2. Argumentációs szabályok (É 50−55). 2. 1. argumentációs szabályok meghatározzák, hogy mi mellett és mivel kell érvelni 1. a feleknek érveléssel indokolniuk.

Az előadások a következő témára: "2. Argumentációs szabályok (É 50−55). 2. 1. argumentációs szabályok meghatározzák, hogy mi mellett és mivel kell érvelni 1. a feleknek érveléssel indokolniuk."— Előadás másolata:

1 2. Argumentációs szabályok (É 50−55)

2 2. 1. argumentációs szabályok meghatározzák, hogy mi mellett és mivel kell érvelni 1. a feleknek érveléssel indokolniuk kell az álláspontjukat 2. a feleknek érveléssel alátámasztva kritizálniuk kell a másik érvelését 3. a felek csak annyit használhatnak fel az érvelésben, amennyit a másik elkötelezettségei megengednek 4. aki olyat állít, ami nincs benne a másik elkötelezettségeinek halmazában, annak indokolnia kell az állítását

3 2. 2. a bizonyítás kényszere az 1. és 2. szabály a bizonyítás kényszerét fogalmazza meg; szimmetrikus vita: két fél, egymásnak legalább részben ellentmondó álláspontok, a felek érvelnek a saját álláspont mellett, és bírálják a másik álláspontot;

4 2. 2. a bizonyítás kényszere/2 aszimmetrikus vita: az egyik fél (A) állít: p, a másik fél (B) nem képvisel önálló állítást, csak azt, hogy nem elegendőek, nem jók, nem meggyőzőek az A által p mellett felhozott érvek, A érvelése nem kielégítő (pl. kevés vagy irreleváns vagy hamis tényre alapoz, esetleg rosszul következtet)

5 2. 2. a bizonyítás kényszere/3 büntetőügyben az ügyész vádol, állít, azt állítja, hogy p (a vádlott bűnös), az ügyvéd pedig nem a vádlott ártatlanságát bizonyítja, csak az ügyész által előadottakat igyekszik cáfolni, megmutatni, hogy az ügyész érvelése nem támasztja alá kellően, minden kétséget kizáróan p-t;

6 2. 3. a 2. szabály a másik álláspontjának kritizálása: a másik érvelése hibás, logikailag inkonzisztens, nem megfelelőek az előadott érvek; az ilyen kritika ritkán lehetséges (csak banális logikai hiba esetén) ehelyett általában: nem elég erős az érvelés, nem támasztja alá az adott területen szokásos standardnak megfelelően az álláspontot,

7 2. 3. a 2. szabály/2 vagyis tartalmi és szerkezeti szempontból megfelelnek-e az adott területen szokásos (vagy elvárható) érvelések színvonalának, biztosítják-e az adott témában/területen elvárt bizonyosságot; 1. pl.: „A második futamban Villám-Ló fog győzni.” Thalész-tétel

8 2. 3. a 2. szabály/3 2. pl.: − Hidd már el, hogy tetszel neki! Feltűnően kedves veled és kitüntetően figyel rád. − Jó, jó, de ettől még nem biztos, hogy akar velem járni!

9 2. 3. a 2. szabály/3: az érvelések kritikája az első mondatban megfogalmazott indokolásnál többet nemigen tudhatunk az adott területen, egy kibontakozó kapcsolat elején indokolatlan többet várni Eljárás az érvek kritikájakor: 1. az érvelési hibák feltárása 2. a rivális álláspontok mellett előadott érvelések összehasonlítása 3. az érvelések kritikája a témában elvárt, szokásos standardok alapján

10 2. 4. a 3. szabály a felek csak olyan állításokat használhatnak fel az érveikben, amelyeket a másik elfogad; ez nem csak azokat az állításokat jelenti, amelyeket a másik kifejezetten előad, hanem azokat is, amelyeket „általában el szoktunk fogadni”, amelyek bevett, általánosan osztott igazságok;

11 2. 4. a 3. szabály/2 itt komoly csúsztatások lehetségesek: nemcsak azt tüntetjük fel ilyenként, ami valóban általánosan elfogadott állítás, hanem olyat is, ami valójában nem az; - Károly megbízhatatlan. Hiszen te is tudod, hogy szőke, és köztudomású, hogy a szőkék megbízhatatlanok. másik probléma ezzel: ha mindig csak az általánosan elfogadott igazságokat fogadjuk el, akkor soha nem keletkezik valami új;

12 2. 4. a 3. szabály/3 harmadik probléma ezzel: ha a vitapartnernek mindig el kell fogadnia a bevett igazságokat, akkor ezeket soha nem lehetne kritizálni, pedig nagyon sokszor éppen ezzel érhetünk el eredményt; -A: Mindenki tudja, hogy az értekezleteknek semmi értelme, csak a munkától veszik el az időt. -B: Ha nem beszélnénk, akkor nem tudnánk szervezni és összehangolni a munkánkat, és az a munka is értelmetlen lenne, amelyet az értekezlet helyett végeznél. -A: De mégsem kellene alacsonyabb szintre tartozó felesleges részletkérdésekkel ennyi időt elvesztegetni.

13 2. 5. a 4. szabály a másik által el nem fogadott állítást az érvelő vitába csak érveléssel történő indokolás után lehet bevonni

14 2. 6. internális és externális bizonyítás és kritika internális: ha a bizonyítás és /vagy kritika során csak olyan premisszákat (információkat, állításokat) használunk föl, amelyek explicit vagy implicit módon benne vannak a másik érvelésében (premisszáiban, állításaiban) externális: külső, a másik fél által még el nem fogadott információkat, állításokat, bizonyítékokat használunk; ilyen esetben a másik fél indokolást kérhet (lásd a 4. szabályt)

15 2. 6. internális és externális bizonyítás és kritika/2 ahhoz, hogy egyáltalán vita legyen, a feleknek sok mindent közösen el kell fogadniuk, sok mindenben egyet kell érteniük: ez a közös alap, amelyen racionális vita egyáltalán kibontakozhat (pl.: a vita tárgya, a vita szabályai, mikor tekintenek egy érvelést jónak, el kell fogadniuk egymás bizonyítékait)