Filozófiatörténet előadások 8.

Az előadások a következő témára: "Filozófiatörténet előadások 8."— Előadás másolata:

1 Filozófiatörténet előadások 8.
Márton Miklós

2 Locke (1632-1704) Az első brit „empirista”.
Filozófiai programja: az emberi megismerőképesség szerkezetének föltárása, és ezzel a természet tudományos kutatását akadályozó problémák megoldása. Mit jelentett az empirizmus? – Elsősorban azt, hogy valaki nem hisz a velünkszületett ideákban. Locke 3 területen tagadja a velünkszületett ideák létét, feltételezve, hogy a velünkszületettségből általános elismertség következik: Elméleti tételek (kizárt harmadik). Gyakorlati elvek (morális elvek: aranyszabály) Teológiai elvek (Isten létezése és tulajdonságai)

3 Locke Ismeretelmélet: Minden megismerésünk elménk tartalmaira: az ideákra irányul. Mivel ismereteink a tapasztalatból származnak, ezért az egyszerű ideák az érzékelt dolgok minőségeiből oksági úton származnak, és nem lehetnek hamisak: összhangban vannak e minőségekkel. Az elme passzív az egyszerű ideák befogadása során, de aktív, amikor ezekből összetett ideákat alkot. Az egyszerű ideák külső érzékelésből vagy elménk saját tevékenységének megfigyeléséből (reflexióból) származnak. A külső érzékelésből származó egyszerű ideákon belül megkülönböztethetünk:

4 Locke Elsődleges minőségeket: ezek magában az érzékelt dologban is jelen vannak (alak, mozgás, tömeg …) Másodlagos minőségeket: ezeket a érzékelt dolog valamilyen valódi képessége hozza létre, de nincs meg a dologban (hő, szín, hang, stb.). Az összetett ideák lehetnek: Szubsztanciák: Az egyszerű ideákat ugyanahhoz a dologhoz tartozónak látjuk, éppígy az aktív és passzív elmefunkciókat. Ami tehát hordozza e tulajdonságokat az a szubsztancia (anyagi, szellemi). Tehát létezőnek gondoljuk, mégsem nem észleljük, nincs róla ideánk – csak föltevés!

5 Locke Móduszok: Nem utalnak létezésre. Lehetnek egyszerűek (tucat), ahol csak több ugyanolyan egyszerű idea egymásutánjáról van szó, és kevertek, ahol különböző fajta egyszerű ideákat hozunk össze: „körmenet”, „aranyhegy”, morális fogalmak. Viszonyok: Egyszerű ideák egymás közti viszonyai. Két fő viszony az okság és az azonosság. Szintén nem utal létezésre.

6 Locke Ideák Egyszerű Külső érzékelés Elsődleges minőségek
Másodlagos minőségek Reflexió Összetett Szubsztanciák (anyagi, szellemi) Móduszok (egyszerű, kevert) Viszonyok

7 Locke Nyelvfilozófia: A nyelv alapvető feladata kommunikálni ideáinkat. A szavak jelentése tehát egy idea, különben értelmetlen halandzsa. A beszélő egy szóval kifejezi ideáját, a hallgató pedig megérti, vagyis az eredeti ideának megfelelő ideát hív elő elméjében. A szó összekapcsolása tehát a jelentését adó ideával önkényes, konvencionális. Rámutató definícióval sajátítjuk el – az egyszerű ideákat nem lehet verbálisan definiálni.

8 Locke Ez a privát-nyelv koncepció. Problémák:
Mi biztosítja az ideák egyezését? Mi a jelentése az általános kifejezéseknek? – Locke válasza: általános ideákat jelölnek, amelyek az egyedi ideák sajátos vonásaitól való elvonatkoztatás révén keletkeznek. Az persze önkényes, hogy miket tartunk az egyes dolgok ideáiban közösnek – mitől „arany” minden arany?

9 Locke Megoldás: az általános ideák csak a névleges lényeget ragadják meg, amely a szubsztanciák esetében nem biztos, hogy ugyanaz, mint a valódi lényeg, és változhat is idővel. A móduszoknál és a viszonyoknál nincs eltérés, mert ott nem utalunk tényleges létezésre. Tudományfilozófia: Hányfajta tudás létezik, és mennyire megbízhatóak ezek? A tudásfajták nyilván aszerint különböznek, hogy milyen összetett ideára vonatkoznak – csak az összetett ideák alkotnak tényeket ti.

10 Locke Intuitív tudás: Közvetlenül nyilvánvaló, ideáink azonosságáról vagy különbségéről szól. 3>2, én vagyok, stb. Nincs szükség bizonyítékokra. Demonstratív tudás: Intuitív lépésekből álló bizonyítások során teszünk szert rá. A móduszok és a viszonyok esetében lehetséges, mivel ekettőnél csupán elménk alkotásairól van szó. Geometria, Isten léte, morális tudás. Észlelési tudás: Ezek csak valószínű ismeretek lesznek, mivel a szubsztanciákat és valós lényegeiket nem ismerjük, csak feltételezzük, hogy ezek minőségei gyakorolnak ránk hatást.

11 Hume Skót filozófus (1711-1776).
Locke empirista megközelítését igyekszik következetesen végigvinni, és egyben megmutatja, milyen valódi következményekhez vezet. Fiatalkorában írott főműve alcíme (Kísérlet a tapasztalati (kísérleti) módszert bevezetni a morális tudományokba) értelmében az emberi természetet teljesen a tapasztalat alapján próbálja meg leírni. Az első naturalista filozófus. Ugyanakkor ő is vallja, hogy minden tudományt az emberi megismerőképességről szóló tudományra kell alapozni: Minden tudomány az emberről szóló tudomány – azt mutatja be, miként ismerjük a világot.

12 Hume Ismeretelmélet: Elveti a locke-i idea-fogalmat, és megkülönbözteti az ideákat a közvetlen, jelen idejű (külső vagy belső) érzéki benyomásoktól. Az ideák az élénk benyomások halvány másolatai (emlékek, gondolatok, felidézett képek), és azokból különféle mechanizmusok révén jönnek létre. Az egyszerű ideák mindig benyomásoknak felelnek meg, az összetettek már nem. Ahogy Locke-nál minden tudás az ideákra vonatkozik, Hume-nál minden tudást a benyomásokra kell tudnunk visszavezetni – minden mást ki kell hajítani.

13 Hume A benyomások okai ismeretlenek, nem léphetünk ki észleleteink köréből. Hogyan alkotunk a képzelőerő révén összetett ideákat – amik nem támaszkodnak közvetlenül benyomásokra? Válasz: asszociációs szabályok révén (ezek talán valamiféle hajlamok az emberi elmében): Hasonlóság Idő- és térbeli érintkezés Ok és okozat viszonya Ezekből adódnak a Locke-i összetett ideák típusai – a szubsztancia is, vagyis ez sem más, mint ideáink asszociációja a téridőbeli összefüggés alapján.

14 Hume Így a valóságban nincs szubsztancia, sem anyagi (Berkeley), sem szellemi (én). Csak a minőségek és a tudat-folyamban jelenlévő benyomások és egyszerű ideák nyalábjai vannak hordozók nélkül. Tudásunk ideák viszonyaira vagy tényekre irányul. Az ideák viszonyai az azonosság és különbözőség viszonyán alapulnak. Ezek tudásához az ellentmondás- mentességet kell bizonyítani. Ez szükségszerű tudást eredményez (matematika, logika). A tényekről a pillanatnyi benyomások tudósítanak. Ezek mindig esetlegesek (kontingensek), hiszen a tapasztalat csak azt mutatja meg, hogyan áll a helyzet, azt nem, hogy ne lehetne másként.

15 Hume Kérdés: honnan tudunk időben és térben távolabbi tényekről, vagy általános összefüggésekről? Minden ilyen esetben kauzális (oksági) magyarázatot használunk. Mi a kauzalitás, milyen benyomásra vezethető vissza? Ez nem lehet az észlelt tárgy valamilyen tulajdonsága – egyetlen tulajdonság benyomásából sem következik egy másik tárgy vagy tulajdonság létezése – nincsenek „titkos erők”.

16 Hume Hume válasza: két esemény állandó együttjárása, mert csak erről van tapasztalatunk. Az oksági viszonyt tehát valójában a tér- és időbeli érintkezés asszociációs viszonyai alapján fogjuk föl: Két térben állandóan érintkező esemény közül az időben első az ok, az utóbbi az okozat. Mindez vonatkozik a természettörvényekre is, hiszen, ezek általános oksági magyarázatok. Amikor közvetlenül nem megfigyelhető tényeket hiszünk el, akkor a megszokásra támaszkodunk: a dolgokat eddigi tulajdonságaik alapján azonosítjuk, és elvárjuk az eddig tapasztalat viselkedést. A természet homogenitásának, uniformitásának hipotézise segítségével általánosítjuk a tapasztalatot.

17 Hume De ezt is csak tapasztalatilag lehet igazolni: indukció probléma.
Hume szerint a szükségszerűség az elmében van, nem a természetben. Az állandóan együttjáró események kapcsolatának épp az állandóság kölcsönzi a szükségszerűség érzését. A természetről nem lehet szükségszerű tudásunk. Összegzés: Csak kétféle tudás van: a) bizonyító matematikai és logikai, b) tapasztalati – valószínűségi. Minden egyebet tűzre kell vetni – leginkább a metafizikát, amely nem a tapasztalatra alapozva akar a világról szükségszerű ismereteket szerezni.

18 Hume Etika: Az észből nem vezethetők le morális alapelvek. Ahogyan az ok tulajdonságaiból sem következtethetünk az okozatra, éppúgy nem következtethetünk egy gyilkosság leírásából arra, hogy az rossz. Az észfeladata csak a megítélendő tények feltárása, és a cselekvéshez szükséges eszközök kiválasztása. A morális megítélést a szenvedélyek váltják ki – „az ész a szenvedélyek szolgálólánya”. A két legfontosabb szenvedély: az önérdek és a szimpátia. Saját és mások örömének elősegítése. A morál tehát nem is pusztán az önérdekből származik. Az ész morális törvényhozói szerepének elvetése egyben a szokások és a hagyományok szerepének elismerését jelenti Hume-nál.