Készítette: Szalay Zoltán

Az előadások a következő témára: "Készítette: Szalay Zoltán"— Előadás másolata:

1 Készítette: Szalay Zoltán
Szlávok Készítette: Szalay Zoltán

2 Szláv népek 1. Nyugati szlávok Szlovákok Morvák Csehek Lengyelek
Kasubok Szorbok 2. Délszlávok Szerbek Bolgárok Horvátok Szlovének Macedónok 3. Keleti szlávok Oroszok Ukránok Fehéroroszok Ruszinok

3

4 Történetük

5 Nyugati szlávok

6 Szlovákok A tótok több szláv elem összeolvadásából alakultak ki a késő középkorra a Magyar Királyság területén. Kialakulásukban alapvetően három szláv népcsoport vett részt: a 12. század végétől betelepülő morvák, oroszok és kisebb részben lengyelek. A tótoknak nem volt sem közös nyelvük, sem közös nemzettudatuk, a szlovák kifejezés is csak a 18. században jelent meg először. A különböző származás miatt a szlovák tájszólások akár a meg nem érthetőség szintjéig különböznek egymástól még ma is. A nyugati szlávok közül elsőként Pribina morva fejedelemsége jött létre a mai Szlovákia területén, Nitrava (Nyitra) központtal. 828-ban Pribina egy templomot is felszentelt Nyitrán. A felszentelésen részt vett Adalramus salzburgi püspök, aki ezt az eseményt feljegyezte. A másik morva fejedelemség 833 körül elfoglalta Pribina országát, őt és fiát elűzték. Pribina fiával, Kocel herceggel menedéket keresett. A frankok vazallusaként később Zalavár környékét szerezte meg (Blatnograd).

7 Morvák A morvák hoztak létre tartós államot a Frank Birodalom határterületén, a Morva folyó völgyében, a 9. században, I. Mojmir vezetésével. A frank befolyás ellensúlyozására bizánci térítőket hívtak be. Cirill és Metód tevékenysége nyomán önálló szláv nyelvű egyház jött létre, külön a morvák nyelvéhez igazodó írással. Morvaország fénykorát Szvatopluk ( ) fejedelem alatt élte, aki jó viszonyra törekedett a nyugattal, elüldöztette a keleti térítőket, és országával együtt a római katolikus egyházhoz csatlakozott. Hatalmát kiterjesztette a környező szláv területekre: a Cseh-medencére és a Kárpát-medence északnyugati részére. Szvatopluk halálát követően fiai között harc indult a hatalomért, és a magyarok és frankok együttes támadása elsöpörte államukat.

8 Csehek A morvák bukását követően a Cseh-medence szláv törzseit a Přemysl vezértől származó fejedelmek (például Szent Vencel) egyesítették. I. Boleszláv ( ) fölvetette népével a nyugati kereszténységet, és támogatta az egyházat, amely hatalmának támaszává vált. Egyházi és államszervezetük azonban nem tudott függetlenedni a német egyháztól, püspökségük (Prága) csak a század második felében jött létre (973), de az is a mainzi érsekség felügyelete alá tartozott.

9 Lengyelek: A Visztula menti szláv törzseket Piast-nemzetségből
Lengyelek: A Visztula menti szláv törzseket Piast-nemzetségből száramzó I. Mieszko ( ) fejedelem fogta össze kíséretére támaszkodva. A csehekhez hasonlóan szembekerült a németekkel. A lengyelek váltakozó eredménnyel harcoltak ugyan, de megvédték függetlenségüket. 966-ban beengedte a német hittérítőket, és csatlakozott a római egyházhoz. Mieszko fia, I. (Vitéz) Boleszláv ( ) a németekkel szemben sikereket ért el, és 1000-ben Gnieznóban önálló lengyel érsekséget hozott létre. Ennek köszönhetően a lengyel egyház közvetlenül a pápa felügyelete alá került, és függetlenedett a Német-római Birodalomtól Boleszláv 1025-ben királlyá koronáztatta magát, ami a lengyel állam növekvő erejét mutatta. A térségben Magyarország mellett Lengyelország is az önálló fejlődés útjára lépett. Kasubok: Lengyelország észak-nyugati vidékén élő népcsoport, a Lengyelországban élők száma közel 5000-re tehető. Szorbok: Németország környékén. Az alsószorbban lengyel hatás, míg a felsőszorbban cseh hatás figyelhető meg. Egyes adatok szerint a két nyelvet kb. 150 ezer ember beszéli Németországban.

10 Délszlávok

11 Szerbek: A szerbek a Dunától délre eső területeken telepedtek. le a 7
Szerbek: A szerbek a Dunától délre eső területeken telepedtek le a 7. század végén. A 9. században lettek ortodoxok Cirill és Metód tanító- és szervezőmunkája révén. A középkorban Török birodalom része lett óta függetlenek. Horvátok: Az Adria és a Száva közötti hegyes, erdős vidéken telepedtek le a 7. században a horvátok. Először az avarok alattvalói voltak, ebből a korból származik a báni méltóságnév (Baján avar vezér nevéből). A horvátok frank hatásra a nyugati kereszténységhez csatlakoztak, és ezzel bekerültek a nyugati kultúrkör vonzásába. A 10. században a pápaságra támaszkodva hozták létre államukat. I. László magyar király 1095-ben Magyarországhoz csatolta Horvátországot. Önálló államukat 1991-ben alapították meg újra. Macedónok

12 Szlovének A szlovének függetlenségüket csak 1991-ben érték el. A Magyarországon és a Muravidéken élő szlovénokat vendeknek nevezik. Az egyes politikai csoportosulások megpróbálták többször elérni, hogy a vendet nyilvánítsák szlovéntől külön álló népnek, ez azonban saját céljaikat szolgálta volna. A vendek és a szlovének között inkább nyelvi és kulturális tekintetben van különbség, mert a vendek slovenci-nek vallják magukat az anyanyelvükön. Az elkülönítésnek a fenti módozata abszolút helytelen, sőt inkább önös megoldás. A vendekre új kifejezésként ma már a pannon szlovén-t használják egyesek. Van egy harmadik csoport is, amely szintén vita tárgya, a réziaiak, akik réziai nyelvet a szlovén másik elszakadt dialektusát beszélik.

13 Bolgárok Az első szláv államalakulat a Balkánon jött létre a 7. század végén (681). Az itt élő szláv törzseket a török eredetű nomád bolgár (bolgártörök) törzsek meghódították, és ezzel összefogták őket. A bolgártörökök létszáma azonban csekély volt a szlávokéhoz képest, ezért rövidesen teljesen beolvadtak a szláv népességbe. I. Mihály (9. század) népével felvetette a kereszténységet (865). Uralkodása alatt jött létre a ortodox kereszténységen belül a szláv nyelvű egyház, Cirill és Metód tanító- és szervezőmunkája révén. A szertartások nyelvévé a görög helyett a szlávot tették, és létrehozták a cirill ábécét. A későbbiek folyamán több rokon nép is a kereszténység e változatát vette fel. A bolgár állam fénykorát I. Simeon uralkodása alatt ( ) élte, amikor szinte az egész Balkán-félsziget országához tartozott. Felvette a cári (császári) címet, és már Bizánc elfoglalásával kísérletezett, de nem járt sikerrel. Bizánc a Fekete-tengertől északra élő magyarokkal szövetkezett Simeon megtörésére. A bolgár cár a magyarokkal ellenséges nomádokat felhasználva vereséget mért őseinkre. Ez a kudarc szerepet játszott abban, hogy a magyarok a Kárpát-medencébe költöztek.

14 Keleti szlávok

15 A Dnyeper és a Volga forrásvidékének erdős, mocsaras táján élő szláv törzsek különböző fejlettségi szinten álltak. Északon és délen, ahol idegen népekkel érintkeztek, előrehaladt a törzsi szervezet bomlása, míg a belső, elmaradott területeken korszakunkban is az ősi, vérségi kötelékek a meghatározóak, és a halászat, vadászat biztosította a megélhetést. Fontos szerepet játszottak a Kelet-Európán át, a folyók (Dnyeper, Don, Volga) mentén húzódó kereskedelmi útvonalak, melyeken a kora középkorban a normannok (itt varégok) bonyolították le a forgalmat. A varég kereskedők, s egyben katonák és kalózok telepeket hoztak létre tevékenységük védelmére. Ezek a városok (Novgorod, Kijev) képezték a keleti szláv államok magvait. A térséget a novgorodi normann Rurik-család egyesítette. Oleg ( ) megszerezte Kijevet, és birodalma központjává tette. Utódai fokozatosan leigázták a még független törzseket. Országuk a Kazár Birodalom és a Volga vidékét uraló bolgártörökök mellett Kelet-Európa jelentős hatalmává emelkedett. Az államhatalom megszilárdításában nagy szerepet játszott a kereszténység felvétele. Vlagyimir fejedelem ( ), aki bizánci hercegnőt kapott feleségül, népével együtt a keleti egyházhoz csatlakozott, így a kijevi államban (Kijevi Rusz) a szláv nyelvű liturgia terjedt el. A kisebbik vagyis keleti törzset antoknak, a nyugat felé eső nagyobbikat szlovéneknek nevezték. A két törzs között a Dnyeszter folyam volt a határ. Az antok elnevezést azonban a 6–8. századra kizárólag a történetírók használták, és ez valószínűleg egyszerűen ragadványnév volt, amellyel idegenek ruházták fel ezt a törzset, mert később teljesen kiveszett a használatból. Annál erősebben tartotta magát a szlovén név, amellyel még a 12. században is nevezték az Ilmeny-tó körül lakó szlávokat, és amelyet kezdetben a Balkán-félszigeti

16 Oroszok: Az oroszok a 8. században telepedtek le a mai. területen
Oroszok: Az oroszok a 8. században telepedtek le a mai területen. A varégok által 892-ben alapított Kijevi Rusz nyomán létrejött az orosz Kijevi Nagyfejedelemség Nagyhatalmi szerepük a 18. sz-ban alakult ki. Ukránok: Az oroszokkal és belaruszokkal közös őseiktől a 14– 15. században különültek el, nemzetté alakulásuk a 17–19. szűzadban ment végbe Fehéroroszok: Egy időben váltak el a közös őseiktől, mint az oroszok és az ukránok. A belarusz nyelv őse a rutén nyelv volt. A belarusz nemzetállam az I. világháború után alakult ki. Ruszinok: A ruszinok elsősorban Kárpátalján és a szomszédos területeken, Kelet-Szlovákiában, Délkelet Lengyelországban és Észak-Romániában élnek, innen települtek szórványaik a 18. században a Délvidékre Vajdaságban és Nyugat-Romániában egy-egy településen ma is többséget vagy jelentős kisebbséget alkotnak (bácskai, illetve szerémségi ruszinok). A 19. században tömegesen vándoroltak ki az Egyesült Államokba és Kanadába. Ukrajnában lélekszámuk körül van

17 Csaták

18 A bizánci-szláv háború
Bizánc nyugati részén a kisebbik bajt jelentették a Kárpát-medencéből kiinduló avar pusztítások, a fő gond a szlávok megmozdulása volt. A Duna középső folyásánál az avarok és a nekik alávetett szlávok 582-ben megszerezték Sirmiumot, 584-ben pedig Singidunumot, Viminaciumot és Augustát foglalták el. Ezzel gyakorlatilag a helyi bizánci határvédelem összeomlott. A térség legfontosabb városa, Thesszaloniké ellen 584-ben szláv, 586-ban pedig közös avar-szláv támadás indult. A szabad szlávok hatalmas népcsoportja eddig is portyázott a balkáni területeken, ám mindig visszahúzódott az al-Duna mögé. Ekkor azonban tömegeik indultak meg, hogy betelepüljenek a birodalom ellenőrzése alatt álló területekre. Ez vitathatatlanul a korszak legfontosabb külpolitikai eseménye, hiszen a szlávok mindvégig újonnan megszerzett területeiken maradtak, és végigkísérték a Bizánci Birodalom történetét.

19 Mauricius a keleti háborúskodás lezárásával érezte elég erősnek a hadsereget ahhoz, hogy visszavágjon. 592-ben háborút kezdett a szlávok ellen, amely egészen uralkodásának végéig eltartott. A képzett bizánci haderő számos győzelmet aratott, többször átkelt a Dunán, azonban az óriási néptömeggel szemben mindez nem sokat ért. Az avarokat közben igyekeztek sarccal távol tartani, ennek ellenére 600-ban Bizánc falai alá érkeztek – igaz, Priscus tábornok visszaverte őket. A háború elhúzódott, a hadsereg a hosszadalmas harcokban kimerült, az akadozó zsoldfizetés miatt pedig elégedetlenkedni kezdett. Ez vezetett az uralkodó bukásához.

20 Kalka-menti csata előzményei
A mongolok a mai Perzsia, Azerbajdzsán és Grúzia területén áthaladva, Derbenten keresztül törtek be a kelet-európai sztyeppre. A segédcsapatokkal együtt mintegy 25 ezres sereget Dzsingisz kán zseniális hadvezérei, Szübőtej Batur és Dzsebe vezették. Nem hódítani érkeztek, hanem a tervezett későbbi hódítások előtt felderíteni a terepet. Útjuk során szétvertek minden ellenük támadó sereget, bevették az ellenálló városokat, felperzselték a településeket és nagy pusztítást okoztak az őslakosok között. Először a kipcsak nomád kunokra vetették rá magukat, akik hatalmas területeket ellenőriztek a sztyeppén és a mongolok érkezte előtt sokszor törtek rá a szomszédos orosz fejedelemségekre. A kun vezér Kötöny kán lánya férje, a halicsi fejedelem Merész Msztyiszlav udvarában kért segítséget a támadók ellen. A Novgorodi Krónika szerint a kán elhalmozta ajándékaival a fejedelmet, majd ezt mondta neki: „Ma a tatárok elvették a földünket, de holnap eljönnek és elveszik a tiédet is.” Msztyiszlav és más szláv uralkodók, köztük III. Msztyiszláv kijevi, és Szvjatoszláv csernyigovi fejedelem, úgy döntött, hogy az ismeretlen hódítók ellen segítséget nyújtanak a már kiismert kunoknak. Együtt jelentős erőt képviseltek, az egymással évszázadok óta vetélkedő fejedelmek közt azonban ezúttal sem volt egység. A mongolok több küldöttséget küldtek a fejedelmekhez, megígérték, hogy nem támadnak a fejedelemségekre és csak azt kérik, hogy ellenségeiket, a kunokat szolgáltassák ki nekik. Msztyiszlav azonban bízott a győzelemben, és nem engedett, sőt egyes források szerint a szlávok megölték az egyik mongol küldöttség tagjait. A fejedelmek valószínűleg nem tudtak Dzsingisz kán seregeinek hatalmas ázsiai hódításairól. Az egyesült szláv sereg kilenc napig üldözött egy visszavonuló mongol előőrsöt, amíg el nem értek a Kalka folyóig, ahol a fősereg várakozott.

21 Kalka-menti csata A szláv-kun sereg mintegy nyolcvanezer főt számlálhatott. A had nagysága és a mongolok hátrálása elbizakodottá tette a fejedelmeket, ugyanakkor a szláv sereg különböző részei az üldözés közben nem tudtak egyforma sebességgel haladni. A színlelt menekülés mongol taktikája ezúttal is bevált. Msztyiszláv, be sem várva az elmaradókat, támadást vezényelt. A támadók sorait azonban megbontották a mongol könnyűlovasság íjászai. A csatarendet a krónika szerint a kunok rendezetlen visszavonulása is összezavarta. Egyes kutatók más véleményen vannak. Szerintük a kunok rendezetten és hősiesen harcoltak, míg a gyakorlatlan, parasztokból összeverbuvált orosz csapatok soraiban nagy mészárlást hajtottak végre a tatárok. Az oroszok, lovasságuk kivételével gyengén voltak felfegyverezve. A mongolok ráadásul pusztító nyílzáport tudtak zúdítani ellenségeikre. Méltó ellenfélnek a mongoloknak inkább a kunok bizonyultak, ők rendelkeztek nyilakkal, s lovaikkal jobban manővereztek. A könnyűlovasok után a bevált rendben a lándzsás, csatabárdos, pányvás mongol nehézlovasság támadása következett. A könnyelműen előretört seregrészt hamar körbekerítették és lemészárolták. Msztyiszláv fogságba esett, de nem élte túl sokkal a csatát. Dzsebe és Szübőtej parancsára Msztyiszláv és más elfogott hercegek testére pallókat fektettek és a mongolok azokon tartották meg a győzelmi ünnepséget, miközben a fejedelmek megfulladtak. A maradék (főleg kunokból álló) sereg még három napon keresztül védekezett táborában. A kijevi Msztyiszlávot állítólag egy a mongolok oldalára állt orosz, Ploszkin győzte meg arról, hogy adja meg magát és váltságdíj ellenében a mongolok szabadon engedik. Ez azonban nem volt igaz, és a kijevi fejedelem is a mulató mongolok csizmái alatt végezte. A szláv-kun sereg mintegy fele maradt a csatamezőn.

22 Kalka-menti csata következményei
A csata után, a győzelmi ünnep közben érkezett meg a mongol vezérekhez Dzsingisz kán üzenete, melyben azonnal haza rendeli a két vezért, és seregeiket. Ezért a mongolok már másnap elindultak a dél-orosz sztyeppéről. Ezt az elvonulást az orosz fejedelmek úgy értelmezték, hogy a győzelmük ellenére a mongolok nem mernek velük harcolni tovább, és soha többé nem jönnek vissza. Súlyosan tévedtek. 1226-ban meghalt Dzsocsi, Dzsingisz kán legidősebb fia, és az észak-nyugati ulusz (ország) kánja. Helyére a fia, a szinte még gyermek Batu került, felügyelőjéül, és tanárának pedig a nagy hadvezért, Szübödejt rendelték. Mivel korábban Dzsingisz Dzsocsinak adta a világ ezen részét, "egészen, míg csak a mongol lovak patái felverik a port", Batu úgy döntött, ő majd véghez viszi a hódítást. Hatalmas sereggel tért vissza a dél-orosz területekre és sorra bevette és felégette az egyébként a kalkai csata óta egymással marakodó orosz hercegek központjait. Ezután olyan függésbe kényszerítette őket, amelyet csak 1380-ban, a Kulikovói csata tudott megingatni.

23 Hadvezérek

24 Pribina: szlovák uralkodó
Kocel: szlovák herceh, Pribina fia Szvatopluk: morva fejedelem Přemysl: cseh vezér I. Boleszláv: cseh uralkodó I. Mieszko: lengyel fejedelem I. Simeon: bolgár cár Oleg: keleti szláv uralkodó Vlagyimir: keleti szláv uralkodó