Fejlődéstörténeti növényföldrajz

Az előadások a következő témára: "Fejlődéstörténeti növényföldrajz"— Előadás másolata:

1 Fejlődéstörténeti növényföldrajz
Biogeográfia 1. Fejlődéstörténeti növényföldrajz A flóra kialakulása

2 → → → Biogeográfia Fitogeográfia / Növényföldrajz Zoogeográfia
Mikogeográfia Fitogeográfia / Növényföldrajz Fejlődéstörténeti növényföldrajz A növényzet időbeni változása a földtörténeti múltban 2. Fiziognómiai növényföldrajz Leírja a Föld különböző területeit borító vegetációt 3. Florisztikai növényföldrajz (areálgeográfia) Hasonlóságok, különbségek, de főleg flórafejlődési viszonyok (pl. flóravándorlás) alapján a Föld flórájának hierarchikus módon történő felosztása

3 IDŐ IDŐSZAK IDŐTARTAM (millió év)
ŐSKOR – 4000 ELŐKOR – 570 (Prekambrium) ÓKOR Kambrium 570 – 500 (Paleozoikum) Ordovícium Szilur Devon Karbon Perm KÖZÉPKOR Triász (Mezozoikum) Jura Kréta

4 Fejlődéstörténeti növényföldrajz
4600 millió éve: a Föld keletkezése 3500 millió éve: az első prokarióták megjelenése 3300 millió éve: az első fotoszintetizáló szervezetek 2100 millió éve: legrégebbi algalelet (Grypania)

5 Paleozoikum: Ordovícium (500-440 millió éve)
Paleozoikum: Kambrium ( millió éve) Chlorophyta (zöld-) és Rhodophyta (vörösmoszatok) törzs diverzifikációja a tengerekben, más algák (Phaeophyta - Barnamoszatok) felbukkanása Paleozoikum: Ordovícium ( millió éve) Szárazföldi és vízi zöld növények evolúciójának szétválása Legősibb spóraleletek Mohák és gombák megjelenése és elterjedése, az időszak végén a szárazföldön is 1. Észak-Amerika, 2. Grönland, 3. Európa, 4. Ázsia, 5. Új-Guinea, 6. Ausztrália, 7. Antarktisz, 8. Dél-Amerika, 9. Afrika, 10. India,11. Madagaszkár, 12. Arábia,

6 „Rhynia Flora” Paleozoikum, Szilur (440-405 millió éve)
Horneophyton lignieri Az időszak elején a makromoszatok elérik fejlettségük csúcsát (Rhodo-, Phaeo-, Chlorophyta) Az első ősharasztok (Psilophytopsida) elhagyják a tengereket: levél nélküli, pikkelyes, villás növények: „Rhynia Flora” Tagjai: Cooksonia, Rhynia, Zosterophyllum

7

8 Paleozoikum, Devon (405-350 millió éve)
A szárazföldek benépesedésének nagy időszaka A meleg, forró éghajlaton elterjednek az ősharasztok, kialakulnak az első társulások Az időszak végén megjelenik a ma is élő 3 harasztcsoport (Pteridophyta): Lycopodiopsida / korpafüvek (pl. Duisbergia mirabilis) Equisetopsida / zsurlók (pl. Hyenia elegans) Filicopsida / páfrányok (pl. Cladoxylon scoparium, Protopteridium germanicum) A Devon jellegzetes képviselői a magvaspáfrányok (Glossopteris), melyek a teljes Gondwana-n uralkodnak Psilotum nudum

9 Laurázsia és Gondwana összeütközik → kialakul a Pangea
Paleozoikum, Karbon ( millió éve) Laurázsia és Gondwana összeütközik → kialakul a Pangea Karbon flóra: nedves, mocsaras erdőket alkottak a korpafüvek, zsurlók, páfrányok „Kőszénmocsarak” → a Föld szénkészletének fele ekkor képződött 1. Calamites (Equisetopsida) 2. Sigillaria / pecsétfa (Lycopodiopsida): 30 méter magas üstökösfák 3. Lepidodendron / pikkelyfa (Lycopodiopsida) 4. Cordaites / nyitvatermő ősfa (Cordaitales)

10

11

12 1 3 2 Az egységes Pangeán klimatikus különbségek hatására flórabirodalmak alakulnak ki: É: Angara (1) DK: „Délkelet-Ázsia” (Cathay) (2) Közép: Euramerikai (3) D: Gondwana (4) 4

13 Paleozoikum, Perm (285-230 millió éve)
Forró, száraz klíma: a burjánzó karbon mocsárerdők visszaszorulnak Nyitvatermők uralomra jutása: ritkás erdőket alkotnak a Cycadopsida (szágópálmák), Coniferopsida (fenyők), Ginkgopsida (páfrányfenyők) képviselői Voltzia heterophylla (Coniferopsida, Voltziaceae)

14 Perm-Triász határán: „Great Dying” („Nagy Kihalás”)
a növényvilág képviselőinek 50%-a eltűnik, oka elsősorban taxonómiai (megőrződés hiánya) Sivatagos, száraz-meleg klíma → „erdős-sztyepp” növényzet Gombák robbanásszerű elterjedése (lebontás) A Föld képe a késő perm idején (250 m.é.)

15 Mezozoikum, Triász (230-195 millió éve)
Páfrányok és tobozos nyitvatermők sokfélesége Új Coniferopsida-csoportok Cheirolepidaceae Araucariaceae (araukáriafélék) Cupressaceae (ciprusfélék) Taxodiaceae (mocsárciprusfélék) Protopinaceae Pinaceae (fenyőfélék)

16 Nyitvatermők: Bennettites-félék
(régen kihaltak) A Mezozoikumban (felső Triász és alsó Kréta között ) élt növények, melyek a nyitvatermőkhöz tartoztak, s a cikászok egyik csoportját képezték.

17 A permokarbon glacialis idején szétvált növényfejlődési irányvonalak
Mezozoikum, Jura ( millió éve) A permokarbon glacialis idején szétvált növényfejlődési irányvonalak egyesülnek, a tartósan enyhe és kiegyenlített éghajlat következtében flóra- keveredés lép fel → kozmopolita elterjedés Virágporleletek először utalnak zárvatermőkre (Magnoliidae)

18 Mezozoikum, Jura (195-135 millió éve)
Megkezdődik a Pangea széttöredezése Észak: Laurázsia (Észak-Amerika és Eurázsia) Euramerikai és szibériai flórabirodalom: flórájában dominánsak a tűlevelűek Dél: Gondwana (Dél-Ameika, Afrika, Ausztrália, Antarktisz) Gondwana-ausztráliai flórabirodalom, jellemző növényei a Glossopteris-félék

19 Mezozoikum, Kréta (135-67 millió éve)
A Pangaea szétesik a mai kontinensekre, beltengerek nyomulnak be (Tethys) Lassú lehűlés, megváltozó flóra: trópusi és mérsékelt övi erdők Közép-Eur.: neokom-, wealden-flóra, döntően még nyitvatermőkkel, pl. Williamsonia, Spenolepis, Nathorstinia Megindul a zárvatermők robbanásszerű fejlődése, első képviselőik: Salicales (fűzvirágúak), Magnoliales (liliomfa-virágúak), Annonaceae (annónafélék) stb. A nedves, szárazra került síkságokon új élőhelytípusként rétek jelennek meg: Poaceae (pázsitfűfélék), Cyperaceae (palkafélék), Juncaceae (szittyófélék) A sekély belvizeket vízinövények népesítik be: Najadaceae (tüskéshínárfélék), Alismataceae (hídőrfélék), Potamogetonaceae (békaszőlőfélék) Koevolucionális fejlődés: rovarok és zárvatermők Mezozoikum, Kréta ( millió éve)

20 Kainozoikum: Harmadidőszak (tercier, 67 - 2,5 millió éve)
1. Paleocén (67-58 m. é.) A Tethys összehúzódik, az Alpok kiemelkedik. A Gondwana tovább töredezik. Kiteljesedik, majd éghajlati övek szerint átalakul a középidő végi flóra. 2. Eocén (58-37 m. é.) Ismét melegedő éghajlat → trópusi, szubtrópusi vegetáció a Föld nagy részén Európa: gazdag trópusi esőerdők: Taxodiaceae, Palmae (pálmafélék), Sequioa (mammutfenyő) A Föld képe a korai eocénben ~ 55 millió éve: Mérsékelt övi lombhullató erdők (arktotercier flóra) 2. Babérlombú erdők 3. Trópusi esőerdők

21 3. Oligocén (37-24 m. é.) Kettős flórakép: Fokozatos enyhe lehűlés hatására a mérsékelt övi elemek aránya növekszik, az időszak végére eléri a trópusiak mennyiségét 4. Miocén (24 - 5,5 millió év között) Még mindig a mainál jelentősen melegebb éghajlat → szubtrópusi növényzet Grönlandon. Egyes zárvatermő-csoportok egyöntetű megjelenést vesznek fel, megindul a ma is elterjedt rokonságok, valamint növénytársulások differenciálódása. 5. Pliocén (5,5 - 2,5 millió év között) Általános flóraelszegényedés. Közép-Európából eltűnnek a pálmák, Dél-Európa flóraképe hasonló a maihoz. A Kárpát-medencét a Pannon-beltó tölti ki.

22 Kainozoikum: Negyedidőszak (2,5 m. évtől a jelen korig)
1. Pleisztocén (2,5 millió évtől 10 ezer évvel ezelőttig) Európában fokozatosan kialakul a szárazulatok és tengerek megoszlásának mai képe. Erősödik a hegységek lepusztulása és a belső medencék feltöltődése. A mállási folyamat eredményeként kialakul a mai természetes és mesterséges vegetációt hordozó termőföld. A periodikusan ismétlődő erős hőmérsékleti ingadozások hatására általában szegényedett a flóra. A glaciálisok - interglaciálisok alatti észak - déli „vándorutat” egyre kevesebb faj tette meg, az elterjedési területek összezsugorodtak, a széleken refúgiumok jöttek létre.

23 A szárazföldi jégtakaró kiterjedése és az állandóan fagyott talaj déli határa Európában az utolsó eljegesedés hidegmaximuma alatt

24 Jelenkor – Holocén (10 ezer évtől máig)
Növénytermesztés- majd nemesítés kezdetei. Erdőirtások, a művelt területek arányának fokozatos növekedése a természetes flóra rovására. Első, emberi hatásnak betudható kihalások. Esőerdők területének csökkenése. Feltehetően sok, sohasem leírt faj örökre eltűnik.

25 Posztglaciális (kezdete kb. 8500 évvel i. e.)
A Kárpát-medence jelenlegi flórájának kialakulása az utolsó eljegesedés vége óta Posztglaciális (kezdete kb évvel i. e.) IV. Preboreális (i. e ) fenyő-nyír V. Boreális (i. e ) mogyoró VI. Atlantikus (i. e ) vegyes tölgyes VII. Szubboreális (i. e ) tölgyes-bükkös VIII. Szubatlanti (i. e. 800-i. sz. 100) bükk IX. Legújabb kor (i. sz. 100-tól máig) erdőhasználat