Latin-Amerika története a XIX. században és a XX. század elején Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

I. Latin-Amerika a XIX. század első felében I. XIX. század első fele: spanyol és portugál gyarmati uralom összeomlása. Brazília: 1822. Brazil Császárság kikiáltása. 1828. Argentína elismertette Brazíliával Uruguay függetlenségét. 1810-es évek eleje: harcok a La Platai Alkirályságban a junták és a gyarmatosítók között. Venezuela (1811) és Nagy-Kolumbia (1819) megalapítója Simon Bolívar volt.

I. Latin-Amerika a XIX. század első felében II. Simon Bolívar

I. Latin-Amerika a XIX. század első felében III. 1825. Dél-Peru Bolívia néven független köztársasággá vált, majd 1830-ban Nagy-Kolumbiából létrejött Ecuador, Venezuela és Kolumbia. Új-Spanyolország alkirálysága: 1810-ben kitört felkelés (Miguel Hidalgo), majd 1813-ban nemzeti kongresszus összehívása (José Morelos), de a felkelők megosztottsága az alkotmány miatt és sikeres royalista fellépés. Mexikó: Agustín de Iturbide ezredes szerepe a függetlenség kivívásában (spanyol, kreol és mesztic értelmiség egyenjogúsításának követelése).

I. Latin-Amerika a XIX. század első felében IV. 1824. október. Mexikói Szövetségi Köztársaság alkotmányának életbe lépése. 1833. Santa Anna tábornok államcsínye (államelnök lett). Katolikus egyház elleni fellépés, de 1834-ben visszavonta az egyházellenes intézkedéseket, majd 1835-ben lemondott. USA terjeszkedése Mexikó irányába: amerikai-mexikói háború 1846 és 1848 között. 1848. február 2. Guadelupe hidalgó-i béke: Új-Mexikó az Egyesült Államok birtokába került.

I. Latin-Amerika a XIX. század első felében V. 1821. Guatemala függetlenségének kikiáltása, majd unió Mexikóval. Egyesült Tartományok Mexikótól való függetlenedése 1823-ban, majd 1838-ban az unió felbomlása (Guatemala, Salvador, Honduras, Nicaragua és Costa Rica megalakulása. Függetlenségi harc után: gazdasági visszaesés, korábbi gazdasági kapcsolatok megszakadása és politikai bizonytalanság + pontos határok hiánya miatt gyakori háborúk a latin-amerikai államok között (1836-1839 között Peru és Bolívia háborúja Chile ellen, majd Peru háborúja Bolívia ellen, de bolíviai győzelem 1841-ben).

I. Latin-Amerika a XIX. század első felében VI. Brazília: I. Pedro császár (1822-1831): portugál államadósság átvállalása (1825) és angolokkal való egyezség (1830), hogy nem hoz be több rabszolgát az országba. 1828. Háború Uruguay annektálása miatt Argentínával. 1831-ben lemondott fia javára, majd egy régenstanács vette át a hatalmat. II. Pedro (1831-1839): kompromisszumos politika folytatása és gazdasági fejlődés megindulása. Rabszolgaság eltörlése: a XIX. század második felében.

I. Latin-Amerika a XIX. század első felében VII. Karibi-térség: 1804. január 1. Haiti függetlenségének kikiáltása. 1821-től Jean Pierre Boyer államfő került hatalomra. Haiti keleti felének megszállása (kreolok 1843-ban szabadultak meg a haiti uralomtól). Kuba: anyaországhoz való hűség (okok: földrajzi adottság, spanyol helyőrség és betelepülők nagy száma). XIX. század első fele Latin-Amerikában: gyarmati uralom megszűnése és önálló államok létrejötte.

II. Latin-Amerika a függetlenségi háborúk után I. Független államok megalakulása ellenére Kuba és Puerto Ricóban gyarmati rendszer fennmaradása a XIX. század végéig. Latin-Amerika: tizennyolc új állam és etnikai sokféleség. Kreolok: spanyol és portugál nyelv és kultúra egyeduralmának fenntartása feletti őrködés (kultúrák keveredése és asszimiláció folyamata). Függetlenség kivívása utáni időszak: elmaradott gazdaság miatt gazdasági visszaesés és a függetlenségi háborúk okozta emberveszteség, bürokratizmus és hadsereg erős szerepe.

II. Latin-Amerika a függetlenségi háborúk után II. Föderalisták és centralisták szerepe a politikai életben. Pártok: személyi és csoportérdekek szerepe (még az azonos álláspontok mögött is ellentétes politikai motiváció húzódott meg). Politikai élet: államcsínyek gyakorisága (hadsereg és tisztikar növekvő befolyása). Instabil politikai viszonyok: politikai élet kiegyensúlyozatlansága. Demokratikus alkotmányok: politikai életbe való beleszólás lehetősége csak egy szűk réteg számára volt biztosított.

III. A mexikói reformháború I. Mexikó: területi veszteségek az USA déli rabszolgatartó államainak terjeszkedése miatt. 1824. Mexikói Egyesült Államok megalakulása: gazdasági elmaradottság és tartományok közötti ellentétek. Konzervatívok és liberális köztársaságpártiak harca. Mérsékeltek balszárnya („puros”): radikális értelmiségiek vezetése alatt a burzsoázia, a hivatalnoki kar és a meszticeket tömörítette. 1855. Forradalmi junták felállítása Cuernavacában („puros” irányzat vezető szerepe).

III. A mexikói reformháború II. Ignacio Comonfort elnök által meghirdetett program: sajtószabadság, ipari szabadság, belső vámok eltörlése és spanyol gyarmati maradványok felszámolása. 1857. Új alkotmány kihirdetése: Mexikó önálló államok szövetsége lett (egykamarás kongresszus, mint törvényhozó hatalom és négyévenként választott elnök, mint végrehajtó hatalom). 1858. Felix Zuloaga tábornok katonai puccsa, de Benito Juárez ellenkormányt alakított. Mexikó kettészakadása és reformháború kitörése.

III. A mexikói reformháború III. 1859-es reformtörvény: minden egyházi tulajdon (kiv: templomok) állami kezelésbe történő vétele. 1860-ra liberális fölény (december 25. Mexikóváros elfoglalása és polgárháború vége, majd reformtörvény kiterjesztése az egész országra). Benito Juárez felfüggesztette a konzervatívok által háborúra felvett külföldi kölcsönök visszafizetését. 1861 decemberében angol-francia-spanyol intervenció Mexikó ellen. III. Napóleon: francia vazallus állam létrehozása (1863. Mexikóváros elfoglalása).

III. A mexikói reformháború IV. 1863. A Mexikóvárosban összeült junta Habsburg Miksának ajánlotta fel a trónt (francia protektorátus). Habsburg Miksa: konzervatív erők elfordulása és Juárez-kormány által a császár ellen indított partizánháború. 1865. április. Habsburg Miksa császárrá koronázása, de a sorozatos francia vereség és az USA fellépésének lehetősége miatt a franciák elhagyták Mexikót. A császárt elfogták,bíróság elé állították és kivégezték. 1872. Juárez halála után Porfirio Díaz katonai diktatúrája 1911-ig (tisztikar befolyásának erősödése).

IV. A mexikói forradalom I. 1876. Porfirio Díaz megdöntötte a mexikói kormányt és 1877. május 2-től 1911-ig volt Mexikó elnöke. Választásokon elszenvedett vereség miatt fegyveres felkelést robbantott ki. Diktatórikus rendszer: porfiriato (erős központosított állam megteremtése, banditizmus megfékezése, csendőrség fegyverhasználati szabadságának biztosítása, hadsereg átalakítása, egyházak számára vagyonszerzés lehetővé tétele és egyházi iskolák működésnek engedélyezése, kedvezmények a külföldi befektetőknek + költségvetési deficit felszámolása).

II. A mexikói forradalom II. Benito Juárez Porfirio Díaz Francisco Madero

IV. A mexikói forradalom III. Gyors gazdasági fejlődés és külkereskedelmi forgalom bővülése + népességnövekedés (középosztály megerősödése). Pozitívizmus, mint eszmeáramlat: politika és társadalom racionalizálása mellett a kreolok és a vezető réteg hatalomhoz való joga melletti kiállás, de az indiánok hátráltatják Mexikót a fejlődésben (cientificos). Díaz: elnöki periódusának lejárta után bábjelölt indítása, aki helyett ő gyakorolta a hatalmat (korlátlan újraválasztás engedélyezése kormányzati szinten törvénymódosítással).

IV. A mexikói forradalom IV. 1910. Díaz bejelentette újraválasztását, de vele szemben Francisco Madero fellépése. Polgári demokratikus forradalom támogatására felkelés tört ki Pancho Villa és Emiliano Zapata vezetésével. 1911. május 25. Díaz diktatúrájának megdöntése és az elnökválasztáson Madero győzelme (forradalmi hadsereg feloszlatása). De Victoriano Huerta tábornok államcsínye (USA nagykövet támogatása), majd 1913. február 22-én Madero elnök meggyilkoltatása és katonai diktatúra bevezetése.

IV. A mexikói forradalom V. 1914-ben felkelés Huerta ellen (Villa és Zapata csapatai mellett az alkotmányos hadsereg szerepe). Népi ellenállás miatt amerikai beavatkozás meghiúsulása. Carranza tábornok elnöksége: 1917-ben a queretarói kongresszuson új alkotmány elfogadására került sor (földreform, víz és ásványi források fölötti monopóliumok megszüntetése, külföldiek tulajdonhoz jutásának feltételekhez való kötése, adósrabszolgaság eltörlése, minimáljövedelem meghatározása, egyház befolyásának korlátozása, egyházi tulajdon állami tulajdonba vétele, szerzetesrendek feloszlatása + vallásszabadság kinyilvánítása).

IV. A mexikói forradalom VI. Forradalmárok társadalmi követeléseinek törvényerőre való emelkedése. 1917-es alkotmány: új politikai rendszer létrejötte Mexikóban. Új alkotmány: kreolok kiváltságos helyzetének megszüntetése és mesztic nemzet létrehozatala + feudalizmus felszámolása. 1920-as évek: Intézményes Forradalmi Párt által meghatározott „egypártrendszerű” parlamentarizmus kialakulása.

V. Felhasznált irodalom Salamon Konrád: Világtörténet, Akadémiai Kiadó, 2006, pp. 816-818, pp. 884-887, pp. 957-961. Térképjegyzék: Országos Széchenyi Könyvtár, Pallas nagy lexikona http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/kepek/delamerika-politika_dka.jpg

Köszönöm a figyelmet!