Soros kapcsolás A soros kapcsolás aktív kétpólusok, pl. generátorok, vagy passzív kétpólusok, pl. ellenállások egymás utáni kapcsolása. Zárt áramkörben.

Az előadások a következő témára: "Soros kapcsolás A soros kapcsolás aktív kétpólusok, pl. generátorok, vagy passzív kétpólusok, pl. ellenállások egymás utáni kapcsolása. Zárt áramkörben."— Előadás másolata:

1 Soros kapcsolás A soros kapcsolás aktív kétpólusok, pl. generátorok, vagy passzív kétpólusok, pl. ellenállások egymás utáni kapcsolása. Zárt áramkörben minden ellenálláson azonos áram folyik, ha az áramkörben nincs elágazás. Soros kapcsolás esetén az áramkörben az áramerősség mindenhol azonos értékű. Soros kapcsolású áramkörben minden ellenálláson csak részfeszültség van. A teljes feszültség az egyes ellenállások között megoszlik. Soros kapcsolás esetén a részfeszültségek összege az áramkörre kapcsolt feszültség értékével egyenlő. Soros kapcsolásra igaz a 2. Kirchhoff törvény. Soros kapcsolás esetén az áramkör ellenállása egyenlő az egyes ellenállások összegével. Soros kapcsolás esetén a részfeszültségek aránya megegyezik a hozzájuk tartozó ellenállások arányával. Alkalmazás: az alkatrészeket sorba kapcsoljuk, ha az egyes alkatrészek megengedett üzemi feszültsége kisebb, mint a teljes feszültség.

2 Párhuzamos kapcsolás Párhuzamos kapcsolás esetén a fogyasztók és generátorok megfelelő csatlakozóit egymással összekötjük. Ilyenkor minden párhuzamosan kapcsolt kétpóluson azonos a feszültség. Minden kétpólust egymástól függetlenül lehet az áramkörbe kapcsolni vagy onnan kikapcsolni. Párhuzamos kapcsolás esetén minden kétpóluson ugyanakkora a feszültség. Párhuzamos kapcsolás esetén a teljes áram egyenlő a részáramok összegével. A párhuzamosan kapcsolt áramkörre teljesül az 1. Kirchhoff törvény. Párhuzamos kapcsolás esetén a részáramerősségek fordítottan arányosak a megfelelő ellenállásokkal. Több ellenállás párhuzamos kapcsolásakor a teljes áramerősség növekszik, a kapcsolás ellenállása csökken. Párhuzamos kapcsolás esetén az eredő ellenállás értéke kisebb, mint a kapcsolás legkisebb ellenállásának értéke. Párhuzamos kapcsolás esetén az eredő vezetés az egyes fogyasztók vezetésének összege.

3 Ampermérő Elektromos áramerősségmérő. Többnyire az áram hő- v. mágneses hatásán alapul a működése. A jó ampermérő legfőbb jellemzője a kis belső ellenállás, mert ekkor nem változtatja meg számottevően a mérendő áramerősséget. Az ampermérőt sorba kapcsoljuk azzal a fogyasztóval, amelyen az áthaladó áram erősségét meg akarjuk mérni. Az ampermérő méréshatárát a vele párhuzamosan, ill. a benne levő alapműszerrel párhuzamosan kapcsolt ellenállásokkal, az ún. shunt (sönt)-ellenállásokkal lehet kiterjeszteni.

4 Feszültségmérő Voltmérő: az elektromos feszültség mérésére szolgáló eszköz. A feszültség hatására áram jöhet létre, amelynek erőssége arányos a feszültséggel. Ezen alapul a leggyakrabban használt feszültségmérő működése, amely lényegében egy nagy belső ellenállású ampermérő. Ha vezetővel kötünk össze két olyan pontot (pl. egy telep sarkait), amelyek között feszültség van, akkor a létrejött áram erősségétől függően nagymértékben lecsökkenhet a feszültség a két pont között. A feszültségmérőnek azért kell nagy belső ellenállással rendelkeznie, hogy a lehető legkisebb árammal terhelje a mérendő pontokat, és így a bekapcsolásával a lehető legkisebb mértékben változtassuk meg az eredeti (a feszültségmérő bekapcsolása előtti) feszültséget.

5 Egyenáram Az elektromos áramot akkor nevezzük egyenáramnak (angolul Direct Current/DC), ha az áramkörben a töltéshordozók állandó vagy változó mennyiségben, de egyazon irányban haladnak. Az időegység alatt átáramló töltésmennyiség az áramerősség. Az egyedi elektronok vándorlásának sebessége körülbelül 0,1 mm/s

6 Váltóáram Bizonyos elektromos áramkörökben a feszültség és áramerősség időben nem változik, és ennek megfelelően az elektronok egy irányban mozognak. Ezt az áramkört nevezzük egyenáramú áramkörnek. Minden elemmel vagy akkumulátorral működő áramkör egyenáramú. Más tápegységek időben változó feszültséget hozhatnak létre. Mivel az áramkörben az elektronok mozgása a feszültséggel többé-kevésbé arányos, ezért az áram is változtatja értékét. A váltóáramú áramkörben a feszültség periodikusan változtatja a polaritását és az áram is ennek megfelelően változtatja az irányát. A villamos szolgáltatók által biztosított elektromos áram is váltóáram. A váltóáram használhatóságban számos előny mutatkozik, mint például transzformátorok és elektromos motorok esetén . Ha a váltóáram feszültség vagy áramerősség értékeit az idő függvényében ábrázoljuk, akkor az ábra szerinti függvényt kapjuk. A gyakorlatban alkalmazott váltóáram szinuszhullámmal jellemezhető. A váltóáram egyik fontos jellemzője a frekvencia, mely egy teljes feszültség-periódus időtartamának reciproka. Az Európában használt váltóáram frekvenciája 50 periódus/másodperc (Hertz (Hz)) (1 Hz = 1 periódus/s).

7 Egyenáram használata A transzformátor a kölcsönös nyugalmi indukció elvén működik. Elvi felépítését tekintve két, egymással szoros mágneses csatolásban lévő – közös, zárt vasmagon elhelyezett – tekercsből áll. Az energiát felvevő tekercset primer, az energiát leadót szekunder tekercsnek nevezzük

8 Váltóáram használata A váltakozó áram, rövidebben váltóáram, olyan áram, amelynek iránya és intenzitása periodikusan változik az idő függvényében. A tiszta váltakozó áram esetében az egy periódus alatt egy irányban átfolyó töltés zérus. A váltakozó áram legegyszerűbb fajtája a tiszta szinuszos váltakozó áram. Homogén mágneses mezőben, az indukcióvonalakra merőleges tengely körül egyenletesen forgatott vezetőhurokban, vagy tekercsben szinuszosan változó feszültség indukálódik, amely szinuszosan változó áramot hoz létre. A feszültség és az áram iránya kétszer változik meg minden körülfordulás alatt. Váltóáramot használunk még vasúti felsővezetékeknél, illetve magasfeszültségű áramvezetékekben.