A társadalmi egyenlőtlenségek jellemzése Magyarországon

Az előadások a következő témára: "A társadalmi egyenlőtlenségek jellemzése Magyarországon"— Előadás másolata:

1 A társadalmi egyenlőtlenségek jellemzése Magyarországon

2 TÁRKI HÁZTARTÁS MONITOR A TÁRKI RENDSZERES HÁZTARTÁSVIZSGÁLATA
Szívós P., Tóth I. Gy.: Feketén, fehéren. TÁRKI MONITOR JELENTÉSEK Bp., 2006.

3 Jövedelemeloszlás jellemzése
Vegyük a jövedelem szerint sorba rendezett tízmillió ember közül azt, aki pontosan középen helyezkedik el (tehát ő a jövedelemeloszlás mediánja), és vegyük az ő háztartása egy főre jutó jövedelmének a felét. Akinek ennél kevesebb van, a statisztikai hagyomány és a nemzetközi gyakorlat szerint, azokat szoktuk „szegénynek” tekinteni.

4 Jövedelemeloszlás jellemzése
Nevezzük az 50 és 80% közötti jövedelemmel rendelkezőket „alsó-közép” osztálynak. Akik a medián jövedelem körüli plusz mínusz 20%-os sávban helyezkednek el, őket tekintjük középrétegnek, akik a 120% és 200% közötti jövedelemmel rendelkeznek, azokat felső-közép rétegnek, és akik a medián 200%-ánál többel rendelkeznek, azokat nevezzük „jómódúnak”.

5 Jövedelemeloszlás jellemzése
A különböző méretű háztartások megélhetéséhez szükséges költségek a háztartás méretével nem azonos arányban növekszenek, ennélfogva a pótlólagos háztartástagokat egy bizonyos egynél kisebb együtthatóval korrigált fogyasztási súly segítségével veszik tekintetbe. Az ezzel az eljárással számított mutató az ún. ekvivalens jövedelmek.

6 Gini-együttható A jövedelem-koncentráció egyik lehetséges aggregált statisztikai mutatószáma. Ez a mutatószám 0 és 1 közötti értéket vehet fel. Ha a Gini-koefficiens értéke 0, akkor mindenki egyenlő értékkel rendelkezik a sokaságban, azaz teljes az egyenlőség, ha viszont 1-el egyenlő, az azt jelenti, hogy teljes az egyenlőtlenség.

7

8 Az egy főre jutó háztartási jövedelmek személyek közötti eloszlása alapján számított Gini együttható alakulása 1962 és 2005

9 Egyenlőtlenségi mutatók
Az összes jövedelem egyenlőtlenségét jellemzi a Gini-mutató A legfelső és legalsó jövedelmi tized jövedelem átlagának aránya A legfelső decilis „legszegényebb” és a legalsó decilis „leggazdagabb” tagjának jövedelem aránya az ún. P90/P10 arány A legfelső és a legalsó decilisek jövedelem-átlagainak aránya (S10/S1)

10 A legfelső decilis alsó töréspontja és az alsó decilis felső töréspontjának arányának (P90/P10) alakulása Magyarországon Forrás: Szívós P., Tóth I. Gy.: Feketén, fehéren. TÁRKI Monitor jelentések Bp., 2006. Megjegyzés: minden becslés az ekvivalens jövedelmek eloszlására vonatkozik, 95 százalékos megbízhatósági szinten. A Gini, a P90/P10 és az S10/S1 esetében 1000 ismétléses Stata bootstrap becslés, a szegénységi ráta becslése a sztenderd hiba alapján történt.

11 A legfelső és a legalsó decilisek jövedelem-átlagainak arányának (S10/S1) alakulása Magyarországon Forrás: Szívós P., Tóth I. Gy.: Feketén, fehéren. TÁRKI Monitor jelentések Bp., 2006. Megjegyzés: minden becslés az ekvivalens jövedelmek eloszlására vonatkozik, 95 százalékos megbízhatósági szinten. A Gini, a P90/P10 és az S10/S1 esetében 1000 ismétléses Stata bootstrap becslés, a szegénységi ráta becslése a sztenderd hiba alapján történt.

12 Gini együttható alakulása Magyarországon 1987-2005
Forrás: Szívós P., Tóth I. Gy.: Feketén, fehéren. TÁRKI Monitor jelentések Bp., 2006. Megjegyzés: minden becslés az ekvivalens jövedelmek eloszlására vonatkozik, 95 százalékos megbízhatósági szinten. A Gini, a P90/P10 és az S10/S1 esetében 1000 ismétléses Stata bootstrap becslés, a szegénységi ráta becslése a sztenderd hiba alapján történt.

13 A jövedelemeloszlás változásának oksági magyarázatai
A nemzeti össztermék (aminek létrehozása a munka, a tőke és a termelékenység által meghatározott függvény szerint alakul) változása alapvetően annak köszönhető, hogy az egyes szereplők miképpen reagálnak a technológiai platformváltozásokra. Ha egy adott ágazat kibocsátása iránt megnövekszik a kereslet, akkor ez (első időben mindenképpen) megváltoztatja az ágazat jövedelmezőségi viszonyait. Ennek következtében az adott ágazatban dolgozók bérei is felmehetnek. Ebből világos, hogy a jövedelemeloszlást (ami végső soron a bérek eloszlásából következik) nem lehet közvetlenül a GDP változásából levezetni, hanem úgy kell felfognunk, hogy a GDP változása és a jövedelemeloszlás változása ugyanannak a tényezőnek (tehát bizonyos ágazatok kibocsátása iránti kereslet megváltozásának) a következménye.

14 A jövedelemeloszlás változásának oksági magyarázatai
Ezen túl természetesen az állami újraelosztásnak is megvan a maga szerepe a jövedelemeloszlásban. Az adott időszakban alkalmazott adópolitika eltérítheti az ágazatok jövedelmezőségét, másfelől pedig a központosított jövedelmek újraelosztása módosíthatja a kialakult jövedelemeloszlást. A GDP egyik része válik csak lakossági jövedelemmé, a másik, központosított része lehet, hogy hosszú távon a lakosság jólétét szolgálja, de rövid távon nem vagy csak közvetetten jelenik meg a jólét elemeként (pl. infrastrukturális beruházások formájában).

15 A jövedelemeloszlás változásának oksági magyarázatai
Ennélfogva a gazdasági növekedés a háztartásokhoz, elsősorban a munkaerőpiacon keresztül jut el, vagy úgy, hogy növekszik a foglalkoztatottság, vagy úgy, hogy bizonyos munkaerő-piaci csoportok jövedelme emelkedik. És akkor csak most jutottunk el ahhoz a kérdéshez, hogy ez a jövedelemnövekedés milyen eloszlásban valósul meg. A GDP és a jövedelemeloszlás közötti kapcsolat tehát egy fekete dobozon keresztül érvényesül, aminek a belsejéről nagyon keveset tudunk.

16 A jövedelemegyenlőtlenségek tényezőkre bontása társadalmi csoportok szerint
Az egyenlőtlenségi mutatók egy része additív módon tényezőkre bontható, ami azt jelenti, hogy egy adott népességben az egész népességre vonatkozó egyenlőtlenség mutatója előállítható egymást kölcsönösen kizáró résznépességek mutatóinak összegeként. Erre az „átlagos logaritmikus eltérés” (MLD) mutatót használják.

17 A jövedelemegyenlőtlenségek tényezőkre bontása társadalmi csoportok szerint
Ha a két időpont között megváltozik a teljes népesség eloszlása akkor az lényegében három különböző tényezőnek köszönhető: Megváltozhatott a két alcsoport jövedelemátlagainak az egymáshoz képest vett eltérése megváltozhatott az egyes részcsoportok belső jövedelemeloszlása megváltozhatott az egyes résznépességek számbeli aránya a teljes népességen belül

18 A csoportközi szórás szerepe az összes egyenlőtlenség magyarázatában

19 A különböző életkor-iskolázottsági csoportok relatív jövedelmi pozíciói Magyarországon, 2005/1987
Forrás: Tóth, 2005, KSH 1987 jövedelemfelvétel és TÁRKI 2000 Monitor alapján, valamint jelen felvétel adatai. két adatfelvételi évben mért, az átlaghoz képest vett relatív jövedelmi helyzetének aránya szerepel.

20 Jövedelemegyenlőtlenség és relatív jövedelmi szint egyes társadalmi csoportokon belül, 1987–2005
Forrás: 1987: KSH jövedelemfelvétel, 1992–1996: MHP I és V. hullámok, 2000: TÁRKI Háztartás Monitor 2000, 2005

21 Jövedelemegyenlőtlenség és relatív jövedelmi szint egyes társadalmi csoportokon belül, 1987–2005
Forrás: 1987: KSH jövedelemfelvétel, 1992–1996: MHP I és V. hullámok, 2000: TÁRKI Háztartás Monitor 2000, 2005 *A év helyett 2001-es adatok

22 Összességében a tényezőkre bontás módszerével a csoportok közötti egyenlőtlenségek alakulását vizsgálva azt látjuk, hogy 1987 és 2005 között a legnagyobb változás az iskolázottság szerinti differenciálódásban zajlott le. Miközben 1987-ben a különböző iskolázottsági csoportok közötti egyenlőtlenség a teljes egyenlőtlenségnek körülbelül 8%-át magyarázta, ez a magyarázó erő a kilencvenes évek közepére mintegy 25%-kal emelkedett és nagyjából azóta is ilyen mértékben jellemző. A foglalkoztatottsági polarizáció az időszak folyamán néhány kiugrástól eltekintve 10-15% közötti mértékben magyarázza az egyenlőtlenségeket. Az adott időszakon belül is tovább romlott az alacsony iskolázottságú középkorúak és fiatalabbak relatív jövedelmi helyzete. Az is igaz ugyanakkor, hogy a középfokú végzettségűek között a fiataloknál a bérelőny nem növekedett az alapfokúakéhoz képest.

23 Kialakult társadalomszerkezet
Mára úgy tűnik, hogy osztályszempontból egy hármas osztású társadalom rajzolódik ki. A tőkések, felső managerek, szabadfoglalkozású értelmiség alkotja a társadalom felső osztályát, elitjét (éves nettó jövedelmük alsó határa 8–10 millió forintra becsülhető). Ezt követi az értelmiség és a kisvállalkozók felső középosztálya, majd a belsőleg erősen differenciált szolgáltató-munkásosztály, ahol az éves egy fogyasztási egységre jutó nettó jövedelem nem haladja meg az egymillió forintot.

24 A szegénységi ráták alakulása különböző küszöbértékek mellett, 1987–2005

25 A szegénységi ráta fő demográfiai változók mentén
A háztartásfő etnikai származása szerint csoportosítva a magyar népességet, azt tapasztaljuk, hogy a roma háztartásfővel rendelkező háztartások tagjai a vizsgált időszak teljes hosszában az átlagosnál lényegesen magasabb szegénységi kockázatú társadalmi csoportok közé tartoznak. Körükben a szegénységi ráta 1992 és 2000 között folyamatosan növekedett, majd azt követően csökkent ban – az előzőek szerint definiált – roma háztartásban élők közül minden második élt a szegénységi küszöb alatt, arányát tekintve ugyanannyian, mint 1992-ben. A TÁRKI háztartásvizsgálatai azt mutatják, hogy az öt vizsgált időpont közül a romák szegénységi kockázata 2000-ben volt a legmagasabb (az átlag 5,5-szerese), 2005-ben pedig a legalacsonyabb (3,1-szeres).

26 A szegénység fő meghatározói különböző szegénységi küszöbök mellett (logisztikus regressziós modell esélyhányadosai) Forrás: saját számítások a TÁRKI Háztartás Monitor alapján. Megjegyzés. A függő változó értékei: 0 – az adott küszöb mellett nem szegény, 1 – az adott küszöb mellett szegény. A táblázatban a változók után a referenciakategóriákat tüntettük fel. Az esélyhányadosok ebben az esetben ehhez a kategóriához képest értelmezendőek. Az esélyhányadosok közül azokat tekintettük szignifikánsnak, melyek esetében a regressziós együttható 0,01-es, 0,05-ös vagy 0,1-es szignifikancia szinten különbözik nullától.

27 A 16 éven felüli népesség megoszlása gazdasági aktivitás szerint (%)*
*Munkanélküliek azok, akik munkanélkülieknek járó ellátásból élnek. Forrás: Horváth et al, 2005 saját számítás

28 A képzési részvétel és a skill-ek, kompetenciák hatása a foglalkoztatásra, keresetekre
A 8 osztályt végzettek foglalkoztatási rátája 30, a szakmunkás-iskolai végzettségűeké 56, az érettségizetteké 58, a felsőfokú végzettségűeké pedig 75% volt. Az iskolai végzettségi csoportok foglalkoztatási valószínűségének különbsége az ismert különbségeket mutatja. Legmagasabb a felsőfokú végzettségűek, legalacsonyabb a legfeljebb 8 osztályt végzettek foglalkoztatási valószínűsége. A hatás mértéke viszont jóval kisebbnek mutatkozik így, hogy a képzési részvétel és a skill-ek kompetenciák különbségének hatását kiszűrtük. A marginális hatások azt mutatják, hogy a többi változó rögzítése mellett az általános iskolai végzettség csak 6%-kal csökkenti a foglalkoztatottság valószínűségét a szakmunkás-iskolai végzettséghez képest, az érettségi 6%-al a felsőfokú és az érettségi utáni felsőfokú végzettség pedig 8%-kal.

29 A képzési részvétel és a skill-ek, kompetenciák hatása a foglalkoztatásra, keresetekre
A felsőfokú végzettség bérelőnye az összes hatások kiszűrése után is rendkívül magas, a szakmunkás végzettségűekhez képest 43% a teljes keresetekre. A 8 általánost végzettek 10%-kal keresnek kevesebbet, mint a szakmunkás végzettségűek. Kisebbnek mutatkozott viszont az érettségizettek bérelőnye (14% az alapkeresetekben és 18% a teljes keresetekben), mint azokban a becslésekben, melyekben nem szerepeltek a skill-eket és kompetenciákat mérő változók.

30 A képzési részvétel és a skill-ek, kompetenciák hatása a foglalkoztatásra, keresetekre
A képzés-történet és a készségek keresetekre gyakorolt hatásának vizsgálata azt mutatta, hogy 9% körüli kereseti hozammal jár, ha valaki az elmúlt 15 évben szerezte meg a végzettségét, vagyis a munkaerőpiac magasabbra értékeli az elmúlt 15 évben szerzett iskolai tudást a korábban megszerzettel szemben. A nyelv-, és számítógépes ismeretek és a jogosítvány ugyancsak kereseti hozamot eredményez.

31 Konklúziók A jövedelmi egyenlőtlenségek nagysága 2003-ban volt a rendszerváltás óta a legmagasabb Magyarországon. A TÁRKI Háztartás Monitor felvétel adatai szerint 2005-ben a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi tized átlagjövedelmének aránya - a 2003-ban jellemző 8 körüli értékről - körülbelül 7,5-szeresre süllyedt , ami nagyjából a kilencvenes évek második felében jellemző szintnek felel meg.

32 Konklúziók A munkajövedelmek egyenlőtlensége 2000 és 2003 között jelentősen csökkent, azóta lényegében nem változott. A között eltelt időben jövedelmek egyenlőtlenségének csökkenése a keresővel (foglalkoztatottal) rendelkező háztartások számának növekedése és az állami újraelosztásból származó jövedelmek részarányának növekedése közepette valósult meg.

33 Konklúziók A jövedelmi egyenlőtlenségek kismértékű csökkenése elsősorban az alacsony jövedelműeknek az átlagosnál magasabb jövedelemdinamikájára vezethető vissza, ezért a jövedelemegyenlőtlenség csökkenése a jövedelmi szegénység csökkenésével járt együtt. Becslésünk szerint a szegények száma – az egy főre jutó átlagjövedelem középértékét tekintve küszöbnek – napjainkban Magyarországon 980 ezer és 1050 ezer között van. Ez a 2003-as szinthez képest körülbelül 135 ezerrel kevesebb, de magasabb mint 2000-ben volt.

34 Konklúziók Magyarországon 2005-ben az Európai Unió statisztikai ajánlásai alapján számítva a teljes népesség 12 százalékát tekinthetjük szegénynek. Ez az arány – összhangban a jövedelmi egyenlőtlenségeknek e periódusban tapasztalt alakulásával – szintén a relatív jövedelmi szegénység kismértékű csökkenését mutatja 2003-hoz képest. A szegénység előfordulását nemzetközi összehasonlításban Magyarország a jövedelmek eloszlását tekintve legkevésbé egyenlőtlen skandináv és a közepesen egyenlőtlen kontinentális európai országok (Hollandia, Ausztria, Franciaország, Belgium) között helyezkedik el.

35 Konklúziók A szegénység kockázata csökken az életkorral. A legmagasabb szegénységi kockázatú életkori csoport a gyermekeké és a fiataloké. Az általános, 12 százalékos szegénységi rátával szemben a 0-15 évesek körében a szegénység 15, a évesek körében pedig 17 százalékos. A felnőttek közül a középkorúak (25-64 évesek) esetében a szegénység kiterjedése átlagos, százalék között van. Az idős, 65 év feletti népesség szegénységi kockázata ezzel szemben lényegesen alacsonyabb az átlagosnál, körükben a szegénységi ráta 7 százalék.

36 Konklúziók A háztartástípus szerinti elemzés azt mutatja, hogy a párok, legyenek idősek (65 év felettiek) vagy fiatalok (65 év alattiak), számottevően alacsonyabb szegénységi kockázatot mutatnak, mint a hasonló korú, egyedül élő személyek. Azt is megfigyelhető, hogy a gyermekek jelenléte növeli a szegénység kockázatát, különösen akkor, ha a szülők legalább három gyermeket nevelnek. Ugyancsak magas kockázatot jelent az, ha a gyermekes háztartásból hiányzik az egyik szülő.

37 Konklúziók A TÁRKI háztartásvizsgálatainak adatbázisán végzett korábbi elemzéseinkhez hasonlóan, a évi adatok alapján is megállapíthatjuk: a háztartásfő iskolai végzettsége és gazdasági aktivitása játssza a legfontosabb szerepet abban, hogy egy adott háztartás tagjai szegénynek tekinthetők-e vagy sem. Emellett számottevő hatása van még a gyermekszámnak, annak hogy valaki egyedül él-e vagy sem, továbbá annak, hogy lakóhelye vidéken vagy városban van-e. Becsléseink szerint a háztartásfő neme és életkora – az alkalmazott szegénységi küszöbtől függően – egyáltalán nem vagy csak viszonylag kismértékben magyarázza a szegénység előfordulását. A korábbi évekkel ellentétben nem tapasztaltuk azonban, hogy a háztartásfő roma származása önálló hatással bírna a háztartástagok jövedelmi szegénységére.