7. A különböző megtakarítási formák összehasonlítása

Az előadások a következő témára: "7. A különböző megtakarítási formák összehasonlítása"— Előadás másolata:

1 7. A különböző megtakarítási formák összehasonlítása
Banyár József 7. A különböző megtakarítási formák összehasonlítása Banyár József Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

2 Banyár József: Életbiztosítás 7.
A legnépszerűbb életbiztosítások az ún. (hagyományos) megtakarítási jellegű biztosítások – ezeket vizsgáljuk A legnépszerűbb életbiztosítások az ún. megtakarítási jellegű biztosítások. (A „megtakarítási” itt ugyanúgy a biztosítás tágabb értelemben vett funkciójára utal, mint a nyugdíjbiztosítás kifejezésben a „nyugdíj”, tehát ezért nem foglalkozunk vele a biztosítások csoportosításánál. Ez gyakorlatilag az elérési, illetve elérési résszel rendelkező és à terme fix életbiztosításokat, valamint a befektetési egységhez kötött életbiztosításokat jelenti.) A legtöbb életbiztosító állományának általában több mint 90 %-a ilyen szerződésekből áll. Ezek a biztosítások komoly versenyben vannak egyrészt más biztosítók hasonló módozataival, másrészt a biztosítási szférán kívüli (ebből a szempontból elsődleges) megtakarítási formákkal. Ha valaki jól akarja elhelyezni a pénzét, akkor mérlegelnie kell, hogy a sok lehetőség közül melyik mellett döntsön. Ez a fejezet ehhez a mérlegeléshez nyújt segítséget. Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

3 Az életbiztosítók kínálata összehasonlításának elvei
Banyár József Az életbiztosítók kínálata összehasonlításának elvei Konkrétan milyen termékeket kínálnak az egyes biztosítók – (azaz a szolgáltatás oldaláról)? Hogyan differenciálnak az egyes ügyfélkörök szerint? Mekkora költséget számol el a biztosító a módozaton? Milyen inflációkezelési, illetve nyereségrészesedési technikát alkalmaz? Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

4 A szolgáltatások összehasonlítása
Banyár József A szolgáltatások összehasonlítása Fő vonalaiban mindegyik biztosító ugyanazokat a termékeket kínálja Így a legfontosabb szempont, hogy az adott biztosító megfelelő kombinációkkal hogyan találja el a konkurenciánál pontosabban egy-egy réteg igényeit. A magyar biztosítási piac meglehetősen konszolidált képet mutat. Ez azt jelenti, hogy fő vonalaiban minden biztosító ugyanazokat a módozatokat kínálja, s inkább a különböző lehetséges elemek egyedi kombinációi miatt különböznek egymástól az egyes intézetek biztosításai. Ennek megfelelően szinte minden biztosító kínál kockázati biztosítást, vegyes biztosítást, à terme fix biztosítást, befektetési egységekhez kötött és azonnal induló, egyszeri díjas életjáradék biztosítást. Ezért a kínálat összehasonlításának szempontja az, hogy az adott biztosító megfelelő kombinációkkal hogyan találja el a konkurenciánál pontosabban egy-egy réteg igényeit. Van persze néhány életbiztosító, amely szakosodott valamely értékesítési csatornára (elsősorban a bankbiztosítók ilyenek), s ez behatárolja a termékkör lehetséges szolgáltatásait. Pl. ezeknek elsősorban a megtakarítási elemeket érdemes hangsúlyozniuk, illetve a kisebb, banki termékekhez kiegészítőként alkalmazott kockázati elemeket. A szakosodás bizonyos értékesítési csatornákra behatárolja a konstrukció lehetőségeit Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

5 Az ügyfelek differenciálása
Banyár József Az ügyfelek differenciálása Az ekvivalencia elv két értelemben is egyenlőséget fejez ki: első értelemben: a biztosító bevételeinek és kiadásainak egyenlőségét; második értelemben: a biztosított saját kockázata és az általa fizetett díj egyenlőségét is. A 9. fejezetben megfogalmazásra kerülő ekvivalencia elv két értelemben is egyenlőséget fejez ki: első értelemben: kifejezi a biztosító bevételeinek és kiadásainak egyenlőségét; második értelemben: kifejezi a biztosított saját kockázata és az általa fizetett díj egyenlőségét is. Az első értelemben vett egyenlőségről korábban már beszéltünk. Ehhez a fejezethez az ekvivalencia második értelme tartozik. Hogy megértsük az ügyfelek differenciálásának jelentőségét, nézzünk egy fiktív példát. Fiktív, mert ugyan egy létező módozatból indulunk ki, de miután a példa kimenetelét előre ismerjük, ilyen formában nem versenyeznek egymással a biztosítók. A hatvanas-hetvenes évek népszerű személybiztosítási módozata volt a CSÉB (Csoportos Élet- és Balesetbiztosítás). Ez egy életbiztosítási elemet is tartalmazó kombinált biztosítási forma, amely ugyanazt a szolgáltatást nyújtotta (és nyújtja) mindenkinek ugyanazért a díjért. Ez a tökéletesen differenciálás-mentes állapot, hiszen semmilyen szempontból nem tett különbséget biztosított és biztosított között, (illetve csak az aktív korú biztosítottak között, de ez most nem lényeges). Ezt azért tehette meg akkor az Állami Biztosító, mert monopóliuma volt a magyar piacon, s így bátran kiindulhatott abból, hogy ezt a biztosítást mindenki megveszi, tehát elég az országos átlagokkal kalkulálnia. Ez például azt jelentette, hogy mivel az idősebbek halandósági kockázata magasabb, mint a fiatalabbaké, ezért ők a saját kockázatuknál kisebb díjat fizettek a biztosításért, míg a fiatalabbak többet, s így az ekvivalencia az első értelemben teljesült, de a második értelemben csak egy szűk rétegnél, akiknek éppen "átlagos" volt a halandósági kockázatuk. Az ÁB - mivel akkor egyedül volt a piacon - nem kényszerült rá arra, hogy a második értelemben vett ekvivalenciát is betartsa, pedig ez versenyhelyzetben elengedhetetlen. Ugyanis a monopóliumról a versenypiacra való átmenet a CSÉB szempontjából történhetett volna az alábbi módon is.[1] Megjelenik a színen az első konkurens biztosító, aki azt látja, hogy, míg a férfiak és a nők mortalitása jelentősen különböző a nők javára, addig a nők is ugyanakkora díjat fizetnek a CSÉB-ért, mint a férfiak. Ezért ha a nők részére kialakítanak egy Nők CSÉB-je biztosítást, akkor az összes nőt díjkedvezménnyel át lehet csábítani az első konkurens biztosítóhoz. Ennek az lesz az eredménye, hogy a férfiak maradnak a régi biztosítónál. A férfiak a saját kockázatuknál kisebb díjat fizetnek, mivel a CSÉB díja úgy volt kalkulálva, hogy a férfiak díjhiányát a nők többletdíja fedezi. Ezért a régi biztosító áremelésre kényszerül, hogy kalkulációja rendben maradjon, s elveszítette ügyfelei felét. Ekkor lép be a második konkurens biztosító. Azt veszi észre, hogy a fiatal férfiak a saját kockázatuknál lényegesen nagyobb díjat fizetnek. Ekkor kialakítja a FIATAL FÉRFIAK CSÉB-je biztosítását, s díjkedvezménnyel átcsábítja magához az összes fiatal férfit. A régi biztosítónál maradnak az öreg férfiak, akik a saját kockázatuknál alacsonyabb díjat fizetnek, hiszen a díj úgy volt kalkulálva, hogy a díjhiányt a fiatal férfiak többletdíja fedezi. A régi biztosító megint elvesztette ügyfelei felét, s ismét áremelésre kényszerül. A harmadik konkurens biztosító mondjuk a NEM EGÉSZEN FIATAL, DE NEM IS TELJESEN ÖREG FÉRFIAK CSÉB-jével kísérletezik, a negyedik a KÖZÉPKORÚ CSALÁDOS FÉRFIAK CSÉB-jével, és így tovább. Az eredmény az lesz, hogy a régi biztosító teljesen elveszíti ügyfeleit (aki megmaradna, azt az állandó díjemelések idegenítik el tőle), miközben a piacon csak olyan CSÉB-eket árulnak, melyek kor és nem szerint differenciált díjakon adják ugyanazokat a szolgáltatásokat. Természetesen - még egyszer hangsúlyozom - a fenti példa fiktív. A CSÉB sokkal komplexebb biztosítás annál, hogy csak a díj oldaláról lehetne megfogni, s ezért megszűnése (ami napjainkra nagyrészt megtörtént) másképp zajlott le. Ennek eleme például az, hogy a komolyabb (egyes biztosítóknál ezeket "nagyélet-biztosításoknak” nevezik) életbiztosítások konkurenciája csábítja el a legjobb ügyfeleket a CSÉB-től. [1] Ez magyarázza, hogy piacgazdaságban a CSÉB ötlete fel sem merülhetett volna. Itt a második értelemmel foglalkozunk… Példa: CSÉB biztosítások Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

6 Tanulság: a piac differenciálásra kényszerít
Banyár József Tanulság: a piac differenciálásra kényszerít A differenciálás szintje tükrözi a piac állapotát A fenti példa tanulsága tehát az, hogy piaci körülmények között a biztosítók rákényszerülnek arra, hogy a második értelemben egyre mélyebben differenciálják az állományt. Természetesen a differenciálásnak nagyon sok szintje lehetséges, és egy piac állapotát jelzi, hogy éppen milyen szintre jutott el ezen a téren. A mai magyar piac ott tart, hogy kor és nem szerint már minden biztosító differenciálja új életbiztosítási módozatainak díjait, de például foglalkozás, dohányzás - nem dohányzás, stb. dimenziók mentén még nem feltétlenül. De mindig az a biztosító van nyerő helyzetben, amelyik először hajtja végre a szükséges további differenciálást. Ebből a szempontból minden magyar biztosítónak nagy tartalékai vannak, de túlságosan egyik sem akar előreszaladni a magyar piac adott állapotához képest, hiszen nem olyan régóta szokás például egyáltalán a nemek szerint differenciálás. Az ügyfélkör differenciálásának persze lehetnek korlátjai is. Néhány országban például törvények írják elő a biztosítóknak, hogy bizonyos jellemzők, például vallás, faj stb. szerint nem differenciálhatják ügyfeleiket. Ezek a szabályok teljesen érthetőek, s az ilyen általános elvekbe ütköző differenciálás ellen nem is lehet mással védekezni, mint törvényi tiltással, hiszen e nélkül a tiltás nélkül a biztosítók közötti konkurenciaharc objektíve az ilyenfajta megkülönböztetésekhez, illetve kizárásokhoz vezethetne. Magyarországon ez a probléma még nem merült fel. … és a törvényi korlátokat Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

7 A költségek összehasonlítása
Banyár József A költségek összehasonlítása Másképp fogalmazva: mekkora a vállalkozói díjrész, illetve milyen mértékűek a különböző jogcímen felszámított költségek? Másképp úgy is fogalmazhatnánk a kérdést, hogy mekkora a vállalkozói díjrész, illetve milyen mértékűek a különböző jogcímen felszámított költségek? Ez az egyik legfontosabb szempont, ami alapján a különböző biztosításokat meg lehet ítélni (a másik, talán még fontosabb a nyereségrészesedés nagysága, amit a következő pontban tárgyalunk). S ez a kérdés az, amire a legnehezebb válaszolni – legalábbis a hagyományos biztosítások esetében. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások költségei nagyrészt átláthatóak, ezért azokat a laikus ügyfél is össze tudja hasonlítani (fontos kivétel a kezdeti egységekbe elrejtett költség, ahol alkalmaznak ilyet). A hagyományos biztosításoknál azonban a vállalkozói díjrész nagyságával az ügyfelek nincsenek tisztában, és egyszerű módszerekkel azt nem is lehet kideríteni. Ezért itt inkább csak negatív dolgokat tudunk mondani. Ha valaki úgy akar összehasonlítani biztosítókat, hogy megnézi, ugyanannak a biztosítottnak ugyanazt a szolgáltatatást (mondjuk 42 éves férfinak egy Ft összegű, 20 év tartamú vegyes biztosítást) melyik biztosító mekkora havi díjjal kínálja, és annak a biztosítónak az ajánlatát nevezi a legjobbnak, amelyik a legkisebb díjat kéri, akkor az nagyon tévedhet. A hagyományos biztosítások esetében erre nehéz válaszolni - inkább csak negatív dolgokat tudunk mondani – tévedési lehetőségek Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

8 Egy életbiztosítás díjában 3 fő tényező játszik szerepet:
Banyár József Egy életbiztosítás díjában 3 fő tényező játszik szerepet: a használt halandósági táblázat, a használt technikai kamatláb, a vállalkozói díjrész nagysága. a vállalkozói díj nagysága, csak az egyik tényező, ennek hatását nem láthatjuk tisztán a másik két tényező hatása nélkül Egy életbiztosítás díjában ugyanis 3 fő tényező játszik szerepet: a használt halandósági táblázat, a használt technikai kamatláb, a vállalkozói díjrész nagysága. Mint látjuk, a vállalkozói díj nagysága, csak az egyik tényező, ennek hatását nem láthatjuk tisztán a másik két tényező hatása nélkül. Az első két tényező hatása közül, mivel általában hasonló halandósági táblázatokat szoktak a biztosítók használni, a 2. hatása a lényegesebb, s ezzel foglalkozunk egy kicsit bővebben. Mint tudjuk, a technikai kamatláb nem más, mint a díjtartalék hozamának a díjba előre belekalkulált, garantált mértéke. Nyilván minél több hozamot kalkulál bele a biztosító a díjba, az annál kisebb lesz, tehát a technikai kamatláb növelésével a díj csökken, ha minden más tényező változatlan. Ebből már látszik, hogy minden további nélkül csak akkor hasonlítható össze két biztosító díjtétele, ha ugyanazt a technikai kamatlábat használják[1]. Ha ugyanis egyik biztosító a másiknál magasabb technikai kamatlábat használ, akkor teljesen természetes, hogy alacsonyabb lesz a díja. Miközben ajánlata ettől nem feltétlen lesz kedvezőbb, hiszen magasabb technikai kamatláb mellett - ha a hozamok egyébként egyenlők - kisebb lesz a többlethozam nagysága. (Ugyanakkor a magas technikai kamatlábnak megvan az az előnye, hogy a biztosító az ügyfél felé eleve magasabb hozamra kötelezi el magát.) A költségekkel kapcsolatban ezért csak a következőt mondhatjuk: nyilvánvalóan kedvezőbb annak a biztosítónak az ajánlata a költségek szempontjából, amelynek a díjtételei kisebbek vagy egyenlők egy olyan biztosítóéhoz képest, amelyik magasabb technikai kamatlábat használ. Ha viszont egy olyan biztosítónak magasabbak a díjai, amelyik alacsonyabb technikai kamatlábat használ, akkor közvetlenül semmit sem tudunk arról mondani, hogy mekkorák ennek a biztosítónak a költségei a másikhoz képest. [1] A technikai kamatlábak maximális lehetséges szintjének 4%-ra csökkenésével csökkent a lehetséges technikai kamatláb-tartomány, így a biztosítók egyre inkább egymáshoz hasonló technikai kamatlábakat alkalmaznak, ami segíti a hagyományos biztosítások összehasonlíthatóságát. A technikai kamatláb hatása a lényegesebb Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

9 Inflációkezelés és nyereségrészesedés
Banyár József Inflációkezelés és nyereségrészesedés A költséghányad (vállalkozói díj) nagysága mellett a másik legfontosabb tényező, amit egy ügyfélnek mérlegelnie kell Ez a díjban elszámolt költséghányad (vállalkozói díj) nagysága mellett a másik legfontosabb tényező, amit egy ügyfélnek mérlegelnie kell. Az inflációkezelés lényegét később külön fejezetben ismertetjük. Itt arról lesz szó, hogy hogyan lehet összehasonlítani a különböző biztosítók által alkalmazott módszereket? A díjemelés tekintetében az a kérdés, hogy melyik biztosító tudja legjobban "megbecsülni" azt, milyen ütemű díjemelést bírnak az ügyfelek. Ez egy élő, tehát még nem eldöntött kérdés, és jelenleg nem is tudjuk rá a választ. Mindenesetre az infláció csökkenésével a jelentősége is csökken, mivel alacsony infláció mellett (s reméljük, hogy a 2000-es években Magyarországon ez lesz a jellemző) általában már semmilyen díjemelést nem alkalmaznak a biztosítók. Inflációkezelés = dijemelés + többlethozam-visszatérítés (nyereségrészesedés) A díjemelés jelentősége az infláció csökkenésével csökken Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

10 A hagyományos biztosítások esetében 2 kérdés:
Banyár József A nyereségrészesedés módszere a befektetési egységekhez kötött biztosítások esetében szinte teljesen egyforma A hagyományos biztosítások esetében 2 kérdés: 1. Relatíve mekkora nyereségrészesedést ígér a biztosító? A nyereségrészesedés módszere a befektetési egységekhez kötött biztosítások esetében szinte teljesen egyforma, itt csak a vagyonkezelési díj mértékét, illetve a várható hozamokat lehet egymással biztosítónként, illetve eszközalaponként összehasonlítani, amik közül a várható hozam becslése nagyrészt szubjektív lehet csak. A hagyományos biztosítások nyereségrészesedése tekintetében azonban két kérdést lehet feltenni: Relatíve mekkora nyereségrészesedést ígér a biztosító? Mekkora nyereséget fog elérni egyáltalán a biztosító? Az 1. kérdésre a választ a kötvényfeltételek tartalmazzák. Ezek tipikus megfogalmazása: többlethozam százalékos mértéke = (a díjtartalék befektetéseinek biztosító által elért hozama mínusz a technikai kamatláb) szorozva (többlethozam koefficiens). Példa A díjtartalék hozama = 8,5% Technikai kamatláb = 3,5 % Koefficiens = 0,9 Ekkor a többlethozam százalékos mértéke = (8,5% - 3,5%) * 0,9 = 4,5% Mivel a technikai kamat a biztosítotté, a biztosított szempontjából az a jobb ajánlat, ahol a koefficiens a legnagyobb. Ez általában 85 % és 95 % között ingadozik (a törvényi minimum 80%). A 2. kérdésre előre ugyanúgy nem lehet választ adni, mint a befektetési egységekhez kötött biztosításoknál, ez a biztosító ügyességétől függ. Amikor valaki életbiztosítást köt, gyakran felteszi azt a kérdést, hogy mi garantálja, hogy a biztosító magas hozamot fog fizetni befizetett díjai után. A kérdés mögött gyakran az elmúlt évtizedekben az emberek által megszokott állami garanciavállalás emléke munkál. A közönség még nem szokott hozzá, hogy a piacgazdaságban nem létezik olyanfajta pénzügyi garancia, mint amit korábban Magyarországon az állam vállalt a betétekért. Egy olyan gazdaságban, ahol mindent az állam tartott kézben, ez természetes volt. Jelenleg azonban egyetlen biztosító, illetve bank sem tud, illetve szokott egy évnél hosszabb időre garanciát vállalni a várható hozamért. Az egy évnél hosszabb lekötésű betétek kamatozása is általában változó. Ennek egyik legfőbb oka, hogy egyik pénzintézet sem látja előre azt a két legfontosabb tényezőt, amitől hosszabb távon a hozam függ, vagyis senki sem tudja megmondani az inflációs rátát, illetve a gazdaság teljesítőképességét (a reálkamatot) több évre előre. Ez azt jelenti, hogy az ügyfél számára a garancia egyedül az, hogy Ő - mint ügyfél - jól választ a különböző bankok, illetve biztosítók között. Az Ő felelőssége, hogy pénze jó helyen kamatozzon. többlethozam százalékos mértéke = (a díjtartalék befektetéseinek biztosító által elért hozama mínusz a technikai kamatláb) szorozva (többlethozam koefficiens). 2. Mekkora nyereséget fog elérni egyáltalán a biztosító? Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

11 Az életbiztosítások és más megtakarítási formák összehasonlítása
Banyár József Az életbiztosítások és más megtakarítási formák összehasonlítása Főbb szempontok: Általános szempontok A 2.4. táblázat tartalmazza a főbb befektetési formák összehasonlítását a likviditás, a hozam és a kockázat szempontjából. További megjegyzések ezekhez: 1. A főbb szempontok, amelyekre a pénz elhelyezésekor figyelnünk kell, a következők: Likviditás. A likviditás azt jelenti, hogy milyen gyorsan lehet hozzáférni a megtakarított pénzhez. A leglikvidebb pénz a készpénz, az egyik legkevésbé likvid pedig az életbiztosítás díjtartaléka. Hozam. Az egyes formák esetében nehézkes a hozamokat összehasonlítani, hiszen részvények esetében mind az árfolyamnyereségből, mind az osztalékból származó bevételeink elég bizonytalanok. A hozammal kapcsolatban azonban követelményként szokott megfogalmazódni, hogy minél bizonytalanabb (tehát minél nagyobb a változékonysága, vagyis „volatilitása”), annál nagyobb kell, hogy legyen. Kockázat. Itt most a befektetések kockázatát (azaz az esetleges nyereség, veszteség valószínűségét) értjük alatta, és nem azt a bizonytalanságot, amelyet az életbiztosítások segítségével csökkenthetünk. Gyakorlatilag megegyezik a volatilitással. A befektetéseknek természetesen lehetnek egyéb szempontjai is, de a fenti három a legfontosabb és a leginkább vizsgált. 1. Likviditás 2. Hozam (kockázati prémium) 3. Kockázat (volatilitás) Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

12 Banyár József: Életbiztosítás 7.
Az életbiztosításokat nem annyira befektetéseknek, hanem inkább folyamatos megtakarításoknak kell tekintenünk. Az életbiztosítás és az egyéb befektetések nem csak alternatívái, hanem kiegészítői is egymásnak 2. Az életbiztosításokat nem annyira befektetéseknek, hanem inkább folyamatos megtakarításoknak kell tekintenünk. Igazi befektetésről (nagy összegű tőke elhelyezéséről) csak az egyszeri díjas biztosítások esetében beszélhetünk. 3. Az összehasonlítás során sosem szabad megfeledkeznünk arról a szempontról, hogy az életbiztosítások bizonytalanságot csökkentő részét (az ezekkel megteremthető anyagi biztonságra gondolunk) is meg kell fizetnünk. Ezért az életbiztosítás és az egyéb befektetések nem csak alternatívái, hanem kiegészítői is egymásnak. 4. S végül meg kell említenünk az életbiztosításnak a többi megtakarítási formához viszonyított, egy kissé talán paradox előnyét. Ez pedig az, hogy megtakarítási fegyelemre szoktatja a biztosítás tulajdonosát, hiszen a díjfizetés elmulasztásának komoly szankciói vannak, ami a többi megtakarítási formánál hiányzik. S ezért szubjektíve az életbiztosítás egy fegyelmezetlen megtakarítónak előnyösebb lehet, mert így hosszabb távon nagyobb valószínűséggel gyűlik össze a pénze, mintha minden hónapban a belátására lenne bízva, hogy beteszi-e a következő részletet a "bankbetétbe", vagy sem, illetve, hogy felveszi-e vagy sem az addig összegyűlt pénzt. Az életbiztosítás paradox előnye: megtakarítási fegyelemre szoktatja a biztosítás tulajdonosát Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

13 A vegyes biztosítás és a tartós betét összehasonlítása
Banyár József A vegyes biztosítás és a tartós betét összehasonlítása A kérdést több megközelítésből is lehet vizsgálni: 1. Ha a vegyes biztosítás szolgáltatásának felkamatolt várható értékét hasonlítjuk a tartós betét lejáratkori értékének felkamatolt várható értékéhez 2. A vegyes biztosítás elérési összegét hasonlítjuk egy olyan tartósan lekötött bankbetét lejárati összegéhez, amihez havonta annyit teszünk hozzá, amennyi az elérési rész díja A vegyes biztosítás a legnépszerűbb, és legelterjedtebb megtakarítási jellegű biztosítás, s így leginkább ennek kapcsán merül fel a más megtakarítási formákkal való összehasonlítás igénye. A legkézenfekvőbb az a kérdés, hogyan viszonyul egy olyan vegyes biztosítás hozama, amelynek díja megegyezik egy tartós lekötésű számlára történő befizetések részleteivel, ennek a tartós betétnek (például letéti jegy stb.) kamatához. Ezt a kérdést több megközelítésből is lehet vizsgálni: 1. Ha a vegyes biztosítás szolgáltatásának felkamatolt várható értékét hasonlítjuk a tartós betét lejáratkori értékének felkamatolt várható értékéhez (tehát tőke + kamathoz). Attól függően, hogy az ügyfél meddig él, van bizonyos valószínűsége, hogy a biztosítási összeget (az addig felgyűlt nyereségrészesedésekkel együtt), illetve a bankbetétet az 1., 2., ..., n-edik biztosítási évben kapja meg a kedvezményezett (persze a bankbetét halál esetén még jóval kisebb összeg, mint a biztosítási összeg). Nyilvánvaló, hogy az előbb megkapott pénz többet ér, amit úgy érzékeltetünk, hogy mindegyik pénzösszeget az n-edik év végéig kamatoztatjuk fel, vagyis mintegy közös nevezőre hozzuk a különböző időszakokban kapott pénzeket. A vegyes biztosítás szolgáltatásának felkamatolt várható értéke azt jelenti, hogy ezeknek a felkamatolt összegeknek a súlyozott átlagát vesszük, ahol a súlyokat a halálozási, illetve túlélési valószínűségek szolgáltatják. A tartós betét lejáratkori értékének felkamatolt várható értéke kiszámításakor hasonlóan járunk el. Durván és első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy e két várható értéknek meg kell egyeznie! Mi ennek az oka? Alapvetően az, hogy az életbiztosítást a bankbetéthez képest felfoghatjuk olyan formaként is, ahol időben átcsoportosítják a hozamokat, vagyis egy tartam eleji halál esetén a tartam végi hozam terhére többet fizetnek ki, mint a bankbetét esetében, viszont a lejárati összeg a vegyes életbiztosítás esetén kisebb lesz, mint a bankbetétnél. Második megközelítésben persze specifikusabb dolgokat is vizsgálni kell: a biztosító költsége a drágább szerzés miatt magasabb, mint a bank költsége, a biztosító, mivel hosszabb távon fektet be, általában jobb hozamot tud elérni, mint a bank, (pozitív meredekségű hozamgörbe) a biztosító hozama és a banki kamat esetlegesen eltérő kezelése adózási szempontból. Az első tényező csökkenti, a második egyértelműen, a harmadik valószínűleg növeli a biztosító várható szolgáltatásának nagyságát a bank várható szolgáltatásához képest. Összességében a biztosító szolgáltatásának várható értéke nagyobb lesz, mint a banké. De annak, hogy a biztosítótól kapott szolgáltatás kisebb lesz, mint a banktól kapott, nagyobb a valószínűsége, mivel az életbennmaradási valószínűség nagyobb, mint a halálozási, s a vegyes biztosítás tartam végi szolgáltatása kisebb, mint a tartós betét tartam végi szolgáltatása. 2. A vegyes biztosítást szétbontjuk kockázati és elérési részre, s az elérési rész lejárati összegét hasonlítjuk egy olyan tartósan lekötött bankbetét lejárati összegéhez, amihez havonta annyit teszünk hozzá, amennyi az elérési rész díja. Az összehasonlítás elvi alapja az, hogy a vegyes biztosításon belül igazából csak az elérési rész olyan, amely takarékoskodási célt szolgál, a kockázati díjrész funkciója más (nevezetesen a halálesetkor fizetendő összeg). Ha így vizsgáljuk a két befektetési lehetőséget, akkor az elérési biztosítás lejárati összege várhatóan (hiszen hosszú távon biztosan nem mondhatunk semmit) magasabb lesz, mint egy tartós lekötésű bankbetét felkamatolt összege. Fontos azonban hozzátenni, hogy egy biztonságos, tehát relatíve alacsony kamatozású bankbetétről van szó, hiszen a biztosító befektetéseinek legfontosabb szempontja a biztonság, s a hozam nagysága csak jóval ez után következik. 3. Végül a legegyszerűbb (de legkevésbé korrekt) összehasonlításkor, a vegyes biztosítás lejárati összegét hasonlítjuk egy olyan tartós lekötésű bankbetét lejárati összegéhez, amelyre havonta ugyanakkora pénzt helyezünk el, mint a vegyes biztosítás díja. Ekkor azt kapjuk, hogy a vegyes biztosítás lejárati összege megfelel egy olyan tartós lekötésű betét lejárati összegének, amelyre havonta ugyanakkora pénzt helyezünk el, mint a vegyes biztosítás díja, de ami más tartós lekötésű betétekhez képest évente 2-3 %-kal kevesebbet kamatozik. Tehát azt mondhatjuk, hogy a vegyes biztosítás által nyújtott haláleseti szolgáltatás ára évi 2-3 % kamatveszteség. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy a bankbetét és az életbiztosítási kötvény nem egymást kizáró alternatívái egymásnak. Az a legjobb, ha egy embernek mindkettő van (tehát nem az a kérdés, hogy bank vagy biztosító?), hiszen más a célja és a funkciója az egyiknek, illetve a másiknak. Míg az életbiztosítás tipikusan hosszú távú befektetési forma, (s nemcsak egyszerűen befektetési forma, hanem biztosítás), addig a bankbetét általában rövid, illetve középtávú célokra történő elő-takarékosság. 3. A legegyszerűbb (de legkevésbé korrekt): lejárati összeget hasonlítjuk egy olyan tartós lekötésű bankbetét lejárati összegéhez, amelyre havonta ugyanakkora pénzt helyezünk el, mint a vegyes biztosítás díja. Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

14 Banyár József A befektetési egységekhez kötött életbiztosí-tások és a befektetési alapok összehasonlítása szabályozásuk más-más törvény hatálya alá esik komplexebb szolgáltatás-struktúra több eszközalap közti választás - az eszközalapok közti váltás egyszerű és olcsó A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások legfontosabb elemei az eszközalapok, amelyek gyakorlatilag befektetési alapoknak tekinthetők. A különbség köztük főleg abból adódik, hogy szabályozásuk más-más törvény hatálya alá esik. Ha ezektől a – nem feltétlenül indokolt - szabályozási különbségektől eltekintünk, akkor a következő főbb különbségek maradnak kétfajta megtakarítási/befektetési forma között: a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások komplexebb szolgáltatás-struktúrával rendelkeznek, mint a befektetési alapok (ld. biztosítási szolgáltatások) a befektetési egységekhez kötött életbiztosítások esetében a biztosító több eszközalap közti választást kínál fel az ügyfélnek, s az eszközalapok közti váltás viszonylag egyszerű és olcsó. A befektetési egységekhez kötött életbiztosítások sokkal inkább megtakarításként viselkednek, mint a befektetési alapok, vagyis a biztosítók jól felkészültek a folyamatos pénzbefizetések fogadására, míg a befektetési alapok jellemzően egyszeri, vagy alkalmi befizetéseket tudnak jól kezelni. biztosítók jól felkészültek a folyamatos pénzbefizetések fogadására Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

15 A kamat és az életjáradék összehasonlítása
Banyár József A kamat és az életjáradék összehasonlítása Ft-ért lehet venni egy havi Ft szolgáltatási összegű életjáradékot, vagy 26%-ra bankba tenni. Helyes-e a következő gondolatmenet? "Ha járadékot veszek, akkor egész évben összesen Ft-ot kapok. Ha viszont bankba teszem a pénzem, akkor a mostani 26 %-os nettó éves kamatok mellett Ft-ot kapok évente összesen, s ezért inkább bankba teszem a pénzt, s nem bízom a biztosítóra!" Nagyon sokszor vetődik fel inflációs időkben (mint például a 90-es években Magyarországon) a következő probléma. Ha valaki arról akar dönteni, hogy mondjuk Ft-ért egy havi Ft szolgáltatási összegű életjáradékot vegyen, vagy kamat reményében bankba helyezze a pénzét, akkor gyakran okoskodik a következőképpen: "Ha járadékot veszek, akkor egész évben összesen Ft-ot kapok. Ha viszont bankba teszem a pénzem, akkor a mostani 26 %-os nettó éves kamatok mellett Ft-ot kapok évente összesen, s ezért inkább bankba teszem a pénzt, s nem bízom a biztosítóra!" Helyes-e a fenti gondolatmenet? Először is induljunk ki egy inflációmentes állapotból, ahol a reálkamat például 5 %-os (ez a reálkamat egy gyakori mértéke). Ekkor, ha valaki a kamatokból akar élni, akkor évente Ft-ot vehet fel kamatként. Ezt minden évben megteheti, s közben tőkéje, az Ft változatlan (és az infláció hiánya miatt változatlan értékű) marad. Ezt, amikor meghal, az örököse örökli. Nem biztos azonban, hogy a tőketulajdonos neki szánta ezt a pénzt. Lehetséges, hogy ezt teljes egészében fel akarta élni. A fenti esetben azonban a tőketulajdonos alacsonyabb életszínvonalon él, mint amit tőkéjének nagysága alapján megengedhetne magának. Gondolkodhatna a következőképpen: "Mivel a várható hátralévő élettartamom e év, ha minden évben Ft-ot kiveszek a bankból, akkor a folyamatos kamatozás miatt pont e év múlva fogy el a pénzem." Ez az elgondolás azonban kockázatos! Ha ugyanis az illető tovább él, mint e év, akkor a további évekre nem lesz egy fillérje sem, hiszen az e év múltán elfogyott a tőkéje. Ezt a kockázatot vállalja át a biztosító, aki a következőképpen gondolkodik. "Átlagosan e évig élnek még az emberek, de van, aki ennél rövidebb és van, aki ennél hosszabb tényleges kort él meg. Ha mindenkitől beszedek Ft-ot, akkor mindenkinek garantálni tudom a havi Ft járadék fizetését élete végéig, aki ugyanis nem halna meg e év múlva, annak a járadékát azoknak a maradék tőkéjéből finanszírozom, akik viszont e évnél korábban haltak meg." A példából világosan lehet látni, hogy miért előnyös a banki lekötéssel szemben járadékbiztosítást vásárolni. Mi a helyzet inflációs időkben? Tegyük fel, hogy a nominális kamat akkora, hogy az infláció felett 5 %-os reálkamatot biztosít. Ekkor, aki a banki kamatokból él, s őrzi a tőkéjét, akkor jár el ésszerűen, ha nem a teljes éves kamatot veszi ki a bankból, hanem csak a reálkamatot, ami az első évben ismét csak Ft, s a kamat infláció nagyságának megfelelő részét pedig tőkésíti, s ezáltal a tőkéje reálértéken maradt. Így a következő évi kamat is pont az előző évi infláció mértékében lesz nagyobb az előző évi Ft-nál, s ezzel a kamat esetében is kivédte az inflációt. A biztosító pedig ugyanígy jár el az életjáradékok tekintetében, vagyis a járadék tőkeértékét mindig az infláció mértékében emeli, s így minden évben éppen az infláció mértékében emelkedik a járadék. Ha a nominális kamatláb kisebb, mint például az inflációs ráta, akkor a helyzet bonyolultabb, de csak annyi az eredmény, hogy a havi járadék az életjáradék-biztosítás esetében nem nő az infláció mértékének megfelelően, s a bankba betett tőke sem tartja a reálértékét. Visszatérve tehát induló példánkra, az csak látszat, hogy Ft-ot lehet felhasználni inflációs időkben kamatként, hiszen ennek a Ft kamatnak a nagyobb részét a tőke reálértékének a megőrzésére kell fordítani. S ha ezt a részét levonjuk a ből, akkor jóval Ft alatti felhasználható éves kamatot kapunk. Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

16 Az életbiztosítók befektetéseire vonatkozó törvényi előírások
Banyár József Az életbiztosítók befektetéseire vonatkozó törvényi előírások Banyár József: Életbiztosítás 7. Életbiztosítás 7.

17 Banyár József: Életbiztosítás 7.

18 Banyár József: Életbiztosítás 7.

19 Banyár József: Életbiztosítás 7.