A magyar költészet napja Április 11.

Az előadások a következő témára: "A magyar költészet napja Április 11."— Előadás másolata:

1 A magyar költészet napja Április 11.

2 A magyar költészet napját 1964 óta József Attila születésnapján,
április 11-én ünneplik.

3 Ebből az alkalomból minden évben
irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt.

4 vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.
Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

5 2015- ben a Nagybalogi Alapiskola hagyományteremtő szándékkal
2015- ben a Nagybalogi Alapiskola hagyományteremtő szándékkal első ízben csatlakozik a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség által meghirdetett magyar költészet napjának megünnepléséhez.

6 József Attila 1905. április 11 1937. december 3

7 József Attila Budapesten született és Balatonszárszón halt meg
1905. április 11- én és Balatonszárszón halt meg 1937. december 3- án.

8 tele volt lemondással, felnőttként szembesült
Magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel .

9 Tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt eltanácsolták a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban tanult. Közben megismerkedett az akkori német és francia költészettel, és tökéletesítette nyelvtudását.

10 egy vonat alá került és szörnyethalt.
Zaklatott magánéletét azonban érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek terhelték. Összeomlott az idegrendszere. A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy vonat alá került és szörnyethalt.

11 Mindössze harminckét évet élt.

12 József Attila: Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő - szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.

13 Köszönöm a figyelmet!