A Central Intelligence Agency (avagy CIA) az Amerikai Egyesült Államok szövetségi hírszerzési ügynöksége. Az 1947-ben alapított ügynökség feladata a külföldi.

Az előadások a következő témára: "A Central Intelligence Agency (avagy CIA) az Amerikai Egyesült Államok szövetségi hírszerzési ügynöksége. Az 1947-ben alapított ügynökség feladata a külföldi."— Előadás másolata:

1

2 A Central Intelligence Agency (avagy CIA) az Amerikai Egyesült Államok szövetségi hírszerzési ügynöksége. Az 1947-ben alapított ügynökség feladata a külföldi országok kormányairól szóló hírszerzés illetve a világ összes országának vállalatairól és állampolgárairól szóló információk beszerzése és elemzése az amerikai kormány számára. Az ügynökségnek nincsen joga az Egyesült Államok területén bevetéseket végrehajtani. A CIA központja Virginia állam Langley városa mellett található. Az ügynökség a második világháborús hírszerzési szervezet, az Office of Strategic Services egyenesági leszármazottja. Az OSS-t 1945 októberében számolták fel. William Donovan, az OSS létrehozója azt ajánlotta Franklin D. Roosevelt elnöknek, hogy hozzanak létre egy új ügynökséget, amely közvetlenül az elnök hatáskörébe tartozik. Az új ügynökség „nyílt és rejtett módon fog hírszerzési adatokhoz jutni, emellett pedig tanácsot ad a hírszerzés irányának meghatározására, meghatározza az országos hírszerzési célokat és összefüggésbe hozza a többi kormányszervezet által elkészített hírszerzési anyagokat.” A katonai hírszerzés, a külügyminisztérium és az FBI ellenkezése ellenére Harry Truman elnök 1946 januárjában megalapította a Central Intelligence Group-ot. Az 1947-es hírszerzési törvény, a National Security Act of 1947 létrhozta a CIA-t és a National Security Councilt, azaz az amerikai nemzetbiztonsági tanácsot.

3 1949-ben 110-es köztörvénynek is nevezett Central Intelligence Agency Act engedélyt adott a CIA-nak arra, hogy titkos pénzügyi eljárásokat és adminisztrációt alkalmazzon, és több szempontból kikerült a szövetségi költségvetésre jellemző korlátok alól. Az ügynökség arra is engedélyt kapott, hogy titokban tartsa a szervezeti felépítését, az alkalmazottait és az ügynökség méretét. A CIA létezésének első pár éve során az amerikai kormányzat többi szervezete nem volt lényeges behatással az ügynökség irányítására. Ezt a felügyelet nélküli helyzetet gyakran indokolták azzal, hogy a KGB világméretű tevékenységeinek ellensúlyozására csakis egy azonos mértékű, „gentleman-hoz méltatlan” viselkedésmód alkalmazható. E hozzáállás folyományaként az amerikai kormányzatból nagyon kevesen néztek a CIA körmére. Az ügynökség dinamikus fejlődése és az Allen Dulles igazgatása alatt növekvő függetlenségi érzés csak tovább erősítette ezt a folyamatot. Az 1970-es évek évek elejére, nagyjából a Watergate botrány idejére azonban ez a tendencia megtorpant. Az amerikai politikai élet egyik domináns elemévé vált ugyanis a Kongresszus abbéli igyekezete, hogy minél nagyobb felügyelettel bírjon a kormány végrehajtó ága felett. A külföldi államfők meggyilkolási kísérletei és a törvényellenes belföldi kémtevékenységekhez hasonló korábbi CIA akciók felszínre kerülése lehetőséget adott a Kongresszusnak arra, hogy ezt a felügyeletet a hírszerzési tevékenységekre is kiterjessze. Az ügynökség nimbuszát tovább nyirbálta az a tény is, hogy a Watergate betörésekben volt CIA ügynökök vettek részt, illetve hogy Nixon elnök a CIA segítségével próbálta az FBI nyomozását megállítani. A Nixont megbuktató hangfelvételek bebizonyították, az elnök arra utasította Haldeman vezérkari főnökét, hogy a CIA-t arról tájékoztassa, a Watergate-vizsgálat megbolygathatja a Disznó-öböl invázióját körülvevő politikai helyzetet, ezért a CIA-nak „nemzetbiztonsági okokból” rá kell vennie az FBI-t a nyomozás felfüggesztésére.

4 James R. Schlesinger egy beszámolósorozatot állítatott össze a CIA korábbi kihágásairől. Az eufemisztikusan csak „Családi ékszerek”-nek nevezett beszámolókat az ügynökség titokba tartotta, ám Seymour Hersh, a New York Times újságírója megszellőztette, hogy a CIA külföldi államfők meggyilkolásában is részt vett, továbbá levéltári aktákat nyitott több ezer, a békemozgalomban részt vevő amerikai állampolgárról (lásd Operation CHAOS). A Kongresszus egy szenátusi és egy képviselőházi bizottságon keresztül is nyitott vizsgálatot. A szenátusi biztottságot a vezetője után Church-bizottságnak, a képviselőházit pedig Pike-bizottságnak nevezték. Mindkét bizottság további, a CIA számára meglehetősen kellemetlen eseményeket tárt fel. A CIA-nak ezután megtiltották a külföldi államfők meggyilkolását. Az ügynökség számára amúgy is tiltott belföldi kémkedési klauzát szigorúbban tartatták be és csak az FBI vizsgálhatta az országon belüli amerikai állampolgárokat. A Watergate utáni tiltások közül többet a 2001. szeptember 11. támadásokat követően feloldottak. Manapság a CIA több kongresszusi bizottságnak, illetve magának az elnöknek is jelent. A nemzetbiztonsági tanácsadó egy olyan állandó tagja a kormánynak, akinek a feladatai között szerepel az elnök tájékoztatása az amerikai hírszerzési ügynökségek által elkészített beszámolók alapján. A CIA mellett az NSA és a DEA jelentéseit is felhasználja.

5 Politikai események Létrehozásakor a CIA elsődleges feladata a kommunizmus terjedésének meggátolása volt, a Truman-doktrína követése. A CIA az amerikai titkosszolgálatok legfőbb ügynökségének számít. A CIA gyakran avatkozott be döntő mértékben azoknak az országoknak a belügyeibe, amelyeket az Egyesült Államok stratégiai fontosságúnak tartott. Az ügynökség több esetben támogatta az ellenségesnek vélt országok elleni mozgalmakat, különönsen ami fegyveres konfliktusokat illeti, legyen az Latin-Amerikában, az arab világban, Ázsiában vagy, a Szolidaritás esetében, Lengyelországban. Ezen akciók mindegyike a trumani elszigetelés-doktrína szellemében zajlott le, és a kommunista blokk ellen történt. Az 1990-es évek elején a szovjet rendszer bukása a CIA mély kríziséhez vezetett, mivel az ügynökség létjogosultsága a kommunizmus elleni rejtett harc volt. A CIA-t sok kritika érte, hogy nem tudta előrejelezni és megakadályozni 2001. szeptember 11-i terrortámadást. Azóta a CIA új ellensége az iszlám radikalizmus lett, és a terrorizmus elleni háború vált az új hidegháborúvá.

6 Külföldi operatív akciók Néhány a CIA leghíresebb külföldi akcióiból: * 1953-ban megdöntötte Mohammed Mossadegh iráni elnök uralmát az Operation Ajax akcióval * 1954-ben Guatemalában megdöntötte a demokratikusan megválasztott Jacobo Arbenz elnököt, és helyette Carlos Castillo Armas diktátort juttatta hatalomra az Operation PBSUCCESS * 1961-ben Fidel Castro megdöntésének céljával a CIA által támogatott kubai disszidensek egy csoportja szállt partra a kubai Disznó-öböl akció során, ám az akció csúfos kudarcba fulladt. * 1962 és 1975 között a kubai rendszer destabilizálására a CIA sikertelen propagandakampányt folytatott Mongúz-hadművelet néven * 1962 és 1975 között Laoszban titkos hadsereget szervezett * 1973. szeptember 11-én Chilében támogatja a Salvador Allende elleni államcsínyt * A nicaraguai kontra-ügy * Az 1980-as évek során afganisztáni ellenállókat képez ki a pakisztáni titkosszolgálat segítségével, hogy azok az országot 1979. karácsonyán elfoglaló szovjetek ellen harcoljanak. Az így kiképzett mudzsaheddinek közül kerül ki Osszama Bin-Laden, az Al Kaida terrorcsoport vezetője, amely a fent említett 2001. szeptember 11-i terrortámadásért is felelős.

7 CIA Igazgatók * 1946. január 23. – 1946. június 10.: Sidney W. Souers * 1946. június 10. – 1947. május 1. : Hoyt S. Vandenberg * 1947. május 1. – 1950. október 7. : Roscoe Hillenkoeter * 1950. október 7. – 1953. február 26. : Walter Bedell Smith * 1953. február 26. – 1961. november 29. : Allen W. Dulles * 1961. november 29. – 1965. április 28. : John A. McCone * 1965. április 28. – 1966. június 30. : William F. Raborn * 1966. június 30. – 1973. február 2. : Richard Helms * 1973. február 2. – 1973. július 2. : James R. Schlesinger * 1973. szeptember 4. – 1976. január 30. : William E. Colby * 1976. január 30. – 1977. január 20. : George H. W. Bush * 1977. március 9. – 1981. január 20. : Stansfield Turner * 1981. január 28. – 1987. január 29. : William J. Casey * 1987. május 26. – 1991. augusztus 31. : Robert M. Gates * 1993. február 5. – 1995. február 10. : R. James Woolsey * 1995. május 10. – 1996. december 15. : John M. Deutch * 1997. július 11. – 2004. július 11. (2004. június 3-án lemondott) : George J. Tenet * 2004. július 11. – 2004. augusztus 10. : John E. McLaughlin (átmeneti igazgató) * 2004. augusztus 10. – 2006. május 5. : Porter Goss * 2006. május 8. óta Michael Hayden

8 Sidney W. Souers 1946. január 23. – 1946. június 10

9 Hoyt S. Vandenberg 1946. június 10. – 1947. május 1.

10 Roscoe Hillenkoeter 1947. május 1. – 1950. október 7.

11 Walter Bedell Smith 1950. október 7. – 1953. február 26

12 Allen Welsh Dulles 1953. február 26. – 1961. november 29.

13 John A. McCone 1961. november 29. – 1965. április 28.

14 William F. Raborn 1965. április 28. – 1966. június 30.

15 Richard Helms 1966. június 30. – 1973. február 2.

16 James R. Schlesinger 1973. február 2. – 1973. július 2.

17 „Higgye el nekem, ha a CIA-nál lenne bármi az elnökünk gyilkosságával a kapcsolatban, a hetvenes évek elején felfedeztem és felfedtem volna azt. Sok másik dolgot fedtem fel…” -William E. Colby- 1973. szeptember 4. – 1976. január 30.

18 George H. W. Bush 1976. január 30. – 1977. január 20.

19 : Stansfield Turner 1977. március 9. – 1981. január 20.

20 William J. Casey 1981. január 28. – 1987. január 29.

21 Robert M. Gates 1987. május 26. – 1991. augusztus 31

22 R. James Woolsey 1993. február 5. – 1995. február 10.

23 John M. Deutch 1995. május 10. – 1996. december 15

24 George J. Tenet 1997. július 11. – 2004. július 11. (2004. június 3-án lemondott)

25 John E. McLaughlin Átmeneti igazgató 2004. július 11. – 2004. augusztus 10.

26 Porter Goss 2004. augusztus 10. – 2006. május 5.

27 Michael Hayden 2006. május 8. óta A CIA bizonyos esetekben közvetlenül felelős a terrorcselekmények gyanúsítottjainak „törvénytelen őrizetbe vételéért, eltávolításáért, elhurcolásáért és fogva tartásáért” - áll a parlament által csütörtökön elfogadott előzetes jelentésben. A szöveg bírál egyes tagállamokat is. A képviselők fél évvel meghosszabbították az üggyel foglalkozó ideiglenes parlamenti bizottság mandátumát. A jelentést 389-137-55 arányban fogadta el az EP. Az EP szerint bizonyos esetekben „közvetlenül felelős” a CIA az Európában elkövetett törvénytelenségekért

28 Az Európai Parlament képviselői által készített jelentés szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség - CIA - 1245 alkalommal repült át európai légtéren, és ezek közül némelyik gépet a „rendkívüli kiadatás” néven ismert gyakorlat keretében illegális fogolyszállításra használták. A dokumentum azt is megállapította, hogy sok ország szemet hunyt a gyakorlat felett. Sok hűhó semmiért?…

29 „Az ideiglenes bizottság az elé terjesztett információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a CIA vagy más egyesült államokbeli titkosszolgálatok bizonyos esetekben közvetlenül felelősek voltak terrorcselekmények gyanúsítottjainak a tagállamok, valamint a csatlakozásra váró és tagjelölt országok területén történő törvénytelen őrizetbe vételében, eltávolításában, elhurcolásában, fogva tartásában és többek között európai állampolgárok vagy lakosok rendkívüli kiadatásában.” Ez áll a CIA-ügyet vizsgáló ideiglenes EP-bizottság előzetes jelentésében, amelyet csütörtökön, 389-137-55 arányban fogadott el a parlament. Az ideiglenes bizottságban korábban 25-14-7 arányban elfogadott szöveg szerint „ezek a fellépések nem felelnek meg az ismert nemzetközi jogi elveknek és ellentétben állnak az emberi jogi alapelvekkel”. Az jelentés „elítéli a rendkívüli kiadatás gyakorlatát, amelynek célja, hogy a gyanúsított személyeket ne vessék bírósági eljárás alá, hanem harmadik országoknak szolgáltassák ki őket azért, hogy az Egyesült Államok vagy helyi szervek ellenőrzése alatt álló létesítményekben kínzást is alkalmazva kihallgassák, és fogva tartsák őket”. Az EP szerint valószínűsíthető, hogy CIA fedővállalatokat használt annak érdekében, hogy kikerülje a polgári repülőgépekre vonatkozó chicagói egyezményben lefektetett jogi kötelezettségeket, lehetővé téve ezzel a terrorizmussal gyanúsítottak törvénytelen átadását a CIA-nak, az Egyesült Államoknak vagy egyéb – a kihallgatások során rendszerint kínzást alkalmazó – országoknak (többek között Egyiptomnak, Jordániának, Szíriának és Afganisztánnak).

30 A parlament „az eddig összegyűjtött tanúvallomások és dokumentumok alapján valószínűtlennek tartja, hogy bizonyos európai kormányoknak ne lett volna tudomásuk az országaik területén megvalósított rendkívüli kiadatáshoz kapcsolódó cselekményekről”. Az EP különösen azt tartja hihetetlennek, hogy a biztonsági és hírszerző szolgálatok tudta nélkül repkedhetett és szállhatott volna le több száz repülő a tagállamokban. A jelentés többek között konkrét németországi, svédországi, olaszországi, boszniai, macedóniai és koszovói eseteket idéz, amelyek során az ideiglenes bizottság szerint törvénytelenül raboltak el, tartottak fogva, illetve szállítottak el embereket. A jelentés felszólítja a tagállamokat és a tagjelölteket: tartsák tiszteletben a kínzás elleni ENSZ-egyezményt, különösen pedig azt a részt, amely szerint egyik állam sem köteles „kiutasítani, hazatoloncolni vagy kiadni valakit egy másik olyan államnak, ahol hitelt érdemlő információk alapján feltételezhető, hogy az illető személyt megkínozzák”. Az előzetes jelentés egyelőre nem szól a feltételezett CIA-börtönökről. A parlament viszont hat hónappal meghosszabbította az ideiglenes bizottság mandátumát. A testület a guantánamói fogolytábor bezárása érdekében határozottabb fellépést kér a tagállamoktól. A parlament elfogadott egy néppárti módosító indítványt, amely szerint az EP „megjegyzi, hogy Gijs de Vries, az EU terrorizmusellenes főkoordinátora, valamint Javier Solana, a közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője kijelentették, hogy nincs tudomásuk olyan esetről, hogy CIA-val együttműködő tagállamok megsértenék a nemzeti, európai vagy nemzetközi jogszabályokat, emellett hozzátették, hogy az uniós jog szerint nem is jogosultak erre vonatkozó információt kérni a tagállamoktól”.

31 Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) fogolyszállító repülőgépeinek európai leszállásaival kapcsolatos diplomáciai viharról Colin Powell azt mondta: "európai barátaink zömének" nem okozhatott ekkora sokkot az a tény, hogy "ilyen dolgok megestek"... Powell hozzátette, hogy az Egyesült Államok évek óta alkalmazza ezeket az eljárásokat a terrortevékenységgel gyanúsítottakkal szemben, és ez a tény "nem újdonság, nem ismeretlen európai barátaim számára". Aleksander Kwasniewski leköszönő lengyel államfő közvetve elismerte egy televíziós nyilatkozatban, hogy Varsó hozzájárult az amerikai fegyencjáratok üzemeltetéséhez., a lengyel közszolgálati televízióban ugyanakkor cáfolta, hogy Lengyelország területén az amerikaiak titkos börtönöket létesítettek volna. Kwasniewski a lengyel közreműködés mellett azzal érvelt, hogy a terrorizmus elleni harc szolidaritást követel, ami viszont azt jelenti, hogy a titkosszolgálatokat is be kell vetni. "Valószínűleg voltak ilyen légi járatok" - jelentette ki, de mint hangsúlyozta: Lengyelországban nem voltak CIA-börtönök és CIA-rabok. -2005. december-

32 Aki másnak vermet ás, az sírásó, vagy földmunkás… A nemzet sírásói. A kérgeskezű, egyszerű sírásók és a nemzet sírásói kötött többek között az a különbség, hogy az utóbbiak öltönyt, vagy kosztümöt viselnek és többnyire páncélozott limuzinokkal közlekednek.

33 Pert indított az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) ellen a kiszivárogtatási botrány révén elhíresült Valerie Plame volt CIA-ügynök azon az alapon, hogy az ügynökség akadályozza az esetről szóló könyvének megjelentetését. Plame visszaemlékezésének kiadását állítólag arra hivatkozva tiltotta le a CIA, hogy a volt ügynök nem közölhet adatokat arra vonatkozóan, mikor állt a hírszerző szervezet szolgálatában. Valerie Plame Tisztességes játszma címmel írt memoárt az ügyről, amelynek részletei máig nem tisztázottak. Egyes feltételezések szerint Dick Cheney alelnök személyesen irányította az iraki hadjáratot bíráló Joseph Wilson diplomata lejáratását feleségének, Valerie Plame-nek a leleplezésével. Valerie Plame, a külföldön tevékenykedő Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egykor fedésben dolgozó ügynöke felelőtlenséggel és gondatlansággal vádolta meg a Fehér Ház és az amerikai külügyminisztérium vezető tisztviselőit. Egy kongresszusi meghallgatáson kijelentette: felelőtlen és gondatlan módon fedték fel személyazonosságát, hozzátéve, hogy a lépésnek szerinte tisztán politikai okai voltak. Plame elmondta: mindig számolt azzal a veszéllyel, hogy külföldi kormányok felfedhetik kilétét, de meglepte, hogy ezt a saját kormánya tette meg. Mint mondta, ezentúl már nem dolgozhat a CIA-nak, sutba dobhatja azt a magas kiképzést, amelyet kapott. Plame kifejtette, valószínűleg azért hozták nyilvánosságra személyazonosságát, hogy bosszút álljanak férjén, Joseph Wilsonon. A volt nagykövet a The New York Timesban 2003-ban ugyanis cikket közölt arról, hogy a Fehér Ház titkosszolgálati értesüléseket manipulált az iraki invázió megalapozására.

34 A Fehér Ház buktatta le Plame hírszerző státusát a Fehér Ház szivárogtatta ki újságíróknak 2003-ban. Az ügyből óriási botrány kerekedett, mert egy fedett CIA-ügynök dekonspirálása az Egyesült Államokban a legszigorúbb elbírálás alá eső bűncselekmények egyike. Plame férje, Wilson azzal vívta ki a Fehér Ház és személyesen az alelnök haragját, hogy az iraki invázió előtt egy újságcikkben felfedte: Washington a háború igazolására hírszerzési értesüléseket manipulált, hogy felnagyítsa az Irak által jelentett fenyegetést. Valerie Plame a tömegpusztító fegyverek szakértőjeként dolgozott a Központi Hírszerző Ügynökségnél (CIA). Férje, Joseph Wilson exnagykövet 2003 júliusában a The New York Times hasábjain megcáfolta, hogy Szaddám Huszein volt iraki elnök uránércet akart beszerezni az afrikai Nigerben atomfegyver- programjához, amit George Bush amerikai elnök állított a háború előtt egy beszédében a bagdadi rezsim elleni katonai fellépés igazolására. Wilson a CIA megbízásából 2002- ben maga derítette ki Nigerben, ahol egykor nagykövetként szolgált, hogy semmi sem igaz az egészből.

35 A Watergate-botrány egyik kirobbantójaként ismertté vált Bob Woodward új tényfeltáró könyvet írt George Bush második elnöki ciklusáról; a CBS televízió cs beszámolója szerint a veterán újságíró egyebek között feltárja, hogy Bush félrevezeti Amerikát Irakkal kapcsolatban. Woodward egy korábbi tényfeltáró alkotása Woodward - akit gyakran azzal vádolnak, hogy túlságosan közel áll a Bush-adminisztrációhoz és ezzel megtagadja a tényfeltáró újságírásban játszott korábbi úttörő szerepét - arról ír könyvében, hogy Bush nem mond igazat az iraki erőszakról. Tényekkel, egyebek között hírszerzési információkkal cáfolja a kormánynak azokat az állításait, hogy Irakban javul a biztonsági helyzet. Azt írja, hetente 800-900 támadás éri az országban állomásozó amerikai csapatokat, amiről a Bush-kormány hallgat. A Fehér Ház és a Pentagon nem vallja be, hogy az iraki biztonsági helyzet folyamatosan romlik, az erőszak fokozódik. Woodward azt is feltárja, hogy az iraki háborút illetően Bush és Dick Cheney alelnök egyik fő tanácsadója Henry Kissinger, Richard Nixon egykori elnök külügyminisztere. Woodward szerint Kissinger újra akarja harcolni a vietnami háborút, amelyet nézete szerint Amerika azért nem nyert meg, mert elvesztette az akaraterejét. Kissinger szerint a győzelem jelentheti az egyetlen kiutat a jelenlegi iraki válságból.

36 Woodward - aki több mint 200 interjú alapján két év alatt készítette el a Bush- kormány működéséről szóló könyvsorozatának harmadik részét, A tagadás állapota címmel - azt állítja: Bush tökéletesen meg van győződve arról, hogy helyes irányban vezeti az Egyesült Államokat. A Fehér Házban republikánus politikusoknak egy találkozón azt mondta: nem rendel el csapatkivonást Irakból, még akkor sem, ha csak Laura felesége és Barney kutyája maradnak háborús politikájának egyedüli támogatói. Bob Woodward a legismertebb amerikai újságírók egyike, ő volt az, aki 1972-ben Carl Bernsteinnel közösen a The Washington Post riportereként felfedte a Watergate- botrányt. Watergate Két újságíró megbuktatta a hivatalban lévő elnököt. Nem meglepő, hogy a helyszín az Amerikai Egyesült Államok, a szereplők pedig nem egy hollywoodi sikerfilmből léptek elő. Bob Woodward és Carl Bernstein, a Washington Post két zöldfülű újságírója nem is sejtették, hogy milyen horderejű ügybe keveredtek, amikor egy betörési esetet kezdtek el vizsgálni. A Demokrata Párt székházában, a Watergate szállóban történt események valódi politikai lavinát indítottak el, melynek a végén Richard Nixon, elsőként az amerikai elnökök sorában, kénytelen lemondani hivataláról.

37 1972-ben a választási kampány idején a Watergate épületben elfogtak néhány betörőt, akiknél profi lehallgató eszközöket, „poloskákat” találtak. Ekkor kezdett magánnyomozásba a Washington Post napilap. Az újságnak sikerült kiderítenie, hogy a behatoláson kapott FBI és CIA ügynökök a Nixon újraválasztásáért felelős bizottságnak dolgoztak. Az elnök végül abba bukott bele, hogy megpróbálta eltusolni az ügyet. A Watergate épületkomplexum Vége a tizenharmadik résznek