A nemzetközi migráció globalizálódása

Típusok Európai perifériából centrumba vendégmunkások korábbi gyarmatokról a gyarmattartó országba vándorlók tartós letelepedés Észak-Amerikában és Ausztráliában, kezdetben Európából, majd Ázsiából és Latin-Amerikából.

BENELUX és Svájc Belgiumba főleg szén- és acélipari munkások Olaszországból Svájcba Idénymunkások a mezőgazdaságba Ipar nagyban függött bevándorlástól (1\3) Diplomáciai nyomás és kölcsönös függőség: Családegyesítési programok

Németország Szövetségi Munkaügyi Hivatal Toborzási irodák.: Olaszország, Görögország 1956 utáni 10 évben 1.3 millióra nőtt a külföldi munkavállalók száma Verseny a munkaerőért: Családegyesítés Szociális juttatások

Ország 1950 (ezer fő) 1960 (ezer fő) 1970 (ezer fő) 1975 (ezer fő) Aránya a lakosságban 1975 (%) Belgium 354 444 716 835 8.5 Franciaország 2128 2663 3339 4196 7.9 NSZK 548 686 2977 4090 6.6 Nagy-Britannia 1573 2205 3968 4153 7.8 Hollandia 77 101 236 370 2.6 Svédország 124 191 411 410 5.0 Svájc 279 585 983 1012 16.0

Nagy-Britannia Európai önkéntes munkaprogram 100.000 európai munkavállaló (1946-1951) 350.000 ír (1946-1959) Az 1962-es Commonwealth Immigrants Act 218.000 érkezett Commonwealthből 1951-ig 541.000-re nőtt ezek száma 1961-ig A családegyesítés folytatódott Reakciók : Enoch Powell Az 1971-es bevándorlási törvény

https://www.youtube.com/watch?v=NNhjPFZoHYg

Franciaország 1945-ben alapították meg az ONI-t (BÁH), hogy szervezett programokat alakítsanak ki Dél-Európából érkező munkavállalóknak. 150.000 idénymunkás évente (főleg spanyolok) 1970-re 2 millió külföldi munkás és 690 ezer hozzátartozó sokan turistavízummal jöttek és később itt maradtak, vagy a portugál és spanyol diktatúra elől menekültek úti okmányok nélkül 1968-ra az ONI szerint 82% menekültként érkezett

Franciaország 1970: 600.000 algériai 140.000 marokkói 90.000 tunéziai Tengerentúli gyarmatok: Guadaloupe Martinique Kb. 250.000-300.000 fő 1960-as évektől Bidonvilles Rasszizmus (ld. 1973)

Hollandia 1945 és 1960 között 300.000 főt repatriáltak a holland Kelet-Indiákról (Indonézia) 1965 után nagyobb számban érkeztek a karibi térségből Suriname: 160.000 fő

Egyesült Államok 1951 és 1960 között 250.000 fő érkezett évente, Míg 1961 és 1970 között 330.000, ami töredéke az 1901 és 1910 közötti időszak évi 880.000 bevándorló számának. 1965-ös Immigration Act Amendment (aka Hart-Celler Act) Diszrkiminatv kvóta vége Preferenciarendszer vízumpolitikában Marad a tagállamoknként plafon 1940-től bracero program

Kanada Kezdetben főleg európai származásúak (britek, majd kelet és dél- európaiak) 1950-es évek németek, olaszok és hollandok 1966-os fehér könyv képesség-alapú pontrendszer jamaikaiak, indiaiak, portugálok, filippínók, görögök és olaszok és trinidadiak

Ausztrália

Ausztrália „Populate or perish” Programok: évi 70.000 fős cél (10% min. legyen brit) Európaiakat preferálják (szlávok, baltiak, olaszok) Családegyesítés, hogy ne térjenek vissza Olaszországba. Pontrendszerek kialakítás, több száz féle vízum Kiterjedt demográfiai és migrációs kutatás Máig érzékelhető hatásai vannak.

1973 után Globális befektetési környezet megváltozik (bőségszaru vége) Mikroeletronikai forradalom (munkaerőigény más szektorokban) Szakmunkások iránti kereslet csökkenése Szolgáltatási szektor bővülése Részmunkaidős munkák Munkaerőpiaci differenciálódás, korai nyugdíj

Hatás az európai bevándorlásra Munkaerőbevándorlás csökkent Családegyesítés zajlott Dél-Európa: kivándorlásból bevándorlás Észak-Afrikából reguláris (ld. Algéria) helyett irreguláris vándorlás (pl. Líbia) Újonnan iparosodók felé vándorlás (kis tigrisek) OPEC-be vándorlás D-É 8 és K-NY kényszervándorlás Brain drain