Poimenika SRTA – 2016.

A lelkigondozás „Nem azért szükséges, mert az emberek tájékozatlanok a világban, mert tanácsra van szükségük, mert nem tudnak eligazodni az élet kérdéseiben, hanem azért, mert van bűn, és van váltság.” (Imre L. in Makkai: Poimenika, 31) „Az istentiszteleti igehirdetéssel szemben itt arról van szó, hogy merjük-e az Igét akkor is hirdetni, ha semmi sem ad hozzá ünnepélyes külső keretet?” (Makkai S. 32.)

Alapok A poimenika és társtudományainak alapfogalmai Bibliai-teológiai antropológia alapjai A lelkigondozás/igeszolgálatunk eszkatológiai alapjai

Poimenika - Lelkigondozástan A teológia tudományágai: Bibliai tudományok Szisztematika Egyháztörténet Gyakorlati teológia

A poimenika helye a gyakorlati teológia tudományában A gyakorlati teológia részei: Általános rész: Ekkleziasztika Különös rész: 1. Oikodometika (az egyház magaépítésének leírása) Liturgika (a kultusz állandó, kötött formáinak leírása) Homiletika (az istentisztelet változó, tartalmi eleme, igehridetés-tan) 2. Agapetika (az egyház szeretetmunkásságáról szóló tan) Poimenika (személyes lelkigondozás tana) Koinonika (intézményes szeretetszolgálat, diakónia) 3. Paideütika Katechetika (a hit alapelemeire történő tanítás) Haleütika (misszótan) (Ravasz L.)

Alapfogalmak: Poimenika A lelkigondozás elmélete és tudománya poimainw = legeltet, nyájat őriz, óv, gondoz vö.: Jn 21,16 „Legeltesd az én bárányaimat” magában foglalja: gondoskodás, bátorítás, gyámolítás, vigasztalás, intés, erősítés, - a gyülekezeten belül „A Krisztus nyája legeltetésének és őrzésének tudománya” (Boross G.) 19. szd.-ban kezdik P.-nak nevezni ezt a szolgálatot (Zezschwitz, Achelis) Tevékenységi kör: „cura animarum specialis” = a gyül. tagjaival való személyes törődés; Isten igéjének alkalmazása az egyéni adottságokhoz, pl. betegek, haldoklók, gyászolók, foglyok kétely, tévelygés, hamis hit, hitetlenség „cura animarum generalis” = a gyül. egészéről való gondoskodás; indirekt a hitéletre és a morális életre való felvigyázás

Alapfogalmak: Lelkigondozás az igehirdetés egyik formája az egyes embernek szól az egész embert a lelkén keresztül szólítja meg; a hit szemszögéből a bűn miatt megbomlott lelki egyensúlyát akarja helyreállítani az örök élet számára meg akarja tartani centrális karakterű: a változások egész sorát idézi elő „Meghatározza és megváltoztatja annak az életnek minden viszonylatát, s mindent Istennek rendel alá: családi élet, társadalmi, gazdasági kérdések, az egyéni élet viszonyát vagyonhoz, élvezetekhez, hivatáshoz; az élet kérdéseit, mint betegség, szenvedés, kísértés, erkölcs, egy akarat alá von: Isten akarata alá… Vagyont, életet, egészséget úgy nézi, mint Isten szolgálatának eszközét.” (Imre L.: Isten és az emberi lélek, 15.) felmutatja azokat a tereket, ahol az egyén Isten akarata szolgálatára lehet; számol az előforduló nehézségekkel, akadályokkal is a keresztyén úton való elindulásban, és az életben való járásban segít, miközben mindez titok marad

Alapfogalmak: Pasztoráció általánosan jelöli a gondozás, törődés, ápolás, megsegítés szolgálatát, egyaránt érinti az egész gyülekezetet és annak egyes tagjait

Alapfogalmak: Pszichológia yuch = lehelet, lélegzés, életelv, életerő, élőlény, kedély, érzület, maga a földi élet, személy, személyiség lélektan = az a tudomány, amely az ember tudatában fellépő folyamatokat és állapotokat vizsgálja  az ember belső természetét akarja megismerni, s ehhez emberi forrásokat használ forrásai: tapasztalat, önismeret, életrajzi háttér, lelki megnyilvánulások nem foglalkozik a léleknek (pneuma) Istenhez való viszonyával csupán a pszüchével foglalkozik, vagy a pszüchét és pneumát egynek veszi

Alapfogalmak: Valláspszichológia y egyik területe feladata: a vallásosság normális és torz jelenségeinek, életkorok vallásosságának, kül. pszichikumúak vallásosságának megismerése a vallásosság formáját és nem a tartalmat vizsgálja nem teológiai megközelítésben vizsgálódik vallásos megnyilvánulásokról, pl. imádság, bűnbánat, megtérés

Alapfogalmak: Pasztorálpszichológia Pontos meghatározását művelői még nem adták meg A pásztori gyakorlatot és a y-t mint tudományt kapcsolja össze Nem helyettesíti a teológiai értelemben vett lelkigondozást

Alapfogalmak: Pszichiátria az orvostudomány egyik szakterülete a pszichés megbetegedések kezelésével és gyógyításával foglalkozik a neurológiával rokon, mivel a pszichés megbetegedések gyakran agyi károsodással kapcsolatosak

Alapfogalmak: Pszichoterápia Amikor a pszichés betegségek nem vezethetők vissza agyi sérülésre Képviselői: Pszichoanalízis/Mélylélektani irányzat: S.Freud: gyermekkori tapasztalatok határozzák meg a felnőtt személyiséget; ösztönkésztetések; ezek beteljesedésre vágynak, az „örömelvet” követik, bizonyos agresszióval rendelkeznek. az ID irracionális energia, gyakran ambivalens, pl. gyász és öröm. Eros-Tanathos egyaránt az ID-ből táplálkozik. C.G. Jung: Individuáció – egyéni és kollektív tudattalan; az individuáció során azzá leszünk, akik tkp vagyunk Viselkedéselmélet (behaviorizmus) - I.P. Pavlov, Watson: minden lelki jelenség inger-válasz (stimulus-response, S-R) Egzisztenciális/humanisztikus irányzat - C.R. Rogers: énideál és reális énkép közelítése, empátia

A pszichológia és a poimenika összehasonlítása Mindkettő tudja, hogy nem elég az embert testi mivoltában, biológiai adottságában vizsgálni az ember lelkében olyan zavarok állhatnak be, amelyek gyógyításában az orvostudomány tehetetlen A poimenika tudja, hogy a lelki törések egzisztenciális törések, amelyek mélyén bűn van, s a bűn végső oka mindig az, hogy az ember elvesztette kapcsolatát Istennel A pszichológia a diagnózis felállításában, a jelenség megértésében segíthet.

A pszichológia és a poimenika összehasonlítása 1Kor 2,10-16! Isten titkokat helyezett el az emberi lélekben: ezeket a titkokat csak Isten Szentlelke által vezérelt emberi lélek vizsgálhatja (=kutathatja) és ítélheti meg (=kivizsgálni) - mindenütt pneüma! ezeket a titkokat érzéki (pszükhikosz) ember nem foghatja fel „Van tehát olyan területe az emberi egzisztenciának, amelyre nézve a pszichológia (megismerés) és a pszichoterápia (gyógyítás) nem illetékes, csak a poimenika, ill. a lelkigondozás.” (Kozma Zs. 7.) A lelkigondozó lelki mivoltánál fogva közeledik az emberi lélekhez: „Az ember lelke az Úrtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét” (Péld 20,27) „Ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek („pneuma”), amely benne lakik” (1Kor 2,11) „a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva” (vö.: 13.v.) valamilyen nehezen felismerhető dolgot csak olyan valami ismerhet föl/meg, ami ahhoz hasonló jellegű, pl. a világosságot az, akiben világosság van

Micsoda az ember? – a zsoltáros válasza „Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél.” (Zsolt 8,5-7) Teremtőjével való párbeszédben ismeri meg Nyitva hagyott kérdés, nem definiál Az ember önmagában nem találja a választ – a másik emberben sem!

Platón dualista szemlélete: az ember testből és lélekből áll A lélek homogén szubsztancia, amely az ideákhoz hasonlóan nem változékony, és halhatatlan  a lélek az ember „minőségi” része. A lélek az ideák világában létezett, emberré válva pedig bezárva él a testben (szóma), mintegy a saját sírjában (széma). A test csak külső porhüvely, börtön, ami megakadályozza a lelket a szabad létezésben. A lélek menekül a testből szellemi létébe, az ideák örökkévaló, változatlan állandóságába.

Platón   Kijelentés A görögök csak akkor kezdték kinevetni Pált, amikor az Areopágoszon a feltámadásról beszélt: „Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is.” (ApCsel 17,32) Pedig: ”Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket…”

Platón   Kijelentés A test nem csak hordozó edénye a léleknek, hanem az ember maga „élő lélek” „nefes hajjá”: „Az Úr Isten formálta az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.” (1Móz2,7)

A næpæš Næpæš – pszükhé – anima LXX: 755-ből 600 esetben „pszükhé” Csak egészen kevés szövegben fedi a „nefes” értelmét a „lélek” szó Fordítása lehet: személy, individuum, lény. Névmásként is értelmezhető: „nefeseme”t = engem Leginkább a szükségleteiben leledző, élni igyekvő emberre utal. Az emberi lét mélyebb megértésére alkalmazták. A „nefes” egynek tekintendő az egész emberi lénnyel. Az embernek nem „nefese” van, hanem ő maga „nefes”, az ember „nefesként” létezik!

A bāśār Leginkább a test látható részét jelöli A „nefeshez” hasonlóan a „bászár” is magára az emberre utal, ezúttal azonban testi mivoltát hangsúlyozza. Egyetlen alkalommal sem szerepel Istenre vonatkozóan. A „bászár” az önmagában gyenge, sebezhető, törékeny, és bűnre is hajlamos, embert jelöli, amiért nem állhat meg Isten színe előtt.

A rûah Ritkán felel meg annak, amit mi „lélek”-nek nevezünk. Részben: szél – nem pusztán levegő! Változást előidéző erő! Rendszerint valami hatalommal bíró jelenséget jelöl, amely fölött JHWH rendelkezik. Lebeg a vizek felett a teremtésben, ez hozza a sáskákat, az hajtja őket a tengerbe, ez szárítja ki a tenger, az sodor fürjeket a tábor fölé, ez apasztotta le a vizet az özönvíz után. Mindig JHWH eszköze. Az isteni erő megtestesítőjeként az emberi gyengeséggel kerül szembeállításra Helyesebb a „rúahot” minden esetben inkább erőnek vagy megerősítésnek, hatalommal való felruházásnak fordítani, és nem léleknek.

A „szóma” Az ember megoszthatatlan jelentését leginkább ez közelíti meg Test, törzs, a tagokkal ellentétben „az egész” Írói munkásság, művek gyűjteménye, vö. latin corpus. A „szóma” a „szódzó” alapjául is szolgáló tőből ered A Krisztus teste (szóma, corpus) az egyház (Ef 1,23), a feje Krisztus (Ef 4,15) ”akiből az egész test egybeilleszkedik” (Ef 4,16). Isten Krisztusban egybeszerkeszt, „egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van” (Ef 1,10).

A „pszükhé” Az emberi öntudat, szellemi tevékenység székhelye „Pszükhikosz antroposz:” olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai, szempontjai, lelkülete irányítja: „érzéki ember.” Ha az ember a „szarksz” (test) igényére mond igent, akkor „szarkikosszá” (testivé) válik, de mivel ez a gesztusa prostituálja a „pszükhét” is, ezért az ember e vonatkozásban nevezhető „pszükhikosz”-nak is. Egymásba áthajló fogalmak.

A „pneüma” Ha az ember az isteni „pneuma” (lélek) igényére igent mond, sőt szóban (hitvallásban) ki is mondja, „akkor pneumatikosszá” lesz. Mindezek közepette oszthatatlan emberi személyiség, „szóma” marad.

Platonizmus  Kijelentés A különbség nem a test és a lelki idea között van, mint Platónnál, hanem a jelen teremtés (amelyet megrontott a bűn) és az új teremtés között (amely bűntől szabad): a romlandó és a romolhatatlan test között. A megszabadítás nem abban áll, hogy a lélek megszabadul a testtől, hanem abban, hogy mindkettő megszabadul a halál hatalmától. A feltámadáskor nem örökkévaló ideák fognak megjelenni tehát, hanem konkrét dolgok születnek újjá, többek között testünk is (szóma). E hit sokkal merészebb, mint a görög filozófia.

Platonizmus  Kijelentés A halál nem a lélek nagy barátja aki megszabadítja láncaitól, kivezeti a test börtönéből, és visszaviszi örökkévaló hazájába! Szókratésszel szemben Jézus halála nem szép halál, hanem szenvedő halál, amelybe testestől-lelkestől belehal. Jézus „kezde rettegni és gyötrődni” (Mk 14,33). „Szomorú az én lelkem mindhalálig” Jézus „könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt” (Zsid 5,7). Jézus nem végezhette úgy el a megváltást, hogy közben egyszerűen tovább élt mint halhatatlan lélek, tehát anélkül, hogy lényegében meghalt volna. Halálával a halál mint utolsó ellenség győzetik le, és végül a tűz tavába vettetik (Jel 20,14).

Platonizmus   a feltámadás evangéliuma A feltámadás evangéliuma az, hogy testünk lelki testté formálódik, romlandóból romolhatatlan. Belső emberünket már megragadta a Szentlélek, és napról-napra újítja, formálja bennünk jövendő énünket. A holtak állapota nem végleges, hn. ahogy Pál mondja: „meztelen”, alvás, várakozás az egész teremtett világ és a test föltámadására.

Platonizmus   a feltámadás evangéliuma Jézus Krisztus „az ő dicsőséges testéhez („szóma”- lényéhez) hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket („szóma” – lényünket)” (Fil 3,20) 1Kor 15,35-49 ! „Elvettetik földi test („szóma pszükhikon”), feltámasztatik lelki test („szóma pneümatikon”). (1Kor 15,44)

Platonizmus   a feltámadás evangéliuma A feltámadás nem felel meg a lélek természete lényegének, hanem egy kívülről jövő, Krisztus halála, feltámadása és a Szentlélek által ható isteni közbeavatkozás eredménye.

Kicsoda az ember? Bibliai antropológiai válasz A Szentírás az Isten által teremtett és megváltott ember egységéről tud, de/és ennek az embernek vannak: testi, szellemi és lelki életmegnyilvánulásai Nem elválasztható, nem lehet egyiket sem lebecsülni A test lebecsülése (platonizmus) közömbösséghez vagy kegyetlenséghez vezet, bagatellizálja a szenvedést, holott: „az ige testté” (szárx) lett A lélek lebecsülése a materializmus jellemzője, holott: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall?” (Mt 16,26)

Kicsoda az ember? Bibliai antropológiai válasz Az ember testi és szellemi lényként születik (szóma), ehhez kapja Istentől a lelket (pneüma) pneüma  szárx + pszükhé = szóma = ember Nem az a kérdés, hogy az ember miből áll, hn. az, hogy mi szerint él: az ember nem test és lélek, hn. életvitelét testisége vagy Isten Lelke határozza meg: „testi” vagy „lelki” „A Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek” (Gal 5,16-26) – test és Lélek gyümölcse. (Kozma Zs.)

A lelkigondozás eszkatológiai dimenziói Az ember önmagában, önmagából kiindulva nem értelmezhető, sőt megsemmisíti önmagát  𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟𝑠𝑧𝑒𝑚𝑙é𝑙𝑒𝑡! Ludwig von Bertalanffy (1901-1972) - „A legnagyobb harapás a Tudás Fájáról kétezer év óta” (G. Bateson, antropológus, biológus, kibernetikus, pszichológus) A világ egy, minden hálózatban működik, s így nyitott rendszer. Egy csomó jelenséget nem lehet megmagyarázni önmaga zárt, fizikai rendszerében. Az ember arra van rendelve, hogy nyitott legyen  Gestalt pszichológia! Az ember nem önmagában kialakított személyiségében találja meg a teljességet, hanem egyedül a világra való nyitottságában, sőt Isten iránti nyitottságában. A valóság már nem ragadható meg a szekularizált gondolkodás talaján. Kizárólag a Biblia Istenére való újszerű ráeszmélés segít megbirkózni létünk értelmével.

A halálon is túlmutató remény: „Jöjjön el a te országod” Van jövendő: Isten országa, amelyről Jézus sokat beszélt. Feltámadás – egyéniségünk megmaradása, szemben az „univerzumba való beolvadással” „Amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet („idon (!) szóma”).” (1Kor 15,37,38) A halálban sem szakadunk ki Isten erőteréből „…ennek a halandónak kell felöltenie a halhatatlanságot” (1Kor 15,33)15,33).

Kik vagyunk - kik leszünk? „Élettörténetünk során még nem bizonyos, hogy voltaképpen kicsodák is vagyunk” (Pannenberg)  dinamikus több-dimenziós harcban (Isten, önmagam, másik ember) formálódik belső emberünk  „Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.” (2Kor 4,16) A testben megélt élettörténet révén nyerjük el egyediségünket, (amelynek tehát testi vetülete is van). Örökkévalóságig meghatározó tény, hogy mi történik velünk e testben!

Nyitás Istenre = nyitás a szeretetre Isten teremtőként megalapozta a valóság egységét! A világ egysége Istenben megalapozott egység  NYITÁS A SZERETETRE Isten valamennyi dolog egységét Jézusban megalapozta meg, aki a közösséget keresi minden széthúzás és szenvedés ellenére is. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” – „Te Péter vagy” (Mt 16, 17-18.v.) „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” Nem csak jellemez, boldoggá teremt is Ha vki állást foglal Jézus mellett, akkor ezzel már rendeltetését is meghatározta.

A lelkigondozás célja: nyitás a szeretetre A szeretet LENNI HAGYJA A MÁSIKAT. A Szentháromság kölcsönös viszonyaiban kibontakozó életen belül is mindhárom személy mindörökké „lenni hagyja” a másik kettőt annak, ami. A szeretet türelmes: teret ad a másiknak, ahol élni tud, és időt, hogy kibontakoztathassa sajtos mibenlétét. Nem csupán tolerancia, hanem a másikat valóságos létéhez segítő türelem.

A lelkigondozás célja: nyitás a szeretetre Szeretni: A MÁSIKAT KOMOLYAN VENNI A SZEREPÉBEN (IS), amelyet a családban/közösségben betölt  ELISMERÉS: csak mások elismerése erősíthet meg saját feladatunkban; bizonyosságot jelent, hogy sajátos adottságaink kibontakoztatásával részesülünk közös emberi rendeltetésünkben föltételezi az emberek különbözőségét! az a közösség, ahol hiányzik az elismerés, szükségszerűen felbomlás erőit hordozza.

A lelkigondozás célja: nyitás a szeretetre A szeretet tartalmazza a KRITIKA mozzanatát, s nem hagyja a másikat abban az állapotában, amelyben találja, hanem énjének restsége ellenében a szeretett lényt élete beteljesítéséhez segíti. A szeretet NEM RENDELKEZIK a másik fölött. A szeretet JOGOSSÁGOT TEREMT teremt, a kiszámíthatóság/hűség/”szövetségi hűség”! jegyében.

Rendeltetésünk Az ember rendeltetése, hogy: a.) részesüljön Isten örökkévalóságában, aki „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim 2,4) b.) egymást üdvösséges rendeltetéséhez segítsük  lelkipásztori/lelkigondozói feladatunk: eszkatológiai reménységet táplálni, szeretni és szeretni tanítani Az embernek nyitottnak kell lennie az egymást kiegészítő és átfogó közösségi formák szolgálata felé, máskülönben elveszti kapcsolatát az emberi rendeltetéssel Az egyház olyan közösség, amelyet nem feladatok tartanak össze, hanem az énen túllépő nyitottság Isten jövendője felé.

Miről volt szó? A poimenika és társtudományainak alapfogalmai Bibliai-teológiai antropológia alapjai A lelkigondozás/igeszolgálatunk eszkatológiai alapjai

Ha ráébredünk a valóság Istenben megalapozott egységére, akkor eltűnik szellemi passzvitásunk, és mindig azt az eljövendőt keressük, amit Isten a mi jelenünkben munkál. E jövendő keresése a jövendő erejével ruház fel, látást, ötleteket ad, a jövendő vonzásában tart; amely jövendőből a Megtartó Úr Krisztust várjuk.

Lelkigondozás a teológiai antropológia alapján áll Lelkigondozói helyzet: amikor megsérül a lélek, és az egész ember megszűnik lelkinek lenni, testivé-érzékivé válik. Egészséges harc a „lelki törvény” és a testi „én” között, ebben ad segítséget a lelkigondozás. A lelkigondozás a teológiai antropológia alapján áll: minden (pl. testi, anyagi, pszichikai, társadalmi) sérülésnek lelki lenyomata is van, és a lelkipásztornak ezt kell gondoznia – (vö.: pszichoszomatikus betegségek) tudja, hogy noha a bűn testi-szellemi, lelki oldalról támad, az egész emberi egzisztenciát veszélyezteti az egész embert ebben a megtámadottságában akarja megismerni és gyógyítani.