Arany János: A méh románca Szerző: Burai Beatrix, Barkóczi Natália, Pesti Lilla,Kókai Anett, Gulyás Réka
Ablak alatt A pünközsdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója: Kékszemű lány, Válogat belőle, Koszorúnak Holnap esküvőre.
Reménykedik Egy kis méh az ágon: Szép eladó, Jaj, ne bántsd virágom! Ezt az egyet Magamnak kerestem, Alig hasadt Mikor eljegyeztem.
Felel a lyány: Te bohó kis állat! Lelsz te rózsát Nem egyet, ha’ százat, Holnap is nyit, Holnap is eljössz te Csak ne kívánd Ami legszebb közte.
Mond a kis méh: Szőke szép hajadon, Neked Isten Hű szeretőt adjon! Nem sok amit Kívánok tetőled: Ne szakaszd le Az én szeretőmet.
Felel a lyány: Dehogynem szakasztom! Dehogy leszek E ne’kűl menyasszony! Koszorúmban Ezt fonom előre, Ugy vigyenek Holnap esküvőre.
El se mondá, Nyult a szép bimbóhoz Hogy letörje A virágcsomóhoz. A szegény méh Rárepűlt kezére, Csókot adni Annak a fejére.
„Hess te gyilkos! Ne bocsáss fulánkot: Leszakasztám, Vigyed a virágod.” „Szép menyasszony, Már nekem mi haszna! Koszorúdnak Híja lesz miatta.”
Koszorúdnak Híja lesz miatta - Ezt a kis méh Keserűn mondhatta, Mert a szíve, Hiába parányi, Nagyon tudott A virágért fájni.
S a leánynak, Hiába kiáltott, Szeme alá Üti a fulánkot; Szegény bogár! S maga haldokolva Félreült, egy Rozmarin-bokorra.
Szép menyasszony Jajgat a sebével, Esküvőre Sem mehet szemével: Holdfogyásig Dagadt lőn a tája... Azalatt meg Elhagyá babája.