Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Katona András (ELTE BTK): Jászi Oszkár és kora az elmúlt száz év tankönyveiben Szimpózium Jászi Oszkár hamvai hazahozatalának 20. évfordulójára emlékezve.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Katona András (ELTE BTK): Jászi Oszkár és kora az elmúlt száz év tankönyveiben Szimpózium Jászi Oszkár hamvai hazahozatalának 20. évfordulójára emlékezve."— Előadás másolata:

1 Katona András (ELTE BTK): Jászi Oszkár és kora az elmúlt száz év tankönyveiben Szimpózium Jászi Oszkár hamvai hazahozatalának 20. évfordulójára emlékezve Budapest, május 13. Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság

2 Mottó „Miként Mózes nem vezethette el népét az ígéret földjére, akként ő sem kísérhette el híveit a kommunista kálvária homoksivatagjára.” (Jászi Oszkár írta Szabó Ervinről) Jászi Oszkár: Előszó. In: Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban. Bécsi Magyar Kiadó, Bécs, 1921.

3 Jászi Oszkár és kora középiskolai történelemtankönyveinkben ( ) 1.A két világháború közötti időszak tankönyvei: A Horthy-korszak Jászi képe ( ) 2.Tankönyvek 1945-től a rendszerváltozásig: A létező szocializmus Jászi-képe ( ) 3.A tankönyvek Jászi-képe a rendszerváltozás után ( ) Összesen 31 könyv került átvizsgálásra – ebből itt 20 rövid bemutatásra.

4 „A [radikális] párt tagjai kitűntek minden magyar specifikum lebecsülésében. Doktrinér elviségük kiölte belőlük a történeti felfogás legsatnyább csíráit is, melyek nélkül pedig a magyar politikával szemben lehetetlen józan, reális álláspontot elfoglalni: képtelenek voltak múlt és jelen viszonyokat értelmesen, lehetőségek tekintetbevételével mérlegelni, s mindent aszerint ítéltek meg, mennyire közelíti meg a századvég képromboló francia radikalizmusának ideáljait. […] Gyökérteletlenségüket mi sem mutatja inkább, mint hogy ez a polgári párt kénytelen volt a polgárság esküdt ellenségével, a szociáldemokráciával barátkozni, majd pedig, utolsó galvanizáló kísérletként, félretéve illúziógyűlöletét és antisovinizmusát, a legsovinisztább irányzattal, a szélső függetlenségiekkel szövetkezett […] ” (Szekfű Gyula: Három Nemzedék, és ami utána következik. Maecenas Kiadó, Budapest, ) Szekfű Gyula: Három nemzedék

5 helye a Horthy-korszak tankönyveiben „Megfigyelhető, hogy 1918–19 helyét és terjedelmét a tankönyvekben … mindig az aktualitás mértéke szabta meg. Közvetlenül az események után nem lehetett hallgatni, ezért … viszonylag részletesen kitértek a forradalmakra.” ( ) A konszolidáció éveiben – elítélték ugyan, de – még ellenséges hangnemben sem igen foglalkoztak a polgári demokratikus és proletárforradalommal. Inkább rossz álomként igyekeztek elfelejteni. ( ) Az újabb „ … világméretű háborús küzdelem, az élesen antikommunista kül- és belpolitika éveiben újra megnőtt a kérdés jelentősége, következésképpen a tankönyvekben a terjedelme is.” ( )

6 Tankönyvek 1920 és 1924 között „Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter tárgyalásai a románokkal és tótokkal tökéletes kudarcba fúltak.” „A Károlyi-párt, mióta egyetlen lényeges programpontja, Magyarország függetlensége teljesedésbe ment, egészen súlytalanná vált, a radikális párt mögött pedig sohasem állottak tömegek. Így tulajdonképpen csak a szocialisták maradtak a porondon.” (Jászai Rezső: Magyarország története a mohácsi vésztől napjainkig. A középisk. IV. oszt. számára. /Balanyi György kiegészítésével / 4. kiad. Lampel, Budapest, ) „Amikor … a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere alkuba bocsátkozott velük [ti. a nemzetiségekkel], olyan területi és különválási kívánságokkal állottak elő, amelyet még Károlyiék sem teljesíthettek.” Majd folytatva a történetet: „A Károlyi-párt miniszterei s a radikális és szociáldemokrata miniszterek között ellentétek támadtak …” majd „A Károlyi-párt kettészakadt, s a mérsékeltek a növekvő terrorral szemben a rend fönntartására fegyelmezett hadsereget s a pártoknak szabadságát követelték. […] A kormány azonban radikális és szocialista tömegeivel elnyomott minden mérsékelt vagy mérséklő megnyilatkozást, Károlyi pedig úszott az árral… Lassan-lassan egészen a szocialisták vizein evezett…” (Ujházy László: A magyar nemzet története. Középisk. VIII. oszt. számára. 3. kiad. Szent István Társulat, Budapest, )

7 Tankönyvek 1924 és 1934 között „Nálunk Károlyi Mihály gróf szélsőséges pártja s a vele szövetséges szocialisták és radikálisok aknamunkája törte meg a nemzet ellenálló erejét. […] A magyar népköztársaságot Károlyi Mihály gróf kormányozta ideiglenes elnöki minőségben, de uralmát csak arra használta, hogy kardcsapás nélkül engedje át szomszédainknak az ország kétharmadát, a megcsonkított országot pedig teljes anarchiába züllessze. […] Szocialisták és radikálisok lettek úrrá a politikai életen, s az elernyedt polgárság egyszer csak azon vette magát észre, hogy Károlyi a szocialistákkal egyesült kommunisták kezére játszotta az országot.” (Miskolczy István – Szolomájer Tasziló: Magyarország története a fiúisk. VIII. oszt. számára. Szent István Társulat, Budapest, )

8 Tankönyvek között „Gr. Károlyi Mihálynak radikálisokból és szocialistákból álló kormánya … teljesen tehetetlennek bizonyult. Minden képesség és rátermettség nélkül vállalkozva a nehéz feladatra csak újabb katasztrófákat zúdítottak a szerencsétlen országra.” Majd „Magyarországot kiszolgáltatta ellenségeinek”, az állam katonai erejét, polgári rendjét „szétzüllesztette”, és végül „bolsevista vezéreknek adta át a hatalmat”. (Marczinkó Ferenc – Pálfi János: Magyarország története A fiúközépisk. VIII. és a leányközépisk. VII-VIII. oszt. számára. Lampel, Budapest, ) A legnagyobb tévedésnek azt tartja – és ezzel Jásziékat is bírálta –, hogy „Károlyiék azt hirdették, hogy a háború kiépítette a népek testvériségét, és azt hitték, hogy békebarát elvek megvédik Magyarország területi épségét. ” (Varga Zoltán: A magyar nemzet története. II. rész. A szatmári békétől. Gimn. és leánygimn. VIII. oszt. számára. Orsz. Ref. Tanáregyesület és Orsz. Ev. Tanáregyesület, Debrecen, )

9 Tankönyvek a háború idején Az újabb háború közepette tovább folyt az „ellenséggyártás”: „A szabadkőművesek, a polgári radikálisok és a szociáldemokraták már a háborút megelőző évtizedekben fölötte káros befolyást gyakoroltak a magyar társadalomra.” Amit később tovább fokozott, hogy „Sajtójuk útján jobban megmérgezték a társadalmat, a keresztény és a nemzeti világnézettel ellentétes eszmékkel telítették és hazafiságában megingatták… A nemzet behódolása a nekik idegen, sőt létét romboló szellem előtt: ez tette lehetővé elernyedésünket s lelki összeomlásunkat.” Ezek után nem lehet meglepő, hogy „Az új népkormány egész működése a jóvátehetetlen bűnök sorozatából állott.” Károlyi „…vakon bízott a nemzetközi radikális és szocialista erők igazságtevésében. Ez az oktalan bizakodás tette Magyarországot a nemzetiségek könnyű prédájává.” Ráadásul „Károlyi Mihály gyenge és tehetségtelen ember volt, aki munkatársait sem tudta megválasztani, ezért az ország a pusztulás örvényébe jutott.” (Szegedi Tasziló: Magyarország története a szatmári békétől napjainkig. A gimn. és a leánygimn. VIII. oszt. számára. Szent István Társulat, Budapest, ) (Varga Zoltán: A magyar nemzet elbeszélő története. A középisk. III. oszt. számára. Orsz. Ref. Tanáregyesület és Orsz. Ev. Tanáregyesület, Debrecen, )

10 Tankönyvek 1945 és 1947 között „Jászi Oszkár a Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere úgy gondolta, hogy a nemzetiségi kérdést önkormányzati alapon, egy "keleti Svájc" létesítésével meg lehet oldani. A szomszédos nemzeti mozgalmak azonban épp úgy nemzetállamokat akartak kiépíteni, mint azelőtt a magyar. Amikor Jászi Aradon a románokkal tárgyalt, azok kijelentették, hogy a román többségű területen román uralmat kívánnak. A szlovákok meg a túrócszentmártoni nyilatkozatban mondták ki elszakadási szándékukat és az új Csehszlovákiához való tartozásukat.” Kosáry Domokos – Mérei Gyula: Magyarország története a szatmári békétől napjainkig. Szikra, Budapest, „A Károlyi-kormány nemzetiségi minisztere, Jászi Oszkár azt hitte, hogy a nemzetiségi probléma megoldható a nemzeti önkormányzat alapján (Magyarország a „keleti Svájc” lenne). A románok vezetői azonban hallani sem akartak erről, és nyíltan megmondták, hogy ők nemzeti államot akarnak azon a területen, ahol többségben élnek (Jászi tárgyalásai a románokkal Aradon). A szlovákok kijelentették, hogy önálló Cseh-Szlovák államhoz csatlakoznak (Túrócszentmártoni nyilatkozat).” Iván János: Magyarország története a szatmári békétől napjainkig. Kath. Gimn. és leánygimn. 8., a líceumok és leánylíceumok 4. oszt. számára. Szerk.: Balogh Albin. Szent István Társulat, Budapest,

11 A Rákosi-korszak tankönyvei „A radikális polgári intelligencia, amely a Társadalomtudományi Társaság, a Huszadik Század című folyóirat köré csoportosult, éles hangú kritikusa volt a feudális maradványokkal teli Magyarországnak. Antifeudális, antiklerikális szellemben írott cikkeken, előadásokon keresztül igyekeztek minél szélesebb tábort tömöríteni maguk köré.” „… Magyar Nemzeti Tanács antantbarát pártjai (Károlyi-párt, Radikális Párt és a Szociáldemokrata Párt) a burzsoá rend megszilárdítására törekedtek. […] A Károlyi kormányzat mindent megtett, hogy a dolgozó nép valóban forradalmi törekvései meghiúsuljanak. A burzsoázia antantbarát elemei, akik a kormányra jutottak, a magyar uralkodó osztályok tartalékát képviselték már a világháború alatt arra az esetre, ha a monarchia a háborút elveszítené.” „Az államapparátus a régi rend híveinek a kezében maradt. A kormány tétlenül tűrte a reakció szervezkedéseit. A Károlyi- kormányzat szabadságot biztosított a demokrácia minden rendű és rangú ellenségének. […] A polgári és szociáldemokrata miniszterek elősegítették az egyre nyíltabb reakciós megmozdulásokat. Székesfehérvárott, Makón a grófok, főpapok követelték a régi rendszer visszaállítását.” (Lukács Lajos: A magyar nép története III. /1849-től napjainkig/ Tankönyvkiadó, Budapest, , )

12 Tankönyvek a kemény Kádár- korszakban ( ) „Budapesten a polgári radikálisok csoportja keretében az erősödő városi kispolgárság és értelmiség építette ki demokratikus szervezetét. A szervezkedés, melynek élén fiatal értelmiségiek álltak, a feudális maradványok felszámolását, a nemzetiségi kérdés rendezését és a tiszta polgári demokrácia megteremtését követelte. „A Radikális Párt Jászi Oszkár vezetésével elsősorban az értelmiség s a budapesti kispolgárság pártja volt. Célkitűzése a polgári demokrácia megteremtésén, a feudális maradványok teljes felszámolásán nem ment túl.” „A hatalomra jutott Károlyi-kormány – mely a Függetlenségi Párt, a Radikális Párt s a Szociáldemokrata Párt koalíciójából alakult – polgári demokratikus reformok bevezetése mellett akarta a tőkésrendet továbbra is megőrizni Magyarországon.” (Almási János – Szamuely Tibor – Ránki György – Pamlényi Ervin – Borsányi Károly: Történelem a gimn. IV. oszt. számára. Tankönyvkiadó, Budapest, , )

13 Tankönyvek az 1962-es reformtanterv és az 1978/80-as (igazi reform)tanterv között „A demokratikus erők másik csoportja a kispolgárság és a polgári értelmiség soraiban gyökerező polgári radikális volt. A polgári demokrácia elvi alapján állva, erőteljesen bírálta a feudális maradványokat, az "uzsoratőkét", az uralkodó körök konzervatív-reakciós politikáját, a papság nyomasztó hatalmát. Szellemi és politikai vezetője Jászi Oszkár volt.” Az ezt követő apró betűs rész programjuk „kispolgári egyoldalúságát és utópikus vonás”-ait kárhoztatta, megemlítve annak néhány konkrét elemét is: „ … a monopóliumok megszüntetését, mérsékelt földreformot, a nemzetiségek számára kulturális autonómiát ("keleti Svájc")”, melyek „ … bizonyos fokig a polgári demokratikus eszmei előkészítőjévé tette a polgári radikálisokat.” A tankönyv 1973-as tananyagcsökkentés utáni átdolgozásában kikerült a tankönyvből Jászi Oszkár neve és a „keleti Svájc” terve, bekerült viszont a nemzeti tanács 12 pontos programjának rövid – igaz, csak apró betűs – ismertetése, melyben ismét hangsúlyosabban megjelent, hogy „A kiáltvány követelte … a népek önrendelkezési jogát a Magyarországon élő nem magyar népek számára, de az ország területi sérthetetlenségének fönntartásával.” (Balogh Endre: Történelem a gimn. IV. oszt. számára. Tankönyvkiadó, Budapest, és és 95.)

14 A rendszerváltozás előtti tankönyv „ … [A polgári radikálisok] olyan gyorsan kerültek … a politikai események élvonalába, hogy még saját vezetőik számára is meglepő volt. Az Országos Polgári Radikális Párt programjában földreformot és függetlenséget követelt, követelte továbbá a nemzetiségi kérdés megoldását, az állami népoktatást, a szabadságjogok kiterjesztését. A párt elnöke Jászi Oszkár volt. Aki a nemzetiségi kérdés legbecsületesebb hazai szakértőjének számított. "Keleti Svájc" néven ismertté vált programjának lényege a polgári demokratikus kelet-európai államok szövetsége lett volna. Ebben a keretben kívánta elhelyezni a történelmi Magyarországot is.” A bekezdéshez feladat is kapcsolódott („Elemezzük Jászi Oszkár tervét!”), sőt apró betűs kiegészítő információként az is, hogy „A radikálisok a polgári demokratikus átalakítás szellemi előkészítői voltak a század eleje óta, de a pártalakításhoz csak 1914-ben jutottak el.” (Jóvérné Szirtes Ágota: Történelem a gimn. IV. osztálya számára. A legújabb kor. Tankönyvkiadó, Budapest, )

15 Napjaink tankönyvei 1. (Salamon Konrád) A kép aláírása kellően informatív: „Jászi Oszkár, a magyar polgári radikalizmus meghatározó egyénisége, a Nemzeti Tanács 12 pontjának megfogalmazója.” „ … javaslatba hoztam …, hogy a kormány a forradalmi hadseregbe önként belépőknek tíz hold földet garantáljon, melyet kétévi katonai szolgálat után … ingyen kapnának meg. Sajnos, ez az érvelés nem hatott, s tényleg elsősorban a katonai kérdésen és a földkérdésen bukott meg a Károlyi- kormány…” „Hiába követelte Jászi Oszkár a földosztás azonnali megkezdését, a szociáldemokraták (és a kommunisták is) elvi okokból ellene foglaltak állást, s természetesen nem siettették a reformokat az érintett birtokosok sem.” (Salamon Konrád: Történelem IV. a középisk. számára. Nemzeti tankönyvkiadó, Budapest, , 35. és 38.) Középső forrás: Magyar kálvária – magyar föltámadás (1920).

16 Napjaink tankönyvei 2. (Kovács házaspár) Kép mellett szöveges „miniportré”: „Jászi Oszkár (1875–1957): Társadalomtudós és politikus, a hazai polgári radikalizmus vezéralakja. Az 1918-as forradalom után a proletárdiktatúrát nem fogadta el. Bécsbe emigrált, majd az USA-ban élt.” A törzsszövegben egyetlen mondat szerepel: „Az 1914-ben létrejött Országos Radikális Párt élén a nagy tekintélyű társadalomtudós Jászi Oszkárral főleg az értelmiség körében hatott. A tankönyv a Károlyi-kormány tárcáinak kapcsán azt is megemlíti, hogy a polgári radikálisoknak még egy jutott, Szende Pálnak, a pénzügyminiszterséget már nem megemlítve. (Kovács István – Kovácsné Bede Ágnes: Történelem 12. osztály. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen, és Kovács István – Kovácsné Bede Ágnes: Történelem 12. osztály. XX. század. Átdolg. kiad. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen, 2008.)

17 Napjaink tankönyvei 3. (Dupcsik-Repárszky) A Jászi-fotó mellett korrekt, tényszerű bemutatás található: „Jászi Oszkár társadalomtudós és politikus, a Társadalomtudományi Társaság, a Huszadik Század című folyóirat és az Országos Polgári Radikális Párt megalapítója. A nemzetiségi kérdés szakértőjének számított. Az 1919-es kommunista hatalomátvételt elutasította, s az Egyesült Államokba emigrált, ahol ben halt meg.” (Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó: Történelem IV. a középisk. számára. 7. kiad. Műszaki Kiadó, Budapest, ) „Reggelre valószínűleg lógni fogunk – mondottam Kunfinak, aki mellettem szintén álmatlanul hevert a szőnyegen. – Én is azt hiszem – válaszolta ő. A kis tisztek elszeleburdiskodták a dolgot. Még két-három napig várni kellett volna.” (Dupcsik Csaba – Repárszky Ildikó: Történelem IV. XX. század. Forrásgyűjtemény a kétszintű érettségihez. Műszaki Kiadó, Budapest, ) Forrás: Magyar kálvária – magyar föltámadás (1920).

18 Napjaink tankönyvei 4. (Bihari-Doba) Jászival kapcsolatban nagyon röviden megemlíti a tankönyv, hogy „a polgári radikálisok vezetője, a nemzetiségi kérdés szakértője”-ként lett a Károlyi vezette kormány meghatározó tagja. A nemzetiségek képviselőivel folytatott kudarcos tárgyalásairól és lemondásáról is tudósít a főszöveg. A Károlyi-korszak külpolitikáját megint csak Jászi szövegével értékelik a szerzők: „A Károlyi-korszak kezdettől fogva pacifista és antimilitarista volt. Gyűlölte a háborút, az azonnali békét akarta: a megoldandó nemzetközi problémák elintézését nem a fegyverektől várta, hanem a nemzetközi jóakarat és igazságosság szellemétől. Kezdetben tehát hitt Wilsonban és az antant demokratikus közvéleményében. Különösen pedig azt remélte, hogy a munkásság nemzetközi szervezeteiben lesz elegendő erő a humánus és becsületes béke biztosítására. Emellett azt is várta, hogy a magyar demokrácia (és különösen Károlyi Mihály) közismert anti-porosz beállítottsága és egyes vezérfiainak elismert igazságos politikája a nemzeti kisebbségekkel szemben Magyarországot kedvezőbb helyzetbe fogja juttatni, mint a többi legyőzött államokat.” „Hogyan jellemzi Jászi a korszak külpolitikáját? Miben látja a Károlyi-kormányzat kudarcának legfőbb okát?” (Bihari Péter – Doba Dóra: Történelem a 12. évfolyam számára. 3. kiad. Műszaki Kiadó, Budapest, )

19 Napjaink tankönyvei 5. (Száray-könyvek III.) „A világháború előestéjén”: „A XX. század elejére megerősödött a középosztályba tartozó polgári értelmiség. Közülük került ki a polgári radikálisok szűk csoportja, amely elszakadt a politikai kérdések hagyományos közjogi megközelítésétől, és a radikális reformokért a demokrácia kiteljesítéséért szálit síkra. Nézeteik társadalomtudományi folyóiratok (pl. XX. század) lapjain formálódtak ki. Nem véletlen, hogy szellemi vezérük, Jászi Oszkár nevéhez fűződik a nemzetiségi kérdés új, kompromisszumos megoldásának kidolgozása. Az értelmiségi csoport 1914-ben szerveződött párttá.” A kiegészítő szövegben: „Létezik egy közös minimális nemzetiségi program, mely … röviden így foglalható össze: jó iskola, jó közigazgatás és jó bíráskodás kell a népnek …, melyet a nép saját nyelvén kap.” (Száray Miklós: Történelem III. Középisk. 11. évf. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, és 276.) Utóbbi forrása: A nemzetiségi kérdés és Magyarország jövője (1911).

20 Napjaink tankönyvei 6. (Száray-Kaposi IV.) „Kezdettől fogva tisztán láttam, hogy az egész forradalom központi problémája itt van: földet adni a földnélkülieknek, maradék nélkül kielégíteni a szegényebb parasztság és a földmíves-munkások földéhségét, elsősorban a papi és egyéb külterjes mívelésű latifundiumok földarabolásával. Ebben a korszakos reformban láttam az októberi forradalom igazi lelkét, mert ez lett volna az egyedüli út egyrészt a korszerű többtermelés és szövetkezeti mozgalom felé, másrészt a demokrácia és a kultúra igazi alapjai lefektetéséhez és mindenekfölött a népet elsorvasztó feudális iga lerázásához.” A kapcsolódó feladat: „Tárja fel, hogy miben látta a földosztás jelentőségét Jászi Oszkár?” (Száray Miklós – Kaposi József: Történelem IV., középisk., 12. oszt. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, ) Forrás: Magyar kálvária – magyar föltámadás (1920).

21 Összegzés Jászi valóban hazatért az elmúlt két évtizedben, és kivívta őt megillető helyét a történelemtankönyvekben: •eltűnt az igaztalanul „nemzetvesztőként” való feltüntetése; •megjelent személyében demokratikus értékeink egy korai hordozója; •immár emigrációjának szóba hozatala sem tabu téma; •a tankönyvek nemcsak Jásziról tartalmaznak szövegeket, képeket, de Jászitól is idéznek forrásrészleteket; •„Keleti Svájc” terve olyan soha meg nem valósult történelmi alternatívaként bukkan fel, mint Kossuth Duna konföderációs terve. Azóta már egy nagyobb nemzetközösség, az Európai Unió tagjai lettünk. Demokratikus értékeinkkel együtt mi ez, ha nem Jászi eszméinek lassú, de biztos megvalósulása?

22 „A gondolat szabadsága megadja a lehetőséget, hogy régi tévedések helyébe új igazságok lépjenek.” (Jászi Oszkár) Köszönöm a figyelmet!


Letölteni ppt "Katona András (ELTE BTK): Jászi Oszkár és kora az elmúlt száz év tankönyveiben Szimpózium Jászi Oszkár hamvai hazahozatalának 20. évfordulójára emlékezve."

Hasonló előadás


Google Hirdetések