Az evolúció: válasz a miértre, vagy válasz a hogyanra

Az előadások a következő témára: "Az evolúció: válasz a miértre, vagy válasz a hogyanra"— Előadás másolata:

1 Az evolúció: válasz a miértre, vagy válasz a hogyanra
Birher Nándor VHF

2 Tartalom Miért – Hogyan Biogenezis „Szellem a világban” Összefoglalás

3 Miért/Hogyan A természet tudományok egy összefüggés rendszeren belül történő eseményeket írják le – hogyan történnek az empirikus események Rész (Hogyan működöm?) A filozófia az empirikus valóság nem empirikus feltételeit kutatja – miért történnek az empirikus események Egész (Ki vagyok?) Mit remélhetek? Mit tudhatok? Mit tegyek? Probléma: ha a két terület keveredik: azaz a filozófus természettudományos kijelentést akar tenni, ill. a természettudós az egészet akarja magyarázni.

4 Egy példa Mi ez az egész? Belső összefüggések

5 Biogenezis Az Evolúció fogalma tág értelemben: Biogenezis
Kozmikus evolúció (18 milliárd éve, ősrobbanás) „0” idő? Kémiai evolúció (Biopolimerek: Proteinek és Nukleinsavak) 4,6 milliárd éve ill. 0,5 – 1 milliárd éve mikroorganizmusok Evolúció (szűk értelemben) Biológiai evolúció (szelekció, mutáció) Anaximandrosz, Leibniz, Goethe, Hegel, Lamarck, Darwin (felvilágosodás, romantika, idealizmus) Filozófia és természettudomány keveredése Kulturális evolúció (az ember mint kultúra teremtő)

6 A probléma A felismert oksági viszonyok valósak
Nincs azonban válasz, milyen rendező elv mentén történt mindez, azaz mi volt a causa efficiens, a hatóok, továbbá mi volt a rendszer célja a causa finalis. Miért ez a rend? Hogyan lesz a kevesebből több?

7 „Theory of everything” TOE
A tudomány ideologikus illúziója Még Gödel után is Hawking bestsellere Grand Unified Theory (GUT contra GOD) De: a tételek tétele megalkothatatlan De: az abszolút tudomány elképzelhetetlen (falszifikáció szükségessége) De: az elméleti ész alkalmatlan a téridőbeli tapasztalatokon kívüli használatra, azaz nem képes a reális végesből a reális végtelenre következtetni Ellenben: miért van mégis az igény a végtelenre az emberi elmében?

8 Konkrétabban: It from bit: hogyan lesz a világ az információból (J. A. Weeler) Mi az első ok? (Arisztotelész) Ki az első ok? (Szt. Tamás) Az igazi kérdés nem az ősrobbanásra (az értelmetlen „0” időre vonatkozik, hanem arra: „Miért van egyáltalán valami, miért nem inkább a semmi” (Leibniz)

9 Még konkrétabban: Honnan az ősrobbanás minimálstruktúrája
Honnan az egyensúly? Miért pontosan olyan a viszony az energia és a tömeg közt, hogy létrejött az univerzum (Kisebb: túl gyors terjedés, Nagyobb: összeroppanás) Miért akkorák az elektromágneses magerők amekkorák (ha gyengébbek lennének, nem lennének nehezebb elemek, csak hidrogén lenne, fordítva: nem lenne hidrogén Nap magreakciójának gravitációs ereje és energiája: ha nagyobb, a csillagok gyorsabban kiégnének, ha kisebb nem tartaná kellőképp össze az anyagot

10 A rendező elv szükségessége
A rendező elv egyszerre jelenik meg a térben és az időben, és egyszerre felül is múlja a teret és az időt Az ember képes arra, hogy ezt a szükségszerűséget felismerje „capax infiniti”

11 Evolúció (szűk értelemben)
Megjelenik a szellem a világban Ki ez a szellem: Kreacionizmus (közvetlen teremtői aktus, anyag és szellem egymást kizárják res extensa contra res cogitans) Fizikalizmus (a szellem anyagi termék, nincs minőségi különbség) Mérsékelt evolúció (a szellem substantia incompleta az anyag és a Teremtő együttműködése)

12 Tévedések Mindhárom elmélet redukál, a mindenséget és az embert nem tudja egységben látni Kreacionizmus: Lamarck, Darwin cáfol Fizikalizmus: a reflexió nem fizikai, anyagi valóság (önmagát kalapáló kalapács) „a materializmus számára nagy kihívás a belső tapasztalás, mert ennek oldalán van a közvetlen bizonyosság, nélkülöz azonban minden rendszeres tudományosságot, míg a természettudomány létideálja híján van a közvetlen evidenciának, heurisztikus módon azonban igazolhatja magát a jelenségek rendszerezésével” H. Jonas Hogyan lehet tárgytudat éntudat nélkül? Az éntudat nem fizikai valóság Honnan vannak a feltétlen emberi cselekedetek? (Igen /nem, Jó/rossz, szabadság, önmeghatározás…) Mérsékelt evolúció: a lélek keletkezése nem igényel közvetlen isteni beavatkozást

13 Eredmények A világ dinamikus egész, alkalmas a véges szellem létrehozására A szellem minőségileg több mint az anyag Az ember egység A világból (természetből) meghatározott rend szerint (információ) fejlődik ki a reflexív szellem (emberi lélek)

14 Sajátosság: önfelülmúlás
Létező „levése” (Werden) aktív A szellem az anyag irányított önfelülmúlása (Szt. Tamás) A szellem transzempirikus: énünk nem tárgyi tapasztalataiból megismerhető: önmagunk-számára-való-jelenlét (öntudat) A szellem a szabad cselekvés feltétele Empirikus én (megnyilvánulás) Transzcendentális én (feltétel)

15 Az evolúció: önfelülmúlástörténet
Az evolúció: az egyre tökéletesebb, a létben magasabb rendű egységek folyamatos differenciálódása, amelynek során a természet öntudatra ébred – létrejön az ember A folyamatot a véges okozza, (természet), de a végtelen (első ok) teszi lehetővé A folyamatban „ősdinamika” van: „omne ens est agens” – minden együtt-működik, nem elszigetelten

16 Az evolúció célja: egyre nagyobb egység
A komplexitás az egységhez vezet (minél szervezettebb, annál egyedibb) A fejlődés motorja a dunami a potentia A létező több mint ami ténylegesen Az anyagból azért keletkezik a szellem, mert kezdetben nincs benne jelen aktuálisan, azonban benne van lehetőségileg A szellem az anyag önmagára vonatkozása, a formális magánál valósága, nem két különálló elvről van szó Az emberi lélek nem vándorló „kísértet”, hanem a végtelen egység felé mozgatott személyes anyagi valóság.

17 Szép Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. De közös lényegük a létezés, nem keletkezett, nem pusztuló, nem határolt, nem egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenkiben azonos. A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés. Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel-rögzíthetőt keresi: értelme van. Az ember az egyetlen, aki önmagában az egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van. (Weöres Sándor)

18 Irodalom Szaszkiewicz, J., Filosofia dell’uomo, Roma 1989.
Nyíri T., Antropológiai vázlatok, Bp Anzenbacher, A., Bevezetés a filozófiába, Bp Weissmahr B., Szellem anyagból?, in Mérleg 2000/1 Küng, H., A kozmosz eredete, in Mérleg 2004/4