A valószínűségi magyarázat induktív jellege

Az előadások a következő témára: "A valószínűségi magyarázat induktív jellege"— Előadás másolata:

1 A valószínűségi magyarázat induktív jellege
Ismét Jancsi, általánosabban megfogalmazva: A { } nem statisztikus valószínűséget jelez (hanem logikait), de egyszerű esetekben feltételezhetjük, hogy felírható a következő forma: P(E, V) közel van 1-hez. e egy eseménye V-nek. ––––––––––––––––––– {nagyon valószínűvé teszi, hogy} e egy eseménye E-nek.

2 P(E, V) = r. e egy eseménye V-nek. –––––––––––––––––– {r} e egy eseménye E-nek Így a deduktív-nomológikus magyarázattal szemben (amely deduktív), itt inkább induktív eljárással van dolgunk [Kutrovátz jegyzet, 35. o.]. Ennek ellenére használjuk egyedi események magyarázatára is (gyakorlati bizonyossággal).

3 Az elmélet Az elmélet Az elmélet rendszerint az empirikus törvények magyarázatára, megértésére – és újak előrejelzésére – szolgál, olyan létezők konstruálása révén, amelyek az empirikus „mögött” vannak. (Pl. a ptolemaioszi vagy a kopernikuszi rendszer az égitestek megfigyelt (látszólagos) mozgását a csillagászati világegyetem egy-egy alkalmas modelljével írja le; vagy a kinetikus gázelmélet a termodinamika számos törvényét az alatta levő molekuláris és atomi jelenségek megnyilvánulásaként magyarázza).

4 Az elmélettől megkövetelik, hogy világos és pontos legyen, rendelkezzen ellenőrizhető következményekkel, előrejelzésekkel (a negatív és pozitív példa az életerő-elmélet illetve a gravitációs erő elmélete). Az elméleti elvek egy része a (megfigyelhetet-len) teoretikus terminusok (elméleti fogalmak) között teremt összefüggést, más részük pedig kapcsolatot hoz létre a teoretikus terminusok és a (már korábban is megfigyelt) empirikus jelen-ségek között. Utóbbiak nélkül nincs ellenőrizhe-tőség, magyarázat, előrejelzés. (Pl. a kinetikus gázelméletben a részecskék véletlen sebesség-eloszlásának elve, mint belső-, az impulzusáta-dás nyomásként való értelmezése mint híd-elv.)

5 Az elméleti magyarázat
Egészen eltérő empirikus jelenségekről ad szisztematikus, egységes leírást (pl. a newtoni gravitációs törvény a bolygók, a Hold, az üstökösök stb. mozgásáról, az ár-apály jelenségről, a szabadesésről, az ingáról stb.). Megadja a fennhatósága alá tartozó (korábbi) empirikus törvények érvényességének és pontosságának határait (pl. a Kepler-törvények csak kéttest-probléma esetén, a Galilei-törvény csak homogén gravitációs mezőben érvényesek).

6 Olyan jelenségekre is vonatkozik (valamint előrejelzéseket tesz lehetővé), amelyek felépítésének pillanatában nem is voltak ismertek (pl. a légnyomáscsökkenés a magassággal; Maxwell elektrodinamikája a rádióhullámokkal; Einstein általános relativitáselmélete a fény elhajlásával a gravitációs térben). Mindezen tulajdonságok megléte nagyban erősíti az elmélet iránti bizalmunkat, és elmélyíti a megértést.

7 A teoretikus entitások (elméleti létezők) státusza
A klasszikus filozófiai megközelítések Platón (és a modern matematikai platonizmus) Arisztotelész A XX. századi tudományfilozófia empirikus felfogása Mach és követői A szociálkonstruktivista felfogás