8.A munkaügyi kapcsolatok Európán kívüli modelljei 1.A munkaügyi kapcsolatok észak-amerikai modellje Az Egyesült Államokban, Kanadában az 1930-as évek.

Az előadások a következő témára: "8.A munkaügyi kapcsolatok Európán kívüli modelljei 1.A munkaügyi kapcsolatok észak-amerikai modellje Az Egyesült Államokban, Kanadában az 1930-as évek."— Előadás másolata:

1 8.A munkaügyi kapcsolatok Európán kívüli modelljei 1.A munkaügyi kapcsolatok észak-amerikai modellje Az Egyesült Államokban, Kanadában az 1930-as évek közepéig legálisan nem szerveződhettek a szakszervezetek, így kollektív alku sem jöhetett létre, a kollektív alku vállalati szintre korlátozódott, s szinte kizárólagosan ma is a munkahely az alku terepe. Több szakszervezet verseng a kollektív alku megkötésének jogáért (szakszervezeti pluralizmus), de csak egy kaphat erre meghatalmazást. A Nemzeti Munkaügyi Tanács közreműködésével tartanak választást annak eldöntésére, hogy melyik szakszervezet képviselje a kollektív alkuban a munkavállalókat. A kollektív szerződést egyetlen, a szavazati többséggel rendelkező szakszervezet köti meg. 1

2 2. A munkaügyi kapcsolatok távol-keleti modellje A japán munkaügyi kapcsolatok modell lényeges vonása, hogy a kollektív alku szintén vállalati szinten kötődik, és az ún. vállalati szakszervezetek kötik meg a munkáltatóval. A szakszervezeti pluralizmus vállalati szinten nem létezik, az adott gazdasági szervezetben csak az egyetlen vállalati szakszervezetnek lehetnek tagjai a munkavállalók. Ahány vállalat, annyi szakszervezet, megközelítően 53.000 szakszervezetet tartanak nyilván. A korábban is meghatározó paternalizmus beépült a modern menedzsmentbe. Konzultációs bizottságok létrehozása, melyek formalizált üzemi intézmények és a munkaadóval tartanak kapcsolatot. J-K csoportok (önigazgatási csoportok) kialakítása. Jishukausi az önigazgatás japán kifejezése. Célja: felkutassák azokat a módszereket, amelyekkel a leggazdaságosabban, a legkisebb költséggel és legbiztonságosabban lehet termelni. Ezeket a hivatali munkaidőn kívül és általában nem a megszokott munkahelyen, hanem pl. a vállalati klubban végzik. Minőségi körök kialakítása. Ezek a kiscsoportok nem vesznek részt a vezetés és irányítás általánosabb problémáinak megoldásában, tehát alapvetően termelésre orientált részvétel részesei. 2

3 II.A munkaügyi kapcsolatok magyarországi fejlődése A munkaügyi kapcsolatok hazai fejlődése fő vonulataiban a nyugat-európai utat, a piacgazdasági fejlődési modellt követte a második világháború végéig, illetve részben 1949-ig. Ez az időszak két fejlődési szakaszra osztható: 1.Szerves piacgazdasági szakasz: XIX. század közepétől 1944- ig. 2.Piacgazdaságtól elszakaszdó átmeneti szakasz: 1945-1949 között. 3

4 1.A munkaügyi kapcsolatok szerves piacgazdasági szakasza Döntően a német-osztrák fejlődés volt hatással a magyar munkaügyi kapcsolatokra. A XIX. század végétől gyors ütemben jöttek létre a munkaügyi kapcsolatok modern szereplői és egyre általánosabbá vált a kollektív alku. Az első világháborúig Magyarország az „ipari kapcsolatok” modell szintjéig jutott el, szakmai szervezetek jöttek létre, megalakultak a munkáltatói érdekképviseletek, megtörtént a kollektív alku intézményesülése a munkaszervezeten kívül. A XX. század első évtizedében megalakult az országos munkáltatói konföderáció és a szakszervezeti konföderáció (Szaktanács). Szabályozták a munkaügyi jogvitákat. A kollektív munkaügyi viták, az érdekviták, valamint a direkt akciók (sztrájk) rendezésének egységes szabályozására azonban nem került sor. A participációs formák hosszú ideig fejletlenek voltak, csak 1944-től indult meg gyorsütemű fejlesztésük. 1916. Panaszbizottságok. 1918. és 1919. munkásválasztmányok és üzemi választmányok kísérletképpen. 1944. részvételi intézmények (üzemi választmányok) megalakulása. 1944. őszén az ideiglenes debreceni kormány rendelete alapján üzemi tanácsokat választottak. 4

5 2.A piacgazdaságtól eltávolodó átmeneti szakasz 1944-49. között a munkaügyi kapcsolatok modellje lényegében az európai fejlődési vonulatot követte, ugyanis ekkor még hazánkban, a korábbi történeti időszak folytatásaként a piacgazdaság és a politikai pluralizmus viszonyai voltak uralkodóak. Kísérlet történt az „ipari kapcsolatok” modell meghaladására, az „átmeneti” modell kialakítására: üzemi szinten a gazdasági szervezetek széles körében megválasztották az üzemi tanácsokat, üzemi bizottságokat, mint a participáció intézményeit. Az átmeneti szakaszban a kollektív szerződéskötés több szintűvé vált, a szakmai kollektív szerződések mellett országos-, ágazati-, regionális-, vállalati kollektív szerződések, keretszerződések is kötődtek. 5

6 3.A munkaügyi kapcsolatok fejlődési szakaszai 1949-től napjainkig 1950-68 között a klasszikus tervgazdasági modellel jelzett időszakban az ún. „sztálini” modell került meghonosításra és vált uralkodóvá. Tulajdonképpen tagadása a piacgazdasági értelemben definiált munkaügyi kapcsolat modellnek. – 1956. a Munkástanácsok létrehozása alapjaiban kérdőjelezte meg a munkaügyi kapcsolatok akkor fennálló rendszerét, de rövid létezésük, s felszámolásuk következtében „újra visszaállt a régi rend”. – 1957-ben a Munkástanácsok helyettesítőjeként formálisan létrehozták a heterogén típusú üzemi tanácsokat (amelyekben megjelent a politikai képviselet: a párt, a KISZ). 6

7 A munkaügyi kapcsolatok fejlődési szakaszai 1949-től napjainkig 2. 1968-87 között megkezdődött a sztálini modell lassú és bizonytalan lebontása, egy –intézményeiben is a piacgazdasághoz közelítő – rendszer bizonyos elemeinek a létrehozása, az indirekt (liberalizált) tervgazdasági modell kialakítása. 1988-1990 között: az önmeghatározásnak a szereplők keresésének, megtalálásának és legitimizálásának a szakasza. Megkezdődik a munkaügyi kapcsolatok korszerű piacgazdasági rendszerének a végiggondolása, megalapozása, megtörtént a sztálini modell végleges tagadása, a makroszintű érdekegyeztetési rendszer első intézményének kialakulása. 1990-től napjainkig: a megszakítottságot követő piacgazdasági kísérlet szakasza. A munkaügyi kapcsolatok foglalkozási jogviszonyonkét történő szabályozásának, a makroszintű érdekegyeztetési rendszer kialakításának, részleges legitimizálásának, valamint a munkaügyi kapcsolatok modellalkotásának kísérleti időszaka. 7

8 1. A klasszikus tervgazdálkodási modell A klasszikus tervgazdálkodási modell feltételezései – A társadalomban egyetlen uralkodó „össztársadalmi” érdek létezik. Ez az egységes közös érdek a termelőeszközök társadalmi tulajdonából továbbá a munkásság erre épülő hatalomgyakorlásából fakad, s munkaügyi kapcsolatok valamennyi lehetséges szereplőjét egyesíti a „szocializmus építésének” szolgálatában. – A munkaügyi kapcsolatok szereplőit egy tévedhetetlen és mindenható párt a munkásosztály diktatúrájának a megtestesítője irányítja. A párt képes a gazdaság fejlesztésében és a társadalmi viszonyok alakításában az „egyetlen legjobb út” kijelölésére. 8

9 1. A klasszikus tervgazdálkodási modell 2. A klasszikus tervgazdálkodási modell jellemzői – Értelmét veszítette a plurális érdekképviseleti szervezetek működése. Gyökeresen megváltoztak a szakszervezetek társadalmi-gazdasági és politikai feladatai. – Nem létezett önálló, azaz elkülönült munkáltatói érdek. – Az állam végrehajtó apparátussá vált. – A gazdaságban meghatározó szerephez jutott a közvetlen tervviszony: 1. az egységes össztársadalmi érdek alapján a párt megfogalmazta a társadalom fejlesztésének, a gazdaság működtetésének legfontosabb céljait és irányait. 2. ezek tervek és cselekvési programok formájában kerültek konkretizálásra. 3. az ún. közvetlen tervviszony szereplőinek egymáshoz kapcsolódására a merev alá-, fölérendeltség, az utasító és a végrehajtó szituáció volt a jellemző. 9

10 1. A klasszikus tervgazdálkodási modell 3. A klasszikus tervgazdálkodási modell további jellemzői – A tervutasításos munkaügyi kapcsolatok lehetséges résztvevőinek pozíciói a következőképpen kerültek meghatározásra: – 1. a dolgozó, aki a tulajdon társtulajdonosa, engedelmes és pontos végrehajtó is egyben. – 2. a vállalatvezetés nem a rá bízott vagyon gyarapításában érdekelt, nem profitorientált vállalkozó, hanem maga is tervvégrehajtó. – 3. a szakszervezetek szervezetei és képviselői elsődlegesen a tervteljesítést elősegítő ún. mozgósító programok megfogalmazói és szervezői. – 4. a szakszervezet a „transzmissziós szíj” szerepét tölti be: a párt és az állam elhatározásait közvetíti a „dolgozó tömegek” felé és mozgósít azok megvalósítására. 10

11 1. A klasszikus tervgazdálkodási modell 4. A klasszikus tervgazdálkodási modell további jellemzői – A gazdasági szereplők cselekvéseinek maximális állami kontrollja, autonómiájuk minél teljesebb korlátozása. – „nem létezhettek” munkaügyi konfliktusok, ha mégis előfordultak semmi esetre sem kollektívak és nem „érdekeredetűek”, hanem egyéniek, s magatartásbeli devianciákból fakadnak. – A munkajog jelentős terjedelemben foglalkozott a tervteljesítésre való mozgósítás „negatív” eszközeinek a tárgyalásával („büntetések, korlátozások”), s az egyik fő funkciójává éppen a „deviáns dolgozók” megfegyelmezése vált. – A szereplők a hatalom egyetlen monolitikus blokkját alkották. A szerepek elválaszthatatlanul összekeveredtek: a munkáltatók helyett az állam gazdálkodott, viszont a munkáltató „természetes munkamegosztásban” látta el az állammal együtt a foglalkoztatási- illetve a szociálpolitikai funkciókat. – A szakszervezet termelést ösztönző rendszereket működtetett (pl.: szocialista munkaversenyt), fegyelmezett, illetve tipikus állami feladatokat látott el (pl.: társadalombiztosítási rendszert működtetett, munkavédelmi felügyeletet tartott). 11

12 1. A klasszikus tervgazdálkodási modell 5. A sztálini modell eróziója már az 50-es években megindult, s ez a folyamat elválaszthatatlanul egybekapcsolódott a súlyos gazdasági problémák és a politikai válsághelyzetek kialakulásával. A folyamatok egyértelműen bebizonyították: a gazdasági szereplők autonóm érdekeinek el nem ismerése és mozgásterének mesterséges, rendkívül erőteljes korlátozása az egyik alapvető oka lehet a társadalmi, politikai krízishelyzetek kialakulásának. 12

13 -Mik ezek? -Kőkorszaki leletek. 13

14 2. Az indirekt (liberalizált) tervgazdasági modell Bizonyos pontokon eltávolodást fogalmazott meg a „klasszikus” tervgazdasági modellhez képest. E szerint a koncepció szerint a társadalom és a gazdaság egyaránt érdekstrukturált természetű, amelyben az össztársadalmi-, a csoport- és az egyéni érdek egymás mellett léteznek és érvényesülnek. Az érdekstruktúra ugyanakkor hierarchikus, ahol a népgazdasági érdek a legátfogóbb, s ennek kell, hogy alárendelődjenek a többi érdekek. 14

15 2. Az indirekt (liberalizált) tervgazdasági modell 2. Eltávolodás a klasszikus tervgazdasági modelltől – Az 1968-as gazdasági reform előkészítése és megindítása során kezdődött el. Ekkor születtek meg azok az elméleti ismeretek, amelyek a társadalom viszonyának érdekstruktúrált természetére mutattak rá. – Az MSZMP elismerte az üzemi, vállalati érdekkonfliktusok objektív létét, s bizonyos lépéseket is tett ezek kezelésének intézményesítésére. – Az MSZMP szerint: 1. bizonyos fokig a társadalmi tulajdon bázisán is legitimmé válhatott az önálló vállalati és munkáltatói érdek. 2. ez az állapot természetessé tette az érdekképviseleti szervezetek működését, egyúttal megkezdődött visszatérésük korábban létező piacgazdasági funkciókhoz. 3. a kormány változatlanul az össztársadalmi érdek „megvalósítójaként”, „képviselőjeként” jelentette meg magát. 15

16 2. Az indirekt (liberalizált) tervgazdasági modell 3. Az indirekt tervviszony tényezői – a munkaügyi kapcsolatok oldaláról – Megszűnt a tervlebontás korábbi, kötött rendszere, oldódott a vállalati tervezés kötelező érvénye. – A gazdasági szereplők kapcsolataiban jelentősen mérséklődött a korábbi szigorú alá- illetve fölérendeltség, s a gazdasági szervezeteknél az utasítás szerepét általában az érdekeltségteremtés váltotta fel. – A dolgozó már kevésbé hangsúlyosan társtulajdonos, az elvárt magatartásában, egyre inkább bérmunkás. – A vállalatvezetők érdekelté váltak saját vállalatuk pozíciójának a javításában mivel sok tekintetben az állásukkal kapcsolatos előnyök birtoklása is ennek függvényében alakult. – A szakszervezetek kettős kötődésben éltek. Egyrészt új elemként jelenik meg tevékenységükben az érdekvédelem, másrészt változatlanul megmaradtak „transzmissziós”, termelést segítő funkcióik is. 16

17 2. Az indirekt (liberalizált) tervgazdasági modell 4. Az indirekt tervgazdálkodás hatása a munkaügyi kapcsolatokra, annak változásai: – Fennmaradt az érdekképviseleteknek a pártállamtól való függése. – Új intézmények jöttek létre a munkavállalók, munkáltatók és az állam közötti kapcsolat fenntartására és a konfliktusok megelőzésére (pl.: SZOT-Kormány találkozók). – Változatlanul nem ismerték el a kollektív érdekviták kialakulásának lehetőségét. – Sok kérdésben továbbra is a törvény, vagy az államigazgatási rendelet, határozat mondta ki a „végső szót” – általános érvénnyel -, amelyben a kollektív megállapodásokra épülő szabályozás lett volna kívánatos. 17

18 18

19 3. 1988-1990 kihívásai: az önmeghatározás, a szereplők keresésének, legitimizálásának szakasza Az 1988-1989-ben a megindult gyors politikai- gazdasági átalakulás alapjaiban kezdte ki, rengette meg a munkaügyi kapcsolatok létező rendszerét. 1.A politikai pluralizmus megerősödésével az MSZMP elveszítette évtizedes hatalmi pozícióját. 2.Megindult a kormány kivonulása a gazdasági folyamatokból. 3.A munkaügyi kapcsolatok szereplői váratlanul magukra maradtak. 4.A munkáltatói és munkavállalói csoportok egyre inkább követelték jogosnak bizonyult érdekeik védelmét, illetve képviseletét. 19

20 3. 1988-1990 kihívásai: az önmeghatározás, a szereplők keresésének, legitimizálásának szakasza 5.A munkaügyi kapcsolatokban egyfajta vákuum alakult ki: a megelőző évtizedekben kialakult struktúra szétesett, ugyanakkor a jogállamiság és a piacgazdaság kiépítése irányába tett lépések azonnal nem eredményezhettek jelentős változásokat. 6.1989. a Munka Törvénykönyvének módosítása lehetővé tette a kollektív keretszerződések megkötését. 7.Makroszintű érdekegyeztetés kialakításának, újraformálásának időszaka. 1988. végén létrehozták az Országos Érdekegyeztető Tanácsot. 8.Átalakultak a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek, hogy releváns szereplőivé válhassanak a munkaügyi kapcsolatok, az érdekegyeztetés intézményrendszerének. 9.Az érdekképviseleti pluralizmus létrejöttével a szakszervezetek egyenlősége is érvényesült. 10.1989-ben megszülettek azok az alaptörvények, amelyek a munkaügyi kapcsolatok piacgazdasági modelljének kialakításához elengedhetetlenek: a gyülekezési törvény, az egyesülési törvény, a sztrájktörvény. 20

21 4. A megszakítottságot követő piacgazdasági kísérlet szakasza 1990-től napjainkig Az 1990-től napjainkra kialakult magyar munkaügyi kapcsolat modell jellemzői a következők: – A kollektív alku foglalkoztatási jogviszonyonként eltérő módon szabályozott a versenyszférában. Több munkáltatós, szakmai, regionális stb. kollektív szerződések köthetők, illetve a kiterjesztés intézményén keresztül teljes ágazatot átfogó kollektív szerződések jöhetnek létre. A közalkalmazottak esetében csak mikroszinten köthető kollektív szerződés. – Többféle participációs intézmény jött létre: üzemi tanács, üzemi megbízott, központi üzemi tanács, közalkalmazott tanács, közalkalmazott megbízott, munkavédelmi bizottság, munkavállalói képviselő a felügyelő bizottságban. – A munkabéke és a munkaharc intézményeket (vagyis a munkahelyi szintű kollektív alkut és a participációt) ellentmondásos viszony jellemzi: együttesük nem mindenben erősíti és egészíti ki egymást, gyakran átfedik vagy kioltják egymás hatását, tehát a munkaügyi kapcsolatok komplementer modelljének kialakulása így nem lehetséges. 21

22 4. A megszakítottságot követő piacgazdasági kísérlet szakasza 1990-től napjainkig 2. – A mezoszintű kollektív tárgyalások rendkívül kevés területen folynak, megerősítési lehetőségeinek vizsgálata a tudományos, szakmai elemzések fókuszába került. – A kollektív alku intézményei mellett létrejöttek különböző szinteken az érdekegyeztető fórumok, tanácsok (pl.: tárcaszintű érdekegyeztető fórum), s megteremtődött a mezoszintű regionális foglalkoztatási érdekegyeztetés intézményrendszere is (Munkaügyi Tanácsok). – 1996-ban létrehozták a Munkaügyi Közvetítői- és Döntőbírói Szolgálatot, amelynek feladata a békéltetés, közvetítés. 22

23 23 A munkaügyi kapcsolatok magyarországi modellje

24 Felhasznált irodalom Tóth Ferenc: Munkaügyi kapcsolatok rendszere., Zsigmond Károly Főiskola, Budapest, 2003. Koltay Jenő (szerk.): A munkaügyi kapcsolatok rendszere és a munkavállalók helyzete. MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpont, 2000. 24

25 Köszönöm a figyelmet! 25