szemiotikaszemiotika

Téma: tűzmadár

a piros

I. ELŐADÁS SZIMBOLIZMUS A TRÓPUSOK ÉS ALAKZATOK 1. SZÓKÉPEK 2. KÉPES NYELV

1. A szóképek A szóképek – stilisztikai eszközök, fordulatok (Roman Jakobson, strukturalizmus) 1. Metafora származékai: megszemélyesítés, szinesztézia, allegória, szimbólum 2. Metonímia származékai: szinekdokhé

1.0. A szóképek működése (Ricoeur, Jakobson) hasonlóság érintkezés kombináció szelekció

1.1. Metafora és származékai a metafora a hasonlat a szinesztézia a megszemélyesítés az allegória a szimbólum

1.1.1 metafora - névátvitel Olyan szókép, amely két fogalmat a közöttük lévő hasonlóság alapján kapcsol össze. Köznyelvben is gyakori: forrt a dühtől; majd szétrobban mérgében; teljesen begőzölt; kieresztette dühét; plafonon volt mérgében

1.1.1bis metafora Irodalmi példák: „Ütni készül ökle csontos buzogánya” (Arany János) „országok rongya könyvtár” (Vörösmarty) „dunnába butt fönn a magas” „alvó kísértetek a fák” „Az idő nyerített, akárcsak a ló” (Kassák) „A raktár megfeneklett bárka" (József Attila) „És milyen régen nem kutattalak fövényes múltban" (Ady)

1.1.2 hasonlat – similitudo Metaforából szokták származtatni, de attól független stíluseszköz. A metaforikus képekkel sokban rokon a hasonlat, szerkezetében azonban különbözik: rendszerint három tagból áll: a hasonlítottból (fogalmi sík), a hasonlóból (képi sík) és a bennük lévő közös vonásból. A hasonlót (amihez hasonlít) és a hasonlítottat (amit hasonlít) mindig kötőszók, pl. olyan, mint, akár, mintha, vagy valamilyen egyéb, hasonlítást kifejező elemek, pl. -nyi, -ként, -ül stb. kapcsolják össze.

1.1.2bis hasonlat „Sétáltam, mint felhő, melyet / szél hajt céltalan, könnyedén” (William Wordsworth) "Elváltak egymástól, mint ágtól a levél" (Petőfi: János vitéz) „Mint béfagyott tó, nyugodt volt az arca”

1.1.3 szinesztézia Különféle érzéki területekről származó fogalmak együttes használata. „fehérlő illatokkal alkonyul”

1.1.3bis szineztézia Irodalmi példák „füstösek furcsák búsak bíborak” (Ady) „A kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő” (Tóth Árpád)

1.1.4 megszemélyesítés Elvont dolgok élőként való megjelenítése, élő személy vagy élőlény tulajdonságaival való felruházása. Irodalmi példák: „jajong ládák léce” (József Attila) „mosolyogva néz rám a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe”

allegória és szimbólum Mind az allegória, mind a szimbólum voltaképpen metaforák láncolata, hosszabb és kifejtettebb (akár egész műveken végigvonuló) metaforasor, amelyben egy elvont gondolat konkrétabb képek segítségével jelenik meg. Az allegória sokkal konkrétabb a szimbólumnál, a képi és a fogalmi sík között megszokottabb az összefüggés, ugyanakkor a gondolat és a kép megtartja önállóságát.

1.1.5 allegória Metafora jellegű szókép. A jelkép azon fajtája, amelyben a kép jelentéstartalma a képhez képest külső tartalomként van megadva - hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora vagy megszemélyesítés. Elvont fogalmakat, erkölcsi, lelki sajátosságokat megszemélyesítve jellegzetes eljárása a misztérium és moralitásjátékoknak, de a barokk és a klasszicista irodalom is gyakran élt vele. (az Erény, a Bűn, a Szerelem, a Rágalom stb.)

1.1.5bis allegória Irodalmi példák: R.M. Rilke: Párduc Szeme a rácsok futásába veszve úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát. Ugy érzi, mintha rács ezernyi lenne s ezer rács mögött nem lenne világ. Puha lépte acéllá tömörűl s a legparányibb körbe fogva jár: az erő tánca ez egy pont körűl, melyben egy ájúlt, nagy akarat áll. Csak néha fut fel a pupilla néma függönye. Ekkor egy kép beszökik, átvillan a feszült tagokon és a szívbe ér - és ott megszünik.

1.1.6 szimbólum Olyan szókép, amelyben nincs egyértelmű megfeleltetés a megjelenő kép és egyetlen fogalom között, amelyet fel akarna idézni. Jelentése nem egyetlen másik jelentésre vonatkozik, több, szinte kimeríthetetlen értelmezési lehetőséget nyújt. A szimbolikus képsorban az elvont tartalom és a kép kapcsolata szokatlan, meglepő; a képzettársítások meglehetősen távoliak, gyakran a költői látomásra épülnek. Kifejezésmódja az érzékeltetésen, a sejtetésen, az intuíción, az asszociáción alapszik. A szimbólum származhat metaforából, de alapulhat metonímián is.

1.1.6bis szimbólum Irodalmi példák: Ady: Héja nász az avaron Rimbaud: Részeg hajó

1.2. Metonímia és származékok metonímia szinekdokhé

1.2.1 metonímia Olyan szókép, amely két fogalmat a közöttük lévő időbeli, térbeli, anyagbeli vagy ok-okozati érintkezés alapján kapcsol össze. A fogalmi és a képi sík összekapcsolódása nem valamiféle hasonlóságon, hanem a fogalmak érintkezésén alapul. Ez lehet térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezés, ok-okozati kapcsolat vagy a rész-egész, a nem-faj felcserélése. A metonímia jellegzetes szerkezeti megoldása az egytagúság, tehát két eleme közül mindig csak az egyik szerepel.

1.2.1bis metonímia Irodalmi példák: „kissé odább / a sarkon reszket egy zörgő kabát” (József Attila: Téli éjszaka) „Ötszáz halál megyen háta után ennek” – Zrínyi „Nem a tenger lámpatornya / Mely felé küzd száz vitorla" (Arany: A vigasztaló)

1.2.2 szinekdokhé A metonímia sajátos esete. Rész/egész viszonyon alapuló szókép, ahol egy rész megnevezése áll az egész helyett. Irodalmi példa: „Az nem lehet, hogy annyi szív / hiába onta vért” (Vörösmarty Mihály)

1.3 Szóképpel rokon stíluseszközök -Irónia -Körülírás (eufémizmus, kakofémizmus) -Jelző (költői jelző)

2. Képes nyelv Nyelvek és gondolkodások A nyelvi gondolkodás elemei

2.1 a nyelv és a gondolkodás -a nyelv vagy a gondolkodás elsőbbsége? -nyelvtípusok és gondolkodástípusok alárendelő – mellérendelő racionális – analógiás absztrakt – képi

2.1bis egy másik nyelvtipológia A nyelv állomásai, amelyeket az őskor óta a történeti korig érintett (Hamvas Béla): 1.az ősnyelv, 2. az idea-nyelv, 3. a szimbólum-nyelv, 4. a mítosz-nyelv, 5. a költői nyelv, 6. a köznyelv (népnyelv), 7. az absztrakt (fogalmi) nyelv

2.2 a nyelvi gondolkodás elemei -Analógia -Metafora -Szimbólum -Archetípus -Mítosz

2.2.1 analógia Az analógia elsősorban megfelelést, egymásba esést, összefüggést jelent, de olyan összefüggést, amely a természet fölé utal és a közös eredet felé mutat.

2.2.2 metafora A metafora nem stilisztikai eszköz, hanem a gondolkodás alapja!

2.2.3 a szimbólum A szimbólum – jel-kép: A szimbólumok saját kultúránk és valamennyi emberi civilizáció megismeréséhez elvezetnek, hiszen gondolkodásmódunk alapvető sajátossága a (jel)képek és analógiák használata. A környezet természeti jelenségei, élőlényei és maguk az ember teremtette tárgyak is a képalkotás alapszókincsébe tartoznak.

2.2.4 az archetípus Az archetípus egyetemes őskép, amely egyedi jelképekben (szimbólumokban) nyilvánul meg.

2.2.5 a mítosz A mítosz egy teljes szimbólumrendszer működés közben.

Könyvészet, források: DURAND, Gilbert: Structurile antropologice ale imaginarului, Bucuresti, Humanitas EVSEEV, Ivan: Dictionar de simboluri si arhetipuri culturale, Editura „Amarcord", Timisoara, 1994 FRYE, Northrop: Anatomia criticii, Bucuresti, Univers HAMVAS Béla: Tabula Smaragdina, Mágia Szútra, Medio Kiadó; Bp, 1995 JANKOVICS Marcell munkái! JUNG, Karl Gustav: Emlékek, álmok, gondolatok, Bp. ; JUNG, Karl Gustav (szerk.): Az ember és szimbólumai RICOEUR, Paul: Az élő metafora, Bp. Osiris, 2006 CHANDLER, Daniel: Semiotics for Beginners Szilágyi N Sándor: A jelentésvilág szerkezete, Mindentudás egyeteme nézhető és olvasható! ÚJVÁRI Edit: Szimbólumfelfogásunk, in PÁL József- ÚJVÁRI Edit: Szimbólumtár, Balassi Kiadó, Szeged, 2001