Ének-zene munkatankönyv Gregoriántól a késő romantikáig

„Szeretve és dalolva megszépül az életed.” /Juhász Gyula/

Gregorián korszak ( )

A z V. é s a V I I. s z á z a d k ö z ö t t u r a l k o d o t t p á p á k m e g á l l a p í t o t t á k a s z e r t a r t á s o k é s a z a z o k h o z k a p c s o l ó d ó d a l l a m o k r e n d j é t. A döntő reform I. Gergely pápa nevéhez fűződik. Elsőként rendszerezte a keresztény egyház énekeit és összeállított belőlük 600 körül egy gyűjteményt. A dallamok Gergely pápa nevéről kapták az elnevezést: Gregorián ( ).

Az első önálló európai műzene a gregorián ének. Ez a fajta ének hajlításokban gazdag, egyszólamú dallam, amely kíséret nélkül, kötetlen ritmusban és latinul szólal meg. Előadásmódja- úgy mint a magyar népdalokban- parlando Gregorián ének

A kereszténység a vallási kultusznak megfelelő szertatásokat és azokhoz kapcsolódó énekes imaszöveget vezetett be a gyakorlatba. A dallamkincsnek két fő forrása volt: zsoltárok himnuszok E dallamok évszázadokig szájhagyomány útján maradtak fenn.

A dallam sorkezdő soraiból származnak a szolmizáció hangjai. Ezt a művet A.Guido Keresztelő Szent János tiszteletére írta

A vonalrendszer kialakulása a XI. században élt Arezzói Guido (bencés szerzetes) nevéhez fűződik. Guido négyvonalas rendszerbe írta a kottajeleket.

Még a legelső kottákat kézzel írták, egyeseket éppoly művészi gondossággal, mint a középkori kolostorokban a szerzetesek. Zeneileg minimális információt adtak: a hangmagasságot és a megfelelő hangjegy alá a szótagot. A hangerőt, az előadásmódot, a ritmust nem tüntették fel; sőt ütemmutatót sem használtak.

Elkészítésük nagy hozzáértést igényelt, ezért a gazdag és jelentős zenei-vallási központokba gyűjtötték egybe őket mint például Notre-Dame, Velence, valamint a legtöbb európai királyi udvarnak is megvolt a maga gyűjteménye.

A régi stílusú gregorián dallamok kis hangterjedelműek. Hangköz használatban is szerények e korszak dallamai. Leggyakrabban a szekund illetve a terclépés fordul elő a gregorián énekekben. A szext vagy nagyobb lépés csak a késői gregorián dallamokban található. Egy-egy motívum egy vagy két főhangra épül. Motívum= a zene legkisebb alapegysége

Már az előző képeken is észrevehettél néhány különbséget a mai hagyományos kottaképtől eltérően. Most vegyük sorra őket.

Mai kottaGregorián kotta Vonalak száma Hangok alakja ütemmutató ütemszám KulcsaViolin kulcsC-kulcs

A Trubadúrdallamok A középkor világi zenéjét a lovagi költészet képviseli, amely a XII-XIII. századba született és virágzott Franciaországban. A trubadúrok, akik zeneszerző létük mellett még költők is voltak; balladákat, drámai elbeszéléseket és szerelmes dalokat is írtak. A szíve hölgyéhez éneklő lovag dala trubadúrköltészet jellegzetes típusa. Moniot D’Arras egy híres trubadúr költész

Sok darabot ismerünk a fennmaradt korabeli kézírásos dalgyűjteményből. Kis idő elteltével német földre is átterjedt a trubadúrkötészet. Németföldön a minnesängerek (= lírai szerelmi dalok szerzője) voltak a művelői. Fontosabb képviselje volt: Walther von der Vogelweide Neidhart von Reuenthal Tannhäuser.

A többszólamúságról a XII-XIII. századtól beszélhetünk. Merész újdonságnak számított. Az egyszólamúságból a többszólamúságba való átmenet először a szólamok kvart, kvint és oktáv együtthangzása jelentette. Hangzása orgonaszerű volt, így ezt a műfajt orgánumnak nevezték el. Párizs volt az első központja a korai többszólamúságnak, de az angol zene is fontos szerepet játszott a kialakulásában.

A XIV. századtól a korábbi század „névtelen” zenéjével szemben már sok szerző nevét ismerjük. A XIV. század „ars nová”-nak, új művészetnek nevezett zenéje elsősorban Franciaországban és Itáliában virágzott. Ez az idő volt az olasz trecento kora, amelyet az irodalomban Dante és Boccacció, a festészetben Cimabue képvisel. A művészetek felvirágzása már a korai reneszánsz felé mutatnak. Az énekes és hangszeres zene rendszeresen háromszólamú, idillikus, pasztoriális szövegekre íródott. Középkori hangszerek

Mit énekelnek ebben a korszakban? Megjelennek a gazdagabban kidolgozott önálló elhalkuló szöveg- és dallamtípusok. Megjelenik először Milánóba, majd a latin rítus egész területén a himnusz éneklés. Megjelenik a három cselekménykísérő ének (introitus, communio,offertorim) Alleluja éneklése az egyházakban. Zsoltárokat is énekeltek már. Énekeiket a templomban éneklik.

Kottaírás a gregoriánban A kottákat a középkorban lúdtollal írták, ezért a hangjegyek alakja négyzet alakú. A kottákat kis kép, miniatúra díszítette, ezzel is díszesebbé tették őket.

Igaz vagy hamis-e? Kattints a helyes válaszra! A gregorián korszak között volt. Igaz Hamis

A vonalrendszer a XI. században alakult ki, Moniot D’Arras nevéhez fűződik. Igaz Hamis

A régi stílusú gregorián dallamok nagy hangterjedelműek. Hamis Igaz

A gregorián kotta négy vonalú, hangjegyei négyzet alakúak. Igaz Hamis

A trubadúr dallamok Angliában születtek és virágoztak a XII. és XIII. században. Hamis Igaz

Az európai többszólamúságnak az első írásos emléke a „Nyár kánon”. Igaz Hamis

A motívum a zene legkisebb alapegysége. Hamis Igaz

Pár hangnyi dallamok, mintha kőbe vésve állták volna századok viharát /Kodály Zoltán/

A Reneszánsz korszak ( )

A gregorián korszak után, kb ben kezdődött el a reneszánsz kora. E korszak az európai kultúra történetének legnépszerűbb és legjelentősebb kora. A reneszánsz valamennyi művészetnek az antik görög-római szépségideál újjászületésére utal.

A zenében ez az időszak a kórusművészet aranykora. Ekkor jön létre a mai értelembe vett kórus. E kórusok létszáma akkoriban nem volt túl nagy, mindössze 8-12 tagja volt egy-egy kórusnak.

A nagy fejlődést az is mutatja, hogy az éneket hangszeres kísérettel játszották. A vonós és fúvós hangszerek mellett feltűnik az orgona, de majd csak a barokkban kap fontos szerepet. A legkedveltebb hangszer a lant, amely évszázadokkal később már „házi” hangszerként volt jelen.

A XV. században jelentek meg az első zenei nyomdák. A középkori kéziratos kultúra után a kompozíciók közkinccsé váltak.

A mise a római katolikus egyház központi szertartásának állandó szövegrészeire épült. A szerkesztésének alapja lehet egyetlen meghatározott dallam, ezt nevezik cantus firmusnak. A legnépszerűbb ilyen dal a XV. század francia chanson, a L’homme árme, amire szinte minden jelentős reneszánsz szerző komponált misét. A mise mint zene műfaj és forma napjainkig is él a zeneszerzői gyakorlatban.

A motetta ófrancia „mot” szó latinosított alakja; vallásos szövegre komponált kórusmű. Szerkesztésében a homifon (=egy szólam hordozza a fődallamot, szövegük egyforma, a szólamok együtt mozognak) és a polifon (=szólamok „önállóak”, a témák időbeli eltolódással szólalnak meg) érvényesül.

A latin nyelvű motettával szemben az anyanyelvi költészet megfogalmazása (latin: matricalis= anyától való) Nem egyházi, hanem világi témái a természet, a pásztorélet, a szerelemképeit sorakoztatják fel, de a kor divatos témáihoz is kapcsolódik.

Giovanni Pierluigi da Palestrina ( ) Palestrina a reneszánszkor egyik legjelentősebb zeneszerzője. Egész életét Rómában töltötte. Stílusának nemes egyszerűsége, szerkesztési tökélye iskolát teremtett, amelyet Palestrina-stílus néven még ma is mindenütt tanítanak. Műveit 16 kötetben adta ki. Műveinek tiszta hangzása, tökéletes zeneisége már- már egyedülálló.

Fő sajátossága a gregorián dallamok kerekre formálása, könnyen énekelhetőségére emlékeztető melódiaképzés, szólamok logikus, természetes vezetése. Szövegeinek kiválasztásában rendkívül igényes volt. A dallam és harmónia egysége több mint 600 alkotásában jelenik meg. Ezért nem csoda, hogy kortársai a „Musicae princeps” ( zene fejedelme) néven tisztelték Palestrinát.

„Musicae princeps” „A zene fejedelme”

Orlando Lassus ( ) Németföldön született, XVI. század legsokoldalúbb zeneszerzője, munkássága a reneszánsz zene csúcsát jelentette. Palestrinával szemben ő sokat utazott. Egész Európát beutazta, minden stílusban jártas volt. Életét Münchenben fejezte be bajor hercegi muzsikusként. Több mint 2000 műve a reneszánsz műfajok otthonos szerzői alkotása latin, német, francia, flamand nyelven íródott.

„Hic est ille Lassus, lassum qui recreat orbem.” „Itt van Lassus, a „fáradt”, a fáradt Földet üdítő.”

XIII-XIV. században az énekmondók, regösök, igricek képviselik a középkor magyar világi zenéjét. Későbbi utódaik a hangszerjátékosok, rezidenciásos muzsikusok. Ebben az időben hazánkban kitűnő énekkar működött francia-németföldi zenével, az orgona- és lantjáték is virágzott ebben az időben.

Számos fennmaradt írásos emlék bizonyítja, hogy a középkori Magyarországon széles körben, magas színvonalon írták és olvasták a kottát. A XV. század végéről Szalkai László, egy esztergomi érsek, sárospataki jegyzetfüzetéből kiderül, hogy már abban az időben is a tantárgyak közt szerepelt az ének.

Az Árpád-ház kihalása után hazánkban megfordultak francia és olasz muzsikusok, német minnessängerek is. Az udvari kultúra Mátyás király uralkodása alatt élte fénykorát: a meghívott híres reneszánsz építészek, tudósok, művészek, zenészek Budát és Visegrádot reneszánsz kultúra központtá tették.

A Mohácsi-vereség mindezt egy csapásra eltörölte. Az ország három részre szakadt részeiben megjelentek vándor költők és lantosok, akik énekbe foglalták a végvárak dicső harcait, a törökverő háború pusztításait, a katonaélet epizódjait. Ekkor jelenik meg egy újabb műfaj a históriás ének.

A históriás ének mintegy 40 fennmaradt példája a XVI. századi magyar műzene jellegzetes műfaja. Népi dallamrokonság és humanista időmértékes verselés kölcsönhatása jellemzi.

Tinódi Lantos Sebestyén ( körül-1556) A műfaj legjelentősebb művelője volt. Sokféle versformát használó költészete hatással volt a későbbi korok zenéjére is. Legszebb dallamait 1554-ben Kolozsvárott nyomtatták ki, Cronica címmel. Figyeljük meg Tinódi Lantos Sebestyén nevének eredetét, érdekességét.

Tinódon született. Énekeit lanton kísérte.

Summa= össze- foglalás 2 Bényerék= elnyerték 3 Kévül= kívül 4 Eltágulának= elmentek 5 Dobjuk fakadva =eredménytelenül

Vezényeljük 6/8-os ütemben 6/8-os ütemet így vezényelünk A számok sorrendjében haladj. Ha már jól megy próbáld meg Tinódi Latos Sebestyén énekéhez vezényelni!

Népi eredetű pengetős hangszer, olykor régi vonós hangszer, melyet száz-és százféle stílusban használtak Európa-, Ázsia- és Afrika-szerte. Főképpen régizene-szólóestekről ismerjük a félgömb alakú, 6-14 húros hangszer.

Igaz vagy hamis-e? Kattints a jó válaszra! A reneszánsz korszak 1450-ben kezdődött és mindössze 50 évig tartott.A reneszánsz korszak 1450-ben kezdődött és mindössze 50 évig tartott. Igaz Hamis

Igaz Hamis

Az énekes dallamokat, és a hangszeres játékokat kísérettel játszották. Igaz Hamis

Legkedveltebb hangszerek a fúvósok. Hamis Igaz

A homifon arra utal, hogy a szólamok önállóan mozognak, de a szövegük egyforma.A homifon arra utal, hogy a szólamok önállóan mozognak, de a szövegük egyforma. Hamis Igaz

A motetta többszólamú kórusmű.A motetta többszólamú kórusmű. Igaz Hamis

Palestrina egész életét Rómában töltötte.Palestrina egész életét Rómában töltötte. Hamis Igaz

Lassus a XV. században élt. Hamis Igaz

Tinódi Lantos Sebestyén egy híres históriás énekes. Hamis Igaz

Ameddig egy nép énekel messzire hallatszik, hogy létezik. /Sütő András/

Barokk ( )

A reneszánsz korszakot a barokk korszak váltja fel 1600-ban, és 1750-ig Johann Sebastian Bach haláláig tartott. A barokk szó jelentése eredetileg a gyöngykagyló hajlatára utaló meghatározás, amely a képzőművészetben lekicsinylő értelemen furcsát, burjánzóan túlzsúfoltat jelentett. A zenében is eleinte ebben az értelemben használták először.

Ma már a barokk szó egy korszakot jelöl, a pompa, a díszítés, a mozgalmasság és a drámai ábrázolásmód időszakát. Ebben az időben születik meg az első opera, az oratórium, a kantáta; hangszeres területen a szonáta, a concerto, a fúga és a szvit. A barokk zenét a felső dallamvonal az azt alátámasztó, harmóniákkal kísérő basszus szólam kiemelése jellemzi.

 A francia zenére jellemző a díszítőelemek sokasága: trilla MMind a kórus-, mind a hangszeres zene akkordikus. MMegszületik az opera műfaja. TTerjed a szólóéneklés mind egyházi, mind világi zenében. zenemű egyre inkább egyetlen fődallamra épül.

Az opera váratlanul jelent meg a 16. század végi északolasz nemesi udvarban. E műfaj egy dráma megzenésítése, szólóének, zenekari együttes kórus és tánc egységbe olvasztása. A barokk operák mitológiai tárgykörűek voltak.

Claudo Monteverdi volt az új zenei forma első nagy mestere. Dráma megjelenítő ereje és emberábrázolás a műfaj egész történetében nagy jelentőségű. Madrigáljaiban pedig a kor törekvéseinek útmutatója.

1637-ben nyílt meg az első operaház Velencében, San Cassiano néven. A közönség érdeklődése a zenés színpadi művek iránt rendkívül gyarapodott. A század végén már 16 különböző operaháza volt a városnak. A műfaj hamarosan áttért Franciaországba, és Angliába is.

A XVII. század legnagyobb opera mestere a francia Jean-Baptiste Lully, a század legkiemelkedőbb szerzője az angol Henry Purcell.

A recitativo és az ária a barokk opera és oratórium jellegzetes formapárja. A recitato, azaz énekbeszéd, csembaló vagy orgona kíséretével szólal meg Az ária kevés szövegű, érzelmes, lírai tartalmú szólóének hangszeres kísérettel. A barokk ária háromrészes, ABA formájú, úgynevezett Da Capo szerkezetű.

Az első opera 1598-ban született meg, Jacopo Peri Dafnéja, majd 1600-ban a második az Euridiké: ez a legkorábban fennmaradt, és a legunalmasabb opera, persze abban az időben élvezték az emberek.

Az operához hasonlóan az oratórium is szólóéneket, kórust és zenekart foglalkoztató drámai hatású kompozíció. Tárgya többnyire bibliai eredetű, de történelmi eseményt is feldolgozhat.

Nem igényel színpadot és jelmezeket sem, zenei eszközökkel éri el hatását. A történetet az elbeszélő közli az énekbeszéd eszközeivel. A szólóénekes, az együttesek, és a kórus feladata az egyéni érzések tolmácsolása, illetve az események kommentálása, összefoglalása. A kórus gyakran a nép megszemélyesítője.

Az oratóriumot nyitány vezeti be. Néha még a zenekar is kap önálló tételeket. Az első oratóriumot Carissimi ( ) írta, a betetőzője Händel volt.

E műfaj Krisztus szenvedését beszéli el az evangélium alapján. Már a középkorban szokássá vált, hogy eljátsszák, elénekeljék Krisztus halálának és szenvedésének történetét.

A gregorián passió egyszólamú, míg a barokk passióban az evangélista más, nem a hagyományos dallamokat énekli, hanem az eseményt kötetlen énekbeszédben közli, continuo kíséretében. Az énekelt tételek mellett itt-ott már tisztán hangszeres részek is helyet kapnak.

E műfaj rövidebb jellegű oratorikus kompozíció. Karakterében lírai, drámai vagy epikus lehet. Fejlődése szorosan együtt halad az opera fejlődésével.

A nagyobb terjedelmű hangszer kíséretes szólóénekek elnevezésére az 1620-as évektől kezdték használni a cantata szót. A XVII. századtól, itáliai virágzását követően, kezdték használni e műfajt.

A barokk korban alakult ki a szóló- és a zenekari játék megkülönböztetése. A billentyűs hangszerek közül a csembalo és a klavichord, valamint a barokk zene pompáját képviseló orgona volt a legnépszerűbb.

Ekkor működnek azok az olasz hegedűkészítő mesterek, akik annak idején a hegedűmuzsika inspirálói voltak. Ilyen hegedű készítő Stradivai, Anati, Guarneri. Az általuk készített hangszerek még ma is a világ legértékesebb hangszerei.

A concerto két típusát alakította ki a barokk kor. Az egyik kisebb szóló együttest állít szembe a teljes zenekarral; ez az ún. concerto grosso. Nagy mestere az itáliai Corelli ( ), a műfaj töklétesítője Händel volt.

A másik válfaja a virtuóz szólóversenymű, amelyben a zeneszerző egy hangszert versenyeztet a zenekarral. A legelső szólóversenyművet 1690-ben Torelli írta bolognai első trombitása, G. P. Brandi számára.

Az első szólóversenyművek  Trombitára: Torelli írta az elsőt Bolognában, 1690 körül  Hegedűre: 1698-as években írta az elsőt Torelli  Gordonkára: Giuseppe Maria Jaccini írt először 1701-ben  Brácsára: Telemann írhatta először ben G-dúr brácsaművét, de elveszett.

 Fuvolára: Alessandro Scarlatti írta az első szólóversenyművet 1725-ben  Fagottra: az első, ismert keletkezésű fagottversenyt 1729-ben Joseph Bodin de Boismortier komponálta.  Csembalóra: J.S. Bach a lipcsei udvar új csembalójának felavatására írta 1737

A rondó körtáncot jelent és a francia zeneszerzők és csembalóművészek műhelyében született. Nemcsoda, hogy e műfaj a rondó nevet kapta, mert a fődallam ( téma) mindig visszatér, közöttük meg közjátékok (epizód) váltakoznak. A francia rondó legnagyobb mesterei: Couperin, és Jean Philippe Ramau volt.

A B A C A D A E...

A szvit a francia „suite” (sorozat szóból) származik; a mozdulatoktól elszakadó, stilizált táncok füzére. Meghatározott tételekből állhat. A következő dián láthatod a leggyakrabbakat.

Szvit leggyakrabb tételei allemende (német)- középgyors, páros ütemű courante (francia)- gyors páratlan ütemű sarabande (spanyol)- lassú, páratlan ütemű gigue (angol, ír, skót) - gyors, 6/8 ütemű Más tételek is szerepehetnek: bourrée, menüett.

E mű fontos szerepet kapott a protestáns népnek. Német szövegen íródott. Legfontosabb alkotója, művelője Bach volt. Orgonazenéjében díszített ablakban jelentek meg, oratorikus műveiben pedig betétként a közösség érzéseinek adnak kifejezést.

E két műfaj hangszeres formapár, elsősorban billentyűs hangszerekre íródott. A prelúdium, amely egyfajta előjáték, a kor rögtönző-képzőművészetét tükrözi, többnyire szabad forma.

A fúga, amely futást, szökést jelent, szigorúan szerkesztett polifón kompozíció. A reneszánsz énekes műfajoktól örökölt szólamosságot valósítja meg. A fúga fő részei: témabemutatása, a feldolgozás és a visszatérés. A fúgaírás legnagyobb mestere J. S. Bach volt.

A barokk zenekar vonóskarának felépítése a mai szimfonikus zenekar alapjai: I. és II. hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő. A vonósok aránya akkoriban 4, 4, 3, 3, 2-es arányát tette ki.

A vonós hangszerek mellé járultak többnyire a szólisztikus fúvósok: fuvola, oboa trombita. A ritmus pontosságáért és a tempóért a orgona (continuo) felelt. A karmester ezek mellett ülve vezényelte az előadást. Nézzük meg közelebbről a barokk zenekart!

Antonio Vivaldi ( ) Érdemes említést tenni az újfajta 3 tételes (gyor-lassú-gyors) concerto legtermékenyebb szerzőjéről: Antonio Vivaldiról. A hegedűversenyek műfajának volt a megteremtője, de versenyműveket írt a korának szinte valamennyi vonós és fúvós hangszerére.

Vivaldi felfedezte, hogy a hegedű mellett a fúvós hangszerek, a fuvola, az oboa, a fagott, a kürt és a trombita is képes a zenekarral versenyre kelni. Vivaldi 450 cocertót írt.

Johann Sebastian Bach ( ) A barokk zene összefoglaló nagy mestere. Kora minden énekes és hangszeres műfajára, kivéve az operára, a legnagyobbat alkotta. Kiváló orgonajátékos és páratlan fantáziájú rögtönző művész.

Udvari muzsikusi és orgonista állása után a lipcsei Tamástemplomban volt karnagy. A zenei hangokból álló neve BACH patakot jelent. Beethoven mondta róla: „Nem pataknak, tengernek kellene hívni!”

Énekes zenéje a német lutheránus hagyomány betetőzése. Lipcsei szolgálata idején minden vasárnapra és az év minden ünnepére kantátát kellett komponálnia. E művek közül sok elveszett, de így is több mint 200 egyházi és világi alkotása maradt meg.

J. S. Bach hangszeres zenéje szóló- és zenekari művek gazdag termése. Az előbbiből kiemelkednek az orgonakompozíciók, a zongorára írt angol és francia szvitek, partitúrák, prelúdiomok és fúgák.

A Wohltemperierte Klavier, Das kötetei; a szóló hegedűre és a csellóra készült 6-6 szonáta nagyon fontos Bach munkásságában. A második csoport nagy része 3 tételes concerto: Bach írta a zeneirodalom első zongoraversenyeit. A concerto grosso műfajában 6 Brandenburgi versenyt.

Brandenburgi verseny kottái!

Georg Friedlich Händel ( ) Bachhal ellentétben, aki életét Észak- és Kelet-Németországban élte. Gändel világpolgár volt, a zenei fejlődés érdekében mindenhová elment. A dallamvezetése indított arra egy híres énekesnőt, hogy beírja partitúrájába: „Szeretem Händelt!”

Valóban kevés zeneszerző írt nemesebb szebb dallamot, mint a „ Tudom az én Megváltom él” kezdetű. Sokat tartózkodott Itáliában, ahol magába szívta az olasz zene könnyed formálás és melódiagazdagságát. Angliában siker és hírnév kísérte.

Zenéjét a barokk építészet pompájára emlékeztető nagyszabású formálás és drámai érzék, az olaszos dallamalkotás jellemzi. Igazi nagysága operáin, oratóriumain jelenik meg. Egyedülálló kóruskezelés, drámai formaépítő készsége a zenetörténet legnagyobb oratóriumszerezőjévé teszik. Bibliai tárgyú, több mint 30 alkotásából a Judás Makkabeus, a Saul és Messiás a legismertebb.

A XVII. Századi főnemesei rezidenciákon, mint például Esterházy, Thököly, Bethlen udvarában, élénk zenei élet folyt. Szerződtetett muzsikusok, zenekarok működtek itt. A kor kéziratait, kódexeit csak töredékeiben ismerjük. Népies táncdallamok mellett egyházi és világi énekeket tartalmaz egyik legfontosabb forrásunk, a Kájoni- kódex. Lejegyzője Kájoni János erdélyi szerzetes és orgonista volt.

A korabeli virginál ( csembaló típusú, billentyűs hangszer) zenéjéről két fontos kéziratos forrásunk maradt, a Lőcsei- kézirat, a soproni Stark-féle virginálkönyv. A Vietórisz-kódex gazdag anyaga világi és egyházi énekek, táncok, trombitadallamok mellett virági énekeket tartalmaz.

Igaz vagy hamis-e? A barokk korszak Bach születéséig tartott. Igaz Hamis

A barokk operák mitológiai tárgykörűek voltak. Igaz Hamis

Igaz Hamis

A szvit meghatározott tételekből állhat. Igaz Hamis

A korál és a fúga hangszeres formapár. Igaz Hamis

A concerto két típusát alakította ki a barokk kor. Igaz Hamis

A fúga futást, szökkenést jelent. Hamis Igaz

Bach kiváló orgonista volt. Igaz Hamis

E kor kézirataiból sok fenn maradt, mint például a Kájoni-kódex. Igaz Hamis

„Aki a főbb hangközöket jól- rosszul eltalálja, még nem olvas: az még csak silabizál.” /Kodály Zoltán/

Bécsi klasszicizmus ( )

 A XVIII. század közepe táján új szellemi mozgalom indult egész Európa szerte.  A zene továbbra is elsősorban nemesi udvarok, egyházi és főúri rezidenciák életéhez kapcsolódik és ezeknek a kultúrközpontoknak a zenei rangját ás színvonalát az ott alkalmazott zeneszerző és karmester határozta meg.

 Az udvari zenei élet mellett kialakulóban van az új, polgári közönség, és a nyilvános hangversenyek fokozatos térhódításával a zene mind szélesebb rétegekhez juthat el. Az európai országok közül elsőnek a polgárosult Anglia viszi a koncertélet szervezésében a vezető szerepet; London mellett még Párizs a középosztályokra is építő zenei élet másik központja.

 A klasszikus stílus gyökerei a barokk zene utolsó évtizedeihez nyúlnak vissza, amikor is az ún. gáláns stílus, a rokokó divatja kezdte kiszorítania régimódinak, dagályosnak gondolt barokk komponálásmódot.

 Az új stílus mindenekelőtt finom dallamosságra, egyszerű harmóniákra törekedett, változatos és tagolt ritmikájával pedig az egységesebb barokk ritmusnyelvet kívánta felváltani.

 Ennek az átmeneti kornak a legjelentősebb komponálói Bach fiai voltak: Johann Christian Bach Philip Emanuel Bach Az új szimfónikus stílus Németországban, elsősorban Mannheim városában született.

 Az átmeneti korszakot követő bécsi klasszicizmus három nagyja: Haydn Mozart Beethoven

 A stílus fő jellegzetessége a szerkezet és a hangzás harmonikus egyensúlya, a formálás szimmetriája, világossága. A klasszikus dallamalkotás sokszor népdalokra emlékeztetőtisztasága és egyszerűsége, az egész stílus dallamközpontúsága szemben áll a barokk polifóiával.

A klasszikus formálás legkisebb, alapvető zenei egysége. Két, rendszerint egyenlő hosszúságú tagból áll. E két tag olyan mint a beszédünkben a kérdés-felelet, nyitás- zárásként viselkedik a zenében.

A klasszikus periódus alaptípusa 8 ütemes; általában 4 ütemes előtagra 4 ütemes utótag következik. Az előtag ( kérdés) a hangsor V. fokán, a dominánson fejeződik be. Ezt nevezzük félzárlatnak. Az utótag tonikán, a hangsor I. fokán zár. Ezt egész zárlatnak nevezzük.

A szonátaforma valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható. A klasszikus formavilágot teljes egészében a szonátaelv uralkodása jellemzi. Legtisztábban a többtételes művek I. tételében jelenik meg. Lényege az ellentétes karakterű témák és a tonika- domináns alapvető hangnemi viszony szembeállítása, kiegyensúlyozott nagyformába építése.

A klasszikus szonáta 3 tételből áll, mint már láthattuk két gyors és egy lassú tételből. Nagyrészt billentyűs hangszerekre – mint például csembaló, zongora – íródott.

A műfaj első nagy mestere Haydn, több mint 50 zongoraszonátát írt. Mozart zongorával társított hegedűre; Beethoven hegedűre, gordonkára, kürtre is írt szonátákat. Beethoven 32 zongoraszonátájával a műfaj betetőzője: ezek közt sok 4 tételes mű is szerepel.

Mozart C-dúr szonáta, K Első rész: expozícó Mozart az első (A) gondolattal az alaphangnemben, C-dúrban kezdi a szonátát. Két azonos ritmusú ütem alkotja az első négy ütemet, amely a gyöngyöző futamokból álló részt vezet be. Ezzel jutunk át a a domináns hangnembe.

Mozart C-dúr szonáta, K Első rész: expozíció A bal kéz kis pihenő után ingamotívumot játszik, ez vezet át a második (B) gondolatot, amely úgy kezdődik, mintha az első tükörképe lenne. Ez is csak kétütemnyi, ám ezúttal tizenhatod menetek következnek; melyben a két kéz mintha párbeszédet folytatna egymással.

Mozart C-dúr szonáta, K Második rész: kidolgozás A kóda ( amely az egész művet lezárja, Mozart szerint megismételendő) zenei gondolatával kezdődik, mollban, ami merőben más karaktert kölcsönöz a zenének. A domináns hangnemi kitérés után g-mollból d-mollba vált, da az a-mollt elkerülve elegy egészen F-dúrba, ahol megismételi az „A” témát.

Mozart C-dúr szonáta, K Második rész: visszatérés Az „A” megismétlése visszahozza a főtémát, de ahogy a szonáta tételeiben gyakran előfordul, a zeneszerző a témák visszatérésével párhuzamosan nem hozza vissza a hangnemeket is.

Mozart C-dúr szonáta, K Második rész: lezárás A „B” gondolat visszatér a tonika ( I.fok) hangnemébe, és csak annyiban különbözik az első megjelenéstől, hogy áttevődik az alaphangnembe. A trilla után ismét egy rövid kóda zárja le a darabot.

A klasszikus stílus kamarazenei műfaja ebben a korszakban keletkezett. Négy vonós szólamra vagy kisegyüttesre írt szerenádzenéből alakult ki. A két hegedűből, brácsából, gordonkából 4 tételes kompozíció:

A közbülső lassú tétel (II.) és a menuette (menüett) (III.) sorrendje felcserélődhet. A vonósnégyes Haydn zeneszerzői műhelyében kapta meg végső formáját, és munkásságának legjelentősebb, egész életét végigkísérő műfaja lett. Haydn kvartettjei szolgáltak mintául Mozart és Beethoven vonósnégyeseihez.

A szimfónia négy tételes, zenekari mű. Első tétele legtöbbször gyors és szonátaformát mutat. Második tétel lassú, olykor variációs forma. Harmadik tétel menüett, ABA- formájú. Negyedik tétel gyors, legtöbbször szonátaformájú.

Torelli szimfóniái, versenyművei, vagy szonátái ( hol így hol úgy nevezte őket) között találjuk talán a legelső valódi szimfóniát, a 4 oboából, 4 trombitából, fagottból, harsonákból, üstdobokból, vonósokból és 2 orgonából álló zenekarra komponált Sinfonie a 4-et. Ez a fényűző hangszerelés ritkaság számba ment 1700 előtt.

W. F. Bach különös F-dúr szimfóniája F. 67. ( kb ) valójából 4 tételből álló szvit is felkerülhet az első szimfóniák listára. Locatelli hat Introduzzioni teatralét komponált vonósokra 1735-ben egy szimfóniát.

A zenekar felállása a XVIII. században így nézhetett ki: 1.Vonósok- 1. hegedű, 2. hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő 2.Fafúvósok- fuvola, oboa, klarinét, fagott 3.Rézfúvósok-trombita, harsona, kürt, tuba 4.Ütősök- üstdob, nagydob, cintányér, triangulum stb.

A szólóhangszerre és zenekarra írt versenymű (concerto) a barokk zenéből ismert műfaj, a klasszikus stílus azt is a maga képére formálta. 3 tételes. I. tétele minden más hangszeres műfajhoz hasonlóan szonátaformás; II. tétele lassú; III. tétele gyakran rondó.

A zongoraverseny megteremtője W. A. Mozart. Beethoven öt zongoraversenyt, egy hegedűversenyt és egy zongorára, hegedűre és gordonkára írt Hármasversenyt írt.

A barokk opera, az ún. opera seria (komoly opera) tovább élt a XVIII. század második felében. A kor legsikeresebb műfaja azonban az olasz eredetű opera buffa (vígopera): ehhez illett leginkább a klasszikus zenei nyelv mozgékonysága, elevensége.

A klasszikus opera A barokk recitativo és ária egyoldalúságát felváltotta a komikus opera pezsgése: az áriák mellett duettek, nagyobb együttesek tették változatossá a zenei történést. A recitativo beszédesebb, természetesebb lett.

Az igen népszer opera buffa jeles szerzői közé tartozott Puccini, Paisiello, Cimarosa. A műfaj utolérhetetlen mestere azonban Mozart volt. Mozart színpadi és drámai érzéke, emberábrázoló készsége olyan remekművet hozott létre, mint például a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Varázsfuvola. Beethoven egyetlen operája, a Fidelio más stílust követ: már a következő század szülötte, és a XIX. század német opera előfutára.

Joseph Haydn ( )  Joseph Haydn a bécsi klasszika első nagy mestere, a klasszikus műfajok megteremtője. Az alsó-ausztriai Rohrau községben született; apja egyszerű bognármester volt. N