Szimbolizáció, szimbolikus tőke

Az előadások a következő témára: "Szimbolizáció, szimbolikus tőke"— Előadás másolata:

1 Szimbolizáció, szimbolikus tőke

2 Szimbólum meghatározása (Vintila Mihăilescu:
Antropologie. Cinci întroduceri.) Tárgyak, személyek, cselekedetek, stb. olyan természetű egységes használata, hogy ugyanannak a közösségnek a tagjai között ugyanazon események bekövetkeztére vonatkozóan nagyjából ugyanolyan elvárásokat hoz létre. (,,... Unitatea unei categorii de evenimente (obiecte, persoane, fapte, etc.) cu un mod de utilizare al său de natură să producă aproximativ aceelaşi aşteptări referitoare la acele evenimente printre membrii unei aceleiaşi colectivităţi.)

3 A szimbólum véget vet a ,,természetességnek”: megszűnik a jelentés nélküli, ember és emberi értelmezés nélküli ,,valóság”. Szimbolikus tárgy: az ember/ társadalom által megjelölt, használt tárgy. A szimbólum egy kapcsolattartó ,,eszköz” a társadalom jelenségei és a társadalomban létező ember között. A használat mindig kulturális tapasztalatokba ágyazott.

4 A szimbólum: habitus (történelmi eredet, mindennapi gyakorlat)
,,ez van” , ,,így van”, ,,ez az értelme, nem más” A szimbólum: integratív Irányt szab, segít a világ ,,rendezésében”, ,,rendbentartásában”. A szimbólum: normatív Kényszerítő ereje van: ha nem, akkor nem lehetséges az együttélés. Ha hibázol (rosszul értelmezel): kizárnak.

5 Konstruktív ereje van A környezet elemeit az emberi világ építésére átalakítva felhasználja. A szimbolikus konstrukció – az emberi létrehozása: ,, a semmiből egy új világ...”. A szimbolikus konstrukcióval az ember létrehozza a világot – ,,valójában” ez a szimbolizáció a realitás (azaz az ember számára nincsenek ,,természettől fogva létező adottságok”.)

6 A társadalmi életben az emberek nem ,,csak egyszerűen” emberek, hanem jelentésekkel telített szimbólumok.

7 Az emberi test (Mauss: ,,a test technikái”)
,,A test az ember első és legtermészetesebb szerszáma...” A test (felöltöztetésére, ápolására, illatosítására, karbantartására) szolgáló iparok: a test a legfontosabb szimbólum. ,,courtoisie”, ,, civilité” (Norbert Elias)

8 Az emberi világ: nem a szimbólumok világa, nem egy szimbolizált világ – hanem szimbolikus világ.
Annyiban emberi, amennyiben szimbolikus, avagy: az emberi világ azért valóságos, mert szimbolikus.

9 Ha egy közösség szimbólumait ismered és használod, ez nemcsak annyit jelent, hogy ismered a közösséget, hanem inkább azt, hogy te is valaki vagy abban a közösségben. A társadalmi jeleségek szimbólumok, és szimbólumként kell kezelni (lehet megérteni) őket.

10 Szimbolumok sűrítettsége -- különböző ,,szimbolikus funkciók”, a kontextustól függően (,,poliszimbolikusság”). A szimbolumok ismerete, használata: kulturális kompetencia. A szimbólumhasználat különbségei létrehozzák a kultúrának egy társadalom tagjai közötti megosztottságát.

11 Pierred Bourdieu: A műalkotások, ha szimbolikus vagyonként és nem gazdasági értékként nézzük, csak azon személyek számára léteznek, akik megfelelő (intellektuális – kognitív) eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy megfejtsék a jelentéseiket. ,,Ízlés” – a hosszas tanulás után elsajátított szimbolikus kódok ismerete/használata. Distinkció: egy minőség, amely egyeseket megkülönböztet a közhöz tartozóktól.

12 Szimbolikus gyakorlat
A szimbolumoknak a mindennapi interakciókban/a társadalmi kommunikációban újra és újra megtörténő, jelentéssel való telítődése. ,,Egyrészt az emberek kevésébé tekintik reálisnak a szimbólumokat, mint például a halált és a boldogságot: hiszen nem tárgyak, csak azok reprezentációi. Másfelől azonban az emberek értelmet tulajdonítanak akcióiknak (,,értelemszerűen cselekszenek”), és az akcióknak következményük van...”

13 Szimbolikus tőke, szimbolikus javak

14 Piacgazdaság: a piac által megszervezett létfenntartás
Nyereségközpontú gazdálkodás: a termelés célja a profit. Ez az előállítás és eladás közötti árkülönbözet. A felhalmozott profit gazdasági tőkeként működhet. Elsődleges javak: föld, nyersanyagok, munka. Másodlagos vagy fogyasztási javak. Harmadlagos vagy szimbolikus javak.

15 Kereskedelem: a javaknak az árak által irányított mozgása a piacon keresztül
Pénz: eszköz, amely ezt a mozgást megkönnyíti. A kereskedelem és a pénz a piac függvényei. Kereslet - kínálat - ár rendszere: piac önszabályozása, ez folyamatos áruellátást eredményez.

16 A javak a társadalom közegében: szimbolikus jelleg
Tevékenységeknek egyszerre van gazdasági és szimbolikus jellege Gazdasági érték: ritka javak, melyeknek áruk van, és piacra kerülhetnek Szimbolikus érték: ritka javak, melyeknek nincs áruk, és a társadalmi státuszok piacán létezhetnek

17 Gazdasági és szimbolikus tőke
Szimbolikus tőke: ,,kapcsolatok épségben megőrzendő és rendszeresen ápolandó hálózata, elkötelezettségek és becsületbeli adósságok örökölt szövevénye, nemzedékek során felhalmozott jogok és kötelezettségek, támasz, amelyik hatékonyan mozdósítható, valahányszor rendkívüli helyzetek szakítják meg a mindennapok rutinját..." (Pierre Bourdieu) Ez hitel, a szó legáltalánosabb értelmében (hiteles ember, hiteles élet…). A csoport/társadalom adja és vonja vissza. A politikai/gazdasági tőke álcázott formája, hatékonysága (szimbolikus ereje) az álcázás milyenségétől is függ

18 A szükségletek kielégítésének alapformái Karl Menger és Polányi Károly szerint
A gazdaság meghatározása (un. szűkösség-posztulátum): ,, az elégtelen eszközök allokációja az ember megélhetésének biztosítása végett..." Az eszközök elégséges vagy elégtelen voltától független gazdálkodás Nem a szűkösséghez kötődik Nem a nyereség vágya ösztönzi az embert a termelésben való résztvételre.

19 ,,szubsztantív gazdaság" (Polányi)
Fontosabb a szimbolikus jelleg. Jellemző: a gazdaság rejtettsége, a gazdasági tevékenységek társadalomba ágyazottsága ,,formális gazdaság" (Polányi) Eszközök elégtelenségéből fakadó gazdálkodás Cél: szűkösség megszüntetése A nyereség ösztönzi a termelést. Jellemző: a formális ökonómiai gondolkodásnak való megfelelés a piacgazdaság feltételei között.

20 Szimbolikus tőke – együttműködés -- osztozkodás

21 Együttműködés az állatvilágban: szimmetrikus.
Együttműködés az emberi világban: kiegészítő, kooperatív jellegű. Az emberi kooperáció előzetes akciótervre épül. Az ember 1. el tudja képzelni a kooperáció eseményeit, időbeli és szervezeti lefolyását és eredményét, 2. képes ezt megoszati társaival, akik így 3. egy közös csoportterv alapján alakítják ki saját akciójukat, közreműködésüket. Az emberi együttműködés az élet minden területén megjelenik.

22 Osztozkodás Állatvilágban: táplálék megosztás (szülő-gyerek), udvarláskor ajándék (párok) Embernél: családon belüli és családon kívüli formák A humánetológusok feltételezik, hogy az ajándékozás, táplálékmegosztás, a javak megosztásának szokása is döntően genetikai meghatározottságú.

23 Multiformális osztozkodás
A csererendszerekben résztvevők osztozkodnak, de mindenki valami mást kap, és a viszonzás időben is széthúzódik. Az emberi agy másodrendű reprezentációk alkotására való képessége hihetetlenül komplexszé teszi az osztozkodási folyamatot: az elme 1. regisztrálja a csere eseményeit, 2. elképzeli a jövőbeli viszonzást, 3. felméri a cserével kapcsolatos együttműködési, szövetségi viszonyok politikai következményeit.

24 Az aktuálisan átnyújtott ajándék csupán egy egészen kicsi, külső, tárgyi reprezentánsa a bonyolult elmebeli/ társadalmi szövevénynek. Állatvilágban: tulajdonigény (pl. territórium). Emberi világban: elismert tulajdon (státusfüggő, jogilag kodifikált, a hatalmi szerkezet védi)

25 Az embernél a rangsor egyes helyeiért vívott versengés összefonódik
1. a szabálykövetés, 2. az együttműködés, 3. az osztozkodás, 4. a tulajdon, 5. a csere és 6. a munkamegosztás funkcióival. Ez teszi az emberi csoportok életét olyan hallatlanul bonyolulttá.

26 A piac megjelenésének arisztotelészi kritikája
Önellátás: azoknak a dolgoknak a megtermelése, amelyek az életet fenntartják és tárolhatók. Az a mennyiség, amelyre a családnak vagy a városnak ,,szüksége van", objektív követelmény. A háztartás a legkisebb, a polisz a legnagyobb fogyasztási egység, és azt, hogy mi az, ami ,,szükséges", azt mindkét esetben a közösség normái szabták meg (vagyis: mennyi az ,,illendően szükséges").. Tehát a létfenntartási javak lényegük szerint korlátozott mennyiségben szükségesek – akkor, ha nem halmoz a csoport tagjai közül senki.

27 Közösség (koinonia): tagjait a jóindulat (philia) köti össze.
Háztartás (oikosz) és polisz esetében is a philia: reciprok viselkedés, amikor a terheket sorban viselik, és kölcsönösen vállalják. Autarkheia: egy közösségnek külső erőforrásoktól függtelen fennmaradása. A külkereskedelem természetes, ha megőrzi a közösség önellátó képességét, és így a közösség fennmaradását szolgálja. Igazságos ár: a philia, és így a közösség fenntartását szolgálja.

28 Jó élet (kölcsönös tisztelet, szeretet, megbecsülés): nem lehet se felhalmozni, se fizikailag birtokolni. Arisztotelész elvei A piaci, profitszerző kereskedelemmel ellentétben az a kereskedelem, amelyik az önellátás visszaállítását szolgálja, ,,összhangban van a természettel". Az áraknak olyanoknak kell lenniük, hogy erősítsék a közösségi köteléket: különben a csere nem fog folytatódni, és a közösség megszűnik létezni.

29 Ceremoniális-rituális alap
Inkább a paraszti társadalmakra jellemző, hogy a többletterméket különböző alapokba csoportosítják.. Pótlási alap Az a mennyiség, amely szükséges, hogy a termelő a termelés valamint afogyasztás területén szükséges minimális felszereléseit ezek elhasználódása után pótolja. A létszükségelet a paraszti társadalmakban: kalória-minimum plusz pótlási alap. Járadéki alap Az asszimetrikus társadalmi kapcsolatok követelik meg, hogy az uralkodóknak az alávetettek járadékot fizessenek. Az erre szánt terményeket, szolgáltatásokat nevezzük járadéki alapnak.

30 Ceremoniális-rituális alap a szertartások költségeit fedezi.
Az emberek társadalmi viszonyokat építő ceremóniáinak-rítusainak a megszervezését teszi lehetővé. Közösség, ellenőrzés és a termelés-fogyasztás egy társadalmi együttese: a társadalmi kapcsolatrendszerre épülő munkacsere (kaláka). Kaláka a cserének az a típusa, melynek során a háztartások munkát végeznek egymás számára arra törekedve, hogy a cserében részt vevők mindegyike megközelítően egyenlően adjon és kapjon munkát. A cserében részt vevők szándékának kombinációi olyan kontinuumot alkotnak, amelynek egyik végpontja az altruista cseremunka, a másik a piaci cseremunka, s valahol középen helyezkedik el a kaláka. Sík Endre

31 A kaláka jellemzői A közösségek állapotának, a termelési jellegzetességeknek függvénye. A ceremoniális alap terhére végzett, bizonyos mértékben ritualizált munka. A recipocitás határvonalai mentén szerveződik. A kaláka szervezési-gazdasági sajátosságai Időbeli szétterítettség: a munkakölcsönt hosszú idő alatt, kis részletekben kell visszaadni. Csökkentett munkaköltségek.

32 Gazdaságosság: társítható az otthoni munkákhoz.
A kaláka ilyan munkaidőben történik, amely éppen töredék-munkaidő volta miatt jövedelemszerzésre nem lenne alkalmas. Kaláka társadalomszervezési sajátosságai Társadalmi ,,beruházás": a közös étel-italfogyasztás ceremoniális jellege nem csupán ,,fizetség", hanem a társadalmi kapcsolatrendszert fenntartó tevékenység. A kapcsolatok minősége diktálja a munka minőségét: a kaláka nem engedi meg a rossz minőségű, megbízhatatlan munkát. Munkamorál és hatékonyság: a nehéz fizikai munkát hatékonyabban lehet közösen végezni, mert a fáradtságot és monotóniát csökkenti a csoportos munka.

33 Fogyasztás és kulturális változás

34 Kultúrák általános tagolódása : statikus időfelfogással rendelkezők (Lévi-Strauss; hideg kultúrák) és dinamikus időfelfogással rendelkezők (Lévi-Strauss: forró kultúrák) Az időfegyelem nélkül a gazdaságok nem rendelkeznének az ipari ember rendíthetetlen energiáival. Puritanizmus (protestáns etika): áttérítette az embereket az idő új értékelésére, besulykolta az egyenletet: az idő pénz. Fejlett ipari társadalom jellemzője az időtakarékosság, valamint a "munka" és az "élet" közötti éles határvonal.

35 Szabadidő akkor jön létre, amikor felépülnek a korlátok munka és élet között.
"Korlátlan" kultúrák: nincs időérzékük (pl. nuerek). Werner Sombart vállalkozója: "Ha a modern gazdasági racionalizmus olyan, mint az óra szerkezete, valakinek kéznél kell lennie, hogy felhúzza." Az embernek egyszerre kell megbírkóznia a magas fokon összehangolt, automatizált ipar és a "szabadidő" szélesre tágult területeinek kihívásával.

36 Fogyasztás Daniel Miller: a fogyasztás vált a történelem mozgatóerejévé. A fogyasztás irányítja a termelést, és nem a már megtermelt termékekhez keresnek a termelők fogyasztókat (pl. ugyanaz áru más márkanevekkel). A tőke és munka ellentétét felváltotta a fogyasztás és munka, illetve fogyasztás és termelés ellentéte. Az egyének társadalmi státusát nem a termelési viszonyok által létrehozott osztályellentétek, hanem sokkal inkább a fogyasztási szokásokban megnyilvánuló szimbolikus tőke határozza meg.

37 A fogyasztás maga is kreatív, alkotó munka, mely rendszeres időráfordítást igényel.
Éppen ezért a fogyasztó személye, fogyasztás és identitás kérdése is a kutatói érdeklődés előterébe kerül. A fentiek értelmében a fogyasztás szélesebb értelmű: ide tartozik a megszerzett tárgyak gondos karbantartása, ápolása.

38 Fogyasztás és vágyvilág
Fromm: "A ma embere korlátlan éhséggel vágyik újabb és újabb termékekre..." Írástudatlan, preindusztriális társadalmak: a fogyasztást, akárcsak az élet más oldalait, nagyrészt a szokás és hagyomány irányítja, ezek pedig a vágyak állandóságát követelik. Egy végtelenül változó fogyasztási minta az ember számára elgondolhatatlan, a társadalom számára megengedhetetlen: az egyetlen személy helyzetében bekövetkező lényeges javulás a közösség egyensúlyát veszélyezteti. (Arisztotelész tétele: oikosz és philia) Történelem, antropológia kutatásai bizonyítják: ha létezik "normális" forma, akkor az a tradicionális forma, vagyis az igények és vágyak állandó, korlátozott és ismert formája.

39 A modern fogyasztás leglényege: olyan tevékenységnek tűnik, amelynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a vágyak látszólag véget nem érő, telhetetlen hajszolása. A helyettesítés véget nem érő folyamata: amikor egy vágy teljesül, akkor számos másik bukkan fel, hogy elfoglalja helyét. Amikor a tradicionális társadalmak a fejlesztési vagy modernizációs folyamatokhoz kapcsolódó változások sorozatán mennek keresztül, a fogyasztókban olyan várakozások alakulnak ki, amelyek következetesen meghaladják a megvalósítás lehetőségét.

40 Különbséget kell tenni a fogyasztás fogalom tisztán gazdasági –
és a társadalmi cselekvés fogalomkörébe tartozó jelentése között. Tisztán gazdasági jelentés: folyamatok, melyek során a gazdasági nyersanyagok és erőforrások felhasználásra kerülnek (a termelés ellentéte). Emberre vonatkoztatott értelemben: a fogyasztás a javaknak az emberi vágyak kielégítése céljából történő felhasználása, tudatos késztetéssel motivált viselkedés eredménye. (Malinowski: alapvető és származtatott, azaz biológiai és kulturális szükségletek)

41 Fogyasztáselméletek 1. Ösztönelmélet A vágyakat az emberek biológiai örökségei között könyveli el, és megkísérli beolvasztani őket a szükségletek kategóriájába. Azon a magától értetődő tényen nyugszik, hogy az olyan valós szükségletek esetében, mint az étkezés és a hajlék, az emberi viselkedésnek valóban biológiai alapja van. Az ösztönök által motivált viselkedés nem konkrét, és élesen ellentétben áll a fogyasztónak biznyos termékek megszerzésére irányuló konkrét és egyértelműen meghatározott magatartásával. A szükségletek és vágyak között megragadható különbség az, amely éppen a vágyak bármiféle örökölt alapja mellett szól.

42 2. Manipulációelmélet A fogyasztókban külső hatóerők késztetésére ébrednek vágyak a termékek iránt. Motivációk szempontjából az emberek mindaddig "üresek", amíg a reklám közvetítésével "be nem oltják őket" vágyakkal. Az elmélet passzív szerepet szán a fogyasztónak, miközben az új igények létrehozásának vég nélküli feladatát a termelők közvetítőinek, például a hirdetőknek és a piackutatóknak tulajdonítja. A fogyasztók vásárlási szokásait tudatalattit befolyásoló technikákkal irányítják (Packard) Rengeteg megfigyelés bizonyítja, hogy a fogyasztók egyszerűen, minden válogatás és gondolkozás nélkül "nem veszik be" a kereskedelmi üzeneteket, hanem, legalábbis bizonyos fokig, mérlegelnek és céltudatos módon reagálnak.

43 Veblen szemlélete Az embereket a státus mindennél fontosabb fenntartása és a társadalmi felemelkedés készetetése jellemzi, ezért az ember részt vesz saját vágyai megteremtésében. Veblen szerint a fogyasztás aktusának mély szociokulturális jelentősége van: az árucikkek nemcsak a bennük rejlő, megelégedést kiváltó tulajdonságuk miatt fontosak, hanem jelekként, szimbólumokként is. "A szokásos hivalkodó fogyasztás a társadalom egyetlen osztályát, még a legnyomorúságosabb szegényeket sem kerüli el. A fogyasztás e kategóriájának utolsó elemeit csak a legszürnyűbb szükség nyomására adják fel. Igen sok szennyet és kényelmetlenséget elviselnek, amíg eldobják az utolsó csecsebecsét vagy a vagyoni státusuk utolsó látszatát..."

44 "...a felhalmozás célja az, hogy az egyén pénzbeli erő szempontjából magas(abb) szinten álljon a közösség többi tagjához képest." Ebben a szemléletben a büszkeség és az ezt kísérő irigység tűnik az emberi cselekvés végső okának. Az egyén adott áru vagy szolgáltatás iránti keresletét vagy növeli az, amikor látja, hogy mások azt fogyasztják (csatlakozási hatás), vagy csökkenti, ha mások azt fogyasztják (sznob hatás) A fogyasztói társadalom megértésének kulcsa tehát nem az, hogy a javak hogyan jönnek létre, hanem az, hogy miként kapnak jelentést.

45 Neoklasszikus közgazdaságtan a fogyasztást a javak és szolgáltatások végállomásának, társadalmi pályafutásuk megszűnésének, valamiféle anyagi körforgás befejeződésének tekintette. Appandurai: a lélegzéshez hasonlóan a fogyasztás is rejtőzködő szokás, csak akkor válik észrevehetővé, ha hivalkodva kitűnik környerzetéből. Jellemző ez a hivalkodás, de nem mindig: az önmegtartóztatás különböző formái éppoly hivalkodóak lehetnek, és éppúgy járhatnak társadalmi következményekkel.

46 Fogyasztás fegyelmező ereje
A fogyasztás a fogyasztók nagy tömegei számára a pénzkereset motorjává vált. A fogyasztás rövid, tipikusan napi periódusait most már észrevétlenül a fogyasztói lét ritmusának nyitott, lineáris felfogása határozza meg. A modern fogyasztás időkezelésének sajátossága: a kölcsönök közepette a fogyasztónak kell a jövővel kalkulálnia, hogy nehogy a jövő foglyává váljon A fogyasztás fegyelmező ereje kevésbé áttekinthető volta miatt erősebb, mint a termelésé (pl. hitelkártyás számlatartozás után fizetendő kamat felhalmozódása...) A fogyasztás társadalmi gyakorlata az egyes ember számára a fantázia működésének egyik legfontosabb terepe is. Ez az a napi gyakorlat, melynek révén az áruvá vált tárgyak világában a nosztalgia és a fantázia összefonódik.

47 A fogyasztás ma: a munka új formája.
Meg kell tanulni, hogyan lehet a fantáziát és a nosztalgiát az áruk új csoportja iránti vágyhoz társítani. Munka új formái még: változékony divatüzenetek olvasása, adósságfizetés, a bonyolult háztartási pénzügyek kézben tartása, pénzkezelés bonyodalmaiban segítő speciális tudás megszerzése. Tudatosság megteremtése, mely segítségével a vásárlás történhet. Most mindannyian háztartást vezetünk, és naponta gyakoroljuk a vásárlás fegyelmező technikáit egy olyan környezetben, amelynek időstruktúrái hirtelen többféle ritmus szerint kezdtek el működni.

48 A fogyasztás működése legalább annyira társadalmi, mint amennyire szimbolikus.
A testek, termékek, divatok, kamatok, ajándékok és stílusok ritmusainak átvétele és összerendezésük elsajátítása nemcsak egyszerű munka, hanem a munkák közül a legnehezebb: a képzelet munkája.

49 Tömegkultúra Munkahely, munkakörülmények egységesülő jellege közös viselkedésmódokat, munkakultúrát (sztrájkkultúrát) alakít ki. Munkaidőn kívöli idő egységessé váló szokásai, viselkedésmódjai. Ezek a munkaidő és a munkanap rövidebbé válásával, a fizetett szabadság bevezetésével, a nyugdíjazást követően az élettartam várható meghosszabbodásával egyre kidolgozottabbakká válnak.

50 A médiumok (lapok, könyvek, film, rádió) elterjedése egységesítő hatást gyakorolt.
Például Angliában 1917-ben a lakosság fele minden nap moziba járt. Össznépi jellege volt a sportfogadásnak. Rendkívül népszerű lett a labdarugás. 1903: Az első Tour De France: a L Auto nevű újság kezdeményezte, a kerékpár és gépjárműipar a pénzdíjakat, az újság a publicitást biztosította – eredményesen együttműködött az üzelti élet, a sport és a népszerű sajtó.

51 A tömegkultúra, a racionálisan elsajátított magaskultúrával ellentétben, véletlenszerűen áll össze olvasmányokból és média- információkból, olyan elemhalmaz, amelyek között az érzelmi-lelki természetűek az uralkodóak. Félúton van a standardizálódott, túlzott konformitás miatt untató kultúrelemek és a zavaróan túlzó eredetiség között. Közönsége egységes, nem osztja meg sem a szakmai tevékenység, sem a társadalmi hovatartozás.

52 Fogyasztás – jelentésalkotás:
érthető univerzum

53 Douglas-Isherwood elve
Douglas és Isherwood szerint a fogyasztás antropológiai meghatározása: birtokolt tárgyaknak a kereskedelmen kívüli, a törvény keretein belüli szabad használata. A fogyasztás a háztartás, magánélet, társas élet szinterein valósul meg, és az ezzel kapcsolatos vitákban, döntésekben fejeződik ki és teremtődik meg az általános értelemben vett kultúra. Javak használata megélhetést nyújt, ugyanakkor megteremti és fenntartja a társadalmi kapcsolatokat. A fogyasztás lényegi funkciója értelmet adó képessége.

54 A társadalmi élet legfőbb gondja, hogy az ide-oda áramló jelentéseket kis időre legalább megkösse (társadalmi konszenzus termelése). A szertartások rögzítik a jelentéseket. A hathatósabb szertartások tárgyakat is használnak, és feltehetőleg annál költségesebbek a rituális kellékek, minél erősebb a jelentés rögzítésének szándéka.

55 Javak: a szertartások segédeszközei, a fogyasztás pedig rituális folyamat, amelynek az az elsődleges funkciója, hogy értelmet kölcsönözzön az események folyamatos áramlásának.

56 A fogyasztó célja, hogy a kiválasztott javak segítségével érthető univerzumot építsen fel.
A javak kiválasztása szakadatlanul létrehozza a megkülönböztetés egymást elborító vagy megerősítő mintázatait. A javak tehát a kultúra látható részét alkotják. Látványokba és hierarchiákba rendeződnek, amelyek teret adnak a megkülönböztetések minden, az emberi elmében megszülethető változatának. A fogyasztás valamilyen tevékenysége a fogyasztó társakkal együtt az értékek valamilyen univerzumát hozza létre (pl. potlach).

57 Változás a fogyasztói társadalom mindennapjaiban
A mindennapok jelentős változása: a tárgyak bonyolultabbak lettek, mint az embereknek a tárgyakkal kapcsolatos viselkedésformái. Funkcionális tárgyi világ: a funkcionális nem azt minősíti, ami valamilyen célhoz alkalmazkodik, hanem azt, amely valamilyen rendszerhez vagy rendhez alkalmazkodik, azaz egy együttesbe való beilleszkedés képessége (háztartás, autó) Az autó: magasztos, mitologikus tárgy. Az idő, tér az, amit mint anyagot átalakít. Erőkifejtés nélküli mobilitás. Az autó zárt intimitásszféra. Ember-tárgy együttes kentaur-szerűsége. Választásszabadság: egy kulturális rendszerbe való beépülésre kényszerít. Az, hogy ezt az autót választjuk, és nem a másikat, kifejezi személyiségünket, a választás ténye azonban kijelöli helyünket a gazdasági rend egészében.

58 Hitel és fogyasztás Régi tárgyak: családdal, hagyományos közösséggel való kapcsolat. Modern tárgyak: kapcsolat az egész társadalommal (pénzügyi rend, divat). Alapvető változás: míg évszázadokig az emberek nemzedékei követték egymást a tárgyak állandó és biztos díszletei között, ma a tárgyak nemzedékei követik egymást egyre gyorsabb ütemben egyazon egyén életében. Ma a tárgyak kényszerítik rá rendszertelen ritmusukat az emberre: azzal, hogy hirtelen, váratlan felbukkannak, tönkremennek, vagy egymás helyébe lépnek anékül, hogy megöregednének.

59 Hitel: a tárgy birtokbavétele tényleges értékének töredékéért.
Rendszer: előbb megvásárolunk valamit, majd a munka révén megváltjuk azt, amit vásároltunk. Alap: a tárgyakat nem azért vannak, hogy birtokba vegyék és használják őket, hanem csupán azért, hogy előállítsák és megvásárolják őket.

60 Szabadidő-iparok Veblen fogalma: leisure
People of leisure: magánzó, munka nélkül a vagyonából élő Leisure: pihenő, ráérő, szabadidő Az idő áruvá válása A fogyasztás a munkán felül megmaradt, a munka által termelt és a munka által szentesített idő jelölője.

61 A fogyasztás olyan folyamat, amely megteremti a termeléshez szükséges munkaerő és a vállalkozói energia feltételeit. A szabadidős tevékenységek a tetszőleges fogyasztás alkalmai. Az idő, amely fölött uralkodunk, a munkakör, az osztály és a foglalkozás különböző formáinak rangsorolását és megkülönböztetését jelölő jellé válik. A munkától való távolság térben és időben is kifejeződik: "időn kívüli idő", az utazási irodák által szervezett vakációs lét, álomhajók és luxusszállodák. De a vakáció maga is a munka egy formájává válik, habzsolt pihenéssé ( sok táj, tennivaló, választási lehetőség, rohanás, kipipálás...) Ahol azonban a pihenési lehetőség megbízhatóan rendelkezése áll, és társadalmilag elfogadott is, ott nemcsak "szabad" időre van szükség, hanem szabadon elkölthető, általában pénzjellegű jövedelemre.

62 Élményipar kialakulása
Nyugat-Németország a háború után: az érménykereslet még a munka utáni szórakozásra korlátozódik. Nincs szükség élménykeresleti stratégiákra (halmozás, variálás, sugalmazás, elvonatkoztatás). ,,A művelt polgár tudta, mi a kiművelt és mi az ízléstelen, az egyszerű emberek tudták, ki tartozik az egészséges világhoz és mi a rátartiság fagyos terepe.„ Magaskultúra térhódítása, műélvezet megtanulása. Hatvanas évek: társadalmi mozgalmak, szubkultúrák kialakulása, korcsoportok, generációk eltávolodása. A hagyományos elosztási harcok helyébe a kulturális konfliktusok léptek.

63 A megváltozott anyagi feltételek mellett lehetségessé vált, hogy a fő létproblémát ne a megélhetés, hanem az élményszerzés jelentse. A társadalmi miliők közötti új, az életkorhoz igazodó viszonyok legjelentősebb kifejezőeszközévé az izgalmas séma vált: action, antikonvencionalitás, nárcizmus. Szélsőségesség (X-treme). Kultúrpolitikai vita: kreativitás, önmegvalósítás, autonómia, identitás, öntevékenység, aktivitás, ösztönzés.

64 Élménypiac: a mindennapokat uraló terep, mely roppant mennyiségű termelőkapacitást, keresleti potenciált, politikai energiát, gondolati aktivitást és emberi időráfordítást sűrít magába. "A közönség egykedvűen nyugtázza az élménykínálat mutációinak szakadatlan áradatát: a divatokat és a divatáramlatokat, az információkat, a termékmódosításokat, az élménysugalmazás poénjait, az elektromos médiumok műsorának újításait, a zene vagy a folyóiratok piacán megjelenő újdonságokat, a turizmus legfrisebb felfedezéseit, a merész színházi felújításokat, a forradalmi stílustöréseket, a hallatlan provokációkat, stb."

65 Új téralakzat: áramlástér
A társadalom az információ korában különböző árasmlások közé szerveződik (tőke-, információ-, technológiai-. szervezeti kölcsönhatások-, képek, hangok, szimbólumok áramai). Az áramlástér az áramlásokon keresztül működő, időmegosztásos társadalmi gyakorlatok materiális szerveződése.

66 Az áramlástér első materiális bázisát az elektronikus impulzusok áramkörei alkotják (távközlés, műsorszórási rendszerek, számítógépes adatfeldolgozás, stb.) Az áramlástér második materiális bázisát annak csomópontjai és gócpontjai alkotják. Az áramlástér harmadik materiális bázisa a domináns menedszeri elit térbeli szreveződései. A mérvadó, reklámozott fogyasztás is is a három materiális bázis által meghatározottan szerveződik. Ugyanakkor a lokalitások továbbra is a helyi érdekű fogyasztások helyei maradnak.

67 A multimédia által termelt környezet
Új elektronikus kommunikációs rendszer: a különféle médiumok integrálása és az interaktív potenciál jellemzi. Az új média kiterjeszkedik az élet teljes spektrumára: az otthontól a munkahelyig, az iskoláktól a kórházakig, a szórakozástól az utazásig. Az élenjáró Amerikai Egyesült Államokban már a kilencvenes évek közepén a szórakoztatás volt a leggyorsabban növekvő iparág.