Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika I, II, VI

Az előadások a következő témára: "Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika I, II, VI"— Előadás másolata:

1 Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika I, II, VI
Arisztotelész: Kr. E. 4. sz., Platón tanítványa és filozófiai ellenfele Ránk maradt művei: jegyzetek a Lükeiónban tartott előadásairól ezoterikus művek Exoterikus művek: sajnos elvesztek. Peripatetikus iskola: Kr. e. 1. századtól Keresztény középkor: 13. sz.-tól (Aquinói Tamás, skolasztika) Editio princeps: Immanuel Bekker, Porosz Tudományos Akadémia, Bekker-számok: oldalszám, hasáb betűjele (a,b) De az eredeti értelemben!

2 Etika: Hogyan éljünk? Mi a helyes cselekedet? Mi a boldogság? Mire kell törekednünk? Kezdeményezői: Szókratész, Platón Arisztotelész: 3 etikai mű Nikomakhoszi etika: fiának címezve Módszer, habitus, stílus: Platón: egyenes kifejtés kérdve-kifejtő módszer értekező próza dialógus vita korábbi szerzőkkel vita megszemélyesített ellenféllel alapelvek, definíciók leszögezése (?) alapelvek, definíciók keresése esetszétválasztás, apró részletek követése a cél: az egész minden tudományt kutat a matematikával kapcsolatban van, de nem elsődleges a dialektika alárendelt a bizonyító a dialektika a megismerés tudományhoz képest legmagasabb formája dogmatikus szkeptikus

3 A bizonyító tudomány jellemzése (Második Analitika, Anal. Post.):
Elsődleges igazságokból indul ki . (Háromszorosan is: megismerhetőség, oksági lánc, létezés). Ezekből logikai úton vezeti le a további tételeit. Ezért a tételek igazságát a kiinduló elvek (princípiumok, arkhék) igazsága és a logika tévedhetetlensége együttesen garantálja. Logika: a szillogizmusok elmélete (Első Analitika). Platón: mindig készen kell állnunk a legelső kiindulópontunk felülvizsgálatára amíg csak el nem érkeztünk a Jó ideájának ismeretéhez.

4 1. könyv : A jó és a boldogság
1. könyv: mi a jó? 2.: mi az erény? 6.: egyes észbeli erényekről 1. könyv : A jó és a boldogság Jó az, amire minden irányul (Eudoxosz) Minden tudatos cselekedetnek célja van. A célt valamiért választjuk, tehát valamire jó. Jó: az, ami közös minden célt kitűző cselekvő és a célja viszonyában (absztrakciós lépés) Vö. Az állam a jóról. A jó, az valamilyen közös vonás, ami minden jó dologban benne van? ‘Jó’: minden kategóriában mondható. Az ideaelmélet kritikája (Amicus Plato …) Más dolog az, ha valaki cipésznek jó, és ha ugyanaz a személy emberként jó. Kategóriák: Csoportosítjuk az állítható dolgokat aszerint, hogy mit válaszolnak meg: Létező (mi?), minőség (milyen), mennyiség (mennyi?), stb. (10 kategória) Ezek a legfelső állíthatók. Platónnál egy legfelső állítható van: a Jó (avagy Létező)

5 Amit keresünk: az emberi értelemben vett jó.
Azaz a boldogság. I. 6. : „… minden munka csak akkor jó, ha a cselekvő alany sajátos természetére jellemző kiválóságnak megfelelően megy végbe. Akkor mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy az emberi értelemben vett jó nem más, mint a léleknek erény szerinti – ha pedig több ilyen erény van, a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti – tevékenysége.” (1098 a) Erény: eredetiben areté, inkább „kiválóság” Boldogság és erény viszonya: „[N]em is lehet erényes ember az, aki nem örül, ha erényes cselekedeket hajthat végre; aminthogy senki nem mondhatja igazságos embernek azt, aki nem leli kedvét az igazságos tettekben, sem nemes lelkű adakozónak szt, aki nem örvend a nemes lelkű adakozásnak;…” (1099a) Anti-Kant? A boldogság csak tartós állapot lehet. Érheti-e az embert holtában szerencsétlenség? Elveszíthetik-e a halottak a boldogságukat?

6 Közép:nagyon jellemző Arisztotelészre!
2. könyv: az erény Az erények (kiválóságok) két fő csoportja: észbeli és erkölcsi. Arisztotelészi definíció: legközelebbi nem (genus proximum) + fajalkotó különbség[ek] (differentia specifica) Amit definiálunk, az egy faj (species), azaz dolgok egy bizonyos osztálya. Nem, faj: viszonylagos fogalmak/dolgok tágabb, ill szűkebb osztálya. Az erény távolabbi neme: lelki jelenségek. A lelki jelenségek egyik faja a lelki alkat. (A többi az érzelem és a képesség.) Differentia specificák: Akarati elhatározásra vonatkozik. A helyes közepet találja meg, pl. a gyávaság és a vakmerőség között a bátorságot, az élvhajhászás és az érzéketlenség között a mértékletességet. Közép:nagyon jellemző Arisztotelészre!

7 II. 6.: „Az erény tehát olyan lelki alkat, amely az akarati elhatározásra vonatkozik, abban a hozzánk viszonyított középben áll, amely egy szabálynak aránynak megfelelően határozható meg, mégpedig azon aránynak megfelelően, amely szerint az okos ember határozná meg.” (1107a) A kérdéses szó: logosz. A gondolat: a közép azt jelenti, hogy a két véglettől: a túlzástól és az elégtelenségtől megfelelő távolságra vagyunk. Persze nem érvényes mindenre: nem lehet valaki túlzó (vagy elégtelen) mértékben gyilkos vagy parázna.

8 6.könyv: az észbeli erények
Bevezetés: az értelmes lélekrészről és annak felosztásáról. Ezekre nézve a kiválóság („erény”) olyan lelki alkat, amely igaz gondolkodással párosul. Ötöt sorol fel: Tudomány: változatlan dolgokra vonatkozik, bizonyít. Következtetésen és „rávezetésen” (epagógé, indukció) alapul. Mesterség: létrehozásra vonatkozik. Okosság (phronészisz): A helyes megfontolás, mérlegelés képessége, a saját személyünket és embertársainkat illető dolgokban. Cselekvésre vonatkozik. Mértékletesség: „megmenti” az okosságot, a gyönyör és a fájdalom [vagy: az élvezet és a szenvedés] eltorzítja. Ész: A tudomány legelső alapelveire vonatkozik (pl. az ellentmondástalanság elve). Bölcsesség: „A természettől fogva legbecsesebb dolgokra irányuló tudomány és ész.”(1141b)

9 Az egyes észbeli kiválóságok egyenkénti megtárgyalása után: egymáshoz való viszonyuk.
Az okosságot sokszor a saját ügyeinkre vonatkoztatjuk. Ezért a kiváló, bölcs ember néha nam tűnik okosnak. (Euripidész: Philoktétész:) „ ’Hogy is volnék én okos, mikor módomban lett volna szép csendben, a sereg közemberei közé elvegyülve, a többivel egyenlő részt élveznem?! Mert aki nagyobbra lát és többre vágyik …’” (1142a) „ … az okosság az ésszel éppen ellentétes szerepet játszik; az ész ugyanis azokra a határt alkotó tételekre vonatkozik, amelyek nem okolhatók meg, az okosság viszont a végső egyedi esetre vonatkozik, amelyet nem ragadhat meg a tudomány, hanem csak az észlelés; nem az egyes érzékszervek sajátos tárgyaira vonatkozó észlelés, hanem olyanfajta észlelés, amilyennel a matematikában azt észleljük, hogy az előttünk álló egyedi alak háromszög …” (1142a) Tudománya csak az általánosnak van A tudományban használatos következtetés (szillogizmus) általános terminusok közötti viszonyokat mutat ki. A következmények egyedi esetre való alkalmazásának képessége: okosság

10 „… még a jó eredményt is el lehet érni hamis következtetéssel, éspedig úgy, hogy amit meg kell tenni, azt eléri ugyan az ember, csakhogy nem avval, amivel kellene, hanem úgy, hogy a következtetés középfogalma hamis.” (1142b) Szillogizmus: 1. premissza: Az A és B terminusok („fogalmak” ) Q viszonyban vannak. 2. premissza: B és C között R viszony áll fenn. Konklúzió: A és C között S viszony van. A: főfogalom, felső v. nagyobb terminus. B: „középfogalom”. C: kisebb terminus. „A középfogalom hamis”: valamelyik premissza hamis. A szillogizmus azt garantálja, hogy ha igazak a premisszák, igaz a konklúzió is. De hamis premisszákból is lehet helyes következtetésre jutni. Például: Minden hal vízben él. A bálna hal. Tehát a bálna vízben él. A ‘hal’ volt a rossz középfogalom.