Az internacionális gótika művészete II. A németalföldi táblakép- és szárnyasoltár- festészet

(Paul, Jean és Herman Limbourg) A Trés Riches Heures A Limbourg- fivérek: (Paul, Jean és Herman Limbourg) A Trés Riches Heures Jó Jánosnak, Berry hercegének hóráskönyve 1412- 1416 A Hórák a görög mitológiában Zeusz és Themis lányai, az évszakok istennői. (a görögök idején csak három évszakot különböztetnek meg) Nevük Diké (Igazság), Eunómia (Törvényesség) és Eiréné (Béke). Később, így a középkorban is, nem csak az évszakok változásában megnyilvánuló természeti törvényt, hanem a társadalom rendjét is ők képviselik. Ezen a lapon: Január, az újévi lakoma

A Trés Riches Heures Február hava A hóráskönyv lapjain az egyes évszakok mint egy kalendáriumban sorakoznak egymás után, a lap felső részén a zodiákus idevonatkozó szimbólumai és a jeles naptári napok jelölései. A félköríves lunettában (1) Héliosz napisten a pegazusok húzta szekerén. Dekoratív rajzos stílusban láthatjuk a középkor vidéki életének anyagi megnyilvánulásait. (gazdálkodás jószágok az ólakban, méhkasok, rőzsegyűjtő és a faluba igyekvő paraszt) Ø, kép nem kell

Trés Riches Heures: Április, Május Ø, kép nem kell A kultúrtörténeti jelentősége hallatlan: betekintés a különböző viseletkultúrákba, a korszak öltözködési divatjába + a világi témák, jelenetek feltűnése Trés Riches Heures: Április, Május Ø, kép nem kell kulissza- szerű térmegjelenítés, akár egy színpadon

A Paradicsomkert mestere: Szűz Mária szentekkel a lezárt kertben 1410 körül Dekoratív, az ötvösművészet cizellált mustráival rokon stílus, az idillikus hangulatot a virágos, zárt kert részletező ábrázolása csak erősíti Ø, kép nem kell

A Veronika- kendő mestere: Szent Veronika a kendőjével 1420 Szembeszökő a kontraszt a kis angyalkák arcának gömbölyded lágysága és a gyötrelmes töviskoszorús Krisztus- arc közt. Az arany háttér a bizánci művészetből itt maradt jellegzetesség, az örökkévalóság foglalata Ø, kép nem kell

Robert CAMPIN: A Születés- Oltár 1420 után Campin műhelye Tournus- ban működött. Magas tér, valódi térmélység, tájábrázolás és a távlat feltüntetésének kísérlete a háttérben, részletező festésmodor a pajtán Az ábrázolás alapja a dél- Németalföldön népszerű Szent- Brigitta látomás, a hitetlen bába figurájával, aki felé az angyal száll.

Campin: A Születés- oltártábla jobb fölső sarkának tájképi háttere. Figyeljük meg a fák és a taverna- vagy ispotály- épület felé tartó vándorok által vetett nyújtott árnyékokat! A fák ágazata, a háttér épületeinek rendkívüli részletezettsége! A messzeségbe vezeti a tekintetet a tengeröböl és a rajta úszó karavella Ø

Robert CAMPIN: A Mérode- triptychon Egyre erősebb a világi megrendelő, a donátor szerepe, a korszak kulcsszava: a látvány, a vízió, ennek megragadását látjuk itt is: ahogy a férfi donátor betekint a bal szárnyról a középen játszódó Annuntiatio, avagy Angyali Üdvözlet jelenetbe. A bal oldali táblán a donátorpár a zárt kertben (hortus conclusus), ami részint a Paradicsomkertet, részint a makulátlanságot jelképezi. A középső táblán a rejtett szimbólumok: a liliom Mária szűzi tisztaságára utal, csakúgy, mint a a falfülkében függő forralókanna és a tiszta törülköző, az elfújt gyertya pedig a készülődést, várakozást mutatja. 1430 körül

R. v. d. Weyden: A Keresztrefeszítés- triptychon 1440 körül R. v. d. Weyden: A Keresztrefeszítés- triptychon 1440 körül. Bal oldali táblán Mária Magdolna, középső táblán Szűz Mária és Evangelista Szent János, jobb oldalt Szent Veronika (kendő!) Ø, kép nem kell

Rogier van der WEYDEN: A Columba- triptychon 1455 körül Középponti témája a Háromkirályok imádása- jelenet. A bal szárnyon Annuntiato, a jobb oldalin pedig a Gyermek bemutatása a templomban (gótikus katedrális, a kor ízlésének megfelelően), a donátorokkal Weyden 1400- ban született Tournous- ban, 1427- ben lép be Campin műhelyébe, 1436- ban a nagy tekintéllyel járó „Brüsszel város festője” cím birtokosa

A Columba- oltár középső táblája Weyden: A Columba- oltár középső táblája Lineáris térelrendezés, nincs valódi térmélység, a háttérbeli pompás flamand városkép akár egy színpadi díszlet. Ennek az ábrázolásbeli felfogásnak az alapja a „gótikus ellenforradalom”, Eyck újító festészetének ellenében.

Weyden: Levétel a keresztről 1435 körül Szoborszerű, plasztikus alakok, látványos ruharedőzet. Archaikus felfogás: megszünteti a teret, időtlen arany háttér előtt a figurák

Az Eyck- fivérek, Jan és Hubert van EYCK: Gent, a St. Bavo székesegyház főoltára, csukott szárnyakkal Az alsó háromkaréjos keretezésű fülkékben kívül a donátorpáros, belül Keresztelő és Evangelista Szent János. Felül az Angyali Üdvözlet. A szoborszerű alakok megjelenítéséhez használt technika a grisaille, amikor a festő csak a szürke és a barnás pasztell egyes árnyalatait használja

Az olajfestés technikája Sokáig hitték, hogy Jan van Eyck (1390k- 1441) találta fel, neki igazából a festési módja volt újszerű, műveit a finom megmunkáltságuk miatt dícsérték. A tölgyfa táblán krétával alapozást készítettek. Ezt az előrajz követte, majd a több rétegű felfestés vagy fedőfestés. A festék anyaga minden esetben dió- vagy lenmag olaj alapú volt. A dióolaj különösen élénk színeket ad, ezt nem kell külön lakkozni, 3- 4 réteg festék után vékony, lazúros festés következik, áttetsző réteg, amely átereszti a fényt. Eyck tulajdonképpen az olajfestés miatt vált szinte mítikus figurává. 1454- ben Bartolomeo Spacius humanista történetíró ír Eyckről és Weydenről (Illusztris férfiak című traktátusában), mára elveszett képeket is említve. (Spacius azt is említette, hogy Eyck alkímista tevékenységet is folytatott.) A kortársak vélekedése szerint míg Eyck az arisztokrácia festője volt, Robert Campin városi festőként, polgári megbízásokat teljesített. Eyck ismerhette Campin műveit. A következő diakockán a genti főoltárt, a Bárány Imádása triptychont láthatjuk nyitott szárnyakkal. A középső táblán a Bárány- jelenet Hubert munkája, ahogy a lágy, kecses figurastílus is a vértanúkon, míg a szélső táblák, az apostolokkal, az angyalok kórusával és a portrészerűen megjelenített, világbíró Krisztussal Jan műve. Középütt nincs egyértelmű tér, az alapsík hátulról döntött, a terv itt is Huberté, a kivitelezés Jan- hoz köthető. Az ikonográfiai program: a Mindenszentek Litániája. (vértanú- és egyéb szentek érkeznek a négy égtáj felől)

A genti főoltár, a Bárány Imádása triptychon- 1432 körül

Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár 1430 körül

Jan van Eyck: Rolin kancellár Madonnája 1435 körül

A Keresztrefeszítés és Utolsó Ítélet diptychon Jan van Eyck: A Keresztrefeszítés és Utolsó Ítélet diptychon 1425 körül Ez idő tájt lesz Eyck Brügge- ben Jó Fülöp udvari festője és kamarása. A diptychon a házioltár típusa, két szárnnyal. Érzelmek ábrázolása a legapróbb alakokon is  zsúfolt hatás, felülről való ábrázolás. Az Ítélet- tábla közepén Gábriel arkangyal sújt le kardjával a kárhozottakra. Ø, kép nem kell

Ker.- re feszítés Utolsó Ítélet 

Ø Jan van Eyck: A torinói- milánói hóráskönyv Keresztelő Szent János születése Nématalföldi tájképi háttér előtt elhelyezett jelenet! Ø

Petrus Christus két táblaképe: A budapesti Madonna (bal 1460 k Petrus Christus két táblaképe: A budapesti Madonna (bal 1460 k.) és a Száraz Fa Madonnája (jobb, 1465 k.)

Ha az Eyck- fivéreket, Robert Campint és Rogier van der Weydent tekintjük az első nagy németalföldi táblaképfestő- mester generációnak, Petrus Christus szükségképpen a második generáció fontos mestere, akit Jan van Eyck örökösének tartottak. 1444- ben telepedik le Brugge városában, ahol polgárjogot vásárol, hogy festő lehessen, mert hivatásos festővé csak céhtag válhat. A Madonna a Gyermekkel c. művét a budapesti Szépművészeti Múzeumban találhatjuk. A tájba nyíló boltíves architektúra két oldalán az ősszülők (Ádám és Éva) kisplasztikája. A padlózat vonalából ortogonálisokat –irányegyeneseket- vezet fel, amelyek a Kisjézus kezében tartott glóbuszban találkoznak- ez nem teljesen sikerült, de itt már az egy enyészpontos perspektíva rendszerének felvázolását látjuk! A Száraz fa Madonnája (Madrid, Prado) ikonográfiai alapja a paradicsomkerti Tudás fája, az ősbűn egyik szimbóluma, amely itt töviskoszorúvá alakul, utalva a szenvedéstörténetre. Az ágakon függő kalligrafált „A” betűk az Ave Maria litániát jelképezik.

Petrus Christus: Szent Eligiusz 1445 k. Az ötvösök védőszentjét céhé-nek boltjában látjuk, mögötte- körötte nyersanyagok, (féldrágakövek, igazgyöngy, korall, kristály, porfír) és elkészült világi és egyházi tárgyak. A domború tükör nagyon hatásos térillúziót kelt, az asztalon fekvő övvel együtt a szemet a középtérbe vezeti. Elígiusz mellett fiatal pár, aki házassági gyűrűt vesz  moralizáló tartalom, a pár a hívságok, a hiúság jelképei közt, a mérleg az Utolsó Ítéletre és Eligiusz Mihály arkangyalhoz fogható, lélekmérő tevékenységére utal.

Ø Ø P. Christus: Egy arisztokrata (Edward Grimson) portréja Petrus Christus: Karthauzi barát portréja. Figyeljük meg a kifinomult, egyénített ábrázolásra való törekvést!

Ø Ø Két portrén ugyanaz a személy: Tommaso Portinari neje A bal oldali Hans Memling, a jobb oldali Hugo Van der Goes munkája. Figyeljük meg az ábrázolásbeli különbségeket, az idealizálás (eszményítés) vagy az egyénítés irányában!!!)

Hugo van der Goes: A Portinari- triptychon csukott szárnyakkal A grisaille- jelenet: Annuntiatio (Angyali Üdvözlet)

Hugo van der Goes: a Portinari- triptychon 1475 körül. Goes e szárnyasoltárát Tomasso Portinari firenzei bankár megrendelésére készíti, Firenzébe kerül, ahol nagy hatással van a Quattrocento festőire, leginkább Domenico Ghirlandaio- ra. A középső tábla témája a születés- jelenet.

1  Goes: a Portinari- triptychon oldalsó táblái. Balról az első és második képen a donátor- páros a védőszentjeikkel (Szt. Tamással és Szent Antallal) Karakteres, egyénített arcok, figyeljük a narratíva irányát: József és Mária a szakállas idős szent fölött érkeznek a dombvidék felől, menedéket keresve. (1)

Hans Memling: A Gdanskban látható Utolsó Ítélet triptychon 1470 k.

Memling: Az Utolsó Ítélet Részlet a bal szárnyról, amelyen a Menyország kapujának vízióját látjuk. Figyeljük a pompásan részletezett gótikus architektúrát a portikuszon! Az angyalok kara várakozik és zenél az üdvözült lelkeknek. A középső tábla (előző dia) ikonográfiája: szivárványon nyugvó glóbuszon trónoló világbíró Krisztus, alatta középen a lélekmérő Mikháél kerub a mérleggel Ø, kép nem kell

Ø Ø Részletek Memling Utolsó Ítéletéről. Jobbra a csukott szárnyú állapot, a térdeplő donátorpár a grisaille- ban megfestett védőszentjeikkel. Ø

Brugge, Santjinshoospital (A Szent János ispotály melletti templom) Hans Memling: Brugge, Santjinshoospital (A Szent János ispotály melletti templom) Szent Orsolya ereklyetartója 1489 Architekturális szerkezet, faragott, áttört mustrájú mérműves tagolás, vimperga, a képmezőkben Orsolya életéből vett jelenetek. Ø, kép nem kell

Művészeti Szakközépiskola Szerkesztette: Vasuta Zsolt A felhasznált képanyag egy része a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara, Művészettörténet Tanszékének oktatási segédanyagából származik. A jogtulajdonos Kovács Imre professzor. Hang- Szín- Tér Művészeti Szakközépiskola Bodajk, A.D. 2015.