Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Híres magyar bűnperek Stipta István. A Záh nemzetségbe tartozó Felicián kezdetben Csák Mátét szolgálta, oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Híres magyar bűnperek Stipta István. A Záh nemzetségbe tartozó Felicián kezdetben Csák Mátét szolgálta, oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba."— Előadás másolata:

1 Híres magyar bűnperek Stipta István

2 A Záh nemzetségbe tartozó Felicián kezdetben Csák Mátét szolgálta, oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba jutott, mielőtt átpártolt volna Károly Róbert királyhoz. Feltétlen szolgálatkészsége rövid idő alatt szabad bejutást biztosított neki az uralkodóhoz, lánya, Klára pedig Erzsébet királyné udvarába került. A híresztelések szerint őt a királyné cselszövéssel kiszolgáltatta az udvarban időző fivére, Kázmér lengyel herceg kedvének, s miután Klára bevallotta szégyenét apjának, Felicián elégtételt keresve rontott a királyi családra. Madarász Viktor: Zách Felicián I. Záh Felicián pere

3 Orlai Petrich Soma: Zách Felicián

4 1330. április 17-én a a visegrádi palotában követte el merényletét az éppen ebédelő királyi család ellen. Kardjával a királyt jobb karján megsebesítette, Erzsébet királynénak négy ujját levágta, miközben ő fiait védte. Lajos (a későbbi I. Nagy Lajos király) és András herceget nem érte komolyabb sérülés. A személyzet gyors közbeavatkozással leterítette és megölte a merénylőt. Testrészeit ezután elrettentésül szétküldték az országban. A magyar krónika elbeszéli Klára szörnyű büntetését: „... ezt a gyönyörű szüzet kivonszolták a királyi udvarból, orrát meg ajkait csúful megcsonkították, hogy csak a fogai látszottak; a kezéről is nyolc ujját levágták, úgyhogy csak a hüvelykujjai maradtak meg, majd több város utcáin és terein végighurcolták lóháton, és kényszerítették a félhalott szerencsétlent, hogy ezeket a szavakat kiáltsa: Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!”

5 Körösfői-Kriesch Aladár: Zách Klára története II.

6 A bosszú azonban nem állt meg ennyiben. Az ország előkelői egy hónap elteltével törvényszéket ülve példátlan kegyetlenségű ítéletet hoztak az egész nemzetséggel szemben. Harmadíziglen elrendelték a család kiirtását, a rokonság távolabbi tagjait pedig szolgaságra vetették és teljes jószágvesztéssel sújtották. A példátlanul súlyos büntetés politikai értelemben jelentős stabilitást hozott az országnak, megerősítve ezzel Károly Róbert helyzetét a „kiskirályként” viselkedő nemzetségekkel szemben. Orlai Petrich Soma: Zách Felicián (részlet)

7 A merénylet pontos okát illetően ma is nélkülöznünk kell a bizonyosságot. Elolvasható a bűnténnyel egykorú ítéletlevél, valamint van néhány közeli korú levél, melyekben elejtett utalások maradtak a merényletről. Ezek mellett külföldi elbeszélők tollán fennmaradt Záh Klára szomorú története, amely biztosan élt a hazai szájhagyományban is. Zách Felicián merénylete

8 Az ítéletlevél igen kevés megfogható indokát adja Felicián tettének. Voltaképpen egyetlen egyet említ, nevezetesen hogy a király megfosztotta őt tisztségeitől, s e sérelmén képtelen volt felülemelkedni. A vérszomjasság, veleszületett gonoszság, tébolyultság, eretnekség, romlottság, összeesküvés nem kezelhetők a merénylet indító okaiként, kétségkívül túlzó kitalálások. A merénylet után a nyitott kérdés inkább az volt, hogy el lehet-e menni emellett további következmények nélkül, avagy feltétlenül példát kell statuálni. Ha pedig már elhatározták a bosszút és annak mikéntjét, mindezt úgy kellett megokolniuk, hogy a bűnös vétke arányban álljon az ítélet kivételes súlyosságával. Az ítéletlevél kétségtelenül a megtorlás dokumentuma, amelyet elsődlegesen az elrettentés egyértelmű céljáért alkottak meg. Felicián befeketítése a merőben kitalált égbekiáltó bűnökkel egyrészt arra szolgált, hogy a valódi indíték leplezve maradjon, másrészt pedig megalapozta a nemzetséggel szembeni vérbosszút, egyszerre megsemmisítve, elhallgattatva és megfélemlítve mindenkit.

9 II. A protestáns prédikátorok elleni per A 16. században Magyarország lakossága legalább 90%-ban protestáns, ebből nagyrészt református, a lutheránusok különösen a városokban és a német, valamint szlovák lakosság körében jelentettek számottevő erőt. A katolikus egyház számára ijesztő számok hatására a tridenti zsinat megindította az ellenreformációt, ez az irány összetalálkozott azzal a hatalmi politikával, amely a Habsburgok abszolutizmusra törekvését jelentette. Az 1657-ben trónra került I. Lipót fő szövetségesei a katolikus főurak voltak. Protestáns prédikátorok szenvedése a börtönben - rézmetszet, 1684

10 A Wesselényi-féle összeesküvés leverését követően a Habsburg birodalom kemény ellentámadásba lendült. A római katolikus hitre való visszatérítés folyamatában így a „felségáruló” és a „protestáns” jelzők egyenlővé váltak. A katolikus püspökök a fegyveres szolgák és Lipót császár katonai támogatásának tudatában elérkezettnek látták az időt arra, hogy Magyarországon véglegesen felszámolják a protestantizmust. Szelepcsényi érsek, mint az ország igazságügyi biztosa szám szerint 32 lutheránus és református lelkészt idéztetett be Pozsonyba 1673. szeptember 25-én, különbíróságra. A vád: a katolikus vallás megsértése, felségsértés, továbbá hazaárulás. Bizonyítékként hamisított leveleket olvastak fel, igazolván, hogy a prédikátoroknak közük volt a Wesselényi-összeesküvéshez.

11 Szelepcsényi György Esztergomi érsek (1666-1685) Védekezésre mód nem volt. Közölték velük azonban, hogy bűneik elismerése után kérjenek kegyelmet és írjanak alá kötelezvényt, hogy katolikussá lesznek, lemondanak lelkészi hivatásukról, vagy száműzetésbe vonulnak. Egy közülük áttért katolikus hitre, az idősebb papok lemondtak hivatásukról, a fiatalabbak pedig a száműzetést választották.

12 A siker hatására Szelepcsényi 1674. március 5-re több, mint 700 vádlottat, azaz a királyság szinte valamennyi protestáns lelkészét és tanítóját megidézteti Pozsonyba. Ez alkalommal azonban mindössze 250-nél valamivel több evangélikus és 80 református pap és tanító jelenik meg a parancsra. A vádak a korábbiak: a vádlottak a katolikusokat és a királyt bálványimádónak nevezték, Szűz Máriát és a szenteket megsértették, az országot pedig elárulták a töröknek. Ismét előkerültek a hamisított levelek. Az ítélet előre kész volt: megkínzásra, halálra vagy száműzetésre ítélték őket. Az elítélt protestáns lelkészeket eladják gályarabnak - rézmetszet, 1684

13 Érdemes kiemelni, hogy látszatból, törvényes kereteket színlelve, még védőket is hívtak a tárgyalásra. Ők azonban váratlanul rámutattak, a vádlottak kizárólag azért állnak bíróság előtt, mert protestánsok. A jezsuiták tevékenységének eredményeként május folyamán sokan megtörtek és aláírták a kötelezvényeket, a legtöbben a száműzetést vállalták, voltak azonban akiket még gályarabsággal sem lehetett aláírásra kényszeríteni. A még több mint száz evangélikust és két reformátust apróbb csoportokra bontva újból megpróbálták a kötelezvények aláírására rábírni. Felüknél sikerült, azokat, akik még mindig ellenálltak, várfogságba vetették. Húsz protestáns a Komáromi erődbe, nyolc Sárvárra, öt Berencsre, húsz Lipótvárra került. Június 3-án újabb reformátusokból álló csoportra került sor. Közülük hetet Sárvárra, hatot Kapuvárra, hatott Eberhardra huszonegyet pedig Lipótvárra szállítottak várbörtönbe.

14 Az egészségtelen elhelyezés, a rossz ellátás, a megalázó kényszermunka és a bántalmazások nem voltak hatástalanok. Komáromban 17-en, Lipótváron négyen, egy pap pedig útközben tört meg. 42-en még ezután is töretlenek maradtak, őket 1675 kora tavaszán Berencsből, Lipótvárról és a komáromi erődből rettenetes körülmények között Nápoly felé hurcoltak. Azt a 32 protestánst, aki az utat túlélte eladták gályarabnak. Egész Európában visszhangra talált a prédikátorok sorsa. Prédikátorok gályarabságban

15 III. Batthyány Lajos pere Gróf Batthyány Lajos, az első független felelős magyar minisztérium alakítója és elnöke, 1809-ben Pozsonyban született. Komolyabb politikai szerepet először az 1839–1840-es pozsonyi országgyűlésen töltött be, mint a főrendi házban az ellenzék vezére. E csoport számára határozott reformprogramot fogalmazott meg és az ő javaslatára kezdték 1840- ben gyorsírásos naplóban rögzíteni a felsőház eseményeit. Barabás Miklós: Batthyány Lajos gróf

16 Az 1843–1844-es országgyűlésen már nemcsak a főrendi, de az egész országgyűlési szabadelvű ellenzék vezéralakja volt. Abszolutista bel- és külpolitikájáért élesen bírálta a bécsi kormányzatot. 1845-ben az ellenzék központi választmányának elnökévé választották. Aktív szerepet vállalt gazdasági egyesületekben. 1846-tól legfőbb törekvése az ellenzék egységesítése, egy párt szervezése, programjának kidolgozása lett. Az Ellenzéki Párt 1847. március 15-én alakult meg és első elnökévé Batthyány Lajost választották. 1848. március 15-én a bécsi forradalom hírére magyar küldöttség, köztük Batthyány, indult a pozsonyi országgyűlésről a császári városba. Időközben Pesten is kitört a forradalom, melynek híre Bécsbe is eljutott. Az udvar meghátrált és kénytelen volt engedni a pozsonyi küldöttség követeléseinek, így hozzájárult gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezéséhez. Beleegyezett az önálló magyar kormány megalakulásába.

17 Batthyány az 1848. március 23-i ülésen terjesztette fel minisztereinek jegyzékét. Első feladataként kidolgozta az átalakulás törvényeit, és azokat elfogadtatta az utolsó rendi országgyűléssel. Kormánya e törvények hatályba lépése után, április 11-én kezdett működni. Legfontosabb feladatának Magyarország alkotmányos önkormányzatának kiépítését, ezen belül az önálló fegyveres erő megszervezését tekintette. Batthyány-kormány

18 Elérte, hogy a Magyarországon állomásozó császári-királyi csapatokat kormánya alá rendeljék. Létrehozta az új törvények által előírt nemzetőrséget, aminek feladata hivatalosan a belbiztonság felügyelete volt. Májusban elkezdte szervezni az önálló magyar honvédséget, ehhez honvédeket toboroztak. A nemzetőrség ügyeit maga intézte és ő vezette a hadügyminisztériumot is. Sikerült felállítania az első tíz honvédzászlóaljat, később ezek váltak a nemzeti haderő magjává. Az örökváltság és a közteherviselés ügyében Kossuth Lajos álláspontját fogadta el, a parasztságot az úrbér eltörlésével szerette volna a liberális nemesek oldalára állítani. Bár az alkotmányos monarchia híve volt, és az alkotmányosság fenntartására törekedett, a bécsi udvarban egyre elégedetlenebbek voltak politikájával. Az országgyűlés megbízásából Deák Ferenccel a királyhoz járult, hogy utasítsák fegyverletételre a szerb felkelőket és állítsák le Jellasics készülő támadását. Fáradozásai eredménytelennek bizonyultak, a horvát csapatok szeptember 11- én betörtek Magyarországra.

19 Ekkor Batthyány és kormánya lemondott, később ismét elvállalta a tisztséget. Szeptember 13-án népfelkelést hirdetett. Az új kormányt az uralkodó nem fogadta el, Batthyány még egyszer Bécsbe utazott átalakítani kívánt kormányának névsorával, hogy megpróbáljon kompromisszumot kidolgozni az udvarral. Jelentős mértékben az ő szervező munkájának köszönhető, hogy a régi sorezredekből, nemzetőrökből, honvédekből egybegyűjtött magyar haderő szeptember 29-én Pákozdnál megállította az országba betört horvát csapatokat. Belátva, hogy nem tud egyezségre jutni a királlyal, Batthyány október 2-án lemondott megbízatásáról, egyszersmind lemondott országgyűlési mandátumáról is. Indítványára 1849 januárjának elején az országgyűlés küldöttséget menesztett az újabb támadó sereget vezető Windisch-Grätz tábornokhoz, hogy szándékait kipuhatolja — Windisch-Grätz azonban még csak fogadni sem volt hajlandó Batthyányt.

20 Visszautazott Pestre, ahol 1849. január 8-án a elfogták, és a budai laktanyába zárták, majd átszállították Pozsonyba, Laibachba, Olmützbe. Batthyány mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi cselekedete törvényes volt, és nem ismerte el a bíróság illetékességét, a bécsi kamarilla azonban őt tekintette a forradalmi mozgalom egyik elindítójának, és elhatározta, hogy kivégzésével példát statuál. Pere kimondott koncepciós per volt: Magyarország csak a császár 1848. október 3-i manifesztumai után számított „lázadó országnak”, Batthyányt azonban az ez előtti, 1848 nyári– tavaszi tetteiért „vonták felelősségre”. Az 1849. augusztus 16-án a haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, majd ezt a bécsi udvar nyomására halálra változtatta. Ekkor Batthyányt Pestre szállították, hogy a kegyelmezés joga a császártól Haynauhoz kerüljön, ő jóvá hagyta a halálos ítéletet, elrendelte Batthyány felakasztását. Az utolsó, engedélyezett látogatáson felesége egy tőrt csempészett be neki. Ezzel súlyos sebeket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. Ennek megfelelősen október 6-án a pesti Újépület udvarán kivégezték.

21 Batthyány Lajos kivégzése

22 Gróf Batthyány Lajos koporsója a Ferenciek sírboltjában Batthyány emléktáblája

23 IV. Tiszaeszlári per 1882. április 1-jén a Szabolcs-Szatmár megyei Tiszaeszlár faluban eltűnt egy tizennégy éves cselédlány, Solymosi Eszter. Néhány napos keresés után, mivel akkoriban ünnepük volt a zsidóknak és emiatt a megszokottnál nagyobb volt a falubeli zsidó családoknál a vendégjárás, szárnyra kapott a hír: Esztert a zsidók tüntethették el. Hogy hova? Évszázadok óta beszélték már világszerte, hogy a zsidóknak vérre, mégpedig keresztény szűz vérére van szükségük a húsvéti pászka elkészítéséhez. Solymosi Eszter

24 Mivel közeledett a húsvét, és a kislányt utoljára a zsinagóga környékén látták, készen állt a vérvád: a falubeli és az idegen zsidók valamilyen fondorlattal a templomukba csalogatták áldozatukat, majd a zárt ajtó mögött lefogták, a szomszéd faluból érkezett metsző segítségével elvágták a nyakát, a vérét pedig egy edénybe gyűjtötték. Édesanyja, Solymosi Jánosné feljelentést is tett ellenük április 3-án. Bary József aljegyző, az ügy vizsgálóbírója vezetésével megindult a nyomozás. Tanúk százait hallgatták ki, zsidók tucatjait vetették börtönbe a vizsgálat idejére, s gyűjtötték a terhelő adatokat. Az eljárás lényege az volt, hogy az alapul vett vérvád történetébe minden új tanúvallomást bele kellett illeszteni. Nagy gondot okozott ez a vizsgálóknak, mert a tanúk sokszor egymásnak teljesen ellentmondó információkat adtak, vagy olyanokat, amelyek a térbeli és időbeli korlátok miatt igen nehezen voltak hihetők. A koronatanú, Scharf Móric fenyegetéssel és veréssel kikényszerített vallomása alapján 12 zsidót tartóztattak le.

25 A legváratlanabb eseményt azonban az jelentette, hogy június 18- án a Tiszának egy Eszlártól lejjebb eső szakaszán holttestet találtak a folyóban. A holttest Solymosi Eszter ruháját viselte, csuklójára volt erősítve a kendőbe csomagolt festék, amit az eltűnése előtt a boltban vásárolt, s néhányan az azonosítók közül megmutatták Eszter különös ismertető jeleit is. Nyakán, vagy más testrészén azonban semmilyen vágásnyom nem volt. Így aztán újabb történetre, magyarázatra, szakértőkre és tanúkra lett szükség. A történet a következőképpen alakult: Mivel a vérvád "biztosan igaz", és sok vádlott már börtönben ül, a zsidók el akarják hitetni a vizsgálókkal az ártatlanságukat. Ezért valahonnan egy női holttestet loptak, azt Solymosi Eszter ruhájába öltöztették, majd egy lefizetett tutajos csoporttal, a tutaj alá kötözve leúsztatták a Tiszán. Megfelelő körülmények közé érve a holttestet rögzítő kötelet eloldozták, hogy a víz a partra sodorja, és találja meg valaki a zsidók ártatlanságának bizonyítékát.

26 A zsidók az országgyűlési képviselő, író, újságíró, ügyvéd Eötvös Károlyt kérték fel a védelmükre. Eötvös Károly elvállalta ezt, majd megszervezte a védőcsoportot. Szakértőkkel konzultált, levelezett, majd 1883. július-augusztusában sikeresen védte meg a nyíregyházi végtárgyaláson a tiszaeszlári zsidókat. Mint ő maga is vallja, ez volt a könnyebb feladat. A nehezebb az, hogy a zsidóság elleni gyűlölködést, a vérvád és ahhoz hasonló babonák terjedését el lehessen törölni a közgondolkodásból. Eötvös Károly

27 A per lezárása után országos kiterjedésű antiszemita zavargások alakultak ki. A vérvád kieszelői még a felmentő ítéletet is a maguk javára tudták felhasználni: a zsidó pénz ismét megtette a magáét, a bűnösöket felmentették, az ügyvédeket lefizették, a keresztény magyar vért újra szipolyozzák, hangoztatták.

28 A tárgyalás részletei, a nyilvánvalóan ostoba vádak cáfolatai nem jutottak el a tömeghez. Csak a lényeg: a bíróság nem a gyűlölt zsidók és az egyetemes zsidóság bűnösségét mondta ki, hanem felmentette a vádlottakat, és kimondta a vérvád bizonyíthatatlanságát. A gyűlölet hullámait nem csillapította, hanem még jobban felkorbácsolta a felmentés. Korniss Ferenc a nyíregyházi királyi törvényszék elnöke, a tiszaeszlári tárgyalás vezetője

29 Tiszaeszláron sokan ma is azt hiszik, hogy a zsidók ölték meg Solymosi Esztert. A történet részévé vált a környék mondavilágának, egyes változataiban a nyaka elvágása helyett az éppen épülő zsinagógába falazzák be a lányt. Solymosi Eszter síremléke, melyet egy, a megvádolt zsidók bűnösségében ma is hívő spanyolországi magyar házaspár állíttatott, egyfajta antiszemita kegyhellyé vált.

30 V. Bárdossy László és Imrédy Béla pere Bárdossy LászlóImrédy Béla

31 Imrédy Béla (1891-1946) gazdasági szakember, politikus, pénzügyminiszter, miniszterelnök, országgyűlési képviselő. Kiemelkedő pénzügyi-gazdasági képességeit elismerték, a legjobb magyar szakemberek között tartották számon, 1913-ban jogi diplomát szerzett. 1930-ban ismerkedett meg Gömbös Gyulával, aki kormányalakításakor felkérte őt mint gazdasági szakembert, majd segítségéért pénzügyminiszteréül választotta. 1935-től a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Darányi Kálmán lemondása után, 1938. május 14-én a kormányzó Imrédy Bélát tette meg miniszterelnöknek. Miniszterelnöki tevékenységét 1938 májusa és szeptembere között a szociális törvényalkotás folytatása, a rend megszilárdítására irányuló korlátozó intézkedések és végül az egyre hangosabbá váló nyilasok megfékezése jellemezte.

32 Imrédy antiszemita beállítottsága bizonyosságot nyert, amikor az országgyűlés elfogadta az első zsidótörvényt, mely szakított az állampolgári egyenlőség elvével és az értelmiségi, szabadfoglalkozású pályákon korlátozta a vallási alapon megkülönböztetett zsidók jogait. Az egyes szakmákban maximum 20%-ot tehetett ki a zsidó származásúak száma. A német irányba történő orientáció Imrédy egész miniszterelnöksége alatt jellemző volt. 1938. október 18-án nyilatkozatot tett a tengelyhatalmak politikájához való szorosabb kapcsolódásról. A külpolitikai sikerek és az erős szövetséges, Németország eredményei láttán Imrédy mindinkább a szélsőjobboldali, diktatórikus irányvonal hívévé vált. A szigorúbb zsidóellenes intézkedések mellett foglalt állást, 1938 decemberében be is nyújtotta a később II. zsidótörvény néven elhíresült javaslatát. Később olyan felhatalmazási törvényt akart életbe léptetni, amely a kormányt függetlenítette volna a parlamenttől, majd a házszabály módosítását tervezte véghezvinni.

33 Ekkor azonban példa nélkül álló dolog történt. 1938. november végén 62 képviselő kilépett a kormánypártból, és az ellenzékkel összefogva leszavazták Imrédy javaslatát. A megrendült miniszterelnök azonnal benyújtotta lemondását a kormányzónak, Horthy és köre azonban az ellenzéket sem akarta hatalomra juttatni, így inkább nem fogadták el. Lemondatására végül kiváló ürügyül szolgált, hogy egyik dédszülőjéről kiderült, hogy zsidó származású volt. Imrédyt így saját zsidópolitikája buktatta meg. A miniszterelnök nem tűnt el nyomtalanul, létrehozta a Magyar Megújulás Pártját, amely Berlin támogatását élvezte. Kifinomult, az alkotmányosság leple mögé bújtatott módszereivel a politikus és mozgalma igyekezett elhatárolódni a nyilasoktól, miközben folyamatosan támadta a kormányt. 1943 végére a német vezetés egyértelműen őt tekintette a szalonképes vezetőnek, akit a megszállás után kinevezhettek a magyar bábkormány élére.

34 Imrédy Béla megérkezik a Tattersallban tartott KABSZ-gyűlésre, 1944. június 22. (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

35 A német csapatok bevonulása, 1944. március 19. után mégsem így történt Horthy kitartó ellenállásának köszönhetően. Imrédy a tárca nélküli gazdasági csúcsminiszteri posztot foglalhatta el, igaz, pártja jelentős minisztériumokat szerzett meg. A német megszállókkal is konfliktusba került, mivel azok igyekeztek a zsidó vagyont kivinni az országból, és a magyar gazdaságot teljesen hatalmukba kerítették. A háborús helyzet alakulása és a belpolitikai események egyre inkább meggyőzték a Harmadik Birodalom vezetőit arról, hogy az alsóbb rétegekből kikerülő nyilas szélsőjobboldalra kell támaszkodniuk. Szálasi és csoportja ekkor került előtérbe. Imrédy 1944. augusztus 7-én lemondott, és végleg elvonult a politikától. 1944 őszén az országgyűlésből alakult Törvényhozók Nemzeti Szövetsége tagjaként még támogatta a nyilas hatalomátvételt és a háború folytatását.

36 1945 tavaszán Ausztriába menekült családjával, ahol az amerikai hadsereg elfogta és Magyarországon népbíróság elé állították. A politikus a per folyamán nyugodtan viselkedett, és igyekezett részleteiben megcáfolni az ellene felhozott vádakat. Ellentétben Szálasival és Bárdossyval elismerte politikai felelősségét, viszont – csakúgy, mint Bárdossy – tagadta a népbíróság illetékességét az ügyében. Imrédyt november 23-án a tárgyalás során első fokon kötél általi halálra ítélték, 1946. február 4-én pedig másodfokon golyó általi halálra módosították az ítéletet. 1946. február 28-án kivégzőosztag végzett vele sortűzzel a Markó utcai börtön udvarán.

37 Imrédy a Népbíróság előtt

38 Imrédy Béla kivégzése

39 Bárdossy László (1890-1946) diplomata, politikus, magyar miniszterelnök. Jogi diplomáját 1912-ben szerezte Budapesten. 1918-tól miniszteri segédtitkár, majd tanácsos, 1934-től bukaresti nagykövet. 1941. február 4-től külügyminiszter, majd a külügyminiszteri tárca megtartása mellett miniszterelnök. Világnézetét tekintve nem volt nemzetiszocialista, miniszterelnökségének idején, illetve azelőtt sem látszott különösebben lelkesedni a német eszmékért, ám ugyanakkor aktív németbarát politikát folyatott. Első miniszterelnöki feladata a Délvidék megszállása volt, amit általában a Jugoszláviával kötött örökbéke szerződés megszegésével hoznak kapcsolatba. Júniusban terjesztette be a parlamentben a „harmadik zsidótörvény” javaslatát, amelyet a parlament az 1941. évi XV. törvénycikként fogadott el. A törvény faji alapon határozta meg a „zsidó” fogalmát, megtiltotta a zsidók és nem zsidók házasságát és házasságon kívüli nemi érintkezését, melyet „fajgyalázás”-nak minősített és bevezette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot.

40 A kassai bombázás után egy nappal, 1941. június 27-én javasolta annak kinyilvánítását, hogy hadiállapotban állunk a Szovjetunióval, majd 1941. december 11-én, Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül, német és olasz nyomásra bejelentette, hogy Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát az Amerikai Egyesült Államokkal. 1942 januárjában kormánya a kellő felhatalmazásokat megszerezve, német kérésre hozzájárult a 2. magyar hadsereg felállításához és kiküldéséhez a keleti frontra, ezenkívül engedélyezte húszezer magyarországi német besorozását a Waffen-SS-be. 1942. március 7-én Horthy kívánságára lemondott a miniszterelnökségről. 1944 májusában Szombathely országgyűlési képviselővé választotta.

41 1945 elején Németországba menekült. Április 25-én beutazási vízumot kapott Svájcba. Május 4-én visszatoloncolták Németországba, ahol a megszálló amerikaiak letartóztatták, és október 3-án másokkal együtt Budapestre szállították. A háború után felállított Népbíróság Imrédy Bélával együtt tartotta perét. Tárgyalása során hűvös és fegyelmezett magatartást tanúsított, hatalmas történelmi és jogi ismeret birtokában érvelt és fogalmazott. Mind műveltségében, mind nyelvtudásában, helyenként jogi ismereteivel messze felülmúlta bíráit. Az ellene felhozott vádpontok: az 1941 áprilisi délvidéki bevonulás az 1941 júniusi hadüzenet a Szovjetunió ellen az 1941 decemberi hadüzenet az Egyesült Államoknak a miniszterelnöksége után a különböző jobboldali mozgalmakban betöltött szerepe Kötél általi halálra ítélték, az ítéletet kegyelemből golyó általi halálra módosították, melyet 1946. január 10-én végrehajtottak a Markó utcai fegyház udvarán.

42 Bárdossy László a kivégzés előtti percekben

43 Bárdossy László kivégzése

44 VI. Mindszenty József pere Mindszenty József (1892-1975) A Magyar Katolikus Egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja. 1915-ben szentelik pappá a szombathelyi székesegyházban. 1919-ben Zalaegerszegre kap plébánosi kinevezést, majd 1944. március 4-én a pápa veszprémi püspöknek nevezi ki. Nevéhez fűződik az a tiltakozó levél, amelyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmaztak meg a dunántúli püspökök.

45 A levelet személyesen adja át Szálasi miniszterelnök-helyettesének. Két hét múlva papjaival együtt letartóztatják, mert egyházmegyéjében megtiltja a nyilas hatalomátvétel okán a nyilasok által követelt ünnepi szentmisék megtartását. Sopronkőhidán raboskodik, később házi őrizet alatt tartják, majd 1945. április 20-án visszatér püspöki székhelyére, Veszprémbe. 1945. szeptember 8-án XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezi ki. A kommunista hatalom súlyos támadásokat indít az egyházak ellen, amely támadásokat Mindszenty következetesen visszaver. Szembefordul a szovjet megszállás nyomán kialakult új magyarországi renddel: elveti a földosztást, a nemzeti bizottságok működését, a kommunisták vezette politikai rendőrség tevékenységét, a németek kitelepítését, a katolikus sajtó korlátozását. A kereszténydemokráciát, a keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat, mint egyetlen lehetséges alternatívát hirdeti a népi demokráciával szemben, s mozgósítja egyházát ennek elérésére. Mindszenty egyre inkább az antikommunista politika vezéralakja lett.

46 Tiltakozott a köztársasági államforma bevezetése, a hitoktatás fokozatos betiltása, az egyházi iskolák államosítása, a katolikus intézmények államosítása, illetve megszüntetése ellen. Rákosiék számára ő jelképezte az "egyházi reakciót", s népszerűsége miatt különös gondossággal készültek a vele való leszámolásra: a politikai rendőrségen és a szovjet parancsnokság kémelhárító osztályán külön erre a célra szervezett csoport foglalkozott "a Mindszenty személye és a köréje gyűlt reakciós kör" tevékenysége elleni harccal. Mindszenty őrzői körében

47 Mindszenty a tárgyaláson 1948. december 26-án tartóztatják le hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával. Az Andrássy út 60-ban, az ÁVH hírhedt központjában megkezdik kínzását és kihallgatását. Akaratbénító szerek hatása alatt minden ellene felhozott vádat elismer. A budapesti népbíróság 1949. február 8-án hirdeti ki az óriási nemzetközi felháborodást kiváltó ítéletet, az életfogytiglani börtönt, amit 1949. július 6-án másodfokon is megerősítenek.

48 Mindszenty, a vádlott

49 Büntetését 1955 júniusában egészségi okokból felfüggesztik, ezután Püspökszentlászlón, novembertől Felsőpetényben él házi őrizetben. XII. Pius pápa megdöbbenéssel tiltakozott az igazságtalan és jogtipró ítélet ellen, az ENSZ közgyűlése megbélyegezte a kormány eljárását és nemzetközi sérelemnek nyilvánította bebörtönzését. 1956. október 30-án szabadul. Az 56-os forradalom utolsó napjaiban rádióbeszédeket mond, fogadja budavári rezidenciáján a külföldi delegációkat és azonnal fölmenti a kommunistákkal kollaboráló papokat a hivatalukból. 1956. november 4-én a Parlamentből kénytelen az amerikai követségre menekülni, mert Budapestet elárasztják a szovjet tankok, és vérbe fojtják a forradalmat. Mindszenty a legfőbb közellenséggé válik. 1971. szeptember 23-án elhagyja Magyarországot, a Vatikánban, majd haláláig a bécsi Pázmáneumban él.

50 A Mindszenty elleni eljárás része volt a közép-kelet-európai népi demokráciákban a főpapok elleni támadássorozatnak. A leszámolást a kommunisták részéről nagyhangú Mindszenty-ellenes propaganda, rágalomhadjárat, valamint más egyházi személyek letartóztatása vezette be. 1948. november 18-án kelt pásztorlevelében a bíboros cáfolta a kommunista sajtóban ellene hónapok óta hangoztatott vádakat, s kiállt azok mellett, akik hívő magatartásuk miatt üldöztetést, kínvallatást szenvedtek a hatóságok részéről. A püspöki kar 1948 novemberében, még a letartóztatás előtt, egyöntetűen hűségnyilatkozatot tett Mindszenty mellett, aki a rangidős kalocsai érseknek rövid nyilatkozatot adott át, s azt kijuttatta Nyugatra is. Ebben leszögezte: „Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemről. Nincs vallanivalóm, és semmit nem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyengeségének következménye, és azt eleve semmisnek nyilvánítom.” A rendszerváltozáskor, 1990. március 14-én a Parlament jegyzőkönyvébe bevezették, hogy Mindszenty és sorstársai koncepciós per áldozatai voltak saját hazájukban, s 1990. május 18-án semmissé nyilvánították az 1949-es ítéletet.

51 VII. A Köztársaság-téri per Fáncsik György és társai pere Fáncsik György (1933-1960) A Köztársaság-tér az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik fő helyszíne volt. Az 56 utáni megtorlás elsődleges indokai az október 30-án ott történtek voltak. Több Köztársaság-téri ügy volt, 20-25 főre tehető azok száma, akiket a Köztársaság-téri események miatt végeztek ki.

52 Fáncsik Görgy és társai ügye egyfajta „pót-Köztársaság-téri” per volt, ahol az elítéltek tetteiket egymástól függetlenül követték el. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. augusztus 7-én Fáncsik Györgyöt, Tóth Tibort, Huzián Istvánt, Dobi Károlyt, fk. Deák Gábort, Debrei Istvánt, fk. Novák Károlyt halálra, fk. Gyűrű Andrást életfogytiglani, Lengyel Jenőt 15 évi szabadságvesztésre ítélte. Fellebbezések után 1959. december 14-én Fáncsik György, Tóth Tibor, Huzián István és Dobi Károly fellebbezését elutasította, így őket jogerősen halálra, Deák Gábort, Debrei Istvánt, Gyűrű Andrást életfogytiglani, Lengyel Jenőt 15 évi, Novák Károlyt 10 évi szabadságvesztésre ítélik.

53 Dobi KárolyHuzián István Tóth TiborFáncsik György

54 Fáncsik György Budapesten született. Közgazdasági technikumban érettségizett, majd esztergályosként, később műszaki ellenőrként dolgozott. 1953-ban behívták katonának. Szolgálata alatt öngyilkosságot kísérelt meg, ezért leszerelték. 1956. október 24-én reggel értesült az előző esti eseményekről. Október 28-án tudta meg, hogy a XIII. kerületben büntetlen előéletű személyek jelentkezhetnek a nemzetőrségbe.

55 Miután jelentkezett, iskolai végzettségére tekintettel egy kisebb csoport parancsnokává nevezték ki, bázisuk a Kisfaludy utca 28/b-ben volt. Itt a hozzá csatlakozó felkelőkkel megkezdte a „Különleges Csoport” szervezését. Fő feladatának a rend fenntartását tekintette, házkutatásokat tartottak, több ÁVH-s beosztottat előállítottak. November 4-e után egységével részt vett a szovjet csapatok elleni fegyveres harcban, majd november 6-án elhatározták, hogy mintegy háromszázan Ausztriába menekülnek.

56 Több kocsival indultak Tatabánya felé, ám Tarján közelében szovjet páncélosokba ütköztek, és azok szétverték a csapatot. Néhány társával továbbmenekült, november 13- án Környe közelében fogságba estek. Azért tudták megadásra kényszeríteni, mert comblövést kapott. Később a Fő utcában raboskodott, ahonnan decemberben hazaengedték. 1957. február 28-án ismét őrizetbe vették, majd május 7-én megszüntették ellene a nyomozást és szabadlábra helyezték.

57 1958. március 21-én indul ellene nyomozás, szervezkedés miatt elrendelik letartóztatását. Kihallgatását április 30-án kezdik, amikor már módszeresen gyűjtik ellene a bizonyítékokat. Elismeri, hogy a „Különleges Csoport” vezetője volt, helyettese Debrei István, akit 1958. március 31-én vesznek őrizetbe.

58 Fáncsik és Debrei ellen szervezkedés vezetése, illetve az abban való részvétel miatt adnak ki vádiratot. Mindketten tagadják, hogy részt vettek a Köztársaság-téri terrorcselekményekben. Fáncsik védekezésül bejelenti, hogy megmentett egy ÁVH- st, aki azonban ellene tanúskodik. A másik terhelő tanú, a későbbi vádlott Tóth Tibor, aki állítja, hogy a „Különleges Csoportnak” ki kellett vonulnia a Köztársaság-térre harcolni.

59 A tanúvallomásokból megállapítható, hogy a Kisfaludy utca több csoport szálláshelye is volt, a ház lakói azonban nem tudták azonosítani a csoportok tagjait. Összességében elmondható, hogy egyetlen tanú sincs, aki tudott volna arról, hogy a vádlottak a Köztársaság- téren voltak. A kilenc vádlott közül öt (Dobi Károly, Tóth Tibor, Gyűrű András, Deák Gábor, Huzián István, Novák Károly) vett részt a pártház ostromában, Debrei és Lengyel tagadja, hogy ott járt, Fáncsik és Novák az ostrom és a kivégzések után értek a térre.

60 A vádirat súlyos bűncselekményekért teszi felelőssé a vádlottakat, az állam megdöntésére irányuló szervezkedés, többrendbeli gyilkosság bűntettével, vagy ennek kísérletével, szervezkedésben való részvétellel, valamennyi vádlottat vagyon elleni bűncselekménnyel. A vádiratból számtalan bizonytalanság derül ki, a kivégzésekben való részvételt sok esetben meg sem kísérlik bizonyítani. Az ítélet indoklása jogilag elfogadhatatlan és alap nélküli kijelentésekben bővelkedik. Tóth Tibort, Dobi Károlyt és Huzián Istvánt 1959. december 22-én, Fáncsik Györgyöt 1960. január 3-én végzik ki.

61 Vége!


Letölteni ppt "Híres magyar bűnperek Stipta István. A Záh nemzetségbe tartozó Felicián kezdetben Csák Mátét szolgálta, oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba."

Hasonló előadás


Google Hirdetések