállapodások megkötése a volt Szovjetunió tagköztársaságaival, a mai Független Államok Közössége országaival. A megállapodások vegyes hatáskörű szerződések. A megállapodások három súlyponti elemre épülnek. Az EU és Oroszország a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése érdekében 2005-ben külön útitervet fogadott el, amely négy fő elemet tartalmaz: A FÁK-országok számára a pénzügyi támogatást az EU 2007-ig, az ún. TACIS-segélyprogram keretében biztosította.

VIII. Az EU távol-keleti kapcsolatai – Japán Az Unió és Japán kapcsolata alapvetően a GATT/WTO szerződésre, a legnagyobb kedvezményes elbánás elvére épül. 1991. Hágai Nyilatkozat elfogadása. Célja: protekcionista intézkedések és kereskedelmi akadályok felszámolása volt. Félévenkénti konzultáció + éves miniszteri és parlamenti képviselői szintű találkozó. „EU-Japán üzleti párbeszéd”: üzleti élet és vállalkozások élénkítését segítő jogi és adminisztratív szabályok kölcsönös megismertetését célzó együttműködés.

VIII. Az EU távol-keleti kapcsolatai – Kína Kína: ún. állami kereskedelmű országok csoportjába sorolta a Közösség. Kína 1975-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Közösséggel. 1978. Első kereskedelmi megállapodás megkötése Kínával. Az 1984-ben, Kínával megkötött új egyezmény már kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodás volt. 2000. májusában aláírt kétoldalú megállapodás a vámtételek csökkentését, az Unió területéről érkező beruházások, befektetések ösztönzését támogatta.

IX. A közös kereskedelempolitika az EUM-Szerződés alapján EUM-Szerződés: közös kereskedelempolitika: Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. Kereskedelempolitika kiegészül a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó megállapodások tárgyalása és megkötése területével. Kulturális és audiovizuális szolgáltatások, oktatási szolgáltatások, továbbá szociális és egészségügyi szolgáltatások tárgyában megkötött nemzetközi kereskedelmi megállapodások esetén megosztott hatáskör érvényesül. Kereskedelempolitika terén társjogalkotóvá válik az EP.

Irodalom - Káldy Zoltánné (szerk.): Integrálódó Európa II. Perfekt Kiadó, Budapest, 2010. - Horváth Zoltán – Ódor Bálint: Az Európai Unió szerződéses reformja. Az Unió Lisszabon után, hvgorac, Budapest 2010.