Siófok és a Mátra.

Az előadások a következő témára: "Siófok és a Mátra."— Előadás másolata:

1 Siófok és a Mátra

2 Mátra Földrajzi helyzete
A Mátra, mint az Északi-középhegység része, származása szerint Európa legnagyobb fiatal vulkáni övezetéhez tartozik. A Tarna és a Zagyva völgyétől körbefogva terül el, és bár nem a legnagyobb kiterjedésű hegységünk, itt emelkedik hazánk két legmagasabb csúcsa az 1014 m-es Kékes és a 964 m magas Galyatető. A Mátrát több jól elkülöníthető részre lehet felosztani. Délnyugatról a Jobbágyi község fölött található Nagy-Hársas lepusztult vulkáni kúpjával kezdődik. A hegytől északra fokozatosan emelkedő előhegyekkel a Nyugati-Mátra a Muzsla csúcsával tetőzik. Az ún. Központi-Mátra a Mátrabérc fennsíkjából, a Galyatető és a Kékes vulkáni kúp csoportjaiból áll. Meredek, zord hegyoldalak, kőfolyások, törmeléklejtők, suvadások váltogatják egymást zárt bükkösökkel borítva. Délre lankásabb, párhuzamos völgyek futnak le, melyek közül legmeghatározóbb tájosztó vonal az ún. Nagy-völgy. A Nagy-patak völgyével párhuzamosan alakult ki a Mátra "főbejárata" Mátrafüredtől Mátraházáig. A Mátraalja erdőmentes, szőlőkkel borított megművelt tájairól szinte átmenet nélkül jutunk az erdős hegyi tájba. Keletre a Saskő 898 m-es ormának meredek letörése után a Keleti-Mátra m magas hegyei sorakoznak. A hegység északi részét Mátralábának nevezik. Elszórt, kb m magas kis vulkáni kúpokkal borított dombvidék ez, már többnyire művelt mezőgazdasági földekkel.

3 Mátra Földtörténeti múltja
A Mátra kialakulása több vulkáni fázis következménye, mely hosszú szünetekkel több millió éven át tartott. Ennek eredményeként alakult ki hazánk egyik legszebb sztratovulkáni (rétegvulkáni) képződménye. Az első fázis vulkáni tevékenységei a harmadidőszak elejéhez (eocén) kötöttek, és a hegység északi peremén vannak a maradványai. Ebből a korból valók a Recsk ásványkincsei a réz, ólom, ezüst és az arany. A fő tömege a második fázisban, a miocénben jött létre. A tűzhányó mérete 25 km széles és m magas lehetett. A harmadik fázisban lezajló utóvulkáni működés nyomait pedig a hegység nyugati- és az északnyugati peremén lehet észlelni. Ebben a fázisban kezdődött el az ércesedés. Az utóvulkáni tevékenység következtében egy egységes lávatakaró betemette a hegység keleti felében már korábban kialakult vulkáni képződményeket, és meghatározta a jelenlegi formát, melyek a központi Mátrában a Kékes területén figyelhetők meg. A fő vulkáni kúp mellett a harmadik fázisban olyan romvulkánok alakultak ki, melyek maradványai ma meghatározóak a hegység domborzatában (Világos, Tóthegyes, Ágasvár, Muzsla, Sár-hegy). A Mátra déli része egyre mélyebbre süllyedt, melyet elboríttot a tenger. Ennek eredményeként képződött az a kb m-es pannon üledék, mely a hegység déli lábánál figyelhető meg. Az északi része ezzel egyidőben fokozatosan kiemelkedett, felszíne pusztult. A szerkezeti mozgások következtében kialakuló fiatal rögök a központi Mátra jellegzetes részei (Mátraháza, Galyatető, Kékes). A Mátra kialakulása óta szinte állandóan pusztul, de nagyon különböző mértékben, a felszínét uraló m magasságát néhol megtöri egy-egy m-es pont. A felszínfejlődés szempontjából jelentős a jelenlegi formák kialakulásánál a völgyképződés, mely a gazdagon tagolt domborzat kialakulását eredményezte. Végezetül a jégkorszak felszínformáló tevékenységének köszönheti a hegység jelenlegi formáját.

4 Mátra Ásványkincsei A Mátra-hegységben a vulkáni utóműködés során a vulkanitok repedéseiben a hirtelenlehűlés során keletkezett üregeiben és hasadékaiban jelentős ásványképződés játszódott le. Az ásványok mellett jelen vannak az ipari szempontból jelentős ércek, melyeket a kőzetek nem fogadtak magukba, így a Mátrában lévő hatalmas folyékony magma kihűlésekor keletkeztek. Ipari jelentőségük sem volt elhanyagolható, mivel bányászatuk csak az elmúlt egy-két évben szűnt meg. A Gyöngyösoroszi környékén lévő érctelérek bányászata és a recski érckitermelés nemzetközi viszonylatban is jelentős nagyságrendű volt. A hegységre jellemző ásványtársulások a különböző földtani korokból kerültek elő: Triász, eocén, miocén, oligocén, pliocén. Jelentős mennyiségben került elő réz, pirit, kalcit, hematit, Recsk és Sirok térségéből a triászból, réz, pirit, barit, halotrichit, gipsz, kalcit, arany, ezüst. Bodonyból, Recskről a Lahóca-hegyről az eocénből. Antimonit, wurtzit, pirit, szfalerit, ametiszt, gipsz, kvarc, barit Gyöngyösorosziból a miocénből. A miocénből került elő Mátraszentimréről pirit, Parádsasvárról kalkopirit, kalcit, Mátrakeresztesről kalcedon, Kisnána környékéről aragonit. Mátrafüredről opál, Gyöngyössolymosról cinnabarit, antimonit, hematit, barit. Összegezve a Mátra jelentősebb ércei minőségileg jó arányt mutatnak, mennyiségüket tekintve már szerényebbek. A Mátra hatalmas, vulkanikus és üledékes tömegében különböző képződmények találhatók, ezek közül a kőzetek melyek szintén bányászat útján kerültek a termelésbe, s mint kőipari alapanyagok felhasználásra. Gyöngyöstarján környékén elkvarcosodott likacsos andezit, Farkasmályból piroxénandezit. Kőbányászat folyt Tarnaszentmária, Sirok, Gyöngyössolymos, Lőrinci vidékén.

5 Mátra Barangjai A Mátrát felépítő piroxénandezit nem kedvezett a barlangok kialakulásának. Ennek ellenére a tektonikus mozgások következtében kialakultak kisebb üregek. Ezek alkotják a hegység barlangjait, melyek közül a legnagyobb az Ágasvár melletti Csörgő-lyuk. A barlang létrejöttét vetődéseknek köszönheti. A lejárata 8 m mélységű nyílás, mely egy kisebb terembe vezet. Innen ágazik el egy 25, 30 és egy 40 m-es ág, a legmélyebb végén egy terem található. Útközben jócskán találkozunk sziklatuskókkal, kőtörmelékkel. A másik két üreg a Remete-lak és a Remete-lik. Ezek csak kicsi sziklaodúk melyeket a nép remetékkel kapcsolatos legendái fűszereznek.

6 Mátra Ősmaradványok A hegység területén az évmilliók során a tenger előrenyomulása és visszahúzódásavolt jellemző. A tenger uralmának végét a miocén vulkánosság jellemezte. A vulkánosság csendesedésével a tenger ismét előrenyomult, de a hegységet mér nem tudta elborítani. Az ezt követő csendesebb évmilliók során a tönkösödés, az eredeti formák pusztulása, a tönkösödött részek kiemelkedése és a törések mentén a feldarabolása következett. A Mátra vulkáni felépítése nem kedvezett az ősmaradványok megőrzésének, a peremterületeken azonban látványos maradványokat találunk mind Szurdokpüspökiben a kovaföldbánya területén, mind távolabb Mátraszőlős térségében. Kevésbé látványos, de igen jelentős a déli hegylábon kialakult üledékek ősmaradványegyüttese is (Rózsaszentmárton, Visonta térsége). A fennmaradt leletek, növénymaradványok, nummuliteszek, tengeri sünök, kagyló és csiga maradványok, cápa fogak, hallenyomatok, krokodilállkapocs azt bizonyítják, hogy itt valamikor meleg tenger lagúnás partja volt. A Mátra lábánál található szénkészlet pedig arra utal, hogy növényekben (fenyőfélék, éger, szil, bükk, tölgy, fűzfafélék, sulyom maradványai alapján) gazdag, mocsárerdő húzódott a miocén utolsó szakaszában e vidéken. A pleisztocénben az utolsó jégkorszak idején már a hűvös klíma uralkodott a hegységben. Számos élőlény maradványa bizonyítja melyek között a leghíresebb lelet a Mátraderecske térségében talált szinte teljesen ép mamut csontváza. Ekkor élt hazánk területén a barlangi medve, barlangi oroszlán, barlangi hiéna, rozsomák, rénszarvas, jávorszarvas, ősbivaly, farkas, róka, hiúz, vadmacska. Ezen időszakot fokozatosan fölváltotta a mai időszakra jellemző klíma s ezt követte a megfelelő növénytakaró kialakulása.

7 Mátra Talaja A Mátrában az alapkőzetnek megfelelő, andezit talajképződést irányító hatás érvényesül a tömör kőzeteken és a málladékokon egyaránt. Ehhez kapcsolódik a patakok munkája, melynek eredményei a peremterületeken érződnek leginkább. Az utóvulkáni tevékenység hidrotermális hatására bekövetkezett az andezitból hidroandezit kialakulása, mely egy mállottabb és több kovasavat tartalmazó anyagot adott. A szintkülönbségek, a klimatikus viszonyok hatására létrejött növénytakarónak megfelelően alakulnak a változatos talajtípusok. A régiónak megfelelően a hegylábi területeken a csernozjom-barna erdőtalaj barnafölddel váltakozva fordul elő. Ezt váltja föl az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, mely különböző mértékben podzolosodhat. Tarkíthatja ezt a savanyú nem podzolosodott barna erdőtalaj. A szélnek kitett területeken főleg a gerincek és meredek lejtős részeken erodált, erobáz talaj a jellemző. Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok és mindazon talajféleségek melyek az andezit máladékán alakultak ki, montmorillonit típusú agyagásványokat tartalmaznak. Ezért ezek felhalmozódási szintjei agyagosak. A színes szilikátokat tartalmazó mállástermék sok vasat tartalmazhat, ezért színük többnyire vörösbarna. Lényegesen eltérő az agyagos rész az erősen savanyú barna erdőtalajokban. Ezekben nincs montmorillonit jellegű ásvány. Ahol az aljzat andezit, ott több helyen is képződött lefolyástalan mélyedés, melyekben a csapadékvíz összegyűlt mely lápok kialakulásához vezetett, kedvező körülmények esetén mohalápok jöttek létre. A hegység nyugati részén elterülő több kilométeres lösztakarón csernozjom-barna erdőtalaj található.

8 Mátra Vízkészlete A Mátra vizekben aránylag gazdag, a hegységben lévő források jelenléte és vízhozama a geológiai felépítésének és a csapadékviszonyoknak köszönhető. A hegység sztratovulkáni (rétegvulkáni) felépítése, valamint a hegy fő tömegét adó andezit rossz vízáteresztő képessége elősegíti a csapadék forrásként való felszínre bukkanását. Több forrás alakult a törésvonalak mentén, ezek általában bővizűek és állandóak. A magasabb régiókban ahol a csapadék gyakoribb több és bővizűbb forrást találni mint a déli oldal alacsonyabb és csapadékban is szegényebb térségében. A még napjainkban is tartó utóvulkanikus hatások következményei az ásványvizes források és a gyógyvizes fürdők. A Mátra egyetlen, Ilona-völgyben lévő víz 8 m magasról zúdul a mélybe. Ennek vízmennyiségét befolyásolja az időjárás így előfordulhat egy-egy csapadékmentesebb időszakban, hogy a völgy rendkívüli szépségében gyönyörködni lehet, de a vízesés látványától megfoszt a szárazság. A hegység állóvizei nem bírnak nagyobb jelentőséggel. Az egykori természetes állóvizek a mai napra már szinte teljesen elmocsarasodtak. A Pisztrángos-tó a Kőris-mocsár, Fekete-tó, Sás-tó, Szent Anna-tó őrzi emléküket. Nagyobb vízfelülettel, így nagyobb környezeti hatással bírnak a mesterségesen kialakított, vízgyűjtő területekre épült víztározók. A Csór-réti, Köszörű-völgyi és Hasznosi víztározók látják el egyben a környék lakosságát ivóvízzel.

9 Mátra Állatvilága A Mátra változatos vegetációjához fajgazdag állatvilág kapcsolódik. A csigák közül egyes ritka fajok a jégkori klíma emlékét őrzik: hideg mikroklimatikus zugokban maradtak fenn, túlélve a melegebb, szárazabb periódusokat. Ilyen fajok például a Discus ruderatus, amely az öreg hegyvidéki bükkös egyik jellemző csigafaja, vagy a Cochlodina cerata, Ruthenica filograna, Helicigona faustina.

10 A magasabb rendű gerinctelen állatok terén a leglátványosabbak a nappali lepkék. A Mátra hegyvidéki és sziklai bükköseiben még előfordul a hegyi fehérlepke (Pieris bryoniae) kisebb népessége. A gyertyános-tölgyesek, hűvös, párás tölgyesek rezgőnyárakban gazdag szegélyein él az Európa szerte ritka nyárfalepke (Limenitis populi). Hazánkban, a Mátra patakvölgyeiben éri el elterjedésének határát a keleti gyöngyházlepke (Argynnis laodice). A Mátrától nyugatra már nem fordul elő ez az elegáns lepkefaj. A száraz sziklai cserjések dekoratív nappali lepkéje a nagy fehérsávoslepke (Neptis rivularis). Tápnövénye a szirti gyöngyvessző (Spiraea media).

11 Foltos szalamandra (Salamandra salamandra)A Mátra ritka és védett kétéltű és hüllő fajai az alpesi gőte (Triturus alpestris), sárgahasú unka (Bombina variegata), erdei- és gyepi béka (Rana dalmatina, R. temporaria), foltos szalamandra (Salamandra salamandra). Találkozhatunk még erdei- és vízisiklóval (Elaphe longissima, Natrix natrix), melyeknek néha nagyobb méretű példányai kelthetnek riadalmat. Félni nem kell tőle, de nem szabad bántani, mert ha befogják, bátran támad és harap. Alábatlan gyík (Anguis fragilis), fürge- és zöld gyík (Lacerta agilis, L. viridis) szintén él a területen.

12 Madarak A nagy területű, zárt erdőknek, illetve a környező peremterületeknek igen gazdag a madárvilága. A fészkelő fajok listáján több fokozottan védett faj szerepel. A legnagyobb európai sasok egyike a parlagi sas (Aquila heliaca), mely féltve őrzött fészkelő madarunk. Fő eledele a termetéhez képest meglehetősen kicsi ürge és hörcsög. A kisebb termetű kis békászósas (Aquila pomarina) is szórványosan fészkel. Egyik legértékesebb és legszebb madarunk a kerecsensólyom (Falco cherrug). Sajnos évről - évre kisebb számban költ a területen. A közönségesnek mondható egerészölyv(Buteo buteo) mellett szórványosan fészkel a darázsölyv (Pernis apivorus) , és a ritkább kígyászölyv (Circäetus gallicus). A baglyok közül az uhu (Bubo bubo)képviseli a legnagyobb eszmei értéket. Ritka fészkelő a császármadár (Tetrastes bonasia), amely hazai viszonylatban is különlegesnek számító, fokozottan védett faj. Gyarapodó állománya figyelhető meg a hollónak (Corvus corax). A közel varjú nagyságú fekete harkály (Dryocopus martius) sem számít ma már ritkaságnak. A gyors sodrású, tiszta vizű hegyi patakok ékessége az alig párból álló vízirigó(Cinclus cinclus) állomány. Értékes színfoltja az összefüggő, zárt, háborítatlan idős erdőknek a fekete gólya (Ciconia nigra).

13

14 Emlősök A hazai erdős vidékek vadjai a Mátrában is otthonra találnak. A gímszarvas (Cervus elaphus), az őz (Capreolus capreolus), a vaddisznó (Sus scrofa) nagy számban él itt, melynek a természetvédelem "nem nagyon örül". A sikeres vadászat érdekében általában nagyobb a számuk, mint az erdők vadeltartó képessége. Ezért a károsítások sok helyen nagy mértékűek (a sziklagyepek taposása, a facsemeték rágása, az erdőfelújítások eredménytelensége). A nagyvadak közül idegen a tájban a muflon(Ovis musimon), melynek őshazája Korzika. A Mátrába 1923-ben telepítették, a természetvédelmi és erdészeti szempontból káros fajt. Napjainkban létesítenek a térségben vadaskerteket, amelyek megoldhatják a természetvédelem és erdőgazdálkodás terén jelentkező problémákat.

15 Siófok földrajzi elhelyezkedése
Siófok a Balaton szélesebb, keleti medencéjének közepén, a Sió-csatorna torkolatánál fekszik. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorok határolják. Valamikor a Sió-csatorna határvonal volt Veszprém és Somogy megye között; jelenleg Siófok Somogy megyéhez tartozik, annak második legnagyobb városa, egyben a Balaton fővárosa. A déli Balaton-part 70 km-es szakaszából 17 km-t foglal el. Fontos közlekedési csomópont. Megközelíthető Budapestről az M 7-es autópályán, Kaposvárról 67-es számú főútvonalon, Nagykanizsa felől a 70-es számú úton. Vasúti csomópontként is e három irányból fogadja a személy-, illetve teherforgalmat. Vízi úton az északi parttal van összeköttetése. A város területén repülőtér is működik.

16 Domborzata Az igen régi kőzetekből felépült Bakony és Balaton-felvidék déli lábánál a földtörténeti harmadkor legvégén rakódtak le a pannóniai tenger agyagos üledékei, a tenger medencéje is fokozatosan feltöltődött. Később teljesen kiszáradt a hatalmas Pannon-tenger, s helyén egy aránylag sík terület, a Pannon-fennsík alakult ki. A fennsík lazább rétegeit, főleg a homokot a fennsík magaslatairól lezúduló nagy erejű szelek (defláció) messze elhordták dél felé. A priocén kor végén állandósultak a szelek. Ugyanebben az időben a Balaton-felvidék déli lábainál a földkéreg párhuzamos törésvonalai mentén hosszúra nyúlt medence süllyedt be, melyben az összegyűlt csapadékvizekből később a Balaton keletkezett. A tó déli partján húzódó törésvonaltól délre - így Siófok területén is - a földkéreg őskori rétegei többé-kevésbé a mélybe süllyedtek.

17 Napjainkban tehát a felszínen csak a harmadkor végi lösz-, homok-, tőzeg lerakódásokat láthatjuk. A földfelszínen megfigyelhető földtani állapotok vizsgálatánál feltűnik, hogy a Balaton-parttól dél-kelet, kelet felé a Sió vize mentén mély völgy nyúlik el, melyet végig a földtani jelenkor (holocén) lerakódásai: berekföld és tőzeg kísérnek. A Zamárdi felől Siófokig hosszú, keskeny szalag alakjában húzódó homok- és kavicsturzás valamivel idősebb, de ugyancsak a földtani jelenkorban keletkezett. A turzás a Sió torkolatától megszakítva, Siófok területén kiszélesedik, s Balatonszabadi-fürdőn át Sóstóig húzódik le.

18 Balaton élővilága A tó növényvilágának nagy részét algafajok teszik ki. A hínárfélék között a leggyakoribbak a békaszőlő-fajok. A nádasok leginkább az északi parton maradtak fenn. Alkotó növényeik a fedőnád (Phragmithes australis), a tavi káka (Schoenoplactus lacustris), a zsombéksás (Carex elata) és a keskenylevelű gyékény (Typha augustifolia).  Az állatvilágot Európa számos madara illetve mintegy 50-féle hala mellett rengeteg egysejtű, édesvízi szivacs - köztük az endogén balatoni szivacs -, rákok, kagylók, valamint a halak táplálékát is jelentő csípőszúnyogok és árvaszúnyogok is képviselik.  A Balaton vízgyűjtőn található 40 vízfolyásban eddig 37 halfaj előfordulását lehetett bizonyítani. Ezek állománya tehát a tóhoz mérve igen gazdag (a Balatonból rendszeresen 15–17 faj kerül elő). A vízfolyások többsége erős humán befolyás alatt áll. A vízgyűjtő halastavai számos, a patakok halfaunájába nem illő, természetes állapotban elő nem forduló fajjal „gazdagítják” a vízgyűjtő halállományát (kínai razbóra, amur, busa-félék, szivárványos pisztráng, tükörponty, ezüstkárász, naphal). A nem honos fajok közül ki kell emelnünk a kínai növényevő fajokat (busák, amur), melyeknek elsősorban a somogyi oldalon található halastavakból kiszabaduló egyedei folyamatos utánpótlást biztosítanak a balatoni busa és amur állományoknak.

19 amuri géb (Perccottus glenii) lápi póc (Umbra krameri)

20 Siófok nyaranta a déli part fővárosa. A patinás üdülőhelyen 1878-ban készült az első fürdőház, amelynek feliratáról - Magyar Tenger - terjedt el a Balaton máig is élő elnevezése. A ligetes sétányok, a hatalmas területű, mintegy 17 kilométer hosszúságbaSiófok n elnyúló strandok, a kulturális és gasztronómiai programok vonzzák a turistákat. Az itteni látnivalók közül figyelmet érdemel az eredetileg barokk stílusban épült, majd a neoromán ízlés szerint átalakított római katolikus templom, a Makovecz Imre által tervezett evangélikus templom, valamint Varga Imre szobrászművész alkotásai a művelődési központ előtti téren. Kellemes sétát tehetünk aMillennium parkban, a kitötőben, a Rózsakertben. Érdemes felkeresni a híres operettszerző, Kálmán Imre emlékkiállítását, és felmenni a város jelképének számító víztoronyba is.

21 Készitette: Pári Kristóf 11 fk