V I N C E N T VANGOGH (1853-1890) Music: Vincent (Acoustic) Composed & Performed by Don Mclean Magyar szöveg T.Dénes Tamás.

Az előadások a következő témára: "V I N C E N T VANGOGH (1853-1890) Music: Vincent (Acoustic) Composed & Performed by Don Mclean Magyar szöveg T.Dénes Tamás."— Előadás másolata:

1

2 V I N C E N T VANGOGH (1853-1890) Music: Vincent (Acoustic) Composed & Performed by Don Mclean Magyar szöveg T.Dénes Tamás

3 Starry, Starry nightpaint your palette blue and grey Csillagos, csillagos éj Vásznad fessed kékkel, szürkével

4 look out on a summer's day Pillantsd meg egy nyári napon

5 with eyes that know the darkness in my soul.Shadows on the hills, szemeddel lelkem sötétjét. Az árnyakat a hegyeken,

6 sketch the trees and the daffodils,catch the breeze and the winter chills Fesd a fákat és nárciszokat, kövesd a szelet, és a téli fagyot

7 in colors on the snowy linen land.And now I understand a havas föld színeit. És most megértem

8 what you tried to say to me Amit próbáltál elmondani nekem

9 how you suffered for your sanity how you tried to set them free. They would not listen, they did not know how Hogyan szenvedtél, hogy elméd épp legyen, Hogyan próbáltál szabadnak maradni. Ők nem hallgattak meg, … nem tudták hogyan,

10 perhaps they'll listen now. Talán most meghallgatnak.

11 Starry, starry nightflaming flowers that brightly blaze Csillagos, csillagos éjszaka Csodás virágok lángolnak fényesen

12 swirling clouds in violet haze reflect inVincent's eyes of China blue. Az örvénylő felhők ibolyaszín párája tükröződik Vincent mélykék szemében.

13 Colors changing hue Színárnyalatok váltakoznak

14 morning fields of amber grain a reggeli aranysárga mezőkön

15 weathered faces lined in pain Fájdalommal bélelt, megtépázott arcokat

16 are soothed beneath the artist's loving hand.And now I understand csillapít a művész gyógyító keze. És most megértem

17 what you tried to say to mehow you suffered for your sanityhow you tried to set them free. Amit próbáltál elmondani nekem Hogyan szenvedtél, hogy elméd épp legyen. Hogyan próbáltál szabadnak maradni.

18 perhaps they'll listen now. They would not listen, they did not know how Ők nem hallgattak meg, … nem tudták hogyan, Talán most meghallgatnak.

19 For they could not love you Mivel nem tudtak szeretni téged

20 but still your love was trueand when no hope was left in sighton that starry starry night. De Te mindig igazul szerettél, … és reményt vesztettél azon a csillagos, csillagos éjszakán.

21 You took your life as lovers often do; But I could have told you Vincent this world was never meant for one as beautiful as you. Gyakran tett az életed a munka szeretőjévé. De én elmondhattam volna neked Vincent, … ez a világ soha nem lesz olyan csodás, mint Te.

22 Starry, starry night Csillagos, csillagos éjszaka

23 portraits hung in empty halls Arcképek lógtak az üres termekben

24 frameless heads on nameless walls Keretnélküli fejek a névtelen falakon

25 with eyes that watch the world and can't forget.Like the stranger that you've met világra néző szemekkel, és nem tudnak feledni, … mint az idegen, akivel találkoztál

26 the ragged men in ragged clothes A rongyos emberek, rongyos ruhákban

27 the silver thorn of bloddy roselie crushed and broken on the virgin snow. a vérvörös rózsa ezüst tüskéje, … hazugságba tört a szűz havon.

28 And now I think I know what you tried to say to me how you suffered for your sanity És most úgy gondolom, hogy tudom,Amit próbáltál elmondani nekem, … Hogyan szenvedtél, hogy elméd épp legyen És most úgy gondolom, hogy tudom, … Amit próbáltál elmondani nekem, … Hogyan szenvedtél, hogy elméd épp legyen

29 how you tried to set them free.They would not listen, they're not list'ning still... Hogyan próbáltál szabadnak maradni. … Ők nem hallgattak meg, … nem hallgattak meg azóta sem …

30 perhaps they never will. És talán nem is fognak soha.

31 DE … még nincs vége! (enter)

32 I lyen nagyon ritkán lehet, hangulatom emelkedett. M essze nézek, mindent látok, kacagnak rám a világok, … Hallják meg, hogy vidám vagyok, könnyű puha gondolatok repkednek a fejembe', (pedig) kedvem morcos lehetne ! F enn vagyok már messze én, fenn a világ tetején, s innen tisztán látni már, hogy odalenn a vágy sivár, csak átsuhan, majd megpihen, a végtelennyi semmiben. A ztán halkan, félszegen, behunyom a két szemem, s erre Te ezt mondhatod : ”Engem kicsit meghatott.” vagy azt, hogy ”Nem szegheti kedvemet, ha kapok még egy életet.” D e én szólok onnan fentről : ”Ó, Te ember, ne dönts egyből !” Á m, … itt a reggel. Zeng a csend már. Az ébredésre tovább nem vár! T.D.T. … f enn a világ tetején …