Mitokondrium Kloroplasztisz

Nagy energiaátalakítással járó folyamatok Lebontáskor felszabaduló E megkötött fényenergia ATP-ben raktározódik Hasonló felépítés Két membrán belső felülete nagyobb, ezért „hajtogatás” Két mb. közötti tér, belső mátrix Mátrixban saját DNS!!! Endoszimbióta elmélet Csak eukarióta sejtben van

Mitokondrium Állati és növényi gomba sejtben Hosszúkás, fonalas, gömbölyded 5-10 mikrométer (baktérium méret) db/sejt működéstől függ Önálló osztódás!!! Belső mb. lemezes vagy csöves szerkezetű Kloroplasztisz Csak növényi sejtben Gömb, lencse, szalag 5-8 mikrométer db/sejt fényviszonyoktól függ Önálló osztódás!!! Belső mb. lemezes a moszatokban, gránumos a mohák, harasztok, NYVT., ZVT (egymásra tett korongokból álló oszlop) A gránumok összefüggnek

Zöld színtest

Mitokondrium

A, Belső mb. Term.ox. Elektrontranszportlánc (Citokrómok) mb.-hoz kötve + ATP-szintézis B, Mátrix Citrát-kör (Zsírsavlebontás) Mátrixban: DNS, RNS riboszóma (C, Külső membrán A plazmával áll kapcsolatban, Sok transzportfehérje van benne) Mitokondrium

Mitokondriális DNS A petesejtben több százezer mitokondrium van, a spermiumban azonban csak alig néhány száz. A megtermékenyítés után a zigótában egyedül az anyától, a petesejtből származó mitokondriumok találhatók meg, mivel a spermiumok petesejtbe bejutó feji része nem tartalmaz mitokondruimokat. A mitokondriális géneket tehát kizárólag az anyától kapja az utód, az ezek által meghatározott tulajdonságok csak anyai úton öröklődnek.

Számos betegség a mitokondriális DNS mutációi következtében alakul ki. Mivel a mitokondrium fő funkciója az energiatermelés, ezért a mitokondriális betegségek a legnagyobb energiaigényű szerveket érintik, mint pl. a vázizomzatot, ill. az idegrendszert.

Plasztiszok - színtestek Színanyagok és működésük alapján három fő típus: 1. A többnyire zöld színű, klorofillokat tartalmazó, fotoszintetizáló kloroplasztiszokat-zöld színtesteket, 2. A sárgás színű, karotint és xantofillt tartalmazó, nem fotoszintetizáló kromoplasztiszokat, 3. A színtelen, ugyancsak nem fotoszintetizáló leukoplasztiszokat. + A még a nem differenciálódott proplasztiszok, amelyek a többi színtest előformájának

Sárga vagy narancssárga színűek, színanyagaik karotinok és xantofillok. Belső membránrendszerük sokkal fejletlenebb, anyagcsere funkciójuk nincs. Keletkezhetnek közvetlenül proplasztiszokból (sárgarépa gyökerében, virágtakaró levelekben), vagy kloroplasztiszokból oly módon, hogy a klorofill elbomlik. Ez történik ősszel lombszíneződéskor, ill. termések érésekor (pl. paprika, paradicsom). Szerepük főleg a feltűnő színek kialakításában van, rovarok csalogatásával a megporzást, a termések élénk színe a terjesztést segítheti elő. A sárgarépa karógyökerében raktározó feladatot látnak el, a karotin – mint tartalék tápanyag - bennük halmozódik fel. Leukoplasztiszok- színtelen színtestek proplasztiszokból alakulnak ki. Általában fénytől elzárt sejtekben, raktározó szervekben találhatók: gyökér, gumó, fás szár, gyümölcs. Az asszimiláció termékeit koncentrálják: · amiloplasztiszok keményítőt, · elaioplasztiszok olajat.

A fotoszintetizáló baktériumokban és a kékbaktériumokban nincsenek kloroplasztiszok. A pigmentek (főleg klorofillok) a sejthártya betüremkedéseiből létrejövő membránlemezekben helyezkednek el.

A, Belső mb. – Tilakoid membrán Fényszakasz A fény abszorpcióját a tilakoid membránban lévő pigmentrendszerek végzik. A klorofillok a hosszú, lipidoldékony, telítetlen fitoll láncuk révén a tilakoid membránba merülnek. A fotorendszereket a citokrómokból felépülő elektronszállító rendszer köti össze.

B, Mátrix – Sztróma -Sötétszakasz Sok keményítő szemcse -Saját DNS, RNS, riboszómák -A fotolízis a gránum belső terében – lumen - játszódik le, a keletkező elektronok az elektronszállító rendszerbe kerülnek, a felszabaduló protonok pedig a membránzsákok belső terében halmozódnak fel.

Az endoszimbionta elmélet Az endoszimbionta elmélet az eukarióta sejtek eredetét magyarázza, miszerint bizonyos sejtszervecskék egyes prokarióta szervezetek bekebelezésével, tartós szimbiózisával jöttek létre: · a mitokondrium, egy heterotróf aerob baktérium lehetett, · a kloroplasztisz pedig aerob fototróf cianobaktérium.

Endoszimbionta elmélet

Bizonyítékok Mindkét sejtszervecskének saját genetikai állománya van, amely a prokariótákéhoz hasonlóan kör alakú kromoszómában található. A prokarióta gének egy része a sejtmagba került, egy része pedig - amire a bekebelezett baktériumnak már nem volt szüksége - egyszerűen elveszett, ezért ezek a bakteriális eredetű szervecskék már nem lennének képesek a sejten kívüli életre. A mitokondriumot és a plasztiszokat is kettős membrán határolja, közülük a legbelső a prokarióták sejtmembránjához hasonló szerkezettel rendelkezik, a külső membrán ettől eltérő szerkezetű és szerepű, A fehérjeszintézist végző riboszómák mérete is prokarióta sajátságokat mutat. Önállóan képesek osztódni.