EGYENSÚLY, ÁLLÁSBIZTONSÁG.

Az előadások a következő témára: "EGYENSÚLY, ÁLLÁSBIZTONSÁG."— Előadás másolata:

1 EGYENSÚLY, ÁLLÁSBIZTONSÁG

2 Bizonytalan (labilis) Behatárolt bizonytalan
Egyensúlyi helyzetek Közömbös Biztos (stabil) Bizonytalan (labilis) Behatárolt bizonytalan

3 Közömbös Forgáspont Súlypont Forgáspont Súlypont

4 Biztos (stabil) h1 m g h1 h m g h m g h1 > m g h

5 Biztos (stabil) Forgáspont h1 h Súlypont mgh h1 > h mgh1 > mgh

6 Bizonytalan (labilis)
Súlypont Forgáspont

7 Közömbös  Biztonytalan  Biztos

8 Behatárolt bizonytalan

9 Az egyensúlyi helyzeteket meghatározó tényezők
A forgáspont és a súlypont egymáshoz viszonyított helyzete A súlyvonal és talapzat (alap) által bezárt szög Az alap (állásalap) területének nagysága A test és az alap alakja A test súlypontjának helyzeti energiája a forgásponthoz viszonyítva

10 Az izületek stabilitása

11

12

13 Térdizület

14 Laterális Mediális convex concave

15 A térdizület stabilzációja
Menisci and capsule

16 A tibia condylusainak alakja
Mediális Laterális konkáv konvex r = 80 mm r = 70 mm

17 A femur condylusainak transzlációs mozgása
Mediális Laterális

18 A meniscusok transzlációs mozgása
Extenzió Flexió L M L M 6 mm 12 mm

19 Állásbiztonság

20 A nehézségi erő (G) és a kényszererő (-K) hatásvonalának helyzete

21 Az állásnyomaték és a billentőnyomaték egymáshoz viszonyított aránya
állásnyomaték= G2 k2 billentőnyomaték = G1 k1 M = (G2 k2) / (G1 k1) Minél nagyobb az arányszám, annál nagyobb az állásbiztonság

22 A billenési szög nagysága
h1 F2 h2 mgh1 < mgh2 F1 < F2

23 A billentőerő támadáspont helyének és az alátámasztási felület viszonya
G’2 G’1 G2 G2 G1 G1

24 Az egyensúlyozó képesség mérése
Stabilometria Poszturográfia

25 A testlengés mérése Súlypont Nyomásközéppont

26 Statikus stabilometria

27 A kvázi dinamikus egyensúly vizsgálata
Finom koordináció 1. feladat 2. feladat

28 A TESTEK EGYENSÚLYI HELYZETE VÍZBEN

29 Hidrosztatikai nyomás
A testre ható erők Hidrosztatikai nyomás p = h  g h A hidrosztatikai nyomás értéke a tartóedény alakjától független: a folyadékoszlop magasságával (h) és sűrűségével egyenesen arányos

30 A testre ható eredő erő (Fe) a hidrosztatikai nyomóerő
A testre ható erők A testre ható eredő erő (Fe) a hidrosztatikai nyomóerő h1 < h2 F1 h1 F1 = A h1  g h2 Fe = F2 – F1 F2 = A h2  g Fo Fo Fe = A (h2 – h1)  g F2 A felhajtóerő a folyadékba merített test által kiszorított folyadék súlyával egyenlő

31 Ff = -V  g = -V m/V g = - mg = -Gfoly
Felhajtóerő Hidrosztatikai nyomóerő (Fe) = felhajtóerő (Ff) F1 h1 h2 – h1 = H A H = V h2 Fe = - A H  g = -V  g H Fo Fo F2 Arkhimédész törvénye Ff = -V  g = -V m/V g = - mg = -Gfoly

32 Testsúly és felhajtóerő

33 Felhajtóerő homogén és nem homogén anyageloszlású test esetén
Súlypont (SP) SP FK Felhajtóerő központ (FK) SP FK Közömbös stabil labilis

34 labilis MSP = SP  d stabil

35 Manőverek az egyensúlyi helyzet megtartására

36 A levegőben a forgások a súlypont körül játszódnak le
A vízben a forgások a felhajtóerő központja körül játszódnak le

37 Az egyensúlyi helyzet megbontása a mozgás alapvető feltétele

38 Állásbiztonság, billenési szög

39 Felhajtóerő homogén és nem homogén anyageloszlású test esetén
Közömbös stabil