Társulások szerkezete

Az előadások a következő témára: "Társulások szerkezete"— Előadás másolata:

1 Társulások szerkezete
a fajösszetételen kívül a társulások jellemezhetők az őket felépítő fajok más jellegű tulajdonságainak és egymás közötti kapcsolatainak a felhasználásával; egy növénytársulást jellemezhetünk a Raunkiaer-féle életformák részesedése alapján (Raunkiaer, 1934); így az eltérő flóratörténetű, s ezért kevés közös fajt tartalmazó területek társulásai is összehasonlíthatók;

2 Társulások szerkezete
az előbbivel szemben éppen a fajok földrajzi elterjedését tünteti ki a flóraelemekbe való besorolás; a hazai növényfajok áreahasonlóságon alapuló tipizálását először Máthé (1940, 1941) végezte el. Az egyes növénytársulások ilyen szempontú jellemzése a különböző klimatikus hatások erősségét írja le;

3 Társulások szerkezete
a növénytársulások aszerint is jellemezhetők, hogy milyen arányban tartalmaznak különböző társulásféleségekhez többé-kevésbé kötődő fajokat; a hazai botanikusok a növényfajokat társuláshűségük alapján is tipizálták; a különböző szerzők által közölt cönológiaikarakter-besorolások (pl. Csapody et al., 1966; Soó, 1980; Simon, 1992) nem teljesen azonosak;

4 Társulások szerkezete
növénytársulások előfordulását korlátozó tényezők feltárásához nagy segítséget jelenthet a felépítő fajok jellemző ökológiai viselkedésének megismerése; ezt a célt szolgálják az ökológiai indikátorértékek, amelyek a növényfajokat a külvilág bizonyos tényezőivel szemben mutatott átlagos viselkedésük alapján írják le; az ily módon létrehozott kategóriarendszerek az ökológiai viselkedést figyelembe vevő (vagyis nem a fiziológiai optimumra alapozó) relatív értékszámokat rendelnek a fajokhoz;

5 Társulások szerkezete
a növényfajok relatív ökológiai viselkedését eddig a következő faktorokra vonatkozóan sorolták be: hő (T), talajnedvesség (W vagy F), talajreakció (R), nitrogén (N), fény (L), kontinentalitás (C), sótűrés (S); A Zólyomi-féle W (talajnedvesség) indikátor-értékszámok megoszlása két, fajösszetételében eltérő erdőfolt növényzetében (Standovár, 1994) (lásd következő dia!)

6 Társulások szerkezete
a különböző szerzők által készített besorolások abban is eltérnek, hogy hány fokozatú skálát használnak; a Közép-Európában legelterjedtebben használt Ellenberg-féle rendszer legújabb kiadása illetve az ennek mintájára a hazai flórára legfrissebben készült Borhidi-féle rendszer (Borhidi, 1993) szerzői törekednek a 9-fokú skála használatára; (pl. Borhidinál RB = 1 erősen savanyúságjelző, kifejezetten mészkerülő fajok, RB = 9 mész-, illetve bázisjelző fajok).

7 Társulások szerkezete
elsősorban az erdőtipológia gyakorlati felhasználói számára dolgozták ki a ökológiai fajcsoportokat (ökocsoport); e csoportok kialakításához az érintett növényfajoknak a termőhelyi tényezőkre adott hasonló válasza szolgáltat alapot, nevüket a csoport egy jellemző fajáról kapták (pl. Melica uniflora csoport); a hazánkban mintegy 640 erdei növényfajra kidolgozott rendszer (Csapody, Babos) 47 ökocsoportba sorolja a fajokat;

8 Társulások szerkezete
napjainkban egyre nagyobb szükség van olyan eszközökre, amelyekkel a növénytársulások eredetiségét, természetességének szintjét lehet becsülni; ezt a célt szolgálja a hazai edényes fajokra kidolgozott Simon - féle természetvédelmi – érték - kategóriák (TVK) rendszere (Simon, 1988, 1992);

9 Társulások szerkezete
e rendszerben a fajok: az unikális (U), kiemelten védett (KV), védett (V), társulásalkotó (E), kísérő (K),

10 Társulások szerkezete
természetes pionír (TP), természetes zavarástűrő (TZ), adventív (A), gazdasági növény (G) és gyom (GY) kategóriák valamelyikébe taroznak; Egy társulás speciális állapotjellemzését kaphatjuk e kategóriák részesedésének meghatározásával.

11 Társulások szerkezete
a növényfajok ökológiai viselkedésének más szempontú jellemzésére dolgozta ki az angol Grime (1979) az ökológiai-stratégiatípusokat a termőhelyet jellemző stresszhez és bolygatáshoz való alkalmazkodás alapján különítette el típusait; Borhidi (1993) a hazai edényes flóratagjait az általa létrehozott szociális-magatartástípusok valamelyikébe sorolja be;

12 Társulások szerkezete
ez a nem - florisztikai besorolás a Grime - féle koncepciót ötvözi az őshonosság, a specializáltság és a társulást ért bolygatás eredetének (emberi, természetes) szempontjaival; ennek a kategorizálásnak a célja a fajok társulásban betöltött szerepének jellemzése; mivel teljesen új rendszerről van szó, széles körű kipróbálása és a szakmai közvélemény értékelése még várat magára;