Lengyelország a háború után Projekt óra Ősz Gábor.

Az előadások a következő témára: "Lengyelország a háború után Projekt óra Ősz Gábor."— Előadás másolata:

1 Lengyelország a háború után Projekt óra Ősz Gábor

2 Lengyelország 1944 ben furcsa helyzetbe került Lengyelország a Szovjetunió számára legfontosabb ország sorsa már ebben a korai szakaszban eldőlt. A szovjet csapatok támogatásával 1944 júliusában megalakított lublini Nemzeti Felszabadítás Lengyel Bizottságát a Szovjetunió Lengyelország egyedüli képviselőjének ismerte el. A vele kötött egyezmény Lengyelország jövőbeli határát az Odera és a lausitzi Neisse vonalában rögzítette. A Szovjetunió nem támogatta a londoni emigráns kormány támogatását élvező Honi Hadsereg 1944. augusztus 1-jei varsói felkelését, amely október 2-án kapitulációjukkal végződött. Amikor a Vörös Hadsereg 1945. január 17-én bevonult Varsóba, a nyomában érkező Lublini Bizottság már egész Lengyelország kormányaként működött, s megtagadták a londoni emigráns kormány hazatérését. Edward Osobka Morawski a Bizottság elnöke

3 A potsdami konferencia 250 km-el eltolta a határokat

4 A határszerződés Szerződés a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Lengyel Köztársaság között a lengyel-szovjet államhatárról A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának elnöksége és a Lengyel Köztársaság Országos Nemzeti Tanácsának elnöke attól az óhajtól vezérelve, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és Lengyelország közötti államhatár kérdését a barátság és egyetértés szellemében rendezzék, elhatározták, hogy e célból a jelen szerződést megkötik, és meghatalmazottaikká kijelölték: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsának elnöksége: Vjacseszlav Mihajlovics Molotovot, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettesét és külügyi népbiztost; a Lengyel Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnöke Eduard Osubka-Morawskit, a Lengyel Köztársaság Minisztertanácsának elnökét, akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg: 1. cikk. A krimi konferencia határozata értelmében a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Lengyel Köztársaság közötti államhatárt a Curzon-vonal mentén kell megállapítani, egyes szakaszokon öt-nyolc kilométeres eltéréssel Lengyelország javára, a csatolt 1:500.000 léptékű térkép szerint, kiegészítőleg Lengyelországnak engedve át: a) A Curzon-vonaltól keletre fekvő területet a nyugati Bug és a Szolokija folyóig, Krylow városától délre, legfeljebb 30 km eltéréssel Lengyelország javára; b) A Bialowiezai erdő területének a Curson-vonaltól keletre fekvő egyik részét a Niemirow-Jalowka szakaszon, beleértve Niemirowot, Gainowkát, Bialowiezát és Jalowkát, legfeljebb 17 km eltéréssel Lengyelország javára. 2. cikk. Az 1. cikk rendelkezéseinek megfelelően a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Lengyel Köztársaság közötti államhatár a következő vonalat követi: Attól a ponttól kiindulva, amely hozzávetőlegesen 0,6 km-re délnyugatra fekszik a Szan folyó forrásától, északkeleti irányban a Szan folyó forrásáig és azután a Szan folyó középfolyása mentén lefelé halad addig a pontig, amely Szolina helységtől délre fekszik, majd tovább húzódik Przemysltől keletre és Rawa Russzkajától nyugatra a Szolokija folyóig, innen a Szolokija és a nyugati Bug folyók mentén Niemirow- Jalowka irányában, miközben a Bialowiezai erdő területének az 1. cikkben említett része lengyel oldalon marad, onnan a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság, a Lengyel Köztársaság és Kelet-Poroszország határainak találkozó pontjáig halad, úgyhogy Grodno az SZSZKSZ oldalán marad. Az e cikkben megállapított határnak a helyszínen való kijelölését lengyel-szovjet vegyes bizottság fogja elvégezni, amelynek székhelye Varsó lesz, és amely legkésőbb a megerősítő okiratok kicserélésének időpontjától számított 15. napon kezdi meg munkáját. 3. cikk. A területi kérdéseknek a békekötéskor történő végleges rendezéséig, a lengyel-szovjet határnak az a része, amely a Balti-tengert érinti, a berlini konferencia határozatának megfelelően azt a vonalat követi, amely a Danzigi-öböl keleti partján fekvő, a mellékelt térképen megjelölt ponttól kelet felé Braunsberg-Goldaptól északra húzódik addig a pontig, ahol ez a vonal a jelen szerződés 2. cikkében leírt határvonallal találkozik. 4. cikk. A jelen szerződést a lehető legrövidebb időn belül meg kell erősíteni. A Szerződés a megerősítő okiratoknak Varsóban történő kicserélésekor lép életbe. Készült Moszkvában, 1945. augusztus 16-án, két példányban, mindegyik orosz és lengyel nyelven, azzal, hogy mindkét szöveg egyenlő érvényű.

5 1975-ben lett csak vélgleges Az északi rész Königsberggel (Kalinyingrád) a Szovjetunióé lett, a déli Lengyelországé. A szerződés nyomán a Szovjetunió területe a második világháború előttihez képest 181.300 km2-rel növekedett. Lengyelország nyugati határát a potsdami konferencián (1945. július 17-augusztus 2.) rögzítették. A jaltai és a potsdami dokumentumok értelmében a lengyel határokat a második világháborút lezáró békekonferencián, a német békeszerződés aláírásával kellett volna véglegesíteni. Mivel erre nem került sor, a nemzetközi jogi szentesítésük elmaradt. Érvényüket nemzetközileg az 1975. évi helsinki záróokmányban ismerték el. Odera-torkolat balpartjának 300 km2-es körzetét (a folyótorkolat 1985-től vitatott tengeri határát az 1989. máj. 22-i berlini lengyel-NDK szerződés rögzíti). Az NDK az 1950. jún. 7-i görlitzi/zgordeleci német-lengyel szerződéssel az új határt elfogadja. Az NSZK 1970-ig egyáltalán nem ismeri el, véglegesen csak 1990-ben

6 Problémák

7 A Visztula akció

8 Mikolajczyk

9 Katyni kérdőjelek

10 Berling és Anders

11 Két út Raczkiewicz és Bierut

12 Pilecki és Ochnehonowicz

13 Életéről több film is készült