Készítette: Kirisics Judit november

Az előadások a következő témára: "Készítette: Kirisics Judit november"— Előadás másolata:

1 Készítette: Kirisics Judit 2007. november
A Velencei-hegység Készítette: Kirisics Judit 2007. november

2 Elhelyezkedése Dunántúli-középhegység DK-i előterében
A Vértes-Velencei-hegyvidék kistája a Velencei-hegység és környéke: Velencei-hegység Zámolyi-medence Fehérvári-hegylábfelszín Lovasberényi-löszöshát Pázmánd–Verebi-dombvidék Alacsony középhegység; táj képe: dombság jellegű Legmagasabb pont: Meleg-hegy (352 m)

3 Nadapon van a térképészet és az építészet egyik legfontosabb meghatározójának, a magasság mérésnek magyarországi legfőbb viszonyító pontja, a nadapi szintezési ősjegy.

4 A magassági ősjegy hivatalosan 173,8385 m magasan van az Adriai-tenger partján, Triesztben levő Molo Sartorio vízmércéjén 1875-ben megfigyelt középvízszint-jel felett. Később újra megmérték a középvízszintet, amely 9 cm-el eltért az előzőtől, ezért bevezették a "nadapi alapszintet" (vagyis azt mondták, hogy a magasság nem a tengerhez képest, hanem egy képzeletbeli felülethez képest értendő, amely 173,8385 méterrel van a nadapi jel alatt). Még később az is kiderült, hogy a nadapi szint meghatározására a XIX. század végén végzett katonai szintezés során súlyos hibákat vétettek, de újramérni már nem tudták, mert az első világháború elszakította Magyarországot a tengertől. A II. világháború után a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely 0,6747 m-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint (ez egyébként sok gondot okozott a vízügyi létesítmények építésénél). A Nadap főalappont magassága így 173,1638 m (a balti alapszinthez viszonyítva). A magasságot az obeliszk talapzatának üregében lévő gránittáblából kiemelkedő csiszolt felület jelöli.

5 Felosztás domborzat alapján: nyugat-velencei terület
székesfehérvári egység nyugat-velencei egység kelet-velencei terület kelet-velencei egység Nadap-pázmándi hegysor

6 Felszínfejlődése Lovasi Agyagpala Formáció (ordovícium)

7 Karbon paleomágneses vizsgálatok:
a gránit több mint 300 millió éve, kb. a déli szélesség 25o-a mentén szilárdult kőzetté (ma: Zambézi) A Dél-balatoni kristályos vonulat plutóni részletének felszínen maradt darabja gránitbatolit: a variszkuszi hegységképződés során alakult ki a perm időszakától a pontuszi emeletig hosszan tartó, többszöri lepusztulás (tönkösödés) után került a felszínre egykori fedőképződményei (ópaleozoos palák) csak a hegység északi peremein maradtak fenn: Lovasi Agyagpala Formáció Velencei Gránit Formáció

8 Eocén A Velencei-hegység területén kiömléses vulkáni kőzetek csak csekély felszíni elterjedésben fordulnak elő andezit: az eocén második felében keletkezett (kb 40 millió éves) az északi szélesség 27o-a mentén keletkezett (ma a Szahara északi területe) Nadapi Andezit Formáció (Nadap, Sukoró) amfiból- és piroxénandezitek Nagy részük hidrotermálisan elbontott andezit, andezittufa és agglomerátum kelet-velencei terület: Templom-hegy Csúcsos-hegy Cseplek-hegy Zsidó-hegy A hidrotermális kőzetbomlás a vastag málladéktakaró kialakulásával a talajképződésnek kedvez

9 Miocén Pliocén, pleisztocén:
a hegység K-i, ÉK-i területére kiömlött vulkanitok a miocénben gyökerükig letarolódtak 10-30 méter vastag gránitmurva takaró: a hegység lapos felszíneit borítja a hegység csaknem egészét elborító Pannon-beltó üledékei a laza törmeléket megvédték a lepusztulástól Pliocén, pleisztocén: kiemelkedés, lepusztulás: a murvatakaró a felszínre kerül (ma is a hegység jelentős területeit borítja) lösz

10 Formakincse felszínformák szempontjából : gránit meghatározó
vörös színű (Fe2O3)

11 hazánkban máshol nem látható gránit lepusztulásformák:
Legnevezetesebb látnivalóit a gyapjúzsákok és ingókövek adják Ingókövek: A málladéktakaró lehordódása után visszamaradó gránittömbök. Egyetlen él mentén alátámasztott, környezetük fölé magasodó gránitsziklák. az egyes tömbök egymáson helyezkednek el, s az egymás tetején heverő kőzetek kerekded alakja az, ami az instabil érzetet kiváltja pl. Oroszlán-kő sziklái, a Pandúr-kő, pákozdi Sár-hegy, a Meleg-hegy valamint a Csöntér-hegy Sukoró fölött húzódó alakzatai

12 Képződés: intrúzió a földkéregbe (benyomulás)
(batolit, tömzs, kőzettelér) anatexis (kőzetek újraolvadásával) migmatitos gránit kihűlés D repedéshálózat (kihűlés felületével párhuzamosan, ezekre merőleges hosszanti és keresztrepedések) fedőrétegek lepusztulása rétegterhelés csökkenése repedések tágulása lepusztulás formák fejlettsége függ a repedések távolságától és az ásványok szemcsenagyságától mállás, aprózódás A mállás függ: a kőzet szerkezetétől, beleértve a repedésrendszert, az ásványi összetételtől, az ásványi kristályok méretétől, a beszivárgó víz vegyi összetételétől, a talaj és növénytakarótól. (Apofizák: magmás kialakulású telérkőzetek szétágazó nyúlványai, általában lakkolitokról fűződnek le)

13 Pandúr-kő a pákozdi ingókövek leglátványosabbika, a Pandúr-kő

14 sukorói ingókő Likas-kő

15 Pákozdi ingókövek Természetvédelmi Terület
Az ingókövek legszebb példányait igyekszik megőrizni a természetvédelmi terület.

16 A legidősebb, miocén lepusztulás során kiformált felszínmaradványai pusztuló fosszilis tönkmaradványok pl. Antónia-hegy: 300 méter (Ádám L. 1993) A kiemelt helyzetű (240 m ) maradványfelszínek a hegység belső területein, míg a süllyedék helyzetűek (150 m ) a déli és északnyugati peremen jellegzetesek A magasabb felszínmaradványokat É, ÉNY-on a Pannon-beltó visszahúzódását követően kiformálódott enyhén lejtősödő hegylábfelszínek (Vaskapu 274 méter, Szűzvári-hegy 219 méter, Sági-hegy 214 méter) övezik A telérekkel sűrűn átjárt, erősebb hidrotermális hatásoknak kitett területek jellemző formaegyüttesét a dómos gránithátak, lekerekített gránittanúhegyek (Meleg-hegy) és denudációs lépcsők, illetve a köztük képződött kisebb-nagyobb lefolyástalan mélyedések (kőtálak, teknők) adják pl Meleg-hegy, Tompos-hegy A hegység K-i és ÉK-i részén látható csonkolódott csatornakitöltések az andezitvulkánosság emlékei

17 Ásványi nyersanyagok paleozoos képződmények: építőkövek
Szabadbattyán, Pátka, Szűzvár, Pákozd: érc- és fluoritbánya A Gyapjaszsáktól két percnyi sétára található a védett Olasz gránitfejtő                                                                                                                                                                               

18 Vízrajz A hegység nagyobb vizeit a Velencei-tó gyűjti össze. A csapadék lefolyó hányada csekély, mivel a laza gránitmurva takaró a felszínére jutó csapadék nagy részét gyorsan elnyeli. Felszín alatti vízkészeleti azonban így is jelentéktelenek. A Velencei-tó nevének eredete a mai napig nem tisztázott. Egy 1193-ban keletkezett okiratban Ferteu-nek (Fertőnek) nevezik. A Velence név az 1702-es birtokösszeírásnál bukkant fel először mint Velence-puszta, majd később nevezték el a tavat Velencei-tónak. Velencei-tó

19 Velencei-tó a balatoni süllyedék folytatásában fekvő tó területe 26km2
hossza 10 km szélessége 2-3,5 km átlagos mélysége 1,4 m legnagyobb mélysége 2,2 m

20 hosszú, keskeny, árkos süllyedék
fiatal süllyedék A tó medence két egymásra merőleges árkos vetődésből keletkezett, részben ÉK-DNY-i, részben erre merőleges ÉNY-DK-i süllyedékben. hosszú, keskeny, árkos süllyedék a tómedence megsüllyedését a legtöbb kutató a holocén elejére teszi kezdeti kiterjedése: a mai tófelszíntől délnyugatra lévő medencével (Nádas-tó) együtt 50 km2 Feltöltődésében a beömlő vízfolyások (Császár-víz, Vereb-Pázmándi-patak) hordalékának, valamint az elhalt növényi maradványoknak van szerepe. Császár-víz

21 A nyílt víztükör 12 km2-es, a tó többi részét nád borítja
Felszínéről évente több víz párolog el, mint amennyit pótolni tud. A hiányt a beömlő patakok és talajvíz csak részben egyenlítik ki, ezért vízállását zsilippel szabályozzák emellett rendszeresen karsztvízzel pótolják A vizenyős terület adottságai tették lehetővé 1968-tól a 272 hektáros Zámolyi-víztározó létrehozását, amely a pátkai tárolóval együtt a Velencei-tó vízállását és vízszintjét szabályozza

22 Az elmúlt két évszázadban a tó ugyan nem száradt ki teljesen, de az aszályos idő szakokban vizének nagy része elpárolgott, területe igen jelentősen lecsökkent. A levéltári adatok szerint az 1400-as évektől kezdve nyolc nagy áradás történt, az utolsót 1963-ban regisztrálták. A tó életében jelentős változást hozott a XIX. században végzett vízrendezés, a Nádas-tó lecsapolása és a Dinnyés-Kajtori-csatorna, valamint a dinnyési zsilip megvalósítása. Ezzel a beavatkozással a tó vízkészlete szabályozhatóvá vált. Vízminőség szempontjából a Velencei-tó elég kedvezőtlen képet mutat Vize szikes, öntözésre nem alkalmas Gyors befagyás: csekély vízréteg-vastagság

23 Velencei Madárrezervátum TT
A Velencei-tó délnyugati része összefüggõ, nagy nádasainak gazdag, szinte páratlan fészkelõmadár-faunája már Herman Ottó idejében is híres volt. A Madártani Intézet javaslataira a terület 1958 óta védett rezervátum. A védett területen ma is fellelhetõk az eredeti lápi vegetáció maradványai: az úszólápok. Az úszólápok a befolyó Császár-patak terhelésének eliminálásában fontos szerepet játszanak, ezért minõségük megóvása, javítása a természetvédelem fontos feladata.

24 Talajok A Velencei-hegység gránitfelszíneit sekély termőrétegű agyagbemosódásos barna erdőtalajok uralják. Az eróziónak kitett lejtőkön viszont földes és köves kopárok keletkeztek Jobb termőképességű talajok (barnaföld, csernozjom barna erdőtalaj, mészlepedékes csernozjom) alakultak ki a löszborította részein A területhasznosítás a talajadottságoknak megfelelően alakul. A váztalajokon és az agyagbemosódásos barna erdőtalajokon magas az erdőarány (75%), hasonló arányt képvisleenk a szántók a kedvezőbb talajadottságú térszíneken.

25 Élővilág a szubkontinentális és szubmediterrán éghajlati hatás érződik a Velencei-hegység vegetációjában is a száraz tölgyes zónájához tartozó hegységben a legelterjedtebb társulások a mészkerülő és molyhos tölgyesek löszön vagy pannon üledékeken tatárjuharos lösztölgyesek a zonális társulások

26 A csupasz gránitfelszíneken és annak málladékán kialakult váztalajokon fajgazdag gránit sziklagyepek, sztyepprétek jöttek létre Pákozdi ingókövek Természetvédelmi Terület: A geológiai értékek mellett a vegetáció is védelemre érdemes, hiszen az alapkőzet jellegéből adódóan szintén egyedülálló az országban.

27 Köszönöm a figyelmet!!! Felhasznált irodalom
Martonné Erdős K. 2005: Magyarország tájföldrajza – Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen Martonné Erdős K. 1996: Magyarország természetföldrajza I. – Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen Pécsi M. szerk. 1988: Magyarország tájföldrajza B) A Dunántúli-középhegység – Akadémiai Kiadó, Budapest Gyalog L. és Horváth I. szerk. 2004: Magyarország tájegységi térképsorozata: A Velencei-hegység és a Balatonfő földtana – kiadja a Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest