Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

EMLÉKEZZÜNK! Ismerd meg néped kultúráját, szeresd, tiszteld, ápold és őrizd meg, amit örökül kaptál!

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "EMLÉKEZZÜNK! Ismerd meg néped kultúráját, szeresd, tiszteld, ápold és őrizd meg, amit örökül kaptál!"— Előadás másolata:

1 EMLÉKEZZÜNK! Ismerd meg néped kultúráját, szeresd, tiszteld, ápold és őrizd meg, amit örökül kaptál!

2 A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA
Február 25 A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, bár a politikust országgyűlési képviselő lévén védte mentelmi joga. Az akció a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését szolgálta, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt. 1997-ben A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia könyv, a hat szerző által jegyzett mű levéltári kutatások és becslések alapján millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát. Magyar Szemle Új folyam XVI. 1-2 /Kovács Béla politikai pályája

3 Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma eléri az egymillió főt, ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. Tóth Bálint- Magyar litánia

4 Szolzsenyicin köteteit a kelet-európai értelmiségiek a hetvenes években újságpapírba kötve kapták kölcsön, egy-két éjszaka alatt olvasták ki zárt ajtók mögött, kézről kézre adták. Nyugat-Európában A GULag-szigetcsoport a ‘68-as nemzedék nagy kiábrándulását, a baloldali mozgalmak válságát mélyítette el. Szolzsenyicin egymaga több nemzedéket világosított föl, és előkészítette őket a Szovjetunió összeomlására. Bármily ellentmondásos az író egyénisége vagy későbbi pályája, a kommunizmus hazugságaival egyedül szembeszálló szakállas próféta alakja minden más arcánál élesebben vésődött bele a XX. század történetébe. /Hetényi Zsuzsa/ 11 évet töltött börtönökben és munkatáborokban. 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. Hamarosan írással kezdett el foglalkozni. Kezdeti művei Oroszországban hamar népszerűek lettek. Szolzsenyicin aztán saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. Első volt ezek sorában az Ivan Gyenyiszovics egy napja. Ivan Gyenyiszovics egy napja /MVGYOSZ hangoskönyvek Tarján M. Tamás december 28. | Megjelenik A Gulag szigetvilág első kötete

5 Szolzsenyicinnek 1970-ben ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat
Szolzsenyicinnek 1970-ben ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. Az író nem mert elutazni a díj átvételére, attól tartott, hogy nem engedik majd vissza az országba. 1973-ban Szolzsenyicin gépírónőjét három napig vallatták a KGB-ben. Voronyanszkaja ezek után lakásán találták meg holtan, felakasztva. A hírre az író üzent Nyugatra: adják ki a művet decemberében megjelent A GULag-szigetcsoport első kötete Párizsban, oroszul február 12-én az író felhívást tett közzé: ellenállásra és a hazugság felszámolására szólított fel. Másnap letartóztatták, megfosztották állampolgárságától és külön repülőgéppel külföldre toloncolták. Nyugaton éles polémiát folytatott az orosz emigránsok legkülönbözőbb csoportjaival és képviselőivel, köztük egykori barátaival is, az orosz történelem értelmezéséről, a műveiben szereplő egyes tények valódiságáról és Oroszország jövőjéről. A Nyugat sem azt kapta, amit várt: Szolzsenyicin híres Harvard egyetemi évnyitó beszédében (1978) a demokrácia dicshimnusza helyett a fogyasztói társadalom lesújtó kritikáját adta, vádolta a Nyugat közömbösségét, lelki kiüresedését és habzsoló, önmérsékletet nem ismerő életmódját és 1994 között Vermont államban Cavendish mellett vásárolt birtokán élt családjával a világtól elzárva, az írásnak szentelve minden percét tól hét évig interjút sem adott. Hetényi Zsuzsa: A pokol tornácán. Szolzsenyicin. Forrás szeptember,

6

7 310 éve halt meg Zrínyi Ilona
1703.február.18-án A Wesselényi összeesküvésben kivégzett Zrínyi Péter lánya, I. Rákóczi Ferenc majd Thököly Imre felesége, a későbbi fejedelem, II. Rákóczi Ferenc anyja, a férje mellett száműzetésben halt meg Nikodémiában február 18-án, nem sokkal a Rákóczi szabadságharc kitörése előtt. Apja a költő Zrínyi Miklós ugyancsak költő öccse, Zrínyi Péter volt. Édesanyja Frangepán Katalin műfordítóként is ismert március 1-én férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. Házasságuk nem volt boldog, de két gyermek született belőle, 1672-ben Julianna és 1676-ban a későbbi II. Rákóczi Ferenc. Zrínyi Ilona apját, Zrínyi Péter horvát bánt és nagybátyját, Frangepán Miklóst a Wesselényi Ferenc vezette rendi mozgalomban való részvételért a császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette. Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben Madarász Viktor https://sites.google.com/site/magyarfestokmadaraszviktor/home

8 Öccsét várfogságra ítélték, s bár férje kegyelmet kapott, 1676-ban meghalt. Huszonhárom évesen özvegyen maradt két gyermekkel, Juliannával és Ferenccel. Zrínyi Ilona katolikus hite ellenére gyűlölte a Habsburg-házat. Anyósa, Báthory Zsófia, férje halála után rekatolizált, és az ellenreformáció egyik élharcosává vált. Miután anyósa is meghalt, ő lett a hatalmas Rákóczi birtok úrnője. A fiatal özvegy ezután egyedül irányította a birtokait és sikerült elérnie, hogy ő legyen gyermekei gyámja. Így fia nevében intézkedhetett minden lényeges ügyben.  A bécsi udvar, mind a Porta jóváhagyásával, 1682 férjhez ment Thököly Imréhez Zrínyi Ilona második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kurucfelkelésnek 1678-ban, vagyonával is támogatást nyújtva a harcokhoz. A felvidéki területek sikeres visszafoglalásával 1681-re elérték, hogy a Habsburg császár bizonyos engedményeket tegyen. Férje ezek után megpróbált szövetségeseket keresni, és különböző tárgyalásokat folytatni, törekvései azonban nem jártak sikerrel és vereségekor 1685-ben sorsa megpecsételődött.  A törökök fogságába került Thökölyt rabláncon vitték Nándorfehérvárra. Felesége Munkácson maradt két gyermekével és három évig védte Munkács várát a császári csapatok ostroma ellen telén Zrínyi Ilona írta Béthune márkinak Munkácsról: "Nekünk semmi sem drágább, mint az idő, és nincs veszedelmesebb, mint ha csak hiábavalóan telik az idő." A török ellenes harcok sikere miatt Thököly, aki a törökök híve volt, nem tudott segítségére sietni, így 1688-ban kénytelen volt a várat feladni, mire a bécsi udvar gyermekeitől elszakította s a bécsi Orsolya-szüzek zárdájába internálta ben Thököly a fogságába esett Heissler generális ellenében kicserélte.  Zrínyi Ilona második férje oldalán maga is egyik szervezője volt a Habsburgok elleni kurucfelkelésnek 1678-ban, vagyonával is támogatást nyújtva a harcokhoz. Márk Éva: „Fehér liliom fekete gyászban”

9 Zrínyi Ilona Munkács várában (Zrínyi Ilona vizsgálóbírái előtt)
Madarász Viktor Madarász szorgalmas tanulmányai közben is időt szakíthatott arra, hogy rövid idő alatt ismét feltűnést keltő s alakokban gazdag történeti képpel lepje meg az érdeklődőket A kép tárgya: Zrínyi Ilona Munkács várában. Számtalan sokszorosításban évtizedek óta közkézen forog. Kiállítása után Parisban és Pesten, kitűnő kőrajzban elterjedve, közkincsévé lett a művelt magyar közönségnek. Jelenleg a Nemzeti Múzeum képtárában van. A vár úrnője, két gyermekével oldalán, néma tiltakozással utasítja vissza az eléje terjesztett okmány aláírását. Görnyedt tartásban, mintegy szégyenkezve, úrnője előtt áll az áruló várnagy jellegzetes alakja. Művészet /1904.4 Szerkesztette: Lyka Károly A vár úrnője, két gyermekével oldalán, néma tiltakozással utasítja vissza az eléje terjesztett okmány aláírását. Görnyedt tartásban, mintegy szégyenkezve, úrnője előtt áll az áruló várnagy jellegzetes alakja.

10

11 Tk 6 -200. old) 1944 decemberének utolsó napjaiban a 2. és 3
Tk old) 1944 decemberének utolsó napjaiban a 2. és 3. Ukrán Front (Malinovszkij és Tolbuhin marsall) csapatai bezárták az ostromgyűrűt a fővárosban maradt 50 ezer német és 30 ezer magyar katona körül. Miután Hitler Budapestet „erőddé” (Budapest-Festung) nyilvánította, melyet „ háztól-házig” kell védeni, a második világháború befejező szakaszának egyik legdrámaibb, időben és térben is a legkiterjedtebb csatája zajlott le a következő hat hétben. A németek felmentő támadásai sorra kudarcot vallottak, és a szovjet csapatok január 18-ra elfoglalták Pestet. Február 10-én már csak a várat és a Citadellát tartották a németek, mikor – Hitler határozott tiltása ellenére- Pfeffer Wildenbruch tábornok a védseregéből megmaradt katonájával a kitörés mellett döntött, de csak kevesebb mint 800-an érték el közülük a német vonalakat. Február 13-án befejeződött a Budapestért vívott csata. Néhány hetes erőgyűjtés után március elején a Balaton és a Velencei-tó között a németek megindították a világháború utolsó jelentős ellentámadását (Frühlingserwachen- Tavaszi ébredés). Az offenzíva hamarosan elakadt, a 68 tonnás Királytigrisek megrekedtek a sárban, de arra is volt példa hogy üzemanyaghiány miatt leállt páncélosaikat maguk a németek robbantották fel, nehogy azok a szovjetek kezére kerüljenek. A német támadás tizedik napján Tolbuhin marsall megindította a nagy offenzíváját Bécs ellen. Április 4-én Nemesmedves elfoglalásakor a szovjetek bejelentették „ Magyarország fasiszta iga alóli felszabadítását”, bár az ország csak április 13-e és 15-e között jutott teljes egészében a Vörös Hadsereg kezére. Ekkor már Bécs fölött is vörös lobogót fújt a szél. 1945. február 13-án fejeződött be Budapest hathetes ostroma. Ez volt a második világháború ostromainak egyik legnagyobb, legvéresebb csatája,  A nagyvárosok között Sztálingrád és Leningrád után Budapest ostroma tartott a legtovább a második világháborúban, több, mint száz napig. 1944 decemberének utolsó napjaiban a 2. és 3. Ukrán Front (Malinovszkij és Tolbuhin marsall) csapatai bezárták az ostromgyűrűt a fővárosban maradt 50 ezer német és 30 ezer magyar katona körül. Miután Hitler Budapestet „erőddé” (Budapest-Festung) nyilvánította, melyet „ háztól-házig” kell védeni, a második világháború befejező szakaszának egyik legdrámaibb, időben és térben is a legkiterjedtebb csatája zajlott le a következő hat hétben.

12 Cseh Tamás: Széna tér

13

14 KÖLCSEY FERENC ÖSSZES MŰVEI
Január 22 a magyar kultúra napja A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. KÖLCSEY FERENC ÖSSZES MŰVEI

15 Az 1838-ban 48 évesen elhunyt költő műve előtt a magyar katolikusok néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének volt, míg a magyar reformátusok a 90. zsoltárt, a Tebenned bíztunk, eleitől fogva kezdetűt énekelték. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is. Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga tündöklő csillaga! Ah hol vagy magyarok Hol vagy István király? országunk istápja! Ki voltál valaha teelőtted sírván. Gyászos öltözetben Téged magyar kíván, Rólad emlékezvén Szomorú mezei Búval harmatoznak Csordulnak könnyei, Nem szűnnek iszonyú Vitézlő karjai, Lankadnak szüntelen Sírástól szemei. Mely kertet öntöze Híres Pannónia, Virágos kert vala István király vala; Kertésze e kertnek Híven Szűz Mária. Behomályosodott bús magyar fiaid, Előtted könyörgünk, Örvendetes napja. Tekints, István király árva maradékid. Hozzád fohászkodunk régi országodra. Fordítsd szemeidet szomorú hazádra, Mint magyar hazánknak benned s Máriában, Reménységünk vagyon hív királynéjában. És szent koronáddal  minket ennek ajánlottál, Még éltedben Névtelen (16. sz.) együtt feláldoztál. 1. Boldogasszony anyánk régi nagy pátrónánk, Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk: rfr.: Magyarországról édes hazánkról ne felejtkezzél el szegény magyarokról. Boldogasszony anyánk Tudod, hogy Szent István Örökségben hagyott, Szent László király is Minket reád bízott. Magyarországról, édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról 2. Ó Atyaistennek kedves szép leánya Krisztus Jézus anyja Szentlélek mátkája: 3. nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra, anyai palástod fordítsd oltalmunkra! rfr.. Magyarországról édes hazánkról ne felejtkezzél el szegény magyarokról! 4. Kegyes szemeiddel tekinsd meg népedet segísd meg áldással Magyar nemzetedet. 5. Sírnak és zokognak árváknak szívei hazánk pusztulásán összetört lelkei. rfr.. Magyar országról édes hazánkról ne felejtkezzél el szegény magyarokról! 6. Jézus fiad előtt hajts térdet érettünk, mert ha nem cselekszel egy lábig elveszünk! 7. Dícséret dicsőség legyen az atyának a te Szent fiadnak s Szentlélek mátkádnak. rfr.. Magyarországról édes hazánkról ne felejtkezzél el szegény magyarokró Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Te voltál és te vagy, erős Isten, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Mikor még semmi hegyek nem voltanak, És te megmaradsz minden időben. És ezt mondod az emberi nemzetnek: Az embereket te meg hagyod halni, [V2] Mint a tegnapnak ő elmúlása Mert ezer esztendő előtted annyi, Légyetek porrá, kik porból lettetek! Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, [V3] És egy éjnek rövid vigyázása. És mint a zöld füvecske a mezőben, Mihelyt az ember felserken álmából, Mint az álom, mely elmúlik azontól, Amely nagy hamarsággal elhervad, Midőn, Uram, haragodban versz minket, [V4] Reggel virágzik, estve megszárad. Ha megtekinted mi nagy bűneinket, A te kemény haragodtól rettegünk, Ottan meghalunk és földre leesünk, Titkos vétkünket ha előhozod Haragod miatt napja életünknek [V5] És színed eleibe állítod. A mi napink, miket nekünk engedtek, Mint a mondott szót elragadja a szél. Menten elmúlik nagy hirtelenséggel, Mintegy hetven esztendei idő, És ha kedves volt is valamennyire, [V6] Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő. Elmúlik, mint az árnyék és az álom. Elkél éltünknek minden ékessége, De többnyire volt munka és fájdalom; De ki érti a te haragodat? Taníts meg minket azért kegyelmesen, [V7] Csak az, aki féli hatalmadat. Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen! És eszességgel magunkat viseljük! Hogy rövid voltát életünknek értsük, Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, [V8] Könyörülj már a te szolgáidon! Vigasztalj minket és adj könnyebbséget, Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Hogy jókedvvel vigyük véghez éltünket, És haragodat fordítsd el rólunk, Szolgáidon láttassad dolgaidat, [V9] Mellyel régóta ostoroztatunk! Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! Add értenünk felséges hatalmadat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Kezeink munkáit igazgassad! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Boldogasszony Anyánk Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga Kodály Zoltán Ének Szent István királyhoz Tebenned bíztunk, eleitől fogva

16

17 70 éve történt Hetven éve, január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, ahol pár napok alatt óriási veszteségeket szenvedett el a kétszázezres 2. magyar hadsereg. Miért? – A 2. magyar hadsereg Cseh Tamás – Táborilap Karádi Katalinnak

18 Sinkovics Ferenc: Mennyire volt perdöntő a későbbi katasztrófa szempontjából a magyar 2. hadsereg elhelyezkedése, mélységi tagolás nélküli védelme a Donnál? Szakály Sándor: - Meghatározó volt. Egy több mint 200 kilométeres arcvonalszakasz jutott Jány Gusztáv hadseregére, ami irreális volt, különösen ha hozzávesszük ehhez a fegyverzetben, különösen a harckocsikban és a páncéltörő ágyúkban mutatkozó hiányt. Ráadásul ezen az arcvonalszakaszon két jelentős - és néhány kisebb - hídfőt is a kezükben tartottak a szovjetek a Don innenső partján, később ezekből, konkrétan Urivból és Scsucsjéből indították a támadásukat január 12-én, illetve ja­nuár 14-én. Ne feledjük azt sem, hogy Sztálingrádtól északra helyezkedett el a magyar hadsereg, ott pedig sorra vereséget szenvednek a fegyvertárs országok, így a németek, az olaszok és a románok is. Itt tehát nem egyedül a magyar 2. hadsereg összeroppanásáról van szó. - S.inkovics Ferenc:.Ezt a vereséget egyenesen Mo­hács tragédiájához szokták hason­lítani… - Szakály Sándor S. Felesleges összehasonlításokat tenni. A doni magyar vereség csupán egy apró epizód volt a keleti hadműveleti területen, egy nagyobb szovjet támadási terv kisebb mozaikdarabja. Az már más kérdés, hogy a magyaroknak mit jelentett az, amikor elveszítették a legerősebb hadseregük negyven százalékát. De legalább ekkora veszteség érte később, nyarán a Kárpátok előterében a magyar 1. hadsereget, s ha a százalékokban kifejezhető arányokat tekintjük, akkor kimagas­lóan magasnak látjuk a Budapestet védő honvédegységek veszteségeit is! - Mégis mitől került akkor ennyire előtérbe a doni katasztrófa? - Furcsa, de attól, hogy a három magyar hadsereg közül csak Jány Gusztáv hadseregének maradtak meg az iratanyagai. Már az 1950-es években feldolgozták ezt az akkori történészek, de ezek alapján írta meg Nemeskürty István híressé vált könyvét 1972-ben. Így juthattunk el oda, hogy a magyar 2. hadsereg veszteségei jelképezik a magyar nép világháborús veszteségeit, s mélyen be is ivódott a köztudatba. - Ez az iratanyag tálcán kínálta magát a szocialista propagandának. - Abszolút. Ebben találták meg Jány elhíresült parancsát, amelyben azt írja, hogy a hadsereg elvesztette a becsületét. Ezt a parancsot aztán nemcsak Jány s nemcsak a magyar tisztikar, de az egész Horthy-rendszer erkölcsi lejáratására használta a szocialista propaganda. Függetlenül attól, hogy amint megismerte a hadsereg emberfeletti teljesítményét, vissza is vonta ezt a parancsot, megkövette katonáit. - Ez a parancs volt a legfőbb vád ellene, amikor 1946-ban perbe fogták? - Nem. Az volt a legfőbb vád, hogy el akarta pusztítani a hadseregét. Illetve azt a hadsereget, amelyet a pártállami idők felfogása szerint úgy válogattak össze, s azért dobtak oda a szovjet elleni háborúban, hogy a rendszer megszabaduljon a baloldali ellenállás tagjaitól s a szegényparasztságtól, amely potenciális támogatója és harcosa lehetett volna ennek az ellenállásnak. Valójában teljesen átlagos volt a magyar 2. hadsereg összetétele, minden ízében, eresztékében megfelelt az érvényes előírásoknak. Tény, hogy különösen a munkaszolgálatos alakulatokba bekerült néhány illegális kommunista és néhány szociál­demokrata ember is, mint ahogy az is tény, hogy a hadsereg legénységi állományában döntő volt a parasztság, a szegényparasztság aránya. Ez így volt mindenütt a világon. Egy képzett esztergályost mindig nehezebben nélkülöz egy hadban álló ország, mint egy bérest vagy aratómunkást. - A nyári, nagy veszteségekkel és nehezen megvívott hídfőcsaták nem hatottak figyelmeztető jelként a magyar vezetésre? - Hadtörténész kollégám, Szabó Péter, a Don-kanyar című kitűnő, több kiadást megért könyvében erről is részletesen írt. Szerinte itt nagyon komoly teljesítményt nyújtottak a magyar katonák, s itt fordult elő egyébként, hogy a munkaszolgálatos alakulat tagjai is fegyvert fogtak, s ők is harcoltak a szovjetek ellen. A kitűzött célt azonban nem érte el a hadsereg. Később, amikor a Honvéd Vezérkar főnöke és a honvédelmi miniszter is kint járt a fronton, Jány elmondta nekik a bajokat. Amikor látta, hogy semmi sem történik, még a felmentését is kérte, ám Nagy Vilmos honvédelmi miniszter nem továbbította ezt a kérelmet Horthy Miklós felé, mondván, nincs senki, aki Jányt pótolná. Jány nemcsak kiképzési és felszerelésbeli hiányosságokat említett, de fiatalabb katonákat is kért, mondván az idősebbek törődöttebbek, nem bírják a harccal járó megpróbáltatásokat, nehézségeket. Jány csataszerű, repülőkkel, harckocsikkal zajló kiképzést sürgetett. Nem véletlenül. Trianon miatt húsz éven át aludta Csipkerózsika-álmát a honvédség; az 1920-as években kereplőkkel helyettesítették a géppuskát a kiképzés során! - Meglepetésként érte a hadsereget a szovjet támadás? - Nem, Lajtos Árpád vezérkari százados felderítő repülést is végzett a támadás előtt, s látta az árulkodó jeleket odalent. Másfelől pedig a magyar egységek sok vállalkozást hajtottak végre, „nyelveket” hoztak odaátról, belőlük is ki lehetett szedni ezt-azt. Arról nem is beszélve, hogy a január 12. előtti napokban éjszakánként felerősödött a motorzaj a másik oldalon! Szállítások, átcsoportosítások… Bizonyos feltételezések szerint a szovjetek csak egy nagyobb felderítőakciót indítottak a magyar 2. hadsereg ellen, de látva a sikereket gyorsan általános támadássá fejlesztették azt. - Horthy hogyan reagált? - Hitler azt kérte tőle decemberében, hogy ha megindul a szovjet támadás, a végsőkig tartson ki a magyar 2. hadsereg. Horthy ezt tudomásul vette, Jány megkapta a parancsot. - Tehetséges ember volt? - Jó harcásznak tartották, tehát egy hadosztályt ügyesen elvezett volna, de hadseregparancsnoknak - ha a vereséget nézzük - nem vált be. Hogy mennyire volt tehetséges, azt nem lehet tudni. Nem kapott önálló döntési lehetőségeket, mindenben a német B hadseregcsoporttól függött, amikor ott még egy ezred mozgatásához is Hitler engedélyére volt szükség. - Miért nem értenek egyet a történészek a veszteségek mértékében? - Ma már a szakma egyetért ebben, de a politika mindig igazítani szeretne az adatokon, ahogy érdekei kívánják. Az 1950-es években 140 ezer főt is meghaladó veszteségekről is írtak, de még ma is sok laikus azt hiszi, hogy úgy, ahogy volt, odaveszett az egész hadsereg. A valóságban 96 016 fő hiányzott az január 1-jén regisztrált 204 334 fős létszámból az év áprilisában. Ebből 28 044 ezer fő volt a hazaszállított sebesültek száma. A szovjet rádió szerint 26 ezer hadifoglyot ejtett a Vörös Hadsereg, és 41 972 volt az elesettek és az eltűntek száma. A politika visszataszító játékot űzött ezekkel az emberekkel. De mára eljutottunk oda, hogy január 12-én hősként emlékezhetünk az elesett magyar honvédekre és munkaszolgálatosokra.   Jány Gusztáv Egy több mint 200 kilométeres arcvonalszakasz jutott Jány Gusztáv hadseregére, ami irreális volt, különösen ha hozzávesszük ehhez a fegyverzetben, különösen a harckocsikban és a páncéltörő ágyúkban mutatkozó hiányt. Ráadásul ezen az arcvonalszakaszon két jelentős - és néhány kisebb - hídfőt is a kezükben tartottak a szovjetek a Don innenső partján, később ezekből, konkrétan Urivból és Scsucsjéből indították a támadásukat január 12-én, illetve január 14-én. Szakály Sándor

19 Szakály Sándor „A doni magyar vereség csupán egy apró epizód volt a keleti hadműveleti területen, egy nagyobb szovjet támadási terv kisebb mozaikdarabja. Az már más kérdés, hogy a magyaroknak mit jelentett az, amikor elveszítették a legerősebb hadseregük negyven százalékát. De legalább ekkora veszteség érte később, nyarán a Kárpátok előterében a magyar 1. hadsereget, s ha a százalékokban kifejezhető arányokat tekintjük, akkor kimagaslóan magasnak látjuk a Budapestet védő honvédegységek veszteségeit is!” „Ott a messzi Donnál” / MTV videótár/

20 Requiem egy hadseregért
Ungváry Krisztián: Mítoszok a Don-kanyarról Az első mítosz megteremtése Nemeskürty István nevéhez fűződik. Nemeskürty „Requiem egy hadseregért” című könyvének komoly érdemei vannak abban, hogy a II. világháború magyar áldozatait meg lehetett egyáltalán siratni után egészen műve 1972-es megjelenéséig a háború magyar halottai nem szerepelhettek a mindennapi emlékezetkultúrában. Csak az „antifasiszta” áldozatokat lehetett megsiratni, mindenki más egy bűnös fasiszta rendszer segédjének, tehát bűntettesnek számított, akiről jó esetben hallgatni lehet, rosszabb esetben pedig megbélyegzésükről írt a propaganda. Nemeskürty az MSZMP kultúrpolitikusainak támogatásával szakíthatott ezzel a szemlélettel, amennyiben kimondhatta: a magyar katonákat is el kell siratni, mert zömükben áldozatok voltak és tragédiájuk valójában egy második Mohács. Nemeskürty műve első megjelenése óta jelentős példányszámban hat kiadásban jelent meg (legutoljára 1999-ben), ezért mind a mai napig befolyásolja a témáról folytatott közbeszédet. Mindezt azért is ki kell emelni, mert a progresszív mondanivaló mellett Nemeskürty sok valótlanságot is elterjesztett és ezekből mind a mai napig semmit sem vont vissza. Furcsa ez, mert a legendák születésükkor nyilvánvalóan azért kellettek, hogy a könyvet egyáltalán kiadhatóvá tegyék. Nemeskürty ugyanis azon az áron emelte fel a második magyar hadsereg halottait, hogy cserébe a Horthy-rendszerről megsemmisítő és igazságtalan bírálatot mondott. Ő terjesztette el a köztudatban azt a legendát, hogy azt a hadsereget szándékosan meghalni küldték a Donhoz, hogy a katonák mindenből csak a legrosszabb felszerelést kapták meg. Hiába cáfolták ezeket az állításokat már 1972-ben is többen (például azzal hogy az ország teljes fegyverkészletének felét ez a hadsereg kapta), a kritikusok nem kaphattak nagy nyilvánosságot. „Nemeskürty Istvánnak komoly érdemei vannak abban, hogy a II. világháború magyar áldozatait meg lehetett egyáltalán siratni.” Requiem egy hadseregért „Nemeskürty műve első megjelenése óta jelentős példányszámban hat kiadásban jelent meg (legutoljára 1999-ben), ezért mind a mai napig befolyásolja a témáról folytatott közbeszédet. Mindezt azért is ki kell emelni, mert a progresszív mondanivaló mellett Nemeskürty sok valótlanságot is elterjesztett és ezekből mind a mai napig semmit sem vont vissza” Ungváry Krisztián Ungváry Krisztián – Mítoszok a Don-kanyarról

21 „Az az érdem, hogy a 2. magyar hadsereg szenvedéstörténete generációk számára kézzel foghatóvá is vált, Sára Sándoré és munkatársaié, akik közül a rövidség kedvéért most csak Csoóri Sándort, Hanák Gábort és Marx Józsefet említem. Krónika című 1982-es huszonöt részes tévésorozatukat már az első néhány rész levetítése után is cenzúrázták, majd a tizenötödik rész után betiltották. Sára Sándor Krónika a Második magyar hadseregről bevezető „….. a legtöbb visszaemlékező harci élményeit eltorzítva, csonkán adta elő és elsősorban arra helyezte a hangsúlyt, hogy a hadsereg felbomlását, az özönlésszerű visszavonulást mutassa be. Ha azonban közelebbről vizsgáljuk meg az eseményeket, nyilvánvalóvá válik, hogy ez a kép a valóságnak egy felnagyított szelete csupán. Ha a magyar katonák csakugyan komolyabb harc nélkül özönlöttek hátra, akkor hogyan lehetséges, hogy a támadás első három napja alatt az urivi hídfőből támadó 132 szovjet harckocsiból 83 megsemmisült? Ha nem volt néven nevezhető ellenállás, akkor egyáltalán miért menekült meg bárki is a hadsereg katonái közül?” Ungváry Krisztián

22 Miért? Veiszer Alinda Ungváry Krisztián Szakály Sándor Miért? – 2. magyar hadsereg

23 1943.jan. 12-14 Jány Gusztáv 2. magyar hadsereg 1. Magyar hadsereg
Ungváry Krisztián: Mítoszok a Don-kanyarról Az első mítosz megteremtése Nemeskürty István nevéhez fűződik. Nemeskürty „Requiem egy hadseregért” című könyvének komoly érdemei vannak abban, hogy a II. világháború magyar áldozatait meg lehetett egyáltalán siratni után egészen műve 1972-es megjelenéséig a háború magyar halottai nem szerepelhettek a mindennapi emlékezetkultúrában. Csak az „antifasiszta” áldozatokat lehetett megsiratni, mindenki más egy bűnös fasiszta rendszer segédjének, tehát bűntettesnek számított, akiről jó esetben hallgatni lehet, rosszabb esetben pedig megbélyegzésükről írt a propaganda. Nemeskürty az MSZMP kultúrpolitikusainak támogatásával szakíthatott ezzel a szemlélettel, amennyiben kimondhatta: a magyar katonákat is el kell siratni, mert zömükben áldozatok voltak és tragédiájuk valójában egy második Mohács. Nemeskürty műve első megjelenése óta jelentős példányszámban hat kiadásban jelent meg (legutoljára 1999-ben), ezért mind a mai napig befolyásolja a témáról folytatott közbeszédet. Mindezt azért is ki kell emelni, mert a progresszív mondanivaló mellett Nemeskürty sok valótlanságot is elterjesztett és ezekből mind a mai napig semmit sem vont vissza. Furcsa ez, mert a legendák születésükkor nyilvánvalóan azért kellettek, hogy a könyvet egyáltalán kiadhatóvá tegyék. Nemeskürty ugyanis azon az áron emelte fel a második magyar hadsereg halottait, hogy cserébe a Horthy-rendszerről megsemmisítő és igazságtalan bírálatot mondott. Ő terjesztette el a köztudatban azt a legendát, hogy azt a hadsereget szándékosan meghalni küldték a Donhoz, hogy a katonák mindenből csak a legrosszabb felszerelést kapták meg. Hiába cáfolták ezeket az állításokat már 1972-ben is többen (például azzal hogy az ország teljes fegyverkészletének felét ez a hadsereg kapta), a kritikusok nem kaphattak nagy nyilvánosságot. ….. Az az érdem, hogy a 2. magyar hadsereg szenvedéstörténete generációk számára kézzel foghatóvá is vált, Sára Sándoré és munkatársaié, akik közül a rövidség kedvéért most csak Csoóri Sándort, Hanák Gábort és Marx Józsefet említem. Krónika című 1982-es huszonöt részes tévésorozatukat már az első néhány rész levetítése után is cenzúrázták, majd a tizenötödik rész után betiltották. Ennek több oka is volt: az MSZMP kultúrpolitikusai megengedhetetlennek tartották, hogy egyáltalán szó legyen a magyar katonai bátorságról (ami több interjúban, amelyekben az érintett harcélményeit beszélte el, megjelent), másrészt elfogadhatatlan volt, ahogyan egy „horthysta katona” és egy „szovjet elvtársnő” intim viszonya a filmben megjelent. Sára művét különböző változatokban a rendszerváltás óta többször is vetítették, sőt egy rövidített változatot kötetben is kiadtak. Az abban megszólalók emlékezései ebből adódóan „hivatalos emlékezetté” váltak. Amellett hogy felerősítették a „második Mohács” mítoszát, olyan történeteket mondtak el a kamerának, amelyeken erősen érezhetőek a pártállami rendszer több évtizedes elvárásai. Az után, amit az interjúban megszólalók 1945-től kezdve átéltek, egyikük sem gondolhatta, hogy 1979-ben, amikor a film felvételei kezdődtek, teljesen szabadon nyilatkozhatnak élményeikről. Ráadásul emlékezésüket alapvetően befolyásolták a rögzítés körülményei is. Az interjúalanyok meg kívántak felelni azoknak a vélt kimondatlan elvárásoknak, amelyeket Sáráról és társairól feltételeztek, például a Nemeskürty által kanonizált történelemképnek, amelyet egyikük sem kritizált az interjúban. A megszólalók közül Lajtos Árpád vezérkari őrnagy vagy Kádár Gyula vezérkari ezredes pontosan tisztában volt ugyan ennek tarthatatlanságával, de mivel az ÁVH illetve a Gulág legmélyebb bugyrain is keresztülmentek, sőt Kádárt a III/III be is szervezte, jobbnak látták, ha a Kádár-korszak felkent kultúrpápáját nem hazudtolják meg. A torzításokra példa az is, hogy a megkérdezett kb. 50 fő közül többen különböző elismerésekben részesültek a harcok során tanúsított magatartásukért, de erről egyetlen érintett sem számolt be. Nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanabban az időszakban a BM III/III-as csoportfőnöksége még több akciót szervezett volt ludovikás tisztek bajtársi találkozóinak ellehetetlenítésére is, háborús hőstettek bevallása tehát egyenlő lett volna az önfeljelentéssel. A magyar katonák hőstetteiről a korszakban lehetetlen volt beszélni, mivel hivatalosan hősök csak az antifasiszta oldalon létezhettek. Néha ezt ki is mondták is az interjúalanyok, amikor egy-egy „rázósnak” érzett résznél visszakérdeztek az operatőrnek, hogy „ezt elmondjam”? Elpusztult az ország fegyverzetének fele 1943.jan 1. Magyar hadsereg Budapestet védő egységek Jány Gusztáv Miért?

24

25 Százharminc éve született Kodály Zoltán.
1882.dec márc.6 Szentesi Zöldi László- 2012. december 15., szombat Őt sem emlegetjük. Nem véletlenül. Öröksége nem fér el ebben a mi szép, magyarosan kikerekített, pártoskodással, előítéletekkel és rövidlátással telt világunkban. Százharminc éve született Kodály Zoltán. Németh Lászlóval szólva ő is úgy hitte, hogy erkölcsben nincs alku. A tanár úr nem is alkudott meg soha. Alkudni ugyanis a dolog természeténél fogva a politikával és a hatalommal lehet – az örök magyarsággal azonban a szellem embere nem egyezkedhet, csak szolgálhatja hűséggel, szerelemmel, eltéphetetlen kötelékkel… S hogy hol fészkel az örök magyarság? Mindig a nemzeti kultúrában, annak mindenféle ágaiban, amelyek azért szép, terebélyes bokorrá kapaszkodnak össze, mert egyazon gyökérből szívják az éltető erőt. Az egyik oldalnak nem fontos, amit a két tanár úr, Kodály és Bartók – és szerencsére mások is – elcsíptek az utolsó pillanatban. Sokan már Kodályék kortársaként is szélesen derültek a magyar paraszton, „tájszólásnak” keresztelték a nyelvjárást (micsoda különbség…), bunkó parasztoztak egy olyan országban, ahol bunkó leginkább a nagyvárosi lumpenproletariátus szokott lenni. A magyar nemzet és a vele jóban-rosszban együtt élő Kárpát-medencei népek kodályi értelemben vett sokszínűségét azonban a másik – nemzetinek mondott – tábor sem igazán érti. Nem is értheti, amíg a magyar népdal helyett irredenta dalokkal kábítja magát. Nem értheti, amíg politikailag motivált regényeket fal a magyar irodalom világklasszisai helyett. Nem értheti addig, amíg fel nem fedezi magában a kodályi magyart, és melldöngetés helyett kellő alázattal, nyitottsággal nem szemléli magában és másokban a magyarságot. Kodály Zoltán úgy járt ezzel a mi korunkkal, ahogyan Széchenyi: ha olykor hivatkozunk rá, csak a cégér kell belőle, a tényeket kevesen ismerik. Bámulva és hódolattal tekintünk Kodály Zoltán művére. Egyetlen ember mintha hat életet élt volna… Kezdődik azzal, hogy egyszerre végzi a bölcsészkart és a Zeneakadémiát. Aztán szemre húzott kalapban, fonográffal a hóna alatt, vonatfüttyel érkezve és viharfelhővel távozva, parádés kocsissal, szénásszekéren s a lábában kilométerek százaival, minden létező módon bejárja a magyar nép lakóhelyeit. Látja és hallja a mátyusföldi öregembert, a kászoni nénit, a tót menyecskét, aratódalokat, betyárnótákat, kesergőket gyűjt. Elmegy a magyar faluba, mert amikor a magyar falu addig akárhányszor elment a fővárosba, a találkozás mindig elmaradt. Megkomponálja a megrendítő Psalmus Hungaricust, és betessékel a Székely fonóba. Háry Jánosánál eredetibb, mulatságosabb daljátékot magyar zeneszerző nem írt, és a nagyvilágban is nagyítóval kell keresnünk a párját. A Felszállott a pávában a magyar lélek minden rezdülését megrajzolja, rapszodikus variációi monumentális épületet varázsolnak elénk: építőanyagában keveredik a magyarság régi, ötfokú zenéje és a forradalmi szöveg. De ez itt a zene és a kultúra forradalma: Kodály Zoltán hangokkal készíti elő a magyar nép nagy trónfoglalását, amelyre – ahogyan elnézem – egy ideig még várnunk kell. Kultúrában, közéletben is. A Felszállott a páva nélkül nincs Fölszállott a páva sem. Igen, a népszerű folkvetélkedő is Kodály köpönyegéből bújt elő. Sebestyén Márta hangját, Halmos Béla és Sebő Ferenc táncházát, Tímár Sándor tánclépéseit, Novák Ferenc koreográfiáit is mind-mind Kodály Zoltánnak köszönhetjük. Nélküle nem nőtt volna fel a magyar népzenészek, táncosok, koreográfusok, népdalkutatók immáron sokadik nemzedéke. Ha nincs Kodály Zoltán, ma nem szolmizálunk. Ha nincs Kodály Zoltán, lehet, hogy pár évre valami ruszki dal lett volna a Himnusz. Ha nincs Kodály, a döntő pillanatokban más nem erősítette volna fel a nagyvilágnak egy nagy múltú, de a 20. században legyőzött, morálisan széthulló nemzet hangját. Megbecsüljük, szeretjük eléggé a saját zenénket? Kodály Zoltán minden leírt mondatának, a zene végtelen birodalmából kicsippentett hangjának, egész életének ez a központi kérdése. Ezt is ő írja a népzenéről: „Egészséges nemzet életének annyira szerves része, hogy ott találjuk mindenütt: jelen van a művészetben, a közoktatásban, a társadalmi élet megnyilvánulásaiban. Mindig a nemzeti élet satnyulásának jele, ha a népzene valamely téren háttérbe szorul.” Ennyire egyszerű, tisztelt olvasó. Soha ne feledjük el, hogy Kodály Zoltán népe vagyunk. Olyan kincs birtokába jutottunk egy önfeláldozó, istenes ember életművével, amelyet megérteni, felfogni csak kevesen tudunk. A titok ebben áll: ismerd meg néped kultúráját, szeresd, tiszteld, ápold és őrizd meg, amit örökül kaptál – de egyúttal légy okos és tisztességes magyar, és mindig fogékony emberként tekints a nagyvilágra. Milyen egyszerű mindez, és mégis járhatnának többen a százharminc esztendős Kodály Zoltán útján Százharminc éve született Kodály Zoltán. Németh Lászlóval szólva ő is úgy hitte, hogy erkölcsben nincs alku. A tanár úr nem is alkudott meg soha. Alkudni ugyanis a dolog természeténél fogva a politikával és a hatalommal lehet – az örök magyarsággal azonban a szellem embere nem egyezkedhet, csak szolgálhatja hűséggel, szerelemmel, eltéphetetlen kötelékkel… S hogy hol fészkel az örök magyarság? Mindig a nemzeti kultúrában, annak mindenféle ágaiban, amelyek azért szép, terebélyes bokorrá kapaszkodnak össze, mert egyazon gyökérből szívják az éltető erőt…. Soha ne feledjük el, hogy Kodály Zoltán népe vagyunk. Olyan kincs birtokába jutottunk egy önfeláldozó, istenes ember életművével, amelyet megérteni, felfogni csak kevesen tudunk. A titok ebben áll: ismerd meg néped kultúráját, szeresd, tiszteld, ápold és őrizd meg, amit örökül kaptál – de egyúttal légy okos és tisztességes magyar, és mindig fogékony emberként tekints a nagyvilágra. Milyen egyszerű mindez, és mégis járhatnának többen a százharminc esztendős Kodály Zoltán útján Szentesi Zöldi László- 2012. december 15., szombat

26 PSALMUS Kodály Zoltán 1920.Június 4. Házsongárd Dsida Jenő
Psalmus Hungaricus 1920.Június 4. Szenczi Molnár Albert Házsongárd Dsida Jenő

27 Dalos Anna előadása (2006).   Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus Nyugat 1923/24. szám Tóth Aladár: Kodály és Psalmus Hungaricusa

28 Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus (1)
Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus (2) Szöveg között keletkezett. Kodály Psalmus Hungaricusának szövege 55. zsoltár szerző: Kecskeméti Vég Mihály

29 Nagy Feró-Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus
Vagy félezernyi dalt megírtam s e szót: magyar, még le nem írtam. Csábított minden idegen bozót, minden szerelmet bujtató liget. Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! Mily ólom ömlött álmodó fülembe, hogy nem hatolt belé a vad hullámverés morzsoló harsogása, a morzsolódó kis sziget keserű mormogása. Jaj, mindenből csak vád fakad: miért kímélted az erőt, miért kímélted válladat, miért nem vertél sziklatöltést, erős, nagy védőgátakat? Elhagytam koldus, tékozló apámat s aranyat ástam, én gonosz fiú! Mily szent vagy te, koldusság s te sárarany, te szépség, mily hiú! Koldusapám visszafogadsz-e, bedőlt viskódban helyet adsz-e, ha most lábadhoz borulok s eléd öntöm minden dalom s férges rongyaid csókkal illetem s üszkös sebeid tisztára nyalom? Nagy, éjsötét átkot mondok magamra, verset, mely nem zenél, csak felhörög, eget-nyitó, poklot-nyitó átkot, hogy zúgjon, mint a szél, bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó zsoltáros jajgatása I. Babylon vizeinél:           Epévé változzék a víz, mit lenyelek,           ha téged elfelejtelek!           Nyelvemen izzó vasszeget           üssenek át,           mikor nem téged emleget!           Húnyjon ki két szemem világa,           mikor nem rád tekint,           népem, te szent, te kárhozott, te drága! II. Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű, a minden embert megsimogató tág mozdulat, az élet s halál titkát kutató, bölcsen nemes, szép, görög hangulat. A hűssel bíztató, közös és tiszta tó, a szabadság, mely minden tengerekben sikongva úszik, ujjong és mulat! Kezem gyümölcsöt minden fáról szedett. Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben és minden fajták lelke fürdetett. S most mégis, mégis áruló vagyok, a minden-eszme sajgó árulója, most mégis bősz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, ója, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar s ki eddig mondtam: ember! -, most azt mondom: magyar! És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar, magyar, magyar! A nagy gyümölcsös fájáról szakadt almából minden nép fia ehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Dalolhat bárki édes szavakat és búghat lágyan, mint a lehelet s bízvást nyugodhatik, hol várja pad, s ha kedve támad, bárhová mehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél, szívszakadásig így kell énekelnem Babylon vizeinél:           Epévé változzék a víz, mit lenyelek,           ha téged elfelejtelek!           Nyelvemen izzó vasszeget           üssenek át,           mikor nem téged emleget!           Húnyjon ki két szemem világa,           mikor nem rád tekint,           népem, te szent, te kárhozott, te drága! III. Firenze képei, holland virágok, zöld tengerek halk, álmos loccsanása, ájultató gyönyörüségek, Páris tüze, Velence csillogása, még lelkemet is lehúnyom, bezárom, hogy ne lássa. Ha atomokra bomlik is, miattuk minden sejtem, ha arcom kékre torzul is, mind, mind, mind elfelejtem! Hajam csapzottra borzolom, mint gubancos csepűt és szürke kócot és gőggel viselem fajtám egyenruháját: a foltozott darócot. Mert annak fia vagyok én, ki a küszöbre téve, a külső sötétségre vettetett, kit vernek ezer éve, kit nem fogad magába soha a béke réve! Bolyongásom pusztáin, a végtelen nagy éjen csak az ő szive fénylik, ő a rögeszmém, végső szenvedélyem, ráfonódom, rajta kuszom fölfelé, mint szőlőkarón a kacs. Mogorva lettem, kemény, sötét és szótlan és makacs. Vér csurgott rám és nem tudom lemosni. Jajt hallottam és nem tudom feledni. A holtakat nem tudom eltemetni. Egy eszelős dal lett az utitársam, rekedt dal, nem zenél, csak hörög, mint a szél, zúg, mint vihartól ráncigált fák Babylon vizeinél:           Epévé változzék a víz, mit lenyelek,           ha téged elfelejtelek!           Nyelvemen izzó vasszeget           üssenek át,           mikor nem téged emleget!           Húnyjon ki két szemem világa,           mikor nem rád tekint,           népem, te szent, te kárhozott, te drága! IV. Mit nékem most a Dante terzinái s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant, mikor tetszhalott véreimre hull már a föld és dübörög a hant, mikor a bús kor harsonája falakat dönt és lelket ingat, mikor felejtett, ősi szóra kell megtanítni fiainkat, mikor rémít a falvak csendje s elönt a semmi árja minket és szülni kell és nemzeni s magunk képére kalapálni vánnyadt gyermekeinket! Mit bánom én a történelmet s hogy egykoron mi volt! Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő, mikor anyád sikolt?! Európa, én nagy mesterem, lámcsak mivé lett fogadott fiad! Mily korcsbeszédű, hitvány, elvetemült és tagadó tanítvány. Addig paskolta áztatott kötél, míg megszökött és elriadt. Fáj a földnek és fáj a napnak s a mindenségnek fáj dalom, de aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom! Vallom, hogy minden fegyver jogtalan, a szelíd Isten könnyezett s úgy tanította ezt, ám annak a kezében, kit fegyver szorongat, a fegyver megdicsőül és ragyogni kezd. Ezért nem is hányódom már magamban, vallom, hogy igazam nincs és mégis igazam van és mától fogva énnekem örökre ez az énekem:           Epévé változzék a víz, mit lenyelek,           ha téged elfelejtelek!           Nyelvemen izzó vasszeget           üssenek át,           mikor nem téged emleget!           Húnyjon ki két szemem világa,           mikor nem rád tekint,           népem, te szent, te kárhozott, te drága! V. Idegen-vérű és beszédű kenyeres jópajtásaim, kikkel együtt bolyongtam az emberiség ligetét, kiket szerettem, s kik szerettétek lágy szivem nyitott és éneklő sebét, nekem is fáj, higyjétek el, hogy zord a szóm és homlokom setét. Nekem is fáj, hogy búcsuzom, mert immár más utakra kell mennem, de így zeng most a trónjavesztett magyar Isten parancsa bennem s én nem tagadhatom meg Őt, mikor beteg és reszkető és nincs többé hatalma, mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma. Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom. Sok tévelygés és sok kanyar után jutottam el ide: ha bűnös is, magyar s ha tolvaj is, magyar s ha gyilkos is, magyar, itt nincsen alku, nincsen semmi "de". Gyűlöletes, ki ünneplő ruháját s virágos lelkét fitogtatva henceg, - mi elesettek, páriák vagyunk, testvérek a nyomorban és a bűnben, sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek. Zúgjon fel hát a magyar zsoltár, dúljon a boldog, éji álomokon, seperjen át a fekete, tarajos és hideg hullámokon vérkönnyet csepegő fáklyák fényeinél, Babylon vizeinél:           Epévé változzék a víz, mit lenyelek,           ha téged elfelejtelek!           Nyelvemen izzó vasszeget           üssenek át,           mikor nem téged emleget!           Húnyjon ki két szemem világa,           mikor nem rád tekint,           népem, te szent, te kárhozott, te drága! VI. Száraz nyelvem kisebzett, égő fejem zavart. Elindulok, mint egykor Csoma Sándor, hogy felkutassak minden magyart. Székelyek, ott a bércek szikla-mellén, üljetek mellém! Magyarok ott a Tisza partján, magyarok ott a Duna partján, magyarok ott a tót hegyek közt s a bácskai szőlőhegyek közt, üljetek mellém. Magyarok Afrikában, Ázsiában, Párisban, vagy Amerikában, üljetek mellém! Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök, ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök, üljetek mellém! Ülj ide, gyűlj ide, népem s hallgasd, amint énekelek, amint a hárfa húrjait, feszült idegem húrjait jajgatva tépem, ó, népem, árva népem! - - dalolj velem, mint akit füstös lángokra szítottak vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok, dalolj velem hörögve és zúgva és dörögve, tízmillió, százmillió torok! Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele s Európa fogja be fülét s nyögjön a borzalomtól és őrüljön bele! -:           Mérges kígyó legyen eledelünk,           ha téged elfeledünk,           ó, Jeruzsálem!           Nyelvünkön izzó vasszeget           verjenek át,           mikor nem téged emleget,           ó, Jeruzsálem!           Rothadjon el lábunk-kezünk,           mikoron hozzád hűtlenek leszünk,           ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem! Nagy Feró-Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus Dsida Jenő - Psalmus Hungaricus

30 A zsoltár (görög pszalmosz, latin psalmus 'dal') az ókori héber irodalom egyik műfaja, az ószövetségi Zsoltárok könyve alkotóeleme. A gyűjteményben található 150 költemény sokféle műfajjal érintkezik. Vannak köztük Istent dicsőítő énekek, egyéni, illetve közösségi panaszt, hálát kifejező vagy éppen segítséget kérő költemények. Közös vonása és szervezőelve a zsoltároknak, hogy az egyéni vagy közösségi megszólalások legfőbb témája az istenhez fűződő viszony. Az ószövetségi zsoltárok formai-stilisztikai jellemzője a gondolatritmus. A hagyomány a zsoltárok meghatározó részét Dávid királynak tulajdonítja. A bibliai eredetű műfaj beépült a keresztény egyház liturgiájába, s különösen a reformáció idején vált népszerűvé. Luther zsoltáros énekei közül az Erős várunk nékünk az Isten és a Mennyből jövök most hozzátok máig ismertek az egész protestáns világban. Magyarra először a teljes zsoltároskönyvet – francia és német átköltések nyomán – Szenci Molnár Albert fordította le (Psalterium Ungaricum, 1607). A 150 zsoltárt 130 dallamra szerezte, körülbelül ugyanennyi versformát és változatos rímszerkezetet alkalmazott. Zsoltárai ma is élő hagyományt jelentenek a protestáns gyülekezetekben, hatása pedig tetten érhető Arany, Ady, József Attila, Sütő András, Kányádi Sándor stílusában és műveiben. A reformáció korának zsoltárparafrázisai, átköltései közül Kecskeméti Vég Mihály 55. zsoltárát (1561 v. 1567) Kodály Zoltán zenésítette meg Psalmus Hungaricus, 1923 címen. Kitűnik a korabeli átiratok közül Balassi zsoltárátköltése (42. zsoltár). Tovább él a műfaj a magyar felvilágosodás időszakában: Ráday Pál (Az isteni félelemről), Rájnis József (Mózes éneke), Virág Benedek (A zsoltárok közöl), Kazinczy Ferenc(A szép és a jó), Fazekas Mihály (127. dicséret) munkáiban. A zsoltár újrafelfedezése a Nyugat első nemzedékéhez, elsősorban Ady Endréhez kötődik. A felekezeti ének hagyományát felhasználva Ady alkalmassá teszi a műfajt a modernkor istenkeresésének kifejezésére (Sötét vizek partján, 1907; Mammon-szerzetes zsoltára, 1907; Az Isten harsonája, 1908;Az Éj zsoltára, 1910; Istenhez hanyatló árnyék, 1912). Jelentősek Babits (Zsoltár gyermekhangra, 1918; Zsoltár férfihangra, 1918) és Juhász Gyula (De profundis, 1905) költeményei is. József Attila istenes verseiben is gyakran halljuk a zsoltárok hangját (Csöndes estéli zsoltár, 1922; Gyémánt, 1923; Isten, 1925). A Nyugat harmadik nemzedékénél is megjelenik a műfaj (Jékely ZoltánPsalmus, Zsoltár özönvíz után; Weöres Sándor Késői zsoltár, Zsoltár-részletek Szenci Molnár Albert versformáiban). Az 'újholdasok' alkotásai közül Pilinszky János Zsoltára és Nemes Nagy Ágnes ihletett parafrázisa, a Patak emelkedik ki. Erős a műfaj hagyománya az erdélyi magyar irodalomban (Kányádi Sándor A XC. Zsoltár; Azt bünteti kit szeret; Szilágyi Domokos Dávid unokája; Pogány zsoltárok; Farkas Árpád Zsoltár; Szőcs Géza Fedetlen fővel a csigalépcsőn; Kovács András Ferenc Psalmus Transsylvanicus). Psalmus A zsoltár (görög pszalmosz, latin psalmus 'dal') az ókori héber irodalom egyik műfaja, az ószövetségi Zsoltárok könyve alkotóeleme. A bibliai eredetű műfaj beépült a keresztény egyház liturgiájába, s különösen a reformáció idején vált népszerűvé. Luther zsoltáros énekei közül az Erős várunk nékünk az Isten és a Mennyből jövök most hozzátok máig ismertek az egész protestáns világban. Magyarra először a teljes zsoltároskönyvet – francia és német átköltések nyomán – Szenci Molnár Albert fordította le (Psalterium Ungaricum, 1607). A 150 zsoltárt 130 dallamra szerezte, körülbelül ugyanennyi versformát és változatos rímszerkezetet alkalmazott. Zsoltárai ma is élő hagyományt jelentenek a protestáns gyülekezetekben, hatása pedig tetten érhető Arany, Ady, József Attila, Sütő András, Kányádi Sándor stílusában és műveiben. Takaró Mihály

31 Szenczi Molnár Albert sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.
….. Szorosabban vett irodalmi szempontból Szenci Molnár legjelentősebb alkotásának zsoltárfordításai tekinthetők. Németországi hatásokra azt tűzte ki maga elé célul, hogy filológiai és poétikai szempontból egyaránt pontos és hiteles műfordítást készítsen a Zsoltárok Könyvének teljes anyagából. Ismerte az addig megjelent magyar zsoltárátköltéseket, de néhány kivételtől, pl. Balassiéitól eltekintve, nem tartotta őket sem teológiai, sem esztétikai szempontból sikerültnek. Clément Marot ( ) és Theodor Beza ( ) genfi kálvinisták francia zsoltárainak Ambrosius Lobwasser ( ) által készített német fordításait és a hozzájuk tartozó reneszánsz dallamokat vette alapul. A Psalterium Ungaricum 1607-ben jelent meg először Herbornban. Ahhoz, hogy a zsoltárgyűjtemény magyarra fordított darabjait eredeti dallamukkal lehessen énekelni, komoly metrikai nehézségeket kellett leküzdeni. Sorról sorra meg kellett őrizni a szótagszámot és lehetőség szerint azt a ritmust is, amelyet a francia és német énekekben a dallamokhoz igazodó időmértékes verselés teremtett. Szenci Molnár fordításai hol a magyaros hangsúlyos verselés formáin belül igyekeznek visszaadni az eredeti ritmust, hol olyan sorokat tartalmaznak, amelyek a korabeli magyar költészetben szokatlan módon szinte már jambikus, néha trochaikus ritmusúak. Formai igényességük és eredetiségük mellett Szenci Molnár zsoltárai mélyen átélt, személyes vallomások is, amelyektől a korabeli magyar református egyház vezetői kezdetben idegenkedtek. A 17. második felére azonban már a református gyülekezetek legkedveltebb énekeivé váltak. A százötven zsoltárt százharminc dallamra lehetett énekelni, s a százharminc dallamhoz csaknem ugyanannyi versforma tartozott, így a magyar Zsoltárkönyv eddig nem látott formai sokféleséget hozott a magyar költészetbe. Nemcsak a református (protestáns) gyülekezeti éneklést határozta meg máig ható érvénnyel, de mint egyéni költői teljesítmény is messze kimagaslik az átlagból. …..Latin-magyar és magyar-latin szótárát a magyarországi tudományos és iskolai élet szükségletei hívták létre, valamint annak a felismerése és érvényesítési szándéka, hogy a magyar nyelv immár egyenrangú társa a művelt európai nyelveknek. Az 1604-ben Nürnbergben megjelent első kiadást 1611-ben Hanauban követte a második és 1621-ben Heidelbergben a harmadik. Az újabb kiadások részben bővültek a magyar nyelvi anyag terén, részben kiegészültek a szavak görög megfelelőivel. Szenci Molnár szótára nemcsak a magyar szókincset gyűjtötte egybe, hanem földrajzi, történeti, mitológiai nevek, tudományos fogalmak magyarázatával is szolgált, és ezáltal enciklopédiaként is lehetett használni. Ezenkívül szólásmondásokat is tartalmazott, valamint szabályozta a helyesírást. A németországi perspektíva és környezet nyomaként egyes címszavak a külföldi olvasó informálásának célzatával fogalmazódtak meg. Szenci Molnár szótára kétszáz esztendőre a magyar szótárirodalom alapjává vált, görög része pedig egészen a múlt századig egyedülálló volt a maga nemében. Hasonlóan úttörő szerepet töltött be a kor tudományos színvonalát képviselő magyar nyelvtana (Nova grammatica Ungarica, Hanau, 1610). Egyetlen számottevő előzményét, Sylvester János magyar nyelvtanát Szenci Molnár nem ismerte. Mindenesetre hozzá hasonlóan a héber és latin felől közelített a magyar nyelvhez, tehát a kor tudománytörténeti állásának megfelelően olyan szempontokat alkalmazott, amelyek a magyar nyelv rendszerét csak külsődlegesen írhatták le. Alaktan mellett már mondattant is tartalmaz nyelvtana, amely elsősorban azzal a célzattal készült, hogy idegenek számára lehetővé tegye a magyar nyelv elsajátítását. Míg Sylvester nyelvtana hamar feledésbe merült, Szenci Molnáré megalapozta a magyar nyelv tudományos kutatását, és kézikönyvként is hosszú időn át használták. Szenczi Molnár Albert (Szenc, 1574. augusztus 30. – Kolozsvár január 17.]) református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító. A Szenci Molnár Albert zsoltárfordításának eredeti szövege és a mai magyarországi református énekeskönyvben (Ék.) lévő Szenci Molnár-zsoltárszövegek közötti eltérésének jelölése.  Szenczi Molnár Albert sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben.


Letölteni ppt "EMLÉKEZZÜNK! Ismerd meg néped kultúráját, szeresd, tiszteld, ápold és őrizd meg, amit örökül kaptál!"

Hasonló előadás


Google Hirdetések