Kulturális különbségek a testbeszédben

Az előadások a következő témára: "Kulturális különbségek a testbeszédben"— Előadás másolata:

1 Kulturális különbségek a testbeszédben

2 Kulturális különbségek a testbeszédben
A korábbiakban tanultakban a testbeszéd azon elemeire koncentráltunk, amelyek a világ nagy részén ugyanúgy működnek. Legalább ilyen fontosak azonban azok a kulturális különbségek, amelyek főleg a személyes tér, a szemkontaktus, az érintés gyakorisága és a sértő gesztusok tekintetében tapasztalhatók. Most csak azokra a jelenségekre térünk ki, amelyekkel egy utazó leginkább szembe találhatja magát.

3 Különbségek a köszöntésben
Az angol, ausztrál, új-zélandi, német és amerikai kollégák általában érkezéskor és búcsúzáskor fognak kezet. A legtöbb európai ország lakói egy nap többször is kezet ráznak – a franciáknál megfigyelték, hogy naponta összesen akár harminc percet is kézrázásra fordítanak. Az indiai, ázsiai, arab kultúrákban szokás, hogy nem engedik el egymás kezét azután sem, hogy maga a kézrázás megtörtént.

4 Különbségek a köszöntésben
Ha az üdvözlés puszival is jár, a skandinávoknál egy a szokás, a franciáknál többnyire a jobb meg a bal arcra is nyomnak egyet, míg a hollandok, belgák és az arabok nem érik be háromnál kevesebbel. Az ausztrálok, az új-zélandiak és az amerikaiak sokat ügyetlenkednek a puszilkodásnál. (106. old.)

5 Két kultúra találkozik
Beszéd közben az olaszok a levegőbe emelik a kezüket, s így tartják maguknál a szót. Ha egy olaszt félbe akarunk szakítani, el kell kapnunk a kezét a levegőben és le kell fognunk. Ehhez képest egy német vagy egy angol úr úgy fest beszéd közben, mint aki „megbénult”.

6 Két kultúra találkozik
A franciák az alkarjukat és a kezüket használják beszéd közben, az olaszok az egész karjukat és testüket, az angolok és a németek viszont vigyázba vágják magukat, úgy beszélnek.

7 Két kultúra találkozik
Negyvenkét országban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy kulturálisan legérzéketlenebb nép az észak-amerikai, a britekkel szorosan a nyomában. Az észak-amerikaiak 86%-ának útlevele sincs. Nincs mit csodálkoznunk, hogy ők értik a legkevesebbet a nemzetközi testbeszédből. (107. old.)

8 A feszes angol felső ajak
Ez a gesztus, vagyis a száj összehúzása azt jelzi, hogy igyekszünk uralkodni az arcizmainkon, nehogy bármilyen érzelmet eláruljanak. Az angolok ezzel keltik azt a benyomást, hogy teljesen urai az érzelmeiknek. (107. old.)

9 A feszes angol felső ajak
VIII. Henrik híres volt arról, hogy gyakran élt az összehúzott ajak gesztussal. Eleve kisméretű szája volt és amikor felső ajkát a portréfestő kedvéért lefeszítette, szája még kisebbnek látszott. A XVI. században a kis száj a fensőbbség jelképe lett. Az angolok közül ma is sokan öltik fel az összehúzott száj gesztust.

10 VIII. Henrik

11 Renée Zellweger

12 A japánok Japán a világ egyik olyan része, ahol nem honosodott meg a kézrázás, a puszi, az ölelkezés: ott illetlenségnek számít az efféle testi érintkezés. A japánok meghajlással köszöntik egymást az első találkozáskor, a legmagasabb rangú egyén hajol meg a legkevésbé, a legalacsonyabb rangú a legmélyebben.

13 Japánok

14 A japánok Ha Japánban járunk, vigyázzunk, hogy cipőnk mindig makulátlanul ápolt és tiszta legyen, mert a japánok minden meghajlásnál szemügyre veszik. A bólintás szinte mindenütt a világon az igen jele, két kivétellel: a bolgároknál nemet jelent, a japánoknál pusztán udvarias gesztus.

15 A japánok A japánoknál nagyon fontos a méltóság megőrzése, s egész szabályrendszer szolgálja a zökkenőmentes társas érintkezést. Ezért tanácsos, hogy semmire se mondjunk nemet és ne kérdezzünk olyasmit, amire nemleges válasz várható.

16 Az orrfújás Az európaiak és az észak-amerikaiak zsebkendőbe vagy papír zsebkendőbe fújják az orrukat, az ázsiaiak és a japánok viszont köpködnek vagy harákolnak. Ez a drámai kulturális különbség az elmúlt századok veszedelmének, a tuberkolózisnak a terjedéséből fakad. ( old.)

17 Az orrfújás Az ázsiaiak úgy tartják, hogy egészségesebb a köpködés, bár az európaiak és az észak-amerikaiak szemében ez gusztustalan. (Ezért futhat zátonyra egy üzleti tárgyalás a két világrész képviselői között, ha mindenki náthás.)

18 Kézjelek Feladat: Nézzük meg a következő kézjeleket és gondolkodjunk el, hányféle jelentést tudunk rendelni egyhez. Minden helyes válasz egy pontot ér, minden helytelenért vonjunk le egyet.

19 A három legismertebb nemzetközi kézjel
1. A karika Európa, Észak-Amerika, Magyarországon ritkán használatos: rendben, oké Mediterrán régió, Oroszország, Brazília, Törökország: testnyílás; szexuális sértés; homoszexuális férfi Tunézia, Franciaország, Belgium: nulla; értéktelen, semmi Japán: pénz; fémpénz

20 A három legismertebb nemzetközi kézjel
2. A fölfelé mutató hüvelykujj Európa: egy Ausztrália: Ezt neked! Elterjedt használat: autóstop; jó; rendben Görögország: Kapd be! Japán: férfi; öt

21 A három legismertebb nemzetközi kézjel
3. A V jel Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-zéland, Málta: Kapd be! USA: kettő Németország, Magyarország: győzelem Franciaország: béke Ókori Róma: Julius Caesar öt sört rendel

22 Hozzáérjek? Ne érjek? Az, hogy valaki rossz néven veszi-e, ha a beszélgetőtárs hozzáér, attól függ, milyen kultúrában született, nevelkedett. A franciák és az olaszok például szívesen és sokszor megérintik egymást beszélgetés közben, ellentétben az angolokkal, akik szinte soha, legfeljebb a sportpályán, ha valaki gólt rúg. (114. old.)

23 Hozzáérjek? Ne érjek? Az országok két nagy csoportba oszthatók: ahol nem szokás a másikhoz érni és ahol igen. Nem szokás a másikhoz érni: Németország, Japán, Anglia, USA és Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Észtország, Portugália, Észak-Európa, Skandináv országok.

24 Hozzáérjek? Ne érjek? Szokás a másikhoz érni: India, Törökország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Spanyolország, Közel-Kelet, Ázsia bizonyos részei, Oroszország és Magyarország.

25 Összefoglalás Ha idegen országba érkezünk, fogjuk vissza a gesztusainkat mindaddig, amíg nincs alkalmunk megfigyelni a helybélieket. Kérjük meg az ottaniakat, mutassák meg, mi a szokás. A gesztusok félreértése kínos helyzetek forrása lehet. A testbeszéd csakis az illető hátterének ismeretében értelmezhető, ezért sose ítéljünk elhamarkodottan.