Érzékelés és ítéletalkotás – a megismerés folyamata

Az előadások a következő témára: "Érzékelés és ítéletalkotás – a megismerés folyamata"— Előadás másolata:

1 Érzékelés és ítéletalkotás – a megismerés folyamata
Finna Henrietta Ph.D. hallgató Ipari Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék

2 Alapfogalmak

3 Érzékelés és észlelés A menedzseri munka egyik alapvető feladata mások helyes megítélése A megítélés alapja az érzékelés és az észlelés Az érzékelés egy olyan folyamat, amelyben egy személy kiválasztja, rendezi és értelmezi a környezetéből származó információkat, amely ebben az esetben egy másik személy(ek) megismerése érdekében. Az észlelés a környezetből érkező jelzésekre adott idegi válasz, azaz az információ regisztrálása. A menedzseri munka egyik alapvető feltétele mások helyes megítélésének és megértésének képessége. Ez a képesség a HRM számos tevékenységében kulcsfontosságú, ezek közül kiemelkedik a kiválasztási, felvételi folyamat, de további fontos területei között szerepel a a beosztottak munkájának értékelése. A megítélés alapja az érzékelés és észlelés. Az érzékelés egy olyan folyamat, amelyben egy személy kiválasztja, rendezi és értelmezi a környezetéből származó információkat, amely ebben az esetben egy másik személy(ek) megismerése érdekében. Az érzékelés és az észlelés általánosságban fogalmazva a bennünket körülvevő világ felfogását, az arról való tudás elemeinek megszerzését jelenti. Az észlelés a környezetből érkező jelzésekre adott idegi válasz, azaz az információ regisztrálása. Az érzékelés (percepció) a regisztrált információk jelentéssé, tartalommá szerveződése. Az érzékelési folyamat komplex és aktív. Az érzékelés és az észlelés egymásra épülő történések, ahol az előbbi az alacsonyabb rendű, szenzoros folyamatokat jelenti, az utóbbi az észlelő személy további gondolkodási tevékenységét igényli (szelektív figyelmi szűrés, korábbi tapasztalatok nyomán kialakuló elvárások, kategorizálás) a megfigyelt jelenség jelentésének meghatározásában. A percepció tehát komplex és aktív folyamat, amely a megismerés első lépcsőfoka. A szenzoros tapasztalatokat kiegészíti az inger környezete, az előzetes tudás és a motivációs tényezők is szerepet játszanak a tárgy, személy vagy helyzet értelmezésében.

4 A személyiség és meghatározottsága
Személyiség: a személy viszonylag stabil tulajdonságainak összessége, amelynek együttese csak az adott egyénre jellemző. Ez a tulajdonsághalmaz és szerkezet különbözteti meg az egyes embereket. A személyiséghez a személyiségjegyeken túl a jellemző magatartási sajátosságok is hozzátartoznak. A személyiség meghatározottsága: Örökletes Környezet hatása Szituáció hatása A fenti definíció magában foglalja a viszonylagos állandóság követelményét, mivel ez teszi lehetővé az ember viselkedésének előrejelzését a személyisége alapján. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy az emberek változnak, mivel azonban a változás fokozatosan és lassan következik be, így megítélésünk egy időszakra vonatkoztatva megbízható lehet. A személyiség meghatározottságának vizsgálata régi probléma. Az egyik irányzat (perszonalista) szerint a személyiség a gének egyedi kombinációja révén alakul ki, a személyes tulajdonságok (pl. temperamentum, közlékenység) ugyanúgy örökletes tulajdonságok, mint a hajszín, vagy az arcberendezés. (Ezt különösen az ikervizsgálatok támasztják alá.) A másik irányzat a környezet jelentőségét hangsúlyozza azt állítva, hogy a környezet alakítja, módosítja az emberek személyiségét, ezáltal viselkedését. A tanulás, a megerősítés révén egyes tulajdonságok megerősödnek, kifejlődnek, mások viszont visszaszorulnak, ezzel megváltozik a tulajdonságok szerkezete. Vizsgálati eredmények igazolják, hogy jelentős mértékű befolyást gyakorol a személyiségre az adott szituáció is. A nemzetközi összehasonlítások azt mutatták, hogy a „nyugati” típusú emberek személyiségjegyei különböznek a „keletiekétől”. Ez arra utal, hogy pl. a kulturális környezet, de más, közvetlenebb szituációs tényezők is befolyásolják a személyiséget, mint pl. a születési sorrend.

5 A személypercepció A szociális interakció első szakasza
Az egyik legbonyolultabb feladat, hiszen az észlelés tárgya sokféleképp értelmezhető A fizikai észleléstől eltérő tárgyú és módszerű A személyészlelés függ: Észlelő tulajdonságaitól Az észlelő adott pillanatban fennálló hangulatától Az észlelt személytől A helyzettől A menedzseri munka egyik alapvető feltétele mások helyes megítélésének és megértésének képessége. Ez a képesség a HRM számos tevékenységében kulcsfontosságú, ezek közül kiemelkedik a kiválasztási, felvételi folyamat, de további fontos területei között szerepel a a beosztottak munkájának értékelése. A megítélés alapja az érzékelés és észlelés. Más emberek észlelése minden szociális interakció első, meghatározó jelentőségű szakasza. Mások észlelése egyike a hétköznapi életben való eligazodás szempontjából legfontosabb, ugyanakkor a legbonyolultabb feladatoknak, mivel szinte minden, amit az emberek mondanak vagy tesznek, az többféleképpen értelmezhető. Míg a fizikai észlelés (a fizikai világ tárgyainak érzékelése) főképpen az érzékszervek számára közvetlenül elérhető felszíni tulajdonságokra (méret, szín, súly, forma) irányul, addig a személyek észlelése túlnyomórészt olyan tulajdonságokra fókuszál, amelyek közvetlenül nem megfigyelhetők, hanem csak következtetni lehet rájuk (pl. intelligencia, attitűdök, jellemvonások). Bár a személyek észlelésében, megítélésében gyakran követünk el hibákat, ha sikerrel akarunk járni interakcióinkban, képesnek kell lennünk a másik ember viselkedésének a – legalább közelítőleg – helyes értelmezésére, megértésére és előrelátására. Ez különösen igaz menedzseri, vezetői beosztásokban, ahol csak mások révén lehet eredményeket elérni. A személyészlelés függ az észlelő tulajdonságaitól, adott pillanatban fennálló hangulatától, az észlelt személytől és a helyzettől.

6 A személyiség megismerésének fontossága
Más személyek érzéseinek, személyiségjegyeinek helyes megítélése a sikeresség egyik alapvető feltétele. Valamennyien rendelkezünk bizonyos képességekkel embertársaink érzelmeinek, tulajdonságainak megítélésében. Mivel a vezetés az emberek közötti interakción alapul, a másik ember viselkedésének megismerése és megértése alapvető fontosságú. A személyek kapcsolatában a megismerés, a másokról alkotott kép visszahat a kapcsolatra, azaz az együttműködésre. Más személyek érzéseinek, személyiségjegyeinek helyes megítélése a sikeresség egyik alapvető feltétele. Valamennyien rendelkezünk bizonyos képességekkel embertársaink érzelmeinek, tulajdonságainak megítélésében. Mivel a vezetés az emberek közötti interakción alapul, a másik ember viselkedésének megismerése és megértése alapvető fontosságú. A személyek kapcsolatában a megismerés, a másokról alkotott kép visszahat a kapcsolatra, azaz az együttműködésre.

7 A nonverbális kommunikáció

8 A nonverbális jelek szerepe a megismerésben
Szerepe: az emberek egymás iránti magatartásának kifejezése Velünk született, öröklött tevékenységek, mozdulatok, gesztusok Igazsághordozók Nemzeti, kultúrafüggő sajátosságokkal rendelkeznek A nők jobbak az észlelésükben, feldolgozásukban Könnyen félreértelmezhetőek Albert Mehrabian megállapítása szerint a teljes közlésrendszernek mintegy 7%-a verbális (kizárólag szóbeli), 38%-a vokális (beleértve a hangszínt, a hanghordozást és a nem-beszédhangokat) és 55 nemverbális. Sok más kutató is hasonló véleményre jutott, csak más felosztásban: Birdwhistell professzor úgy találta, hogy a személyes kommunikáció verbális alkotóeleme nem egészen 35%, és több mint 65 százalékot tesz ki a nem szavakkal történő közlés. A legtöbb kutató nagyjából egyetért abban, hogy a verbális közlést elsősorban információk átadására használják, míg a nemverbális csatorna az emberek egymás iránti magatartásának kifejezését, egyes esetekben a verbális közlés helyettesítését szolgálja. Gondoljunk csak arra, ahol a legnagyobb hangsúlyt fektették a nonverbális kommunikációra: a némafilmre! Charlie Chaplin és a némafilmek számos más színésze úttörő volt a nem-verbális kommunikáció szakszerű alkalmazásában. Akkor minden színészt aszerint minősítettek, hogy mennyire képes gesztusokkal és más testi jelzésekkel hatékonyan kommunikálni. Több kutatás szerint is velünk született, örökletes gesztusokról van szó, azt viszont kijelenthetjük, hogy ezek aránya a verbálishoz a tanulmányok előrehaladtával és a ranglétrán való előrelépéssel fokozatosan csökken: azok már a szókincsüket használják közlésre. Az életkor is befolyásoló hatással bír: a gesztusok az életkor előrehaladtával finomodnak,ill. mesterkéltebbé válnak, így elmondható, hogy egyre nehezebben értelmezhető. Kutatások bizonyítják, hogy a nemverbális jelzéseknek 5-ször akkora a súlya, mint a verbális tudósításoknak és ha a kettő ellentmond egymásnak, akkor az emberek a nemverbális közlésre támaszkodnak. A jelbeszéd alapvető gesztusai, az érzelmek kifejezése jórészt azonosak világszerte: az ember mosolyog, ha jókedvű, boldog, összehúzza a szemöldökét vagy mogorva arcot vág, ha haragos. A fejrázással ill. bólintással közölt nem/igen szintén általános érvényű (kivéve pl. Bulgária). Azonban a jelek intenzitása, ill. erőssége nemzetiségtől függő (pl. a déli nemzetek erősebben gesztikulálnak, míg az északiak ezeket a jeleket igyekeznek minimalizálni). A nők általában jobb észlelők, mint a férfiak, és e tény adott alapot annak, amit közkeletű néven „női megérzésnek” neveznek. Velük született képessége a nőknek, hogy hamar felfogják és gyorsan megfejtik a nemverbális jelzéseket, és hogy éles szemmel fedeznek fel apró részleteket. Ezért van az, hogy kevés férj ússza meg szárazon, ha hazudik a feleségének, míg a legtöbb asszony könnyen félre tudja vezetni a férjét. Azon nőknél, akik gyermeket nevelnek(tek), még szembetűnő ez a képesség, ugyanis az első néhány évben csak szavak nélkül kommunikálnak a gyerekkel. A legsúlyosabb hiba, amit el lehet követni a testbeszéd értelmezésekor, ha egyetlen gesztust a többitől elkülönítve értelmezünk. A helyes értelmezéshez gesztuscsoportokat kell vizsgálni: a testbeszéd, mint minden más nyelv, szavakból, mondatokból és írásjelekből áll. Mindegyik gesztus olyan mint egy szó és a szónak többféle értelme lehet. Csak ha a szót más szavakkal együtt mondatban helyezzük el, akkor értjük meg igazán a jelentését. A jó beleélő képesség egyén értelmezni tudja ezeket a nemverbális „mondatokat” és egybeveti az illető verbális mondataival. Továbbá minden gesztust abban az összefüggésben kell szemlélni, amelyben előfordul. Ha pl. hideg téli napon szorosan összefont karral és keresztbe tett lábbal és lehajtott állal áll, akkor valószínűleg fázik és nem pedig védekező pozitúrát vett fel.

9 Területek, zónák Saját, egyéni „légbuborék” Zónatávolságok:
(Szoros intim zóna (15 cm-en belül)) Intim zóna (15-45 cm) Személyes zóna ( cm) Társadalmi zóna ( cm) Nyilvános zóna (360 cm felett) Vidéki és városi zónatávolságok Magánterület és tulajdon Területnek tekinthető az olyan térség vagy hely, amelyet az egyén a sajátjának tart, mintha testének meghosszabbodása lenne. Mindenkinek meg van a maga személyes területe, amely magába foglalja a vagyontárgyait körülvevő térséget. Ilyen a kerítéssel elhatárolt otthona, autója, annak belseje, hálószobája vagy a saját széke és miként Dr. Hall felderítette, egy meghatározott légtér a teste körül. Mindenkinek van saját, egyéni légbuborékja, amit magával hord. Nagysága annak a helynek a népsűrűségétől függ, ahol felnevekedett, a személyes zónatávolságot tehát a nemzeti kultúrák határozzák meg (pl. míg a japánok jobban megszokták a zsúfoltságot, addig a nyugati nemzetek jobban szeretik a „nagy, szabad térségeket” és szeretnek távolságot tartani). Zónatávolságok: Szoros intim: ez csupán fizikai érintkezés során érhető el. Intim: ez a legfontosabb, csak az érzelmileg közelállóknak szabad behatolniuk: szülők, házastárs, gyerekek, közeli barátok és rokonok. Személyes: ekkora távolságban állunk másoktól partikon, hivatalos és társas összejöveteleken, baráti találkozókon. Társadalmi: ekkora távolságra állunk idegenektől, azoktól, akiket még nem ismerünk eléggé. Nyilvános: ez a megfelelő távolság, ha nagy létszámú csoporthoz intézzük szavainkat. Akik gyéren lakott vidéki tájakon nevelkedtek, sokkal nagyobb helyet igényelnek, mint a sűrű népességű nagyvárosok lakói. Míg a nagyvárosiaknak 46cm-es légbuborékuk van (ekkora a távolság a csukló és a felsőtest között, amikor kézfogásra nyújtják a karjukat), addig a vidékieknek 100cm-es vagy annál több is lehet annak a területnek a távolsága, amely számukra lehetővé teszi, hogy semleges területen fogjon keze a másik emberrel. A vidékiek szilárdan megvetett lábbal, a lehető legmesszebbre hajolnak előre, míg a városi előrelépve üdvözli a másikat. Távoli vagy gyéren lakóknál a térigény még nagyobb (akár 6m-es is lehet), így számukra a messzebbről integetés a megfelelő üdvözlési mód. Valakinek a saját tulajdonú vagy rendszeresen használt birtoka magánterületnek számít, és személyes légteréhez hasonlóan, harcolni is kész annak megvédéséért. Az ember otthona, hivatala, autója, és más hasonlók magánterületet jelentenek: falak, kapuk, kerítések és ajtók formájában mindennek van világosan megjelölt határa. Ezeket az elhatárolható területeket általában gyakori használattal jelölik, vagy pedig oly módon, hogy valamilyen személyes tárgyat hagynak rajta vagy mellette.

10 Tenyérgesztusok Két alapvető tenyérhelyzet: a felfelé néző és a lefelé fordított ill. a nyitott és elrejtett Kézfogás: Uralkodó és behódoló jellegű A „kesztyű” A „döglött hal” Ujjizület ropogtatás Merev karlendítés Az ujjhegy megmarkolása Karhúzás „Kétkezesek”: Csuklószorítás, könyökfogás, felsőkarfogás, vállfogás Hétköznapi találkozások alkalmával két alapvető tenyérhelyzet használatos: az elsőnél felfelé néz a tenyér, míg a másiknál lefelé fordul a tenyér, mintha lefogna vagy visszatartana valamit. A felfelé fordított tenyér alázatos, nem fenyegető gesztusként használatos. Az egyén, akit ezzel a mozdulattal megkérünk valamire, nem érzi nyomatékosnak a kérést, és fenyegetettséget sem érez miatta. A lefelé fordított tenyér azonnali hatalmat biztosít. Az illető, akihez ezzel kéréssel fordultunk, így érzi parancsot kapott, és ellentmondó érzések keletkezhetnek benne. Ennek még egy nyomatékosítottabb változata az ökölbe szorított kéz, kinyújttt mutatóujjal, ilyenkor a kéz egy képletes bunkóvá válik, amivel a beszélő képletes veréssel kényszeríti engedelmességre hallgatóját. Míg a nyitott tenyér az őszinteséget, igazságot, becsületességet jelenti, addig az elrejtett (hát mögé vagy zsebbe) valami titkolnivalót, vagy hazugságot. Uralkodó és behódoló jellegű: uralkodó magatartást úgy lehet éreztetni, hogy a kézfogás során kezünket tenyérrel lefelé fordítjuk (nem kell teljesen a föld felé, de a másik emberéhez képest lefelé). A behódolást a felfelé fordított tenyér gesztusával lehet kinyilvánítani. (de figyelni kell, nem ezt jelenti, ha az illető kézizületi bántalmaktól szenved, vagy a keze a munkaeszköze, gyakran tapasztalható részükről ez a fajta kézfogás). Amikor két domináns ember fog kezet, egyfajta csata folyik le köztük, mindketten igyekeznek behódoló kézfogásba fordítani a másikat, amelynek végeredménye egy satuszerű kézfogás, amelynél mindkét tenyér függőleges helyzetet vesz fel, és mindketten tiszteletet és alárendeltséget éreznek a másik iránt. A „kesztyű”: az ilyen kézfogást szokás gyakran politikus kézszorításnak is nevezni. A kezét nyújtó fél a megbízhatóság, tisztesség benyomását próbálja partnerében kelteni, első alkalommal történő találkozás esetén azonban ez pont ellenkező hatást válthat ki, bizalmatlanul, gyanakodva fogadhatják ezt a gesztust, csak ismerős emberekkel szemben alkalmas. A „döglött hal”: kevés olyan ellenszenves gesztus létezik, mint a döglött hal kézfogás, különösen, ha a a kéz nyirkos, hideg. A petyhüdt, mozdulatlan, döglött hal jelleg alkalmazóját népszerűtlené teszi és a könnyen felfordíthatóság miatt – általában jellemgyengeség hírébe hozza. Ujjizület ropogtatás: az agresszív, kemény vagány típus cégére. Merev karlendítés: jobbára agresszív típusú emberek alkalmazzák, elsősorban azzal a céllal, hogy a másik felet ne eresszék közel magukhoz. Az ujjhegy megmarkolása: célt tévesztett merev karlendítéshez hasonló, a gesztus végrehajtója tévedésből a másik ember ujjait markolja meg. Noha kemény, rámenős magatartást mutathat, voltaképpen az önbizalom hiányát tükrözi. Karhúzás: a kezdeményező területére áthúzni a partnert kétféle dolgot jelenthet: az egyik, hogy a kezdeményező gyenge fickó, aki csak a személyes térségén belül érzi jól magát, a másik pedig az, hogy a kezdeményező olyan kultúrából való, amelynek kicsi intim zónája van. „Kétkezesek”: Csuklószorítás, könyökfogás, felsőkarfogás, vállfogás: két kézzel akkor fogunk kezet, ha a másik fél iránti őszinteségünket, bizalmunkat, vagy éppen mély érzelmeinket akarjuk kinyilvánítani. A bal kezet használjuk annak az érzelemtöbbletnek a kifejezésére, amelyet a kezdeményező közölni óhajt. Ennek az érzelemtöbbletnek a megnyilvánulása attól a távolságtól függ, amelyet a kezdeményező bal keze partnerének jobb karján felfelé megtesz. Másrészt a kétkezes fogás benyomulást jelent a másik fél intim (vagy szoros intim) zónájába, így csak barátok (első kettő esetén), ill. érzelmileg szorosan kötődők esetén megengedhető.

11 Kéz- és kargesztusok Tenyér összedörgölése Összekulcsolt kezek
A „toronysisak” Kéz-, kar- és csuklómarkolás Hüvelykujj-felmutatás Tenyér összedörzsölése: az emberek így pozitívelvárásaikat adják tudtul. A tempó gyorsasága azt mutatja, hogy az illető véleménye szerint ki lesz a haszonélvezője a várt pozitív eredménynek (ha gyorsan, akkor pl. a vevő, ha lassan, akkor az eladó maga). Összekulcsolt kezek: eleinte bizakodó gesztusnak látszik, mivel azok, akik használják, általában mosolyognak és elégedettnek látszanak. Alaposabb vizsgálatok kimutatták azonban, hogy ez egy frusztrációs gesztus, amely visszafojtott, negatív magatartást jelez. A gesztusnak három fő elhelyezkedési formája van: arc előtt összekulcsolt kéz, asztalon nyugvó kéz és ülőhelyzetnél ölben, álló helyzetnél a törzs alatt elhelyezkedő kéz. Toronysisak: gyakorta használjuk elkülönülten a többi gesztustól. Akik biztosak magukban, vagy akik nem, ill. alig gesztikulálnak, gyakran alkalmazzák ezt a kéztartást magabiztosságuk kifejezésére. A gesztusnak két változata van: a felemelkedő toronysisak a szokásos kéztartás, amikor véleményét vagy gondolatait hosszasan fejti ki az illető, ehhez gyakran kapcsolódik a fej felszegése, amellyel az arc fennhéjázóvá, önteltté válik. A leengedett toronysisak gesztusa pedig általában akkor használatos, amikor az illető valakit hallgat, mintsem maga beszél. Kéz-kar és csuklómarkolás: A kéz-a-tenyérben mozdulat felsőbbrendűséget, önbizalmat tükröző gesztushelyzet, tapasztalat szerint, ha az ember stresszes helyzetben ezt a testtartást ölti fel, feszültsége felenged, önbizalma megnő. A csuklómarkolás ezzel szemben reményvesztettséget jelent és próbálkozást az önuralom megerősítésére. Minél idegesebb lesz egy ember, hátratett keze annál magasabbra vándorol a másik kezén, így alakul ki végül, hogy az illető a felsőkarját markolássza. Hüvelykujj-felmutatás: másodrangúak, valamely gesztuscsoport kiegészítő részei. Elsőbbség, fölény, sőt erőszak kimutatására használják. Akkor a legszembetűnőbb, amikor az egyén közben ellentétes értelmű szóbeli közlést ad. Leggyakoribb megnyilvánulási formája a zsebből (farzsebből) kiálló hüvelykujj: fölényes magatartású férfiak és uralkodni vágyó vagy agresszív nők alkalmazzák a leggyakrabban. Összefont kar és feltartott hüvelykujj egy másik népszerű gesztus, kettős jelzés, mely egy védekező vagy negatív testtartásból és egy magát nagyratartó pózból áll. Az ilyen gesztust alkalmazó személy rendszerint gesztikulál hüvelykujjával és állás közben szereti himbálni magát. A hüvelykujj nevetségesség vagy tiszteletlenség jelzésére is szolgálhat, ha valakire rámutatunk vele. Jellemzőbb a használata férfiaknál, a legtöbb nőre idegesítően hat.

12 Arc és szem Arcjáték Szem – nézésmódok Érzelmi állapot jó jelzője
Univerzális tartalmú, környezettől független Általában őszinte, tudatalatti működés eredménye Sokan eltitkolják érzelmeiket, meghamisítják arcjátékukat (árulkodó jelek) Szem – nézésmódok Hivatalos nézés Társasági nézés Bizalmas nézés Oldalpillantás Arcjáték: A kutatások azt mutatják, hogy a többségünk jól érzékeli a másik ember érzelmi állapotát annak arcjátékából. Számos arckifejezés univerzális tartalmú, környezettől és kultúrától független. Az arcjáték általában őszinte, mert tudatalatti működés eredménye, hűen fejezi ki az ember érzelmeit, tulajdonságait. A gyakorlatban megfigyelhető, hogy egyes emberek megpróbálják eltitkolni valós érzelmeiket, meghamisítják arcjátékukat. Árulkodó jel lehet pl. ha az emóciókat kiváltó esemény és az arcjáték reakció közötti idő túl hosszú, vagy ha az arcjáték egyes elemei között ellentmondások fedezhetőek fel. Ha valaki gyakran pislog, vagy nyalja a száját, az pszichológiai stresszre utal. Az arcjáték meghatározó mértékben befolyásolja a személyről alkotott képünket. Ezeket az információkat egészítik ki a további, nem verbális jelek. Minden emberi kommunikációs jelzés közül a szem adja a leghívebb és legpontosabb jeleket, mivel központi helyet foglal el a testen és pupillái önállóan működnek. Annak időtartama, hogy meddig néznek a szemünkbe, meddig tartják fogva a pillantásunkat, megmutatja, hogy az illető őszinte volt-e hozzánk, vagy hazudott esetleg. Ha valaki hazudik vagy elhallgat fontos közlendőket, tekintete az együtt töltött idő alig egyharmad részében találkozik a mienkkel. Ha az illető több, mint kétharmadában a szemünkbe néz, az két dolgot jelenthet: vagy nagyon érdekesnek, megnyerőnek talál bennünket, vagy pedig ellenségesen érez irántunk. Akárcsak a testbeszéd, a kultúránként meghatározott az az időtartam is, ameddig egymásra néznek az emberek. A dél-európaiak gyakori szemmeregetése kellemetlen érzést kelthet másokban, a japánok meg inkább a nyakat nézik beszélgetés közben, ez is zavaró lehet más népek számára. De nemcsak az időtartam, hanem a tekintet iránya is fontos: Ha a szemben lévő fél homlokára képzelt háromszögre korlátozzuk pillantásunkat, akkor szigorúan hivatalos légkört teremtünk és a másik fél érzi, hogy komolyan vesszük a szóban forgó ügyet. Ha pillantásunkat az egyén szemmagassága alá irányítjuk, akkor társadalmi légkör alakul ki, ilyenkor szintén egy háromszöget nézünk, de ekkor már a szemek és a száj között. Amennyiben a tekintet a szemvonaltól az áll alá haladva, a test más részeire szegeződik (közeli találkozásnál a két szem és a mellkas által határolt területre, távolabbról pedig a szemtől a combtőig), akkor bizalmas lesz a nézés. Férfiak-nők a másik fél iránti érdeklődésük kinyilvánítására használják. Az oldalpillantás érdeklődés vagy ellenséges érzület kifejezésére szolgál: kissé felvont szemöldökkel és mosollyal párosulva érdeklődést jelent, míg összevont szemöldök, redős homlok és lefelé biggyesztett ajakkal gyanakvó, ellenséges vagy kritikus magatartást jelez.

13 Archoz illesztett kézgesztusok
Szájőrzés Orrérintés Szemdörzsölés Füldörzsölés Nyakvakarás Gallérhúzogatás Ujj a szájban Arc- és állgesztusok Állsimogatás Szájőrzés: a kéz eltakarja a szájat, a hüvelykujj az archoz nyomódik, miközben az agy tudat alatt utasítja a kezet, hogy próbálja elfojtani az elhangzó valótlan szavakat. Ha valaki beszéd közben alkalmazza ezt a gesztust, minden jel szerint hazudik. Ha azonban akkor takarja el a száját, amikor a másik ember beszél, az annak a jele, hogy érzése szerint az a másik ember hazudik. Orrérintés: lényegében a szájőrzés gesztusának mesterkélt, álcázott változata, állhat néhány könnyű, dörgölő mozdulatból, az orr alatt, vagy lehet egyetlen röpke, szinte észrevehetetlen érintés. Szemdörzsölés: „nem látni meg a rosszat…”, jele lehet annak, hogy ki akarja rekeszteni a megtévesztést, a kétséget, vagy a hazugságot, amit lát, vagy el akarja kerülni, hogy a szemében kelljen néznie annak, akinek hazudik. A férfiak többnyire erőteljesen dörzsöli a szemüket, és ha nagyot hazudnak, rendszerint a földre néznek. A nők könnyen megdörzsöli a szemük alját és a plafonra nézve ők is kerülik hallgatóik pillantását. Füldörzsölés: ez esetben a hallgató a kezét a füle köré vagy fölé helyezi, ekképp próbálja elrekeszteni a szavakat, voltaképpen arra törekedve, hogy ne hallja meg a rosszat. Kifinomultabb, felnőtt változata ez a kisgyerek mindkét fület befogó gesztusának. Nyakvakarás: A jobb kéz mutatóujja a fülcimpa alatti részt vagy a nyak oldalát vakarja. Érdekesség, hogy az ember általában ötször vakarja meg a nyakát. Ez a gesztus kétséget vagy bizonytalanságot jelez, olyan emberekre jellemző, aki ilyeneket mond: nem tudom, hogy…. Különösen figyelemre méltó, ha a szóbeli közlés ellentmondó, határozott. Gallérhúzogatás: Kutatások kimutatták, hogy egy hazug kijelentés bizsergető érzést kelt az érzékeny arc- és nyakszövetekben, amit dörzsöléssel, vakarással lehet megszüntetni. A hazugság hatására némi verejték gyűlik össze a nyakon, a leleplezéstől való félelem következtében. Akkor is sor kerülhet rá, ha valaki dühös vagy csalódott és levegőt akar engedni a nyakához. Ujj a szájban: általában akkor dugjuk a szánkba az ujjunkat, ha szorongatott helyzetben vagyunk, a szájba tett ujj gesztusa megnyugtatásra váró belső szükséglet külső megnyilvánulása. Arc- és állgesztusok: amikor a hallgató fejtámaszként kezdi használni a kezét, ez annak a jele, hogy beállt az unalom. A hallgató unalmának foka azon mérhető, hogy milyen mértékben támasztja keze vagy karja alá a fejét. Értékelést pedig az arcon nyugvó összezárt kéz fejez ki, a hüvelykujj gyakran felfelé mutat. Ha azonban a hallgató kezdi elveszíteni érdeklődését, de udvariassági okokból érdeklődőnek akar látszani, akkor keze lejjebb csúszik, és inkább már alátámasztó funkciót tölt be. Őszinte érdeklődés csak akkor mutatkozik, amikor a kéz az arcon van, és nem fejtámasztékul szolgál. Ha az arc oldalához simuló mutatóujj függőlegesen felfelé mutat, a hüvelykujj meg alátámasztja az állat, akkor a hallgató nemlegesen vagy kritikusan vélekedik a témáról vagy az előadóról. Állsimogatás: ez a gesztus azt jelzi, hogy a hallgató eldönt valamit: ha összefont kar és keresztbe tett láb gesztusa követi, a döntés nemleges, ha viszont a készenlétgesztus, akkor a döntés pozitív.

14 A kar, mint védőkorlát Karkeresztezési gesztusok
Szabályosan összefont kar Feszes karkeresztezés Kart fogó gesztus Részleges karkeresztezési gesztusok Megérintett vagy megfogott másik kar Álcázott karkeresztezési gesztusok Férfiak: mandzsettagomb, óraszíj Nők: kézitáska, virágcsokor Az összefont-kar gesztussal kapcsolatos USA-beli felmérés érdekes eredményeket hozott: egy csoport diákot megkértek, hogy vegyenek részt egy előadássorozaton, és mindegyiküket kioktatták, hogy ne tegyék keresztbe a lábukat, ne fonják össze a karjukat, üljenek fesztelenül, kényelmesen. Az előadások után minden hallgató vizsgán adott számot tudásáról és az előadóval szembeni magatartásukat is regisztrálták. Egy másik csoportot ugyanennek az eljárásnak vetettek alá, de ők azt az utasítást kapták, hogy szorosan összefont karral üljenek az előadásokon. Az eredmények azt mutatták, hogy ez utóbbi diákok 38%-kal kevesebb ismeretet sajátítottak el és emellett kritikusabban is vélekedtek az oktatókról és az előadásokról. Szabályosan összefont kar: általános érvényű mozdulat, amely védekező vagy negatív magatartást fejez ki. Megszokott látvány, valahányszor idegenek közé kerül valaki, hogy ily módon viselkedik, hiszen tanácstalannak, bizonytalannak érzi magát. Feszes karkeresztezés: Ha a teljes karkeresztezéshez ökölbeszorult kéz járul, ez ellenséges és védekező magatartást jelez. Gyakori kísérője az összeszorított fog és a kivörösödött arc, amikor is szóbeli vagy fizikai támadás következhet be, azaz az ezt a gesztust használó egyén támadó magatartású, behódoló, felfelé fordított tenyérrel ajánlatos felé közeledni. Kart fogó gesztus: a két kéz szorosan fogja a felső kart, mintegy rögzítve ezzel a testhelyzetet és megakadályozva a kar szétnyitására és a test felfedésére irányuló mindennemű próbálkozást. Negatív, önmagát fékező magatartást tükröz. A teljesen összefont kar gesztusát néha túlságosan szembeszökő mások előtt használni, mivel leplezi félelmünket. Időnként egy nehezebben megfejthető változatával helyettesítjük, a részleges karkeresztezéssel, amelynél a fél kar keresztben átlendül a testen, és megérinti vagy megfogja a másik kart, hogy ezzel védőkorlátot képezhessen. Az ilyen gesztus gyakran látható összejöveteleken, ahol az illető nem ismeri a többieket, vagy nincsen önbizalma. Az álcázott karkeresztezési gesztusok „kirakatba” tett emberek bonyolultan kifinomult gesztusai. Ide tartoznak a politikusok, televíziós személyiségek stb., akik nem vennék szívesen, ha a hallgatóság rájönne, hogy nem bíznak önmagukban, vagy idegeskednek. Amikor a mandzsettagomb kiment a divatból, a férfiak óraszíjukat kezdték babrálni, levéltárcájuk tartalmát ellenőrizni, vagy bármilyen más gesztushoz folyamodni, ami a karkeresztezést lehetővé teszi. A nőknél nem olyan feltűnőek ezek a gesztusok, mert ők kézitáskát, tárcát s más hasonlókat (pl. virágcsokor) foghatnak meg, ha biztonságérzetük cseren hagyja őket.

15 A láb, mint védőkorlát Szabályszerű lábkeresztezés
Térden keresztbe átvetett – amerikai – lábtartás Kézzel leszorított lábkulcshelyzet Lábkeresztezés álló helyzetben Bokakulcsolás gesztusa A láb átkulcsolása Szabályszerű lábkeresztezés: ha az egyik láb szabályosan átvetődik a másikon, többnyire a jobb a balon, többnyire ideges, tartózkodó vagy védekező magatartást jelez. Másodlagos, más gesztusokkal együtt járó mellékgesztus, amelyet nem szabad önmagában értelmezni. Ha a lábkeresztezés karkeresztezéssel párosul, akkor az illető kivonta magát a beszélgetésből. Nőknél világszerte használatos pozitúra, különösen, ha elégedetlenségüket fejezik ki. Amerikai lábtartás (lábkulcs): vitatkozó vagy versengő magatartást jelez, főleg az amerikai – versengő típusú – férfiakra jellemző általános ülőhelyzet (ezért náluk nehéz értelmezni, viszont másoknál egyértelmű. Kézzel leszorított lábkulcshelyzet: kemény, hajthatatlan vitapartnerek gyakran szorítókapocsként átfogják egyik vagy mindkét kezükkel keresztben átvetett lábukat: ez az erőskezű, makacs egyéniség ismertetőjele, akinek az ellenállását csak különleges módon lehet megtörni. Lábkeresztezés álló helyzetben: A legtöbb ember ebben a testhelyzetben áll, ha ismeretlen vagy alig ismert egyének közé kerül. Hivatalos vagy társadalmi összejöveteleken jellemző pozitúra ez, összefont karokkal és egymáshoz képest nagyobb távolságokkal együtt. Bokakulcsolás: szintén negatív, védekező helyzet, férfiaknál gyakran egészíti ki a térden nyugvó, ökölbeszorított vagy a szék karfáját szorosan markoló kéz. A nők bokakulcsolása valamicskét eltér ettől: a térdek inkább egymáshoz simulnak, a lábfejek kissé oldalra fordulnak, és a két kéz egymás mellett, vagy egymáson helyezkedik el. Amikor az egyén összezárja bokáját, akkor képzeletben az ajkát harapdálja. A gesztus negatív magatartás, érzelem, idegesség vagy félelem elfojtását jelenti. A láb átkulcsolása: ez a gesztus szinte kizárólag a nők sajátja. A lábfej elülső része ilyenkor átfonja a másik lábszárat, hogy fokozza a védekező magatartást. E gesztus megjelenésével biztosra vehet, hogy a nő visszabújt csigaházába, ez csak meleg, barátságos, tapintatos közeledéssel oldható fel. Bátortalan, félénk nőknél észlelhető általában ez a testhelyzet.

16 Egyéb közkedvelt gesztusok
Lovaglóülés a széken Nem létező pelyhek szedegetése Fejtartásmódok Feltartott fej Oldalra hajtott fej Lehajtott fej Mindkét kéz a fej mögött Ülő készenlét Kezdeményező testhelyzet Agresszivitás Lovaglóülés a széken: védekező magatartást jelöl, ha az illető bárminemű rendelkezésre álló tárgyat felhasznál a fizikai vagy szóbeli támadással szemben. Ilyen pl. ha behúzódik egy ajtó, egy íróasztal, vagy nyitott kocsiajtó mögé, de ilyen, ha a székén lovaglóülésben helyezkedik el. A széktámla védőlapként oltalmazza testét és agresszív, domináns harcossá változtatja. A széken lovaglók többnyire domináns egyének, akik ha unni kezdik a beszélgetést, megpróbálják átvenni az irányítást más emberek felett, a széktámla ugyanis eközben védelmül szolgál. Nem létező pelyhek szedegetése: amikor valaki helyteleníti mások véleményét vagy magatartását, de úgy érzi, nem fejtheti ki saját álláspontját, akkor kezdi szedegetni a nem létező pelyheket pulóverjén. Ilyenkor nem a többiekre, hanem a padlóra néz, így fejezi ki nemtetszését. Ezzel a többiek tudomására hozza, hogy még akkor sincs ínyére amit mondanak, ha szóban egyet is ért. Fejtartásmódok: három alapvető fejtartásmód létezik: a feltartott fej (olyan ember fejtartása, aki semlegesen foglal állást a hallottakkal kapcsolatban, a fej többnyire mozdulatlan marad, néha aprókat biccent), az oldalra billenő fej (az érdeklődés felkeltődését jelzi, ha ehhez még a hallgató előrehajol és kezét állukra teszik, akkor teljes a siker), ill. a lehajtott fej (elutasító sőt ítélkező magatartást jelez) Mindkét kéz a fej mögött: ez a gesztus olyan foglalkozásokra jellemző, mint a könyvvizsgáló, igazgató, bankvezér és mindenki, aki magabiztosnak, dominánsnak és valamilyen szempontból a többiek fölött állónak érzi magát. Territoriális jelzésként is használható annak kifejezésére, hogy az illető igényt tart egy bizonyos területre. Ülő készenlét: az egyik legdirektebb gesztus, mely azt fejezi ki, hogy az illető készen áll valamire, pl. egy üzlet megkötésére Kezdeményező testhelyzet: beszélgetés vagy együttlét befejezésére irányuló készenléti gesztusoknál az illető két kezét térdére helyezve előredől, vagy mindkét kezével a széket fogva hajol előre. Agresszivitás: Az övbe vagy a zseb felső részébe dugott hüvelykujj agresszív magatartás kinyilvánítására szolgáló gesztus. A férfiak saját területükhöz való joguk kinyilvánítására használják, ill. rettenthetetlenségüket óhajtják más férfiaknak jelezni vele. Nők felé irányuló gesztus esetén kitágult pupilla és a nő felé fordult lábfej egészíti ki.

17 Az észlelés és annak csapdái

18 Észlelési hibák Mivel az észlelés aktív és rendkívül összetett folyamat, és a helyes észlelésnek számos akadálya lehet, ezért sok hibát követhetünk el: Burkolt személyiségelméletek Kategorizáció és sztereotípiák Benyomás kialakítása központi és perifériális tulajdonságok alapján Holdudvar hatás és az érzékelés torzításának speciális esetei Projekció Szelektív érzékelés Egyéb csapdák: az „én-mérce” csapdája, középponti vonzás, kontraszt-hiba, csúcsteljesítmény csapdája, „hozzám hasonló” hiba, szimpátia és ellenszenv, különböző értékelői tendenciák együttes megléte

19 Burkolt személyiségelméletek
Naiv nézetek és elképzelések arra vonatkozóan, hogy hogyan kapcsolódnak össze a különböző személyiségvonások. Nem mindig vagyunk tudatában, de sokszor fontosabb szerepet játszanak, mint az észlelt személy tényleges tulajdonságai. Pl: Egy intelligens ember egyszersmind nagyvonalú is Az alázatosabb ember általában udvariasabb is Aki szorgalmas, az becsületes is Aki hazudik, az lop is Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet A személyészlelést befolyásoló legfontosabb tényezők közé tartoznak az észlelő gondolkodásában létező naiv nézetek és elképzelések arra vonatkozóan, hogy hogyan kapcsolódnak össze a különböző személyiségvonások. E feltételezett együttjárásoknak nem mindig vagyunk tudatában, ezért is nevezzük őket burkolt személyiségelméleteknek – de néha mégis fontosabb szerepet játszanak a benyomás kialakulásában, mint az észlelt ember tényleges tulajdonságai. Ha meglehetősen vázlatos információk alapján teljes és befejezett benyomást kell kialakítanunk valakiről, általában ezekre a személyiségelméletekre hagyatkozunk annak eldöntéséhez, hogy melyik tulajdonságok fontosak és hogy egy személy kevés megfigyelhető tulajdonsága mennyire valószínűen kapcsolódik össze egyéb, nem megfigyelhető jellemzőkkel.

20 Kategorizáció és sztereotípiák
Azáltal, hogy az embereket csoportokba soroljuk, képesek vagyunk a róluk felhalmozott ismereteinket rendszerezni, és így a személyészlelés feladatát nagymértékben leegyszerűsíteni. Az így, egy csoportba tartozó vagy sorolható embereket hajlamosak vagyunk információ hiányában, pusztán a csoportba tartozás miatt közös vonásokkal felruházni (pl. falusiak, informatikusok, nők, fiatalok stb). Sztereotípiák: ha a típusokat jól látható jellegzetességek határozzák meg, és ezek az emberek között széles körben ismertek (pl. faji). Előítéletek: ellenséges vagy negatív beállítódások valakivel vagy valamilyen csoporttal szemben, amelyek téves vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapulnak. Burkolt tudásunk a tulajdonságok együttjárására vonatkozó feltevések mellett az utunkba kerülő emberek típusaira is kiterjednek, sokszor tipológiákat használunk a társak osztályozására. Azáltal, hogy az embereket csoportokba soroljuk, képesek vagyunk a róluk felhalmozott ismereteinket rendszerezni, és így a személyészlelés feladatát nagymértékben leegyszerűsíteni. Az ilyen tipológiák lehetővé teszik, hogy mindenki számára ismert típus tulajdonságaival egy lényegében ismeretlen egyént jellemezni tudjunk. Az így, egy csoportba tartozó vagy sorolható embereket hajlamosak vagyunk információ hiányában, pusztán a csoportba tartozás miatt közös vonásokkal felruházni (pl. falusiak, informatikusok, nők, fiatalok stb). Ahhoz, hogy gyors és viszonylag pontos benyomást tudjunk kialakítani, a legjobb stratégia általában az, ha megpróbáljuk eldönteni, hogy az újonnan megismert személy melyik sajátos csoporthoz tartozik. Elképzeléseink egy csoport tipikus jellemzőiről azonban önmagukban is torzítottak lehetnek. A kategorizálás jelentős torzítások forrása lehet. Ha már egyszer besoroltunk egy személyt egy adott kategóriába, gyakran hajlunk arra, hogy kiválogassuk azokat az információkat, amelyek megerősítik osztályzásunkat, és figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyek ellentmondanak annak. A szabály azonban az, hogy meg kell tanulnunk módosítani a kategóriáinkat, a későbbi tapasztalatok fényében. Fontos megkülönböztetni a sztereotípiákat az előítéletektől. Sztereotípiáról beszélünk, ha a típusokat jól látható jellegzetességek határozzák meg, és ezek az emberek között széles körben ismertek. Már nagyon korai életkorban elsajátítjuk az elfogult sztereotípiákat, így ezeket nehéz megváltoztatni, könnyen találunk megerősítő bizonyítékokat. A sztereotípia azonban egy idő után – ha nem sikerül megcáfolni – előítéletté merevedhet. Az előítéletek ellenséges vagy negatív beállítódások valakivel vagy valamilyen csoporttal szemben, amelyek téves vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapulnak. Fontos megemlíteni, hogy a sztereotípiák nem haszontalanok, vagy helytelenek – általában van bennük igazság – de mindenképp meg kell győződni róla, hogy az értékelt személy egyedi jellemzői mennyiben azonosak, ill. eltérőek a csoportétól.

21 Benyomás kialakítása központi és perifériális tulajdonságok alapján
Az egyének tulajdonságai nem azonos súlyúak, bizonyos „központi” vonások aránytalanul nagy hatást gyakorolnak a benyomásokra Centrális tulajdonságok: felcserélésük radikálisan megváltoztatja a személyről alkotott képet. Perifériális tulajdonságok: a felcserélés csupán csekély hatást gyakorol a benyomásra Asch végzett vizsgálatokat a benyomás szerveződés rendjéről: ezek között az ún. centrális és perifériális tulajdonságok hatásaira helyezte a hangsúlyt. Vizsgálatai alapján megállapította, az egyének tulajdonságai nem azonos súlyúak, bizonyos „központi” vonások aránytalanul nagy hatást gyakorolnak a benyomásokra. Ha ilyenekkel találkozunk, azok felcserélése radikálisan megváltoztatja a személyről alkotott képet. A nem centrális tulajdonságok esetében a felcserélés csupán csekély hatást gyakorol a benyomásra. Az észlelt tulajdonság vagy vonás jelentése nem állandó, függ a háttértől, a körülményektől, és az észlelt személyről korábban szerzett információktól. A „büszke” tulajdonság pl. pozitív jellemző, ha független és magabiztos személy kontextusában látjuk, míg ugyanennek negatív értéke lehet egy szemtelen és agresszív ember esetében.

22 Holdudvar hatás („halo-effektus”)
Az észlelőnek azt a viselkedését jelenti, hogy az érzékelt általános benyomás kedvező vagy kedvezőtlen volta az egyéb tulajdonságokat is ezzel összhangban lévőnek ítéli meg. Azt gondoljuk, hogy ha valaki valamilyen jó vagy rossz tulajdonsággal rendelkezik, akkor az illető egyéb tulajdonságai is összhangban lesznek ezzel, vagyis jók vagy rosszak lesznek. A halo hatás esetén valamilyen szembetűnő, egyéni tulajdonság fényudvarként elhomályosít minden egyéb tulajdonságot és azokra rávetül, azokat átszínezi Külső tulajdonságok – belső értékek Rövid, ideiglenes megnyilvánulások Az értékelő minden tényezőt magasra vagy alacsonyra értékel valamely más, az értékelő számára kiemelkedően fontos egyéni jellemző pozitív vagy negatív észlelésének megfelelően. A halo hatás esetén valamilyen szembetűnő, egyéni tulajdonság fényudvarként elhomályosít minden egyéb tulajdonságot és azokra rávetül, azokat átszínezi. A holdudvarhatás érdekes példája, amikor a külső megjelenés szolgál a belső személyes tulajdonságokra történő következtetéshez. Kísérletek sora igazolja, hogy az előnyös külsejű embereket a szemlélők pozitív tulajdonságokkal ruháznak fel. A rövid, ideiglenes megnyilvánulások (pl. mosoly, kedves gesztus) is hasonló holdudvarhatást kelt, mint az előnyös külső. Ezeket a holdudvarhatásokat burkolt személyiségelméleteknek is tekinthetjük.

23 Speciális torzítások Elsőbbségi vagy újdonsági hatás
Torzítás negatív irányban Elnéző torzítások Elsőbbségi v. újdonsági hatás: A benyomás kialakulásában az információ súlyát nagymértékben befolyásolja a sorrend. Az első benyomás (a sorrend első tagja) minden további benyomásnál fontosabb: megszab egy irányt. A későbbi információk ebben a ebben a még tág, de határozott irányban értelmeződnek: ez a jelentésasszimiláció jelensége. Az első megjelölés megszabja az irányt, és befolyásolja az összes többi kifejezést. Az elsőnek kapott információnak aránytalanul nagyobb hatása van az ítéletekre, ez az ún. elsőbbségi hatás. Ha a vizsgálati személyt figyelmeztetjük, hogy minden információra figyeljen, akkor az újdonsági hatás kisebb. Torzítás negatív irányban: A negatív információknak általában aránytalanul nagyobb szerepe van a benyomások meghatározásában. A negatív első benyomások sokkal ellenállóbbak a változással szemben, mint a pozitívak. A negatív cselekedetek nem felelnek meg a a társadalmilag elfogadott normáknak, következésképp valószínű, hogy valódi és informatív jellemzőket tárnak fel. A pozitívan cselekvő olyan, amilyennek lennie kell. A negatív információt egy személyről gyakran kezeljük az „igazi jellem” különösen megbízható jelzéseként. Elnéző torzítások: A kulturális normák hatására általában pozitív, mint negatív tulajdonságokat tételezünk fel emberekről. Nem ostoba dolog feltételezni, hogy a másik ember pozitív tulajdonságokkal rendelkezik, ha még nem vagyunk meggyőződve az ellenkezőjéről. A pozitív viselkedés elvárása gyakran nyer megerősítést a későbbi tapasztalatban, egyszerűen azért, mert saját viselkedésünk pozitív volt, erre aztán pozitívan lehetett válaszolni. Ha azt várjuk, hogy barátságtalan, agresszív a másik, mi viselkedünk védekező, barátságtalan módon, kiváltva az elvárt viselkedést. (Pygmalion hatás).

24 Projekció Hajlamosak vagyunk rá, hogy saját érzéseinket kivetítsük másokra. Ez alapvetően a pszichológiai védekező mechanizmusunk része, hogy elhárítsuk magunkról a kellemetlen vagy nehezen elfogadható igazságot. Az érzékelő saját érzelmi állapota befolyásolja a megfigyelt személy érzékelését. Pl. az a vezető, aki maga is fél a szervezeti változástól, úgy ítéli meg beosztottjait, mint akik ellenállást fognak tanúsítani, ezért nem lehet bennük megbízni. Hajlamosak vagyunk rá, hogy saját érzéseinket kivetítsük másokra. Ez alapvetően a pszichológiai védekező mechanizmusunk része, hogy elhárítsuk magunkról a kellemetlen vagy nehezen elfogadható igazságot. Az érzékelő saját érzelmi állapota befolyásolja a megfigyelt személy érzékelését. Pl. az a vezető, aki maga is fél a szervezeti változástól, úgy ítéli meg beosztottjait, mint akik ellenállást fognak tanúsítani, ezért nem lehet bennük megbízni.

25 Szelektív érzékelés A pontos érzékelés egy további gátja az a tendencia, hogy a saját érdeklődésünk befolyásolja az érzékelést. Mivel nem lehetséges minden ingert befogadni, ami ér bennünket, azokat választjuk ki, amelyek számunkra, képzettségünk, érdeklődésünk, vagy munkaterületünk alapján fontosak. A pontos érzékelés egy további gátja az a tendencia, hogy a saját érdeklődésünk befolyásolja az érzékelést. Mivel nem lehetséges minden ingert befogadni, ami ér bennünket, azokat választjuk ki, amelyek számunkra, képzettségünk, érdeklődésünk, vagy munkaterületünk alapján fontosak. A személyiség tulajdonságainak észlelése során a helyes ítéletalkotás érdekében olyan eljárásokat kell alkalmazni, amelyek a fenti hibákat minimalizálják.

26 Egyéb észlelési csapdák
Az „én-mérce” csapdája, Középponti vonzás, Kontraszt-hiba, A csúcsteljesítmény csapdája, A „hozzám hasonló” hiba, Szimpátia és ellenszenv, Különböző értékelői tendenciák együttes megléte Az „én-mérce” csapdája: ha az értékelő valamely szakterület kiválósága, vagy korábban abban a szerepben kiváló teljesítményt nyújtott, előfordul, hogy nem a szokásos értékelési sztenderdekhez, hanem saját magához viszonyít, tehát sokkal szigorúbb mércét alkalmaz. Középponti vonzás: általában akkor fordul elő, ha az értékelő vonakodik kimagaslóan magas vagy alacsony értékelést adni Kontraszt-hiba: akkor következik be, ha egy személyt tényleges teljesítményén alul vagy felül értékelnek a közvetlenül őt megelőző értékeléséhez képest mutatott jelentős teljesítménykülönbség hatására A csúcsteljesítmény csapdája: jelentős idő elteltével is az értékelt személy kiemelkedően rossz (vagy jó) teljesítménye határozza meg a róla kialakult képet. A „hozzám hasonló” hiba: akkor következik be, ha az értékelők eltúlozzák annak a személynek az értékelését, aki valamiben hasonlít rájuk. Szimpátia és ellenszenv: az értékelő személyes felől érkező szimpátiát vagy ellenszenvet soha nem lehet kizárni az értékelésből ezek az érzések tudat alatt befolyásolják az értékelés végeredményét. Különböző értékelői tendenciák együttes megléte: különböző értékelők különböző értékrendszerekkel, különböző irányokba (össze-vissza) torzítanak.

27 Ítélőképesség Mechanisztikus előrejelzés:
az adatok matematikai (statisztikai) kombinációjára épül, keresve az optimális megoldásokat (pl. regresszió elemzés az adatok optimális súlyának meghatározására) Impressziókra építő előrejelzés: alapja a személlyel kapcsolatos információk intuitív vagy szubjektív kombinációja a magatartás előrejelzése érdekében (pl. jelenléti arány a teljesítménynövekedés megítélésében) Emberek részvétele: kreativitás A jó ítélőképességű ember jellemzői Az emberek megítélésének egyik fontos felhasználási célja a jövőbeli magatartás előrejelzése. Az előrejelzésben kétféle módszer alkalmazható: a mechanisztikus (adatok kombinációjára épített) és az impressziókra épülő (emberi megítélést alapul vevő). Az előbbi legalább azonos értékű, vagy jobb módszer, mint az utóbbi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az embert ki kell szorítani az értékelési folyamatból. Az ember szerepe a statisztikai rendszerek kialakításában meghatározó. További előnye az ember részvételének a kreativitás. Számos olyan helyzet van (pl. nem elégséges mintaszám), amikor a statisztikai módszerek nem alkalmazhatóak, vagy nem érdemes (idő és költségigénye miatt) alkalmazni, ilyenkor az emberi megítélés az egyetlen lehetséges út. A jó ítélőképességű emberek jellemzői: az átlagosnál magasabb intelligenciával rendelkeznek Esztétikai és irodalmi érdeklődésűek Érzelmileg kiegyensúlyozottak Természettudományi képzettségű (a társadalomtudományi képzettségűek túl érzékenyek az emberek közötti kis különbségekre, ezért hajlamosak azokat túlértékelni – véleményük szórása nagyobb, nagyobb a tévedés esélye)

28 Tesztek, mint a mechanisztikus érzékelés eszközei
Tesztek tulajdonságai: Tesztközpont vagy saját tesztek készítése Előnyök: pontosság objektivitás előrejelzőképesség megbízhatóság hitelessé tesz Hátrányok: korlátozott információkat biztosít jelentős előkészületet igényel Az elmúlt évtizedben a tesztek alkalmazási gyakorisága jelentősen megnövekedett. A tesztek alkalmazásának előnye a pontosság és az objektivitás összehasonlítva az interjúval, valamint az hogy a jövőbeni teljesítményre vonatkozó előrejelzőképesség és megbízhatóság. A tesztek hitelessé teszik a kiválasztási döntést. A tesztek alkalmazásának hátránya, hogy csak olyan információkat biztosít a jelöltről, amelyek a tesztben szerepelnek. A jelölteknek lehetnek olyan tulajdonságai, amelyek nem estek a vizsgálódás körébe, de a későbbi szervezeti alkalmazkodás és működés során, nagyobb jelentőséggel bírnak, mint azok, amelyeket felmértünk. A tesztek alkalmazása jelentős előkészületeket igényel. Az alkalmazó igénybe vehet tesztközpontokat, akik megbízható eljárásokkal bírnak és tesztjeik standardizáltak. A vállalat másik lehetősége, hogy saját tesztcsomagot készít. Mindkettő költségigényes és mindkettőnek meg van a maga előnye. A tesztközpontok által nyújtott szolgáltatás a nagyobb adatbázis és a standard formák alkalmazása révén általában biztosítja a tesztek statisztikai érvényességét. Ugyanakkor a standardizált tesztek nem feltétlenül felelnek meg a konkrét munkakör kiválasztási kritériumaként. Amennyiben a vállalat saját tesztkészlet kidolgozása mellett dönt, amellett hogy nagyon munkaigényes, még azzal a hibaforrással is számolni kell, hogy a munkakörök változékonyak, a tesztek pedig munkakör-specifikusak. Ha megváltozik a munkakör, akkor a teszteket is módosítani kell. A vállalati tesztkészletek csak akkor töltik be funkciójukat, ha azokat folyamatosan frissítik.

29 A tesztek kritikus tényezői és az alkalmazásukkal járó problémák
Kritikus tényezők a tesztek esetén: Érvényesség Interpretáció Kapcsolata más információkkal Alkalmazási problémák: Érvényességi vizsgálata jelentős ráfordításokat igényel Olyan kérdéseket is érintenek, amelyek nemi, etnikai, kulturális vonatkozásúak Kifejlesztésük, lefolytatásuk és értékelésük szakembert igényel Érvényesség A tesztek előrejelző funkciója csak akkor teljesül, hogyha a teszteredmények valóban szoros kapcsolatban vannak a jövőbeli teljesítményekkel. Az összefüggést korrelációs együtthatóval mérik, a korrelációs együttható 0,4 körüli értékét (+1 és -1 között mozoghat) általában már elfogadhatónak minősíthetjük. A tesztek csak az érvényességi vizsgálatokkal együtt jelentenek valóban megbízható információforrást. Interpretáció Bármilyen tesztet használunk, azt csak megfelelően képzett értékelők alkalmazhatják. A teszt eredményeket nagyon óvatosan kell magyarázni, különösen, ha személyiségtesztekről van szó. Általában szakképzett pszichológusok végezhetik el ennek értelmezését. Kapcsolata más információkkal A tesztelés nem helyettesíti az interjút, de sikeresen kiegészíti azt. A tesztek általában még a második interjú lefolytatása előtt kiértékelésre kerülnek és orientálják az interjú lefolytatóit a fontosnak tűnő tulajdonság részletesebb vizsgálatára. A tesztek alkalmazásának problémái A tesztek alkalmazásának problémái között megemlítendő, hogy a tesztek érvényességi vizsgálata jelentős ráfordítást igényel, de e nélkül a teszteredmények nem megbízhatóak. A tesztek nem mindig felelnek meg az alkalmazásbeli egyenlőség követelményeinek, azaz olyan kérdéseket is érintenek, amelyek nemi, vagy etnikai csoporthoz való tartozást, kulturális tényezőket vizsgálnak. A tesztek kifejlesztése, lefolytatása és értékelése szakembert igényel, ellenkező esetben hibás interpretációhoz vezethet.

30 A személyiségjegyek vizsgálati módszerei

31 A szervezeti magatartás szempontjából legfontosabb személyiségjegyek
Külső-belső irányítottság Tekintélytisztelet Munkamorál Kognitív stílus Erkölcsi érettség A személyiséget meghatározó tulajdonságok száma rendkívül nagy, becslések szerint legalább A szervezeti viselkedés szempontjából fontos jellemzők száma lényegesen kevesebb. A külső - belső irányítottság vizsgálata megmutatja, hogy a vizsgált személy véleménye szerint az ő életét befolyásoló tényezők a saját kezében vannak, vagy a környezetből származnak. A Jung- féle személyiség felosztásban az extravertált- intravertált párosnak felel meg. Különbözőségükből számos következtetés vonható le a nekik leginkább megfelelő feladatokról és velük szemben támasztható elvárásokról. Az egyik ilyen különbség, hogy az extravertált személyiség az extrinsic jutalmazásra reagál jobban, pl. fizetésemelés, munkahelybiztonság, az intravertált pedig az ún. intrinsic jutalomra, mint az elért eredményekből, a megoldott problémákból fakadódó belső elégedettség. Ezen tulajdonság ismerete jól felhasználható, pl. az ösztönző rendszer kialakítása során. Tekintély tisztelet azt a tulajdonságot mutatja meg, hogy egy személy milyen mértékben veti magát alá a felsőbb akaratnak, milyen erősen hiszi, hogy a hatalom a vezetők, az elit osztály kezében kell legyen. Ebből a tulajdonságból messzemenő következtetést lehet levonni az adott személy vezetőként, ill. csoporttagként elvárható viselkedésére. A munkamorál a munkával kapcsolatos elképzelések, hiedelmek összessége, amely magában foglalja a munka méltóságának tiszteletét, a tétlenség és az igénytelenség megvetését, és azt a hitet, hogy a jól végzett munka elnyeri méltó jutalmát. A nagyobb munkamorál fegyelmezettebb magatartással, pl. tekintélytisztelettel, önzetlenséggel és általában magasabb teljesítménnyel párosul A kognitív stílus megmutatja, hogy a személy milyen módon gyűjti és értékeli a környezetéből származó információkat. A négy alapvető forma (Briggs-Myer tipológia): érzékelés, intuíció érzés és gondolkodás révén. Az elsősorban az érzékelésre támaszkodó emberek a strukturált problémák megoldásában sikeresek, míg az intuitív stílusúak nem kedvelik a rutin feladatokat. Az érzelmi orientáltságúak a társadalmi harmóniára, a jó együttműködésre törekszenek. A gondolkodó stílusú emberek a racionális logikus probléma megoldási módokat preferálják. A domináns stílus mellett vizsgálják a másodlagos stílust is. A kognitív stílus előrejelzi bizonyos feladatok ellátására, munkakörök betöltésére való alkalmasságot. Az erkölcsi érettség azt vizsgálja, hogy a morális ítéletalkotásban milyen fokon áll, azaz milyen alapon hoz döntéseket. Az érettség fokozatai (Lawrence Kohlberg szerint) a következők: Engedelmesség, a büntetés elkerülése Érdekek kielégítése, ellenszolgáltatások megszerzése Alkalmazkodás a szűkebb környezet elvárásaihoz Alkalmazkodás a társadalmi elvárásokhoz Társadalmi szerződések szabályainak befogadása Egyéni erkölcsiség

32 A személyiségjegyek vizsgálatának módszerei
Skálás értékelés Helyzetgyakorlatok Személyiségleltár Szubjektív technikák Story-tesztek Mondat-kiegészítéses tesztek

33 Skálás értékelés 5 vagy 7 fokozatú skála
A tulajdonságok erősségét kell jelölni Nem jó megoldás, ha csak a végpontok vannak elnevezve A skála minden fokozatához ajánlatos magyarázatot fűzni A válaszok nem adnak valós képet, inkább pozitív irányba torlódnak A legáltalánosabban elterjedt módszere a személyiség értékelésének. Leggyakrabba egy 5 fokozatú vagy 7 fokozatú skálán kell az értékelőnek egy-egy tulajdonság erősségét jelölni. Ha a skála úgy van kialakítva, hogy csak a végpontjai vannak valamilyen értékelő megállapítással ellátva az eredmény nem túlságosan megbízható, mert nem világos, hogy mit fejez ki pl. egy 4-es skálaérték. Jobb, ha a skála egyes fokozataihoz jellemzőket, magyarázatokat fűzünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az értékelők elkerülik a negatív pozíciókat a skálán, így a válaszok a skála egyik felére tömörülnek, így nem adnak világos képet az egyes emberek különbözőségéről

34 Helyzetgyakorlatok Magatartás-vizsgáló tesztek
Kevésbé szubjektív, mint a skálás értékelés A vizsgált tulajdonság a valósághoz közeli körülmények között mérhető és elemezhető Előnye: az eredmény valóban előrejelző hatású Hátránya: a kísérleti helyzet kialakítása drága, időigényes és a felhasználási területe is korlátozott A helyzetgyakorlatok magatartást vizsgáló tesztek, amelyben a személyes tulajdonságok vizsgálatára alkalmas helyzetben megfigyeljük egy személy viselkedését. A helyzetgyakorlatokra építő tesztnek számos előnye van. Eredménye kevésbé szubjektív, mint a skálás értékelésé, és a vizsgált tulajdonság a valósághoz nagyon közeli körülmények között elemezhető. Így elvárható, hogy az értékelés eredménye valóban előrejelző hatású. E módszer hátránya, hogy egy ilyen kísérleti helyzet kialakítása drága, időigényes és felhasználási területe ( az így értékelhető tulajdonságok sora) is korlátozott.

35 Személyiségleltár Kérdőíves eljárás
Egy adott állítás igaz vagy hamis voltát kell megjelölni, így bizonyos tulajdonságok meglétére lehet következtetni Önértékelésen alapszik Standardizált tesztek Előnye: egyszerűsége Hátránya: a válaszok torzíthatóak Ez a másik leggyakrabban alkalmazott módszer. Kérdőíves eljárás, amelyben az értékelőknek azt kell megjelölnie, hogy egy adott megállapítás igaz-e, vagy hamis. Ez általában önértékelésre alapít. A válaszok alapján bizonyos tulajdonságok meglétére lehet következtetni. Nagy számú, több száz tesztet fejlesztettek ki ebben a típusban, amelyek érvényessége statisztikai alapon biztosított (standardizált tesztek). A módszer előnye egyszerűségében rejlik. Hátránya, hogy a válaszok valamilyen elvárás vagy szándék függvényében torzíthatók. A tesztek egy része tartalmaz olyan elemeket, amelyek a válaszok őszinteségét, torzitatlanságát vizsgálják.

36 Szubjektív technikák Ezek a módszerek a kevésbé tudatos jellemzők vizsgálatára alkalmasak, ilyen technikák, pl. alakzatok elemzése, képmagyarázatok, mondat kiegészítéses tesztek. Mindegyik arra épít, hogy a vizsgált személy saját személyiségét vetíti ki a teszt megoldása során. Pl. Rorschach teszt Ezek a módszerek a kevésbé tudatos jellemzők vizsgálatára alkalmasak, ilyen technikák, pl. alakzatok elemzése, képmagyarázatok, mondat kiegészítéses tesztek. Mindegyik arra épít, hogy a vizsgált személy saját személyiségét vetíti ki a teszt megoldása során. A Rorschach Teszt arra épít, hogy bizonytalan alakzatok magyarázatára az emberek egyéni válaszokat adnak, mely válaszok az egyén jellemzőinek kivetítése. A válaszokat különböző értékelési sémák szerint pontozzák. A módszer gyengéje, hogy a pontozás magyarázata nem standardizált, és gyakori használata ellenére sem biztosított érvényessége.

37 Story-tesztek A teszt alapján megbízható képet lehet kapni a vizsgált személy attitűdjeiről, szükségleteiről, törekvéseiről és önértékeléséről. Ezen technikák előrejelző képessége megbízható. A TAT (Thematic Apperception Test) 20 képből áll, amelyek nem egyértelmű helyzeteket ábrázolnak. A vizsgált személynek egy történetet kell kitalálnia, amely tartalmazza a következő elemeket: a szereplők jellemét, azt, hogy mi történik éppen a képén és hogy mi vezetett ehhez a helyzethez. Pl. a TAT (Thematic Apperception Test) 20 képből áll, amelyek nem egyértelmű helyzeteket ábrázolnak. A vizsgált személynek egy történetet kell kitalálnia, amely tartalmazza a következő elemeket: a szereplők jellemét, azt, hogy mi történik éppen a képén és hogy mi vezetett ehhez a helyzethez. A teszt alapján megbízható képet lehet kapni a vizsgált személy attitűdjeiről, szükségleteiről, törekvéseiről és önértékeléséről. Ezen technikák előrejelző képessége megbízható.

38 Mondat-kiegészítéses teszt
A teszt során megkezdett mondatokat kell befejezni, pl. Szeretném, ha a főnököm.... A munkatársaimmal az a baj, hogy.... Különböző standardizált pontozásos értékelő rendszert fejlesztettek ki a válaszok kiértékelésére. Különösen jó eredményekre vezet s teszt, ha előtte a megfigyelt személy(ek ) érzékenyítő tréningen, csoportépítő tréningen vesznek részt. A teszt során megkezdett mondatokat kell befejezni, pl. Szeretném, ha a főnököm.... A munkatársaimmal az a baj, hogy.... Különböző standardizált pontozásos értékelő rendszert fejlesztettek ki a válaszok kiértékelésére. Különösen jó eredményekre vezet s teszt, ha előtte a megfigyelt személy(ek ) érzékenyítő tréningen, csoportépítő tréningen vesznek részt.

39 Következtetések a menedzsment számára
Az emberek viselkedésében a személyiségnek meghatározó jelentősége van, ezért a személyiség megismerése nélkül nem tudunk képet alkotni az ember szervezeten belüli viselkedéséről. A személyiség egyik fontos jellemzője a változtatással szembeni ellenállás. Egy másik ember azon törekvése, hogy valakinek a személyiségét megváltoztassa általában sikertelen. A vezetés részéről ezt figyelembe kell venni, ezért a munkakörök és a munkavállaló összhangjának kialakításakor el kell fogadni az alkalmazott személyiségét, és inkább a munkakörök áttervezésével, mintsem a személyiség átalakításával lehet a disszonanciát feloldani. Az emberek viselkedésében a személyiségnek meghatározó jelentősége van, ezért a személyiség megismerése nélkül nem tudunk képet alkotni az ember szervezeten belüli viselkedéséről. A személyiség egyik fontos jellemzője a változtatással szembeni ellenállás. Egy másik ember azon törekvése, hogy valakinek a személyiségét megváltoztassa általában sikertelen. A vezetés részéről ezt figyelembe kell venni, ezért a munkakörök és a munkavállaló összhangjának kialakításakor el kell fogadni az alkalmazott személyiségét, és inkább a munkakörök áttervezésével, mintsem a személyiség átalakításával lehet a disszonanciát feloldani.