Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Bevezetés a nyelvtudományba NYELVÜNK SOKFÉLESÉGE Tamm Anne KRE BTK 2015/2016 Őszi szemeszter November 30.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Bevezetés a nyelvtudományba NYELVÜNK SOKFÉLESÉGE Tamm Anne KRE BTK 2015/2016 Őszi szemeszter November 30."— Előadás másolata:

1 Bevezetés a nyelvtudományba NYELVÜNK SOKFÉLESÉGE Tamm Anne KRE BTK 2015/2016 Őszi szemeszter November 30.

2 Nyelvünk sokfélesége - a nyelvtudás fogalma Az a nyelvtudás, amely kinek-kinek a birtokában van, és ennek a nyelvtudásnak az alkalmazása sok tekintetben az átlagember ruhatárá­hoz és öltözködéséhez hasonlítható. Először is például abban, hogy egyikünknek sincs „teljes ruhatára”: a magyar nyelv teljes egészét senki sem mondhatja magáénak. Azután például nincs két ember (talán né­hány ikerpáron kívül), akinek egyforma ruhatára volna – mégis na­gyon sok emberrel tudunk együtt megjelenni nagyon sok különféle alkalommal anélkül, hogy egy is akadna közöttünk, aki öltözetében elüt a többitől. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 165.p.

3 Az egyedi nyelvtudások, nyelvi készletek óriási eltérései ellenére sincsenek általában kommunikációs zavaraink. Ritkán szúr szemet valakinek a szokásostól eltérő nyelvhasználata. Mindannyian igyekszünk az alkalomhoz illő nyelvi kifejezéseket megtalálni. Ha mégsem sikerül, ez legalább annyira feltűnő és kényelmetlen, mintha egy farmernadrágos házibulira szmokingban érkezünk, vagy egy nagykövet fogadására rövidnadrágban. Vannak „szabályt erősítő” kivételek, amikor szándékosan sértjük meg az öltözködési vagy nyelvhasználati szokásokat, hiszen ezzel éppen a szabály vagy szokás létét ismerjük el, még ha kétségbe kívánjuk is vonni az érvényességét. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége – nyelvi illemszabály

4 Vegyünk szemügyre egy-két ilyen feltűnő nyelvi „illemszabálysértést”. Ha mondjuk egy összejövetel magas rangú szónoka előadását lapozgatva hangosan így fakadna ki: „A szentségit, hova a fenébe tettem ezt a nyavalyás papírt!” Nagy megütközést keltene. Ugyanezt otthon családtagjai előtt nyugodtan mondhatná, sőt esetleg titkárnőjének vagy sofőrjének is. Nem valószínű, hogy a hónap elején családi körben üldögélve, miután mindenki az asztalra tette a fizetését, ezzel fordulna a feleségéhez: „Első napirendi pontként felkérem Kovácsné asszonyt, terjessze be lakóegységünk következő havi költségvetését.” Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 166.p. Nyelvünk sokfélesége – nyelvi illemszabálysértés

5 Az emberek kisebb-nagyobb közösségekben élnek. A közösségek jellegüknek és funkcióiknak megfelelően társadalmilag differenciáltak – mindenkinek világosan meghatározható helyzete van a többiekhez képest. A közösség tagjai valamilyen közös értékrendszert fogadnak el, ez tükröződik a viselkedést szabályozó társadalmi normákban. Nyelvközösségen olyan közösséget értünk, amelynek tagjai legalább egy közös nyelvet beszélnek, és sokkal gyakrabban érintkeznek a közösség többi tagjával, mint más közösségek tagjaival. Ismerik azt a közös értékrendszert, amely a közösségben a viselkedés társadalmi alapját jelenti. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 166.p. Nyelvünk sokfélesége – a nyelvközösség fogalma

6 Nyelvünk sokfélesége – normák- tulajdonképpeni nyelvtudás A normák a nyelvi viselkedést is szabályozzák. Csak az kommunikálhat a nyelvközösség egyenértékű tagjaként: aki ismeri ezeket a normákat, kommunikációs mintákat, ezeknek megfelelően tudja kifejezni gondolatait, befolyásolni mások viselkedését. A tulajdonképpeni nyelvtudás nemcsak azt jelenti, hogy valaki olyan szósorokat tud létrehozni, amelyeket a nyelvközösség tagjai nyelvük mondatai­ként ismernek el, hanem azt is, hogy ezeket a mondatokat a közösségben szokásos módon tudja alkalmazni. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p.

7 A nyelvtudásnak természetellenes esete: valaki már megtanult egy nyelvet, de még nem került sor rá, hogy a közösségben használja is A természetes eset az, hogy valaki anya­nyelve alapján tartozik egy nyelvközösségbe. A kisgyerek a nyelv el­sajátításával párhuzamosan „sajátítja el” a körülötte lévő világot, közösségének szokásait. Ennek a folyamatnak egyes ál­lomásait éppúgy megfigyelhető, mint a „tiszta” nyelvelsajátítás egyes fokozatai. A kisgyerek még akkor szólal meg, amikor kedve támad, tegez mindenkit, szemtől szembe csúnyának nevezi az idegeneket. Ezeket a közösség felnőttebb tagjai nem engedhetik meg maguknak. Ami talán a felnőtteket a legjobban zavarja: nem köszön. Próbáljuk ki: hihetetlenül nehéz nem visszaköszönni. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 167.p. Nyelvünk sokfélesége – nyelvtudás- az elsajátítás folyamata

8 Nyelvünk sokfélesége – társadalmi jelentés A kisgyerek mire valóban a közösség tagjává válik az egyes elemek valóságra utaló jelentésének elsajátításával párhuzamosan az elemekhez fűződő társadalmi jelentést is megtanulja. Pl., hogy a tegezés nem csu­pán azt jelenti, hogy mondanivalónkat egy jelen lévő személynek címezzük. Éppolyan biztonsággal és automatikusan választja majd ki a helyzetnek megfelelő kifejezési formát, mint ahogy a nyelv­tanilag helyes mondatokat megalkotja. Ez a képesség tényleges része nyelvtudásának, hiszen az ember mindig bizonyos körülmények kö­zött használja a nyelvet. Nem mondhatjuk, hogy időnként csak úgy „nyelven” beszélünk, máskor viszont a nyelvhasználat, a nyelvi visel­kedés szabályaihoz is alkalmazkodunk. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 167.p.

9 Amikor az ember megszólal, először is a helyzetnek megfelelő beszédmódot, azaz kódot kell megválasztania. Ezt a választást minősítik például az olyan általános megállapítások, hogy valaki partnerével tisz­telettel vagy lekezelően beszél. Ez a választás azután meghatározza, hogy mondanivalóját hogyan valósítja meg. A nyelvhasználat szabá­lyai közül a horizontális egyeztetés szabályai megszabják, hogy be­szédében milyen elemek követhetik egymást. A vertikális egyeztetés szabályai meghatározzák, hogy ezeknek az elemeknek a nyelv különböző szintjein – jelentéstan, alaktan, hangtan stb. – hogyan kell megvalósulniuk. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 169.p. Nyelvünk sokfélesége – horizontális, vertikális egyeztetés

10 Például elképzelhető olyan helyzet, amikor a közbepofázni kifejezés használata megfelelő, ha viszont valaki így szól: Senki se pofázzék közbe!, az már furcsa, hiszen a szókincsbeli választásnak nem fel meg az alaktani választás Nézzük meg, hogyan sértené meg a nyelvhasználat egész csomó szabályát az a képviselő, aki parlamentben így szólalna föl: A kiskésit, Tisztelt Ház, aszondom, megnézhetnők, mér áll ilyen csehül az államháztartás! Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 168.p. Nyelvünk sokfélesége - horizontális, vertikális egyeztetés

11 Megsérti a kódválasztás szabályait, mert egy igen formális helyzetben nagyon is családias hangot üt meg. De ezen belül is következetlen. Az a kiskésit és a csehül áll kifejezések ütik a Tisztelt Ház és az államháztartás stílusát. A többi szó önmagában szókincs tekintetében a konfliktusban lévő stílusok bármelyikébe tartozhatna. DE:az aszondom és a mér pongyolasága egy másik szinten már nem egyeztethető össze a megnézhetnők választékosságával. Így a horizontális és vertikális egyeztetéssel is bajban vagyunk. A felszólaló javára írható, hogy a kiskésit-ben az irodalmi nyelv é-je helyett i-t használt: ebben az esetben betartotta a vertikális egyeztetés szabályait. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp p. Nyelvünk sokfélesége - horizontális, vertikális egyeztetés

12 A nyelvhasználat társadalmi szabályainak megsértésének következményei: egy tökéletes mondatot nem a megfelelő körülmények között használunk, olyan mondatok jönnek létre, amelyek semmiféle helyzetnek nem felelhetnek meg sohasem lehet velük érvényesen kommunikálni. Éppúgy, ahogy a szmokinghoz felvett lakkcipőt hirtelen nem cseréljük fel tornacipőre, egy-egy közleményen belül sem válthatunk kódot. Ha nem találjuk a megfelelő szavakat, nem is szólalunk meg. Az ilyen zavarok gyakran előfordulnak, amikor például tisztában vagyunk vele, hogy kérvényt vagy felszólalást máshogy, más kódban kell megfogalmazni, csak éppen azt nem tudjuk, mi van ebben a kódban. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 168.p Nyelvünk sokfélesége – megfelelő kód használata

13 A nyelvhasználat „illemszabályai” a kommuniká­ciós helyzetekhez kötődnek. A beszélő és hallgató személye egymáshoz viszonyított helyzetük alapján határozzák meg a kódvá­lasztást. A döntő tényező : a partnerek kora, neme, foglalkozá­sa, rokonsága stb. ki az idősebb, azonos neműek-e, ki a maga­sabb társadalmi állású rokonok-e, ha igen, milyen a rokonság foka. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége - kódválasztás

14 Ezekhez a viszonylagos helyzetekhez a különböző társadalmak különböző értékeket kapcsolnak. Nálunk a férfiak előre köszönnek a nőknek, az ajtóban előreengedik, fizikai erőfeszítést kívánó munkától elvben kímélik őket. Japánban természetes, hogy az utcán a feleség egy lé­péssel férje mögött menjen, és ő cipelje a csomagokat. Az öregeket egyik helyen a legfőbb hatalommal ruházza föl a család, másutt a munkaképtelenné válás után már csak kenyérpusztítónak tartja. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 169.p. Nyelvünk sokfélesége – a kódválasztás társadalmi meghatározottsága

15 Egyes társadalmakban a beosztott személyében is alá van vetve a magasabb állásúaknak – megfenyíthetik, magánéletébe bele­szólhatnak, emberi méltóságát nem tartják tiszteletben. Egyik társadalomban érték: a női nemhez tartozás a magas kor Másutt alacsonyabbrendűséget jelent. Egyik társadalomban: az alárendeltség a személyiség minden oldalát érintheti Másutt csak abban a viszony­ban jelenik meg, amelyben ezt a munka irányítása megkíván­ja. Ezek a tényezők a nyelvi viselkedésben is közrejátszanak. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 169.p.

16 A beszélő és hallgató viszonylagos társadalmi helyzete legtisztáb­ban a megszólításokban tükröződik. A magyar nyelvben is számos különböző megszólítási módot ismerünk: Pl.: a tegezés, a magá­zás, az önözés, a „tetszikezés”. A tege­zésen kívül ezekben a formákban magyarul mint egy harmadik sze­mélyhez beszélünk partnerünkhöz: Ha a néninek el tetszik olvasni a verset..., Ha Ön is úgy gondolja..., Maga mindig bajt csinál stb. Más nyelvekben a tisztelet jele az, hogy mint több személyhez beszélünk partnerünkhöz: Ja prosu vasz... ’én kérem Önt, tkp. titeket’, Avez-vous fait un bon voyage, Madame? ’Jól utazott-e Ön (tkp. ti) asszonyom?’ stb. Egyes ázsiai nyelvekben pedig a tiszteletet nemcsak az igeragozással fejezik ki, hanem a különböző toldalékok közötti választással, sőt eltérő, de azonos alapjelentésű szavak használatával. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 169.p. Nyelvünk sokfélesége – a társadalmi helyzet és a megszólítás kapcsolata

17 A megszólítás névmásain kívül ide tartozik a különböző címek használata is: Nálunk a körzeti orvost doktor úrnak szólítják, a tanárt tanár úrnak, az újságírót szerkesztő úrnak, azaz foglalkozása szerint (sőt ezekre hivatkozni is lehet, pl. A doktor úr azt szokta mondani...) Az angolszász országokban ez nem szokás, ott mindenkit nevén szólítanak. Még a bankban is kitesznek egy táblácskát minden tisztviselő elé, hogy az életében egyszer betévedő ügyfél is megfelelően Mr. Jones-nak vagy Miss Smith-nek szólíthassa őket. Nincs is az angolban olyan ’úr’ jelentésű szó, amelyet foglalkozásnévhez lehetne hozzákapcsolni (bár egyes tisztségnevekhez, pl. Mr/Madam Chairman ’elnök úr/asszony’ kivételesen és csakis megszólításképpen lehet). Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége - a társadalmi helyzet és a megszólítás kapcsolata

18 A megszólítás megválasztásában két döntő tényező játszik közre: az alá–fölérendeltség (azaz, a hatalmi viszony) és a szolidaritás (az, hogy a partnerek valamilyen együvé tartozónak érzik-e magukat. ) Ha az egyik beszélő hatalmi helyzetben van, akkor a megszólítási forma nem kölcsönös: őt tetszikezve szólítják meg, míg ő a partnerét letegezheti. Az egyenrangú helyzetben a megszólítás egyforma: mindketten ugyanazt a megszólítási formát alkalmazzák. Ha ez az egyenrangú helyzet szolidáris, akkor a felek például tegeződhetnek; ha nem szolidáris, akkor magázódáshoz folyamodnak. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 170.p. Nyelvünk sokfélesége – tegezés-magázás szabályai

19 A viszonyok átalakulásával gyakorta előállnak olyan helyzetek, amelyekben az egyik partner hatalmi helyzetben van ugyan, de viszonyuk szolidáris: pl. a mai munkahelyeken a vezető és beosztott viszonya, a modern családban a gyerekek és felnőttek viszonya lehet ilyen. Ilyenkor a szolidaritás válik meghatározó tényezővé: a vezető nem tegezi le a beosztottját vagy kölcsönösen magázódnak, vagy éppenséggel tegeződnek. Hasonlóképp a családban: ha a gyerekek a nagymamát tegezik, az nem tiszteletlenség, hanem az összetartozás jele. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 170.p Nyelvünk sokfélesége - megszólítás szabályai

20 A tegezés–magázás az alá–fölérendeltség vagy tisztelet kifejezésének csak az egyik dimenziója. Ha a főnök tegeződik is a beosz­tottal és a keresztnevén szólíthatja, a beosztott mégsem használhatja a főnök keresztnevét. A főnök tehát mondhatja, hogy „Ferikém, légy szíves, hozd be az X ügy dossziéját”, Ferikém viszont csak úgy válaszol­hat általában, hogy „Kérlek szépen igazgató úr (vagy legfeljebb: „Já­nos bátyám”), már láttad a múlt héten”. A megszólítás zavarait, a ha­talom–szolidaritás viszonyok tisztázatlanságát szembetűnően mutat­ják az olyan (elég gyakori) esetek, amikor jóllehet a tegezési viszony már kialakult, a hierarchiában alul lévő egyszerűen „nem szólítja ne­vén” a felül lévő beszédpartnert, hanem körmönfont eszközökkel el­kerül minden erre kényszerítő alkalmat. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 170.p. Nyelvünk sokfélesége - tegezés-magázás szabályai

21 A mai családokban ál­talánossá vált a tegeződés. A gyerekek (az alul lévők) ritkán szólítják, szólíthatják szüleiket keresztnevükön, nagyszüleiket pedig szinte soha. A gyerekeket viszont szinte mindig keresztnevükön szólítjuk. Ritkán: fiam-nak vagy lányom-nak. Persze ne felejtsük el, hogy ha a nyelvi kifejezésekben szolidaritást mutattunk is, a hatalmi hierarchiát még nem változtatjuk meg. Igaz, hogy a szolidaritás látszatának felkeltésével elviselhetőbbé tettük. Ha az ilyen döntésein­ket tudatosan megfontoltuk, akkor ez is volt a célunk. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 171.p. Nyelvünk sokfélesége - tegezés-magázás szabályai

22 A kódválasztásban a partnerek személyén kívül a helyzetnek is nagy jelentősége van, mi több, azt is mondhatjuk, hogy a helyzet „át­értelmezheti” a beszélő felek szerepét. A kommunikációs helyzet és viszony alapvetően kétféle lehet: személyre irányuló (perszonális) vagy szerepre irányuló (tranzakciós). A szerepre irányuló helyzetben a part­nerek nem saját magukat, hanem egy-egy társadalmi szerepet testesí­tenek meg. Egy bizonyos meghatározott cél érdekében érintkeznek egymással, valamilyen „ügyet” akarnak lebonyolítani. Az ember nagyon gyakran részese ilyen helyzeteknek: A boltban nem Nagy Jánosné és Kovács Éva, hanem az eladó és a vevő kommunikál egymással, a vonaton az utas és a kalauz, az iskolában a tanár és a diák, a hivatalban a tisztviselő és az ügyfél. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 171.p. Nyelvünk sokfélesége – kommunikációs helyzet és viszony

23 Az előbbi helyzetekben a partnerek gyakran nem is ismerik egymást „személyesen”, csak mint bizonyos szerepek megtestesítőit. A nagyvárosban ez az „ismeretlenségi tényező” is fon­tos szerepet játszik, de nem ez a legfontosabb hiszen például egy kisvárosban, ahol mindenki ismeri egymást, a bírósági tárgyaláson a bíró, az ügyész, az ügyvéd, a fel- és alperes, a tanúk mégis mind csak ebben a szerepben érintkeznek. Sok országban régtől fogva, és ma már Magyarországon is, ezeknek a szerepeknek a mindennapi élettől való különbözőségét jellegzetes öltözködéssel (bírói, ügyvédi, ügyészi talárral, alkalmasint parókával) is hangsúlyozzák – ismét rámutatva az öltözködés, a nyelvhasználat és a társadalmi szerepek összefüggésére. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 171.p. Nyelvünk sokfélesége - kommunikációs helyzet és viszony

24 A személyes és tranzakciós helyzetekben más és más dolgok szerepelhetnek üzenetként. Föntebb említettünk néhány példát arra, hogy bizonyos helyzetekben mit nem lehet mondani. A felhozott példákban tranzakciós helyzetek szerepeltek. Ilyenkor oda nem tartozó, személyes dolgokról nem lehet beszélni. Képzeljük el, milyen hatást váltana ki, ha valaki odamenne a postán az egyik ablakhoz, és így szólni: Kisasszony, én olyan boldogtalan vagyok! Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 171.p. Nyelvünk sokfélesége – személyes és tranzakciós helyzetek üzenetei

25 A tranzakciós és személyes helyzeteknek megfelelően a kódokat két nagy osztályba sorolhatjuk: formális és nem-formális kódok osz­tályaiba. Természetesen ezen belül sok aleset van. A nyelvközösség tagja egyidejűleg sok különböző kódnak van a birtokában. Nyelvét ezeknek a kódoknak az együttese alkotja. Csak így tud minden hely­zetben a normáknak megfelelően viselkedni. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 172.p. Nyelvünk sokfélesége – személyes és tranzakciós helyzet kódjai

26 Előfordul, hogy egy adott helyzetben a partnerek már egy bizonyos kódot használni, de a helyzet valamilyen szempontból meg­változik. Pl. Valamilyen tranzakció lebonyolítása után a felek magánügyeikről kezdenek beszélni: a munkatársak a jövő heti összejövetellel kapcsolatos kérdéseket beszélik meg; közben újabb sze­mély jelenik meg, akinek az eddigi partnerek a fölérendeltjei, – ekkor már a maguk ügyeiről sem fognak úgy beszélni, ahogy addig; esetleg az új szereplő csak egyiküknek ismerőse; Ilyenkor a partnerek kódot váltanak, másként kezdenek el beszélni az új témának, új szereplőknek megfelelően. Maradva előző hasonlatunknál olyan ez, mint amikor a bírósági tárgyalás után a jogászok leveszik a talárokat, és láthatóvá válik „civil” ruházatuk. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp p Nyelvünk sokfélesége – a beszédhelyzetből következő kódváltás

27 Az ember mindennap sokféle helyzetben vesz részt, gyakran kell kódot váltania. Azt mondtuk, hogy a nyelvközösség tagja sokféle kódnak van egyszerre a birtokában. Nem igaz azonban az, hogy mindenki tökéletesen egyformán birtokában lenne az összes kódnak, amit csak a közösségben használnak. Az ember bizonyos típusú helyze­tekben ritkábban vagy szinte sohasem vesz részt. Az egyik szembetűnő példája ennek az, amikor a serdülők a társadalom szemében gyerekből felnőtté válnak. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 172.p. Nyelvünk sokfélesége – a beszédhelyzetből következő kódváltás

28 Noha a serdülő jól meg tudja ítélni, hogy édesany­jával tisztelettel beszélt-e valaki vagy sem. Azaz a megfelelő kódot használta-e. Az ugyanakkor még nem tisztázódott számára, hogy ő maga milyen helyet foglal el a hierarchiában a külső szemlélő számára. A család nőismerőseit például nap nap után zavarba hozza azzal, hogy: nénizi tetszikezi őket. Számukra ez azt jelentheti, hogy öregasszonynak tekinti őket. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 172.p. Nyelvünk sokfélesége - a beszédhelyzetből következő kódváltás

29 Zavarba kerül az az ember, akinek életében először akad dolga egy hivatalban. Zavar forrá­sa lehet az, ha valakinek nyilvánosan föl kell szólalnia (vagy rádió­ban, televízióban beszélnie). Ilyenkor az emberek messze eltúlozzák a kód megkívánt formálisságát: azt hiszik, „televízióul” az elvégeztük így szól: elvégzésre került A formálisságot a körülményességgel azo­nosítják, hiszen már sokszor hallottak a televízióban olyan dolgokról beszélni, amelyekről ők maguk nem szoktak nyilatkozni, vagy leg­alábbis nagyobb nyilvánosság előtt nem. Ebben a helyzetben egyszerűen nincsen gyakorlatuk. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 172.p.

30 Túlzások nem csak a szókincsben jelennek meg, mint pél­dául az említetthez hasonló kifejezések használatában. A szókincsbeli választásnak van az ember még leginkább tudatában. A nyelv alsóbb szintjein meglévő különbségek szabálysértő használatát csak mások beszédében vesszük észre. A közbeszédben például gyakran mondjuk a gyárba dolgozok, a gyárban dolgozom helyett; elhalasszuk a dolgot elhalasztjuk helyett; bót-ot bolt helyett. A művelt köznyelv normájához képest ezek az alakok helytelenek. Tény azonban, hogy a beszélők jelentős részének ezek egy kód megfelelő elemei. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 172.p. Nyelvünk sokfélesége - a beszédhelyzetből következő kódváltás

31 A beszélőknek jó része tudja, hogy helyesen nem így kell beszélni. „Helyesen” az ember a formális kódban beszél. Ha viszont a formális kódot viszonylag ritkán kell használnia, akkor an­nak saját szabályait nem ismeri eléggé. Ezért óvatosságból túlzásba viszi őket. Így jönnek létre az életben léptet, a könyörgöm, a szolda (= szóda) típusú „túlhelyes” (hiperkorrekt) alakok. Ezek mindig a beszélőnek az adott kódban való bizonytalanságát jelzik. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 173.p. Nyelvünk sokfélesége - a beszédhelyzetből következő kódváltás

32 Nyelvtudásunk nemcsak segíteni tud, hogy a kódok változtatásával a különböző helyzetekben mindig megfelelően fejezhessük kimondandónkat. Akaratlan árulónk is lehet. Megmutatja, melyik társadalmi rétegbe tartozunk. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 173.p. Nyelvünk sokfélesége – a beszédhelyzetből következő kódváltás

33 Nyelvtudásunknak az az összetevője, amely fölött a legkevesebb tudatos ellenőrzésünk van, a hangrendszer. Idézzünk először más országbeli példákat. A mai New York-i előkelőbb rétegek nyelvében a szóvégi r hangot általában kiejtik, pl. a bar szót kb. bár-nak mondják. A New York-i köznyelv azonban ezt a szóvégi r-t nem ejti, tehát a szó kb. így hangzik: bá. A felsőbb rétegek az r-es ejtést természetesen „hazulról” hozzák. Azok pedig, akik ezekkel a körökkel érintkezésben állnak, de otthon r nélküli ejtést tanultak, őket követik, utánozzák. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 173.p. Nyelvünk sokfélesége – a hangrendszer

34 Az oroszban a borscs, scsi stb. szavakban a scs ejtés helyett terjed a hosszú lágy s. A fiatalabb beszélők például jóval nagyobb számban használják, mint az idősebbek. A budapesti köznyelvben a magasabb iskolázottságúak és a fiatalabbak a hosszú í, ú, ű helyett gyakrabban mondanak rövid i, u, ü hangokat, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek és az idősebbek. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 174.p. Nyelvünk sokfélesége - a hangrendszer

35 Ezeket a jelenségeket folyamatukban kell látnunk. A társadalmi hierarchiában magasabban álló rétegek nyelve követendő minta a hierarchiában lejjebb állók számára. Ők – jórészt nem is tudatosan – követik a nagyobb presztízzsel rendelkezők példáját. Így próbálnak maguk is nagyobb tekintélyre szert tenni. Egy-egy ilyen változás a nyelv valamely részrendszerét teljes egészében átalakíthatja, mint arra majd látunk példát. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 174.p.

36 A nyelvek azonban nemcsak „függőlegesen” – társadalmi rétegek vagy kódok szerint – tartalmaznak résznyelveket, hanem „vízszintesen” is – az azonos nyelvet beszélő egyes közösségek területi elhelyezkedése szerint is. Ilyenkor nyelvjárásokról, dialektusokról beszélünk. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy csaknem minden mai nyelv valamikor egy-egy nyelvjárás volt. Az azt beszélő közösségnek a többitől való elszakadása volt az oka, hogy az illető nyelvjárás azóta önállóan fejlődve ma önálló nyelvként létezik. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 174.p. Nyelvünk sokfélesége – nyelvjárások, dialektusok

37 A nyelvjárások kialakulásának folyamata állandó. Ma alig van nyelv, amelynek ne volnának nyelvjárásai. Nyelvészeti szempontból a magyar irodalmi köznyelv pl. a közszolgálati rádió, az országos vagy megyei politikai napilapok stb. csak egy a magyar nyelv nyelvjárásai közül. Kitüntetett szerepét tudatos kijelölés, kialakítás és szabályozás (mai szakszóval: standardizálás) eredményeképpen kapta a felvilágosodás és a reformkor idején. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 174.p. Nyelvünk sokfélesége - nyelvjárások

38 A nyelvjárás fogalmát nem könnyű meghatározni. Sokszor alig lehet eldönteni, vajon önálló nyelvről vagy valamely nyelv egyik nyelvjárásáról van-e. Ha azt tekintjük lényegesnek (ami mind a nyelvész, mind az elfogulatlan gondolkodás számára ésszerű), hogy az egyes nyelvközösségek beszéde kölcsönösen érthető legyen, akkor bizonyos észak-német tájszólásokat könnyűszerrel nevezhetnénk hollandnak a hollandot a német egyik nyelvjárásának. A Szicíliában beszélt olaszt viszont Firenzében egyáltalában nem értik meg. A dél-olasz újoncoknak az olasz katonaságnál megtanítják a köznyelvi olasz vezényszavakat. A hajdani osztrák–magyar közös hadseregben a magyar regruta a németül elkiáltott vezényszavakat magolta be. Így lett hapták a Habt acht! ’Vigyázz!’-ból).. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége - nyelvjárás

39 Kínában hat olyan, egymás számára érthetetlen „nyelvjárás” van, amelyet legalább 15 milliónyian beszélnek. Ha az arab nyelvet egy olyan láncként képzeljük el, amelynek egymás melletti szemei kölcsönösen érthető nyelvjárásokat jelképeznek, a lánc távolabbi szemei között egyre csökken a kapcsolat, az érthetőség foka. Két arab „nyelvjárás” között nagyobb lehet a különbség, mint mondjuk két olyan, önállónak tekintett nyelv között, mint a norvég és a svéd. Mindkét skandináv nyelv a másik országban is jól érthető. Ha mondjuk a skandináv országok egyesülnének, s népeik úgy tekintenék magukat, mint akik a közös skandináv nyelv svéd, dán, norvég stb. nyelvjárását beszélik, akkor ezentúl mindannyian skandináv nyelvet emlegetnénk. Ha a kantoni terület elszakadna a kínai központi kor­mánytól, és az ott lakók kijelentenék, hogy ők nem kínaiul, hanem kantoniul beszélnek, akkor a kantonit önálló nyelvnek tartanánk. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 175.p. Nyelvünk sokfélesége - nyelvjárás

40 Pakisztán és Banglades lakossága az arab írással lejegyzett urdu nyelvet beszéli, amely teljesen és kölcsönösen érthető az India egyik legnagyobb nyelvét, az ún. devanagári írással rendelkező hindit beszélők számára. A szemünk előtt zajlott-zajlik le egy nyelv kettéválása a felbomlott Ju­goszláviában: a korábban egységesnek tekintett és szigorúan nyelvé­szeti értelemben azonosnak is tartható „szerbhorvát” nyelv mára hivatalosan két önálló, az ortodox vallású délszlávok által beszélt szerb és a katolikus vallású délszlávok használta horvát nyelvként él to­vább. Sőt már a muzulmán délszlávok bosnyák nyelve is felbukkant, noha aligha képzelhető el, hogy néhány év alatt jelentős változások következtek volna be szerkezetükben, szókincsükben vagy hangalakjukban. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 175.p. Nyelvünk sokfélesége - nyelvjárások

41 Mindez arra mutat, hogy nem lényegtelen a nyelvek és a nyelvjárások viszonyának megítélésében, hogy a nyelv használói maguk hogyan vélekednek arról, milyen nyelvet is beszélnek. A nyelvész regisztrálja a különbségeket és azonosságokat, óvatos ítéleteket kockáztat meg, időnként ellentmond a hivatalos mítoszoknak, a köznapi gondolkodás tévhiteinek, de jórészt ő is tiszteletben tartja a nyelv beszélőinek hitvallását. Mivel mind a pekingiek, mind a kantoniak úgy tartják, hogy kínaiul beszélnek, a nyelvész is a „kínai nyelv” címszó alatt tárgyalja nyelvüket, legfeljebb hozzáteszi, hogy pekingi (mandarin) vagy kantoni kínairól van szó. Ha pedig cinikusan szemléli a politika nyelvi fejleményeit, akkor az ismert mondást követve azt vallja: „Nyelvnek azokat a nyelvjárásokat nevezzük, amelyek mögött egy-egy hadsereg áll.” Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége - nyelvjárások

42 Ilyen gondokkal a magyar nyelvjárások esetében nem kell szembenéznünk. A XX. század egységesítő, a köznyelvet erősítő irányzatának hatására, a nyelvközösségen belüli sokirányú érintkezés és keveredés, majd különösen a sajtó, a rádió és a televízió révén nemcsak hogy visszaszorult a nyelvjárások kialakulásának folyamata, de több kisebb nyelvjárás már részben vagy egészben bele is olvadt a nagyobb tájegység egyre jobban uniformizálódó ún. regionális köz­nyelvébe. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 176.p. Nyelvünk sokfélesége – magyar nyelvjárások

43 A magyar nyelvjárások beszélői minden nehézség nélkül megértik egymást. A legszembetűnőbb különbség közöttük hangtani. Könnyen fölismerhető például az ő-ző, í-ző, é-ző nyelvjárás. A másik szembeötlő különbség a szókincsben van. Ugyanazt a növényt egyik vidéken tengerinek, másutt kukoricá-nak, málé-nak, törökbúzá-nak ne­vezik. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 177.p. Nyelvünk sokfélesége - magyar nyelvjárások

44 Vannak különbségek az alak- és mondattanban is: a köz­nyelvi ökreitek az egyik nyelvjárásban ökrötökek-nek hangzik Itt azt a többesszám-jelet illesztik a birtokos személyraggal ellátott egyes szám végére. Ezt a köznyelv csak nem-birto­kos szerkezetben használja: könyv-ek a megy megyen-nek, a bíróhoz így: bírónyi, a Pistáékhoz így: Pistáék. A göcseji nyelvjárásban nincs hangrendi illeszkedés a toldalékokban: kapável; A suk-sükölés pedig szintén lehet nyelvjárási sajátosság. Előfordul az el kell mennem he­lyett keleten az el kellek menni, az el kell majd mennem helyett el kell lesz menjek is. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 175.p. Nyelvünk sokfélesége - magyar nyelvjárások

45 A magyar irodalmi nyelv alapja főként az északi és keleti nyelvjá­rás volt (pl. a dunántúliak ellenében) A köznyelv őriz elemeket más nyelvjárásokból is. A tanít í-ző, a rég é-ző nyelvjárásból származik. Az alakváltozatok :csuda–csoda, szeg–szög, zsemlye–zsemle– zsömle–zsömlye stb. szintén különböző nyelvjárásokból valók. A szókincset pedig valamennyi nyelvjárás gazdagította. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 177.p. Nyelvünk sokfélesége - magyar nyelvjárások

46 A nyelvjárások - mivel hosszú ideig valamivel zártabb közösséget alkottak beszélőik - kisebb nyelvközösségeknek felelnek meg, amelyeknek társadalmi normái, nyelvhasználati szabályai is a föntebb leírtakhoz hasonlóan különböznek egymáséitól. A nyelvjárásokon belül tehát sokszor éppúgy találunk különböző kódokat, mint a köznyelven belül. A nyelvjárások beszélői azonban már nagyon régóta nemcsak egymással, hanem más nyelvjárások vagy a köznyelv beszélőivel is érintkeznek. Ezért a nyelvükön belül külön kódként szerepel a köznyelv is (vagy esetleg regionális köznyelv). Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 177.p. Nyelvünk sokfélesége – nyelvjárási kódok

47 A köznyelv nem csupán közvetítő nyelv szerepét játssza a különböző nyelvjárások beszélői között. Ha egy jellegzetes nyelvjárást beszélő közösségben nőttünk fel, s azóta máshová költöztünk, magunk is tapasztalhatjuk, hogy amikor a nagyvárosban egy „földinkkel” találkozunk, s az otthoni dolgokról esik szó, öntudatlanul is átcsapunk a nyelvjárásba. Ha viszont politikáról, munkáról beszélünk vele, általában a köznyelvnél maradunk. A nyelvjárás és a köznyelv tehát különböző kódokként működnek. Témától és partnertől függően váltjuk őket. A nyelvjárás használata szolidaritást fejez ki, a kapcsolat változatlanságát hangsúlyozzuk vele. Ha az iskolázott ember otthon nem a megszokott tájszólásban beszél, családja és ismerősei ezt úgy értelmezik, hogy különállását, elszakadását érezteti velük. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége - nyelvjárás - köznyelv

48 A nyelvjárási közösségekben a köznyelv általában mint az egyik formális kód szerepel. Inkább a szerepre irányuló (tranzakciós) helyzetekben használják. A nyelvjárás fönnmaradása a közösség zártságától függ. Ha túlnyomó többségben egymást jól ismerő emberek érintkeznek (a helyzetek személyesek), a nyelvjárás valószínűleg sokáig megmarad. Ha gyakoriakká válnak az ismeretlenek közt zajló tranzakciós események, a nyelvjárás hamarabb tűnik el. Sabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 178.p. Nyelvünk sokfélesége - nyelvjárás - köznyelv

49 A nyelvközösség nyelvjárásrendszerét egy gúlához lehet ha­sonlítani, amelynek alján a legkisebb iskolázottságú és kis települése­ken élő beszélők nyelvét találjuk: itt a legnagyobb a változatosság. Ha feljebb haladunk a gúla csúcsa felé, egyre iskolázottabb, maga­sabb társadalmi presztízsű és nagyobb helységekben élő emberek nyelv­járásaival van dolgunk, s egyre csökken a változatok száma. Általá­ban mennél szélesebb a gúla talpa, annál hegyesebb a csúcsa. A sok nyelvjárású Angliában például, ahol az egyes tájnyelvek sokszor alig érthetőek egymás beszélői számára, legalábbis a közelmúltig egy olyan nyelvjárás örvendett a legnagyobb tekintélynek, amelyet anyanyelvként mind a mai napig rendkívül kevesen beszélnek. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 178.p. Nyelvünk sokfélesége - nyelvjárási „gúla”

50 A nyelvközösség meghatározásakor nem csupán a kommunikác­iós események gyakoriságát használtuk föl, hanem azt is, hogy a közösség tagjai legalább egy közös nyelvet beszélnek. Ez nem jelenti azonban azt, hogy csak egynyelvű közösségek léteznének. Kétnyelvűség (bilingizmus) alakulhat ki például a határvidékeken. Kétnyelvűek : a soknemzetiségű országok olyan lakói, akiknek anyanyelve nem azonos az államnyelvvel (pl. Indiában, az egykori Szovjetunióban) vagy olyan népcsoportok, amelyek más nyelvű országba települtek át, Pl. az Egyesült Államokban élő spanyol anyanyelvű Puerto Ricó-iak. Az esetek legnagyobb részében a közösség tagjai ilyenkor mindkét nyelvet anyanyelvi szinten ismerik, és a különböző nyelvek a nyelvhasználatban mint különböző helyzetekhez kötött kódok működnek. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp p. Nyelvünk sokfélesége - kétnyelvűség

51 Megfigyelték például egy, az Egyesült Államokban élő Puerto Ricó-i főnök és titkárnője beszélgetését. A főnök angolul adott a hivatali munkával kapcsolatos utasításokat a titkárnőnek, majd szóba került a közeli karnevál, és erről spanyolul társalogtak. A spanyol azonban nemcsak elvben, de a gyakorlatban is teljesen alkalmas arra, hogy azon főnök és titkárnő olyan témákról beszéljen egymással, melyekről fenti példában angolul társalogtak. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége - kétnyelvűség

52 Létezik olyan kétnyelvűség is, melyben az egyik nyelv csak elvben képes a tudomány, a politika, a kultúra dolgainak kifejezésére, a mindennapi gyakorlatban már nem. Az egyik legjobban feldolgozott eset a paraguayi spanyol–guaraní kétnyelvűség. A guaraní az őslakos indiánok nyelve volt, és azok leszármazottai a spanyol hódítókkal, bevándorlókkal való nagyarányú keveredésük ellenére máig is többnyire ezt a nyelvet beszélik. Az ország hivatalos nyelve mindig a spanyol volt, s az oktatás nyelve ma is az. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben nem termelődhetett ki a guaraní „nyelvújításának” szükségessége, hiszen azokat a funkciókat, melyeket a guaraní nem tud ellátni, a spanyol tölti be. Guaraníul nem írnak regényt, nem mondanak beszédet, nem készítenek riportot a rádióban, nem lehet történelmet és matematikát tanulni és így tovább. De a guaraní az otthon, a barátok, az udvarlás, a fecsegés nyelve. S noha az utóbbi években lépéseket tettek annak érdekében, hogy a guaranít alkalmassá tegyék emelkedettebb nyelvhasználat céljára, nyilván hosszú és rögös út áll a reformerek előtt. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 179.p. Nyelvünk sokfélesége - kétnyelvűség

53 E példákban a két nyelv kódként működött. Az egyik: a formális beszéd a tranzakciós szerephez kötődött, A másik: a bizalmas, intim szférához tartozott. Végül egy olyan kétnyelvű helyzetet említünk meg, amely átmenet a bilingizmus és a nyelvjárások kódváltási rendszerei között. Néhány nyelvközösségben (pl. az arabban, a görögben, a svájci németben és a haiti kreolban) ugyanannak a nyelvnek két változata él egymás mellett. Az egyiknek óriási tekintélye van a közösség tagjai előtt. A másiknak sokszor még a létezését is tagadják, de „mindennapi célokra” ezt használják. Szentbeszédet, vezércikket, verset csakis az emelkedettebb változaton lehet megfogalmazni. A karikatúrák képaláírásai, a Szabó-családszerű folytatásos rádiójátékok viszont mindig a közönséges változaton szólnak. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 179.p. Nyelvünk sokfélesége – kétnyelvűség - bilingizmus

54 Annyiban hasonlít a nyelvjárásokra, hogy történetileg a két változat közös ősből származik. Sokszor épp az emelkedettebb változat volt a közösség korábbi nyelve. Annyiban viszont a kétnyelvűséget idézi, hogy az emelkedett változatot kemény munkával kell megtanulni, anélkül sokszor nem is tudják megérteni. Az arabban például az emelkedettebb, a klasszikus arab nyelv az egész arab világban a mecsetek, az iskolák, az irodalom közege. A tanár ideje jó részét arra fordítja az iskolában, hogy a közönséges változaton elmagyarázza a nebulóknak a tankönyv klasszikus arab nyelven írott szövegét. A klasszikus arabnak igazi „rangja” van: arabok között azt mondani, hogy valaki „nem tud arabul”, nem azt jelenti, hogy valóban nem tud arabul beszélni, ha­nem azt, hogy nem ismeri a klasszikus nyelvet. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége - bilingizmus

55 Az ilyen típusú kétnyelvűségben (amit diglossziának neveznek) az a furcsa helyzet szokott előállni, hogy az emberek szívesebben hall­gatnak verset, szónoklatot az emelkedettebb változaton, még akkor is, ha nem értik. Sőt, ha olyan ritka, régies szerkezettel találkoznak, amit még a művelt olvasók sem értenek meg némi utánajárás nélkül, akkor még meg is dicsérik a szerzőt, mondván: „milyen jó arabsággal (vagy görögséggel) íródott ez a cikk”. Az emelkedettebb változatok rangja írásban van rögzítve – a szó szoros értelmében: írni ugyanis csak eze­ken lehet. Tekintélyüket részben máshol megszerzett törvénye­sítésüknek (haiti kreol – francia; svájci német – irodalmi német), rész­ben történeti hagyománynak vagy vallási örökségnek köszönhetik (a görögben az Újszövetség, az arabban a Korán nyelve). Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 180.p. Nyelvünk sokfélesége - diglosszia fogalma

56 Magyarország tízmillió lakosának túlnyomó többsége (sajnos) egyetlen nyelvet beszél. A kétnyelvűségnek itt bemutatott fajtái ugyanúgy megvannak, mint a világ számos más országában – hiszen, ha meggondoljuk, hogy a 3-4 ezer nyelvet kétszáznál kevesebb országban beszélik és ezekben az országokban az állampolgárokkal szót kell tudni érteni, a többnyelvűség inkább a szabály, mint a kivétel rovata alá tartozik. De ha csak a környező országokban élő magyar nemzetiségű (és általában ezzel összefüggésben: magyar anyanyelvű) csoportokat tekintjük, akkor is világossá válik, hogy a kétnyelvűség nagyszámú magyar beszélő mindennapi életének a része. Mind a hazai nem magyar anyanyelvű kétnyelvű nemzetiségek, mind pedig a határokon túl élő magyar kisebbségek által beszélt nyelvek státusza azonos. Az érintett nyelv alkalmas és használatos is mindazon feladatokra, amelyet bármelyik másik nyelv ellát, akkor is,ha adott esetben vagy egyes korokban egyik vagy másik a történelem fordulatai következtében vissza is szorult a család keretei közé. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 180.p. Nyelvünk sokfélesége

57 Vannak Európában olyan kisebbségi nyelvek, amelyek a mai napig nem rendelkeznek az elismertség olyan fokával, mint máshol államnyelvként törvényesített társaik. Az eredetileg Indiából elvándorló és többségében az indoeurópai nyelvcsalád indiai ágának egyik nyelvét beszélő cigányság (ld. a 10. fejezetet) a X. évszázad során a Bizánci Birodalmon, majd a Balkánon keresztül a XIV. századra Közép- és Délnyugat-Európáig jutott el. Vándorlásukról tanúskodik a jelentős óiráni és a görög réteg szókincsükben. A „cigány” népnevet másoktól kapták; ők saját magukat többféleképpen nevezik, részben attól függően, hogy Európa melyik részén élnek. A hazánkban élők többségénél a rom 'ember' jelentésű szó többes számából képzett roma név terjedt el. Nyelvük nemzetközi megnevezése is e szóból származik: romani, mely ezek szerint csupán véletlenül hasonlít a 'római' jelentésű román népnévhez – amely egyébként szintén tudatos váltás volt az eredeti népnév vlah szóról (vö. korábbi magyar: oláh, továbbá olasz), amely a szlávoknál a latin nyelvet beszélő népeket jelölte. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 181.p. Nyelvünk sokfélesége – kisebbségi nyelvek

58 Egyes becslések ma 12 milliónyira teszik a romani beszélők számát a világon. Körülbelül 500 ezerre tehető magyarországi roma népességnek nagyjából a fele beszéli valamelyiket az itt legjobban elterjedt két nyelv közül. E korábban és egyes országokban a mai napig vándorló életet folytató nép ugyanis sokszor átvette a helyi lakosság által beszélt nyelvet, amint az a történelmi Magyarország különböző területein is megtörtént. Az itt élő romák legnagyobb csoportja (akik többnyire romungróknak nevezik magukat) tehát magyarul beszél. Egy másik nagyobb csoport nyelve a lovári, amely az indiai eredetű romani egyik változata. Az előző kettőnél kisebb harmadik csoport pedig a beás nyelvet beszéli.. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 181.p. Nyelvünk sokfélesége – romani – lovari – beás nyelv

59 A beás nyelv nem más, mint az újlatin, tehát a francia, olasz, spanyol stb. nyelvek csoportjába tartozó román nyelv egyik területi változata. A legvalószínűbb magyarázat szerint – a vándorlása közben egy ideig román nyelvi környezetben megtelepedett eredetileg romani nyelvű népcsoport átvette a környezete nyelvét. Úgy, ahogy a romungrók átvették a magyart, vagy ahogy ez oly sok más nyelvvel megesett a történelem folyamán (ld. megint a 10. fejezetet). A beások éppen ezért nem is tartják magukat „romáknak”, hanem inkább a „cigány” népnevet részesítik előnyben. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 181.p. Nyelvünk sokfélesége – beás nyelv

60 A romaninak vannak még Magyarországon. A magyar nyelvterületen további változatai a kelderás és a kárpáti cigány. A beszélők pontos számát a statisztikai felmérése megbízhatatlan. A cigányság körében gyakorlatilag teljes kétnyelvűség. A hovatartozás kérdésének társadalmi érzékenysége miatt szinte lehetetlen megállapítani. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , p. Nyelvünk sokfélesége – kelderás, kárpáti cigány nyelvhasználat

61 A romani szerte Európában, valamint a lovári, a romani további területi nyelvjárásai és a beás hazánkban a cigány közösségekben egészen a közelmúltig nagyjából azzal a státusszal rendelkezett, amellyel a guaraní Paraguayban. Egy alapvetően szóbeli kultúra hordozójaként a család, az egymás közötti érintkezés egyébként rendkívül kifinomult és hajlékony hordozója volt csupán. A közelmúltban kezdődtek meg azok a változások, amelyek eredményeképpen ma Magyarországon közép- és felsőfokú oktatás is létezik, rádió- és tévéműsorok szólalnak meg, és nyelvvizsga is letehető e nyelveken. Egy tudatos nyelvtervezési folyamat indul el a szemünk előtt, és mindannyian kíváncsian várhatjuk, maguk a beszélők és a tágabb közösség elfogadja-e e nyelvek státuszváltását, vagy pedig a guaraní esetéhez hasonlóan ragaszkodnak-e az eddigi magasabb státuszú nyelv, a magyar rangjának a fenntartásához e közösségekben. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 182.p. Nyelvünk sokfélesége – romani, lovari, beás nyelv

62 Az egyén saját nyelvétől, az idiolektustól sok út, szinte egész labirintus vezet „a” nyelvig, a teljes, minden változatot magában fog­laló rendszerig, vagy inkább rendszeregyüttesig. A részrendszerek szin­te percről percre változnak. Készlettárunkból hol az egyik helyi közös­ség dialektusát, hol egyik társadalmi szerepünk kódját, hol pedig a másikat, a köznyelvit, az emelkedettebbet vagy éppen a bizalmasab­bat alkalmazzuk. Magunk is állandóan változtatjuk e részrendszere­ket, hiszen új környezetekben más nyelvi mintákat követünk. Vagy – épp azért, mert bennünket már túl sokan követnek – különállásunkat hangsúlyozva újra meg újra elszakadunk tőlük. Szabolcsi Anna, Rohonci Katalin, Kenesei István:Nyelvünk sokfélesége. In.:A nyelv és nyelvek. Szerk.: Kenesei István, Akadémiai Kiadó. Bp , 182.p. Nyelvünk sokfélesége - összegzés


Letölteni ppt "Bevezetés a nyelvtudományba NYELVÜNK SOKFÉLESÉGE Tamm Anne KRE BTK 2015/2016 Őszi szemeszter November 30."

Hasonló előadás


Google Hirdetések